Szereplők:
Haladók | Konzervatívok | Ingadozók |
---|---|---|
Baradlayné Mária | Baradlay Kazimir | Tallérossy Zebulon |
Baradlay Ödön | Rideghváry Bence | Mindenváró Ádám |
Baradlay Richárd | Palvicz Ottó | Boksa Gergő |
Baradlay Jenő | Haynau tábornok | Ramiroff Leonin |
Liedenwall Edit | Plankenhorst Alfonsine | |
Lánghy Aranka | Plankenhorst Antoinette | |
Lánghy Bertalan | Szalmás Mihály | |
Pál úr | ||
Goldner Fritz | ||
Mausmann Hugó |
Szerző: Jókai Mór
A mű címe: A kőszívű ember fiai
Műfaj: regény
A mű keletkezése: Jókai az 1848-as forradalom és szabadságharc huszadik évfordulóját egy regénnyel ünnepelte, amely először folytatásokban jelent meg a Hon című folyóiratban, majd később az olvasók egy teljes, szándékosan 48 fejezetre osztott formában vehették kézbe.
Az író 1869-ben, két évvel a kiegyezés után vetette papírra a regényt, amely nemcsak saját élményeiből és emlékeiből merített, hanem abból a gazdag tapasztalatanyagból is, amelyet az 1860-61-ben mozgalommá szélesedő honvédemlékgyűjtés során gyűjtött.
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai olvasónapló röviden
Baradlay Kazimir, a Habsburg-hű arisztokrata végrendeletében rendelkezik fiai jövőjéről, de felesége, Baradlayné esküt tesz, hogy a férje akaratának ellenkezőjét fogja tenni. Így hazahívja a pétervári követségről legidősebb fiukat, Baradlay Ödönt.
Kazimir végrendelete szerint: „Legidősebb fiam, Ödön, maradjon a szentpétervári udvarnál, ahol a követségi titkári poszt után magasabb rangra emelkedhet. Ez a hely jó iskola számára, ahol kigyógyítják természetének hajlamaiból.” A második fiú, Richárd, maradjon még egy évig a királyi testőrségnél, majd lépjen át a lovassághoz, végül a táborkarba igyekezzen bejutni. A legifjabb, Jenőt, aki a legkedvesebb Kazimir számára, Bécsben kell marasztalni, hogy a hivatali ranglétrán küzdje fel magát.
Richárd a Plankenhorst-házban ismeri meg Liedenwall Editet, és bejelenti házassági szándékát, mire Editet zárdába küldik. Eközben Jenő is a ház gyakori vendége, mivel szerelmes Alphonsine-ba, nem tudván, hogy a nő Palvicz Ottó szeretője.
Baradlayné hat héttel férje halála után kézfogót szervez, de nem a sajátját Rideghváry Bencével, ahogyan azt mindenki várta, hanem Ödönét Lánghy Arankával, akit a főispáni székbe szán. Rideghváry tévedésben van, míg a násznagyok beszédeiből kiderül a valódi vőlegény kiléte.
Március 13-án Bécsben kitör a forradalom. A Plankenhorst-család látszólag szimpatizál, míg Jenő a ház állandó vendégeként jelenik meg. Közben Richárd hősiesen megmenti a Brigitta-szűzek zárdájának lakóit, de anyja és szerelme tanácsára menekülni kényszerül Bécsből. Magyarország felé veszi az irányt kis csapatával, három akadályba ütközve: Palvicz Ottó nehézlovasai, a Duna és a March folyó, valamint a Kárpátok jelentette kihívásokkal.
A menekülés során a magyarok vakmerően a March jeges vizébe vetették magukat, ahová az üldöző nehézvértesek már nem követték őket, így biztosítva a szökésüket.
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai olvasónapló fejezetenként
Hatvan perc!
Baradlay Kázmér nagytiszteletű úr házában nagy vendégsereg gyűlt össze, azonban a házigazda távol marad, mivel gyengélkedik. Amikor éppen pohárköszöntőt mondanak az egészségére, az orvos hívatja az asszonyt a beteghez. A vendégek azt gondolják, hogy csupán a szokásos szívprobléma lépett fel, amivel még hosszú évekig élhet. Ám valójában Baradlay Kázmérnak már csak hatvan perce van hátra, és azért kéreti feleségét, hogy lediktálja végrendeletét. A férfi szíve nemcsak biológiai, de bibliai értelemben is kővé vált.
A végrendelet minden részletre kiterjed: saját temetését is precízen megtervezi. Legidősebb fiát, Ödönt Oroszországban a cár mellett kívánja tartani, hogy kicsapongó életével kiüresedjen, és távol maradjon attól a lánytól, akiért elhagyta a szülői házat. Richárdot arra utasítja, hogy a testőrségtől lépjen át a lovassághoz, és soha ne nősüljön meg, mert egy harcban elesett testvér jó ajánlólevél lehet a másik két fiúnak. Jenőt, a legkedvesebb fiát, akinek ezt sosem szabad megtudnia, hivatalnoki pályára kényszeríti, támogatás nélkül, saját erejéből kell felkapaszkodnia a ranglétrán. Felesége, Baradlayné, hat héttel a temetés után legyen Rideghváry Bence hitvese.
Bár az asszony többször is megáll a végrendelet írásában, a haldokló férfi újra és újra követeli, hogy folytassa, és teljesítse minden utasítását. Végül elérkezik az idő, Baradlay Kázmér meghal. Felesége ekkor imájában fogadja meg, hogy semmit sem hajt végre a végrendeletből. Azonban mintha a halott meghallotta volna ezt odaátról: egy utolsó, földöntúli kiáltással tér vissza, hogy tiltakozzon a szándéka ellen.
A temetési ima
A temetés nagy pompával zajlik, ám teljesen eltérően attól, ahogyan az elhunyt meghagyta. A szertartás során a harmadik pap, akinek csupán egy rövid imát kellett volna mondania, kemény szavakkal bírálja az elhunytat: nem volt sem adakozó, sem könyörületes, sem szeretetteljes, de még igazi hazafi sem. A szertartáson feltűnik egy gyönyörű, ismeretlen lány is, akinek kilétét nem fedik fel, de sejthető, hogy ő az a nő, aki miatt Ödön messzire kényszerült utazni.
Tallérossy Zebulon
A temetést egy hatalmas tor követi, amelyről az említett pap távol marad. Megérkezik viszont Tallérossy Zebulon, aki lemaradt a szertartásról, mivel az úton elakadt és csak négy bivaly tudta elvontatni hintóját a helyszínre. Tallérossy zavaros beszédbe kezd, és biztosítja az özvegyet arról, hogy a papot, aki a felháborító imát mondta, megfelelően megbüntetik majd.
A két jóbarát
Oroszországban járunk, ahol egy fényűző táncmulatság zajlik. Az összegyűlt orosz fiatal hölgyek egy idegen ifjúért rajonganak, aki még a rendkívül gazdag Alexandra hercegnő kegyeit is elnyerte, noha ő maga végig hűvös és udvarias marad. Barátja, Leonin, egy titkos szórakozóhelyre csábítja, ahol csak férfiak mulatnak. Itt érkezik meg Ödönhöz – az idegenhez – egy levél édesanyjától, amelyben értesül apja haláláról és arról, hogy azonnal haza kell térnie.
Leonin minden igyekezete ellenére sem tudja lebeszélni Ödönt, így végül úgy dönt, vele tart a hosszú úton. Az utazás azonban nehézségekkel teli: hatalmas hóviharba kerülnek, farkasok támadnak rájuk, és még szánjuk is balesetet szenved. A Dnyeper folyón korcsolyázva négy farkas üldözi őket, de Ödön sikeresen megküzd az állatokkal, amíg Leonin megjavítja a korcsolyáját. Később, egy kozák falu közelében, Ödön beleesik egy jéghalász lékébe, de Leonin időben kimenti.
A másik kettő
Miközben Ödönt Oroszországban hagyjuk, Bécsben találkozunk Richárddal, aki épp párbajra készül. Előtte azonban összefut egy pappal, akit kihallgatásra vittek Bécsbe, és aki azon aggódik, hogy túl drága szállásra helyezték, ami számára problémát okozhat. A pap elmeséli, hogy egy temetési ima miatt került ebbe a helyzetbe, amelyet egy nemrég elhunyt úr szertartásán mondott. Richárd azonnal felismeri, hogy az ő apja temetéséről van szó, de nem árulja el magát. Két aranyat ad a pincérnek a pap költségeire, majd visszatér a szállására, ahol öreg szolgája várja vacsorával.
Hamarosan megérkezik öccse is, aki elmondja, hogy édesanyjától kapott egy levelet és ezer forintot, hogy fényűzőbben éljen, ám ő úgy dönt, nem fogadja el, mert hivatalnoki pályájának ez nem tenne jót. A pénz felét inkább átadja Richárdnak, akitől most megvonták az anyagi támogatást. Egyetlen kívánsága, hogy bátyja kísérje el őt a Plankenhorst család estélyére: Richárd addig táncoltassa az anyát, míg ő a lánynak udvarol.
Mindenféle emberek
A Plankenhorst családnál az asszony bárókisasszonyként született, de férje már nem viselt nemesi címet. Bár a legelőkelőbb bécsi estélyekre meghívták őket, a felsőbb körökben senki sem érdeklődött irántuk komolyan. A saját rendezvényeikre inkább fiatal katonatisztek, testőrök és hivatalnokok jártak. Jenő próbál közeledni Alfonsine-hoz, míg Richárd unatkozik, és csak egy szobalány kelti fel a figyelmét, aki rácsap a kezére, amikor az arcát próbálja megcsípni. Később öccsétől megtudja, hogy a lány nem szobalány, hanem egy szegény nemesi származású lány, Edit, akit cselédként kezelnek a házban. Richárd bocsánatot kér a gyönyörű és tiszta lelkű Edittől, aki teljesen elbűvöli.
A bakfis
Richárd ettől kezdve minden meghívást elfogad a Plankenhorst házból, csak hogy néhány szót válthasson Edittel. Alfonsine, aki bár szépséges, lelke annál romlottabb, felfigyel erre. Szobalányával együtt csupán „bakfisnak” nevezi Editet, és arról beszélnek, hogyan készülnek becsapni a lányt azzal, hogy előkelő ruhákba öltöztetik, taníttatják és bevezetik a társaságba. Összeesküvést szőnek: egy alkalommal, amikor a ház üres lesz, meghívják Baradlayt, hogy kompromittáló helyzetbe hozzák Editet. Ám Baradlay a terv ellenére nem tesz semmit, ami ártana a lánynak, és inkább levélben kéri meg Edit kezét.
Amikor Edit átadja a levelet, Alfonsine és anyja dühöng, mert Alfonsine terve kudarcot vallott. Az anya csupán annyit mond: „Látod, nem minden férfi olyan, mint Palvicz Ottó.”
A zsibárus
Richárd, miután levélben megkérte Edit kezét, megtisztult lélekkel tér haza, és elhatározza, hogy minden olyan tárgytól megszabadul, amely más nőkre emlékezteti. Szolgájának megparancsolja, hogy távolítson el minden csecsebecsét a szobájából. A takarítás közben azonban kiderül, hogy egy híres hölgyről készült portré is a zsibárushoz került. Richárd azonnal elindul, hogy visszaszerezze a képet, ám amikor megérkezik az öreg zsidó üzletébe, ott ragad a sokféle holmi között, amelyek az ócskaságoktól a legértékesebb portékákig terjednek. Végül a hölgy képe helyett egy karddal tér haza: megtalálja saját arcképét, amelyet az említett hölgy adott el az öreg Salamonnak. A zsibárusnál kipróbálja a kardot, amellyel kettévág egy puskacsövet. Salamon annyira el van ragadtatva, hogy a Richárdot ábrázoló képet inkább megtartja magának.
Női bosszú
Aranka, a pap lánya, folyamatosan apját várja, de a szomszédságból olyan híreket kap, hogy az apja valószínűleg börtönbe kerül a temetésen mondott ima miatt. Ekkor megérkezik Baradlayné, aki bőkezű anyagi támogatást és segítséget ajánl fel a lánynak, de Aranka visszautasítja, mondván, hogy meg kell várnia Ödönt, aki megígérte, hogy visszatér hozzá. Baradlayné átad egy bontatlan levelet, amelyet Ödöntől kapott. A két nő együtt nyitja fel a levelet, amelyből kiderül, hogy Leonin írt, és elmeséli, mi történt velük Oroszországban. A levél elolvasása után a két nő egymás karjaiba borul, majd otthagyják az öreg paplakot, és Baradlayné magával viszi Arankát a kastélyába.
Az aláhúzott sorok
Bár a faluban számos pletyka kering a Baradlay családról és Arankáról, senki sem ismeri a teljes igazságot. Közben Ödön levelet ír anyjának, hogy felépült, és hamarosan hazatér. Baradlayné elébe megy, és elmondja fiának, hogy azt szeretné, ha ő venné át az apja után a főispáni széket, és a család feje lenne. Az úrnőt is megtalálta már számára. Ödön először tiltakozik, de amikor anyja bemutatja őt Arankának, minden ellenállása elszáll. Az asszony boldogan szemléli a fiatalok boldogságát, majd a szobájában aláhúzza azokat a végrendeletbeli sorokat, amelyeket ellentétesen, de teljesített.
A kézfogó napja
A kézfogó napjára mindenfelől gazdag hintók érkeznek, nagy pompával megjelenik Tallérossy Zebulon is a lányaival, és Ridegváry is magabiztosan lép be. Hamarosan feltűnik, hogy a vendégek között olyanok is akadnak, akik nem a császár hívei, és sem Ridegvárynak, sem Tallérossynak nem barátai. A pap jelenléte különösen megrökönyödést kelt Tallérossyéknál, ám ő láthatóan nem túlzottan boldogtalan. Ahogy elkezdődik a ceremónia, fény derül rá, hogy a kézfogó főszereplői nem özvegy Baradlayné és Ridegváry, hanem Ödön és Aranka. A teremben sokan éljeneznek, míg Ridegváry és barátai döbbenten állnak. Ridegváry közli Baradlaynéval, hogy tisztában van vele, mennyire szembe ment a végrendelet minden szavával, és figyelmezteti, hogy ez az út egy magaslatra vezet, amelynek neve a vérpad.
Az első lépés „ama” magaslathoz
A megyeházán zajló ülésen épp Tallérossy fejtegeti, milyen ostoba gondolat szerinte, hogy a parasztoknak szavazójogot adjanak, és írni-olvasni tanítsák őket. Közben a fehér tollasok, akik az újítások hívei, szenvedélyesen szónokolnak, míg a fekete tollasok, a maradiak, próbálják lapos érvekkel húzni az időt. Az elnöki székben Ridegváry Bence ül, aki bármelyik pillanatban szavazásra bocsáthatja a kérdést, amint a fekete tollasok kerülnek többségbe. Joga van arra is, hogy megbüntesse a szónokokat, akik „csúnya” szavakat használnak, sőt feloszlathatja a gyűlést is. Amikor azonban minden kísérlete kudarcba fullad, pandúrokat hívat, és harc tör ki a teremben. A pandúrok azonban nem jelennek meg, mert Baradlay Ödön az ajtóban megállítja őket. Ödön kitiltja Ridegváryt a teremből, majd a jelenlévők ujjongása közepette elfoglalja az elnöki széket. Ridegváry szerint ez volt az első lépcső „ama” magaslathoz.
Tavaszi napok
1848. március 13-án Bécs városát lázba hozza a kitört forradalom. A császárpárti urak és hölgyek Plankenhorsték villájában gyűlnek össze, tanakodva, hogy meneküljenek-e vagy maradjanak. A hírhozók egymás után érkeznek, némelyiküket majdnem agyonveri a feldühödött tömeg. Van olyan úr, aki halottszállítókat fizet le, hogy „hullaként” menekítsék ki a városból. Antoinette asszony azonban nem hajlandó menekülni. Félholtra rémült lányát kirángatja az erkélyre, és a szabadság éltetésére biztatja.
Eközben Jenő, aki idegileg teljesen kimerült, és életében soha nem fogott még kardot, halálfélelemtől reszketve ül szobájában, Alfonsinéra gondolva. Este azonban összeszedi bátorságát, és elindul, hogy megtudja, mi történt szeretett nőjével. Meglepődve látja, hogy a Plankenhorst-palota a szabadságharcosok egyik központjává vált. Alfonsine és anyja ügyesen elhitetik mindenkivel, hogy a forradalom oldalán állnak. Jenőt elbűvöli, hogy Alfonsine állandóan a nyakába ugrik, csókolja, és lelkesedéssel beszél a szabadság ügyéről. Jenő elmerül a boldogságban, és nem veszi észre, hogy az egész csak színjáték. Az egyik erkélyről meghallja Ödön beszédét, ami rémületet kelt benne, és rádöbben, hogy ez a második lépcső az említett „magaslathoz”.
Az érem másik oldala
Richárd, immár katonaként, Bécs utcáin teljesít szolgálatot, ahol egymásnak ellentmondó parancsokat kap, ezért csapata csak a kardok lapjával próbálja szétoszlatni a tömeget, gyilkolni nem akarnak. A forradalmárok már maguk is tartanak az ittas csőcseléktől, akiknek célja nem a szabadság, hanem a pusztítás és a fosztogatás. Közben Jenő végigkocsizza a várost, hogy elkerülje Ödönt és a feldühödött tömeg útjába se kerüljön. Richárd és csapata egy zárda előtt próbálja szóval és viccekkel lecsillapítani a tömeget, ám hiába. Amikor Richárd belép a zárdába, meglátja Editet, és ettől kezdve már csak arra koncentrál, hogy elűzze a csőcseléket. Eltérő parancsokat kap feletteseitől: az egyik keményebb fellépést, a másik óvatosabb megközelítést követel.
Akik igazán szeretnek
Már október van, és a forradalom leverése közeledik. A barikádokon két forradalmár beszélget: egyikük szerelmes Alfonsinéba, míg a másik kémnek tartja őt és anyját. Hamar kiderül, hogy Alfonsine és anyja egy apáca segítségével tartják a kapcsolatot a császárpártiakkal, és amikor Edit elhagyja a zárdát, információcserét folytatnak a látogatás álcája alatt. Editet megpróbálják kétségbe ejteni azzal, hogy azt tervezik, Richárdot hamarosan megölik, és anyját is elfogják, mert mindenki tudja, hol tartózkodik álruhában.
Edit mindent kihallgat, de nyugalmat színlel. Hazafelé azonban kiugrik a kocsiból, és Richárd anyja címére rohan. Ott felfedi a sötét terveket, majd együtt, kofának öltözve, először Richárdhoz mennek, aki anyja tanácsára Magyarországra indul. Ezt követően Palvicz Ottó csapatához mennek, és az Alfonsinétól hallott jelszavak alapján megtévesztik őket, hogy Richárd útjával ellentétes irányba induljanak. Palvicz Ottó csak reggelre jön rá a megtévesztésre, de ekkor már késő: Richárd és a „kofák” nyomát bottal ütheti.
Editet visszaviszik a kolostorba, ahol estig nem árul el semmit, még a kegyetlen verés ellenére sem. Végül azt mondja, hogy az éjszakát Richárdnál töltötte. Tudja, hogy ezzel biztosítja a szökése titkosságát, mert a kolostor nem engedheti meg magának, hogy ez a szégyen napvilágra kerüljön.
A vérveres alkony
A forradalmat leverték. A győztesek még pihennek, a vesztesek menekülnek. Egy félkezű, sebesült forradalmár tántorogva közeledik a Plankenhorst-palota felé. A lobogót látva reménykedik, hogy elérheti a kaput, de az zárva marad; hiába dörömböl, senki sem nyit ajtót. Még reméli, hogy a házban lakó nők talán már elmenekültek, és jó lesz itt meghalni, a szabadság lobogója alatt. Azonban hajnal előtt a lobogót kicserélik a császári zászlóra, és ő ott hal meg, az áruló nők palotájának lábánál.
Az a harmadik
Jenő a szabadságharc utolsó napjait a Plankenhorst-palotában tölti. Nem megy vissza a szállására éjjel sem, és úgy érzi, hogy kapcsolata Alfonsine-nal már mindenki számára egyértelmű és visszavonhatatlan. Közben sorra érkeznek vissza a régi barátok, urak és hölgyek, akik eddig rejtőzködtek vagy elmenekültek. Jenővel azonban senki sem törődik, csak Ridegváry szól neki, hogy menjen a szállására, mert beszélnivalója van vele.
Alfonsine színjátékot ad elő Jenőnek: azt állítja, hogy őket el akarják választani, de esküszik, hogy a sírig hű marad hozzá. Az anyja pedig kijelenti Jenőnek, hogy ő jelenleg „semmi”, mert sem a forradalmárokhoz, sem a császárpártiakhoz nem csatlakozott, és Alfonsine kezére addig nem számíthat, amíg nincs tisztes állása. Eközben Alfonsine már levelet kap Palvicz Ottótól, aki kapcsolatuk felélesztését kéri.
Ridegváry figyelmezteti Jenőt, hogy anyját keresik, és el fogják ítélni; egész családja üldözött, és anyja hamarosan felkeresi a szállásán. Felajánl neki egy előkelő állást a cárnál. Az anyja azonban nem jön meg az éjjel, és reggel Ridegváry közli, hogy elmenekült a városból. Jenő végül elfogadja az állást. Elmegy Alfonsine-ékhoz, hogy megkérje a kezét, és megbeszélik a kézfogót másnapra. Amikor azonban hazaér, megérkezik az anyja, aki elmondja neki, hogy tudja, őt fényes jövő várja, míg testvéreit a vérpad, Ödön gyermekeit pedig a koldusbot fenyegeti. Jenő úgy dönt, hogy anyjával tart, így Ridegváry és a meghívott vendégek hiába várják őt a Plankenhorst-házban.
Elől víz, hátul víz
Richárd csapata menekülőben van, nyomukban Palvicz Ottóval. Egy alkalommal már pisztolypárbajra is sor kerül, de a küzdelem nem ér véget. Richárd és emberei előtt megállíthatatlan akadályok tornyosulnak: a Duna, a March, zord hegyek, hóesés, sőt még egy erdőtűz is. Minden nehézség ellenére sikerül átjutniuk magyar földre.
Egy Nemzeti Hadsereg
A nemzeti hadsereg tagjai gyerekek, öregek, ifjak, papok, ügyvédek, úrfiak és még rablók is voltak. Harcuk kezdetben kaszákkal zajlott, majd az ellenségtől zsákmányolt fegyverekkel folytatódott. Harangokat öntöttek ágyúvá, és számos főúr is csapatokat állított fel. Mindenki hősiesen küzdött a szabadságért.
A szalmakomisszárius
Tallérossy Zebulon élelmezési biztosként nagy úr lett, de a legnagyobb gondja – ahogyan ő nevezte – a „magasabb politika” volt. Ez nem a szabadságharc ügyeit jelentette, hanem öt leánya férjhez adását, amit még a felesége is támogatott. Egy napon Baradlay Ödön meghívást kap vendégségbe hozzájuk. A házat gondosan kitakarítják, és nagy lakomát rendeznek abban a reményben, hogy Ödön révén elérhetnek Jenőhöz, aki kitűnő parti lehetne az egyik kisasszonynak.
Ödön azonban magával viszi Zebulont a háborúba, ahol számos embert kell ellátnia élelemmel, szalmával, és jegyzékeket kell írnia. Zebulon reszket a félelemtől és éhezéstől, nem ért a „könyveléshez”, és semmi kedve a harcokhoz. Végül az utolsó állomáshelyen hátramarad, de váratlanul éppen ott támad az ellenség. Zebulon ijedtében kiugrik az ablakon, és meg sem áll hazáig. Később, amikor elolvassa az újságokat, megtudja, hogy hősként ünneplik: több órán át védte a rábízott javakat és helyet.
Az első tandíj
Kassánál súlyos vereséget szenvedett a magyar sereg; a haditaktika kudarcot vallott. A visszavonulás során Baradlay Ödön próbálja feltartóztatni a császári csapatokat, de a helyzet kritikusra fordul. Ekkor megjelenik egy huszárszázad Richárd vezetésével, és segítségükkel sikerül biztonságosan visszavonulni. A két testvér, akik évek óta nem látták egymást, örömmel találkoznak a csatatéren.
A betyár
Boksa Gergő ötven ökröt terel a csapatokhoz, hogy biztosítsa a húsellátmányt. Ám a csatazaj annyira megijeszti, hogy az ökröket hátrahagyva menekülni kezd. Este a táborban ötven botütést kap tettéért, majd elkergetik. Gergő azonban átáll a németekhez, és csellel visszaszerzi az ökröket. Baradlayék nagy örömmel fogadják, és igazolást adnak neki arról, hogy a büntetés érvénytelen.
A királyerdőben
A Királyerdőben hatalmas csata dúl, amelynek tétje egyértelmű: győzelem vagy halál. Itt csap össze a két nagy ellenfél, Palvicz Ottó és Baradlay Richárd. A párbajban Richárd kerekedik felül, legyőzve Palviczot, és ezzel a magyar hadsereg győzelmet arat.
A haldokló ellenfél hagyatéka
Bár Richárd néhány órán át eszméletlenül feküdt, komolyabb sérülés nélkül megúszta a csatát. Pál úr azonban életét vesztette, amikor saját testével próbálta megvédeni a sebesült Richárdot a lovak rohamától. Palvicz Ottó, aki szintén a halállal küzd, magához hívatja Richárdot, és elárulja neki, hogy van egy fia egy gazdag hölgytől, akit már három éve keres. A haldokló Ottó rábízza titkát és gyermekének sorsát Richárdra, aki megígéri, hogy gondoskodni fog a fiúról. Palvicz Ottó Richárd kezét szorítva hal meg.
Napfény és holdfény
Baradlay Ödön felesége és két gyermeke, valamint Jenő a Kőrös-szigeten tartózkodnak, ami számukra egy igazi kis paradicsom, ahol biztonságban vannak, bár nagy aggodalomban. Jenő titkosírásra tanítja Arankát, hogy levelezni tudjanak a katonákkal. Eközben özvegy Baradlayné a kastélyában kórházat alakíttatott ki, ahol számos sebesültet ápolnak. Azonban a háborús sérülések mellett a kolera is pusztít, ezért Baradlayné nem ír gyermekeinek, unokáinak és menyének, és nem látogatja meg őket. Esténként „beszélget” a kőszívű férje arcképével, hogy megerősítést nyerjen, ő cselekedett helyesen.
Sötétség
Alfonsine házában két apáca és Edit beszélgetnek a harcok eseményeiről, mindannyian biztosak benne, hogy hamarosan vége lesz mindennek. Ekkor megérkezik Ridegváry, és közli, hogy a magyarok győzelmet arattak, és Palvicz Ottó elesett. Alfonsine dühkitörést kap, anyja elájul a szégyentől. Alfonsine szövetséget köt Ridegváryval, hogy elpusztítják a Baradlay családot. Megfenyegeti Editet is, kijelentve, hogy megöli mindenkit, akit szeret.
Mindenváró Ádám
Mindenváró Ádám olyan ember, akit soha nem érdekeltek a divatos ruhák, a haza ügyei, a megye dolga, a gazdagság vagy a rang. Nyugodtan éldegélt kis házában, földjét művelve feleségével; gyerekről nem kellett gondoskodniuk, mert nem volt nekik. Ide menekül Tallérossy Zebulon, és elmeséli kalandos bujdosását: két napig menekült a németek elől az erdőben, egy hordóba rejtőzött, napszámos ruhában bujkált, majd zsidó asszonynak öltözve próbált elrejtőzni, és végig rettegett, hogy valaki felismeri és megöli. Mindenváró Ádám majd megszakad a nevetéstől hallva a történetet.
Közben megérkezik Szalmás uram is, aki az ellenséges táborból jött, és mindketten megijednek a másiktól, mert azt hiszik, hogy a másik üldözi őket. Szalmás elmeséli, hogy a magyarok győztek. Az éjszaka folyamán mindketten megszöknek a félelemtől vezérelve.
Sorsát senki sem kerülheti el
Tallérossy két napig bujkált az erdőben, mígnem egy tisztáson összetalálkozott Szalmás úrral, és ráébredt, hogy nincs hová menekülnie. Felajánlotta hát, hogy inkább ne bántsák egymást. Ekkor azonban megjelenik egy magyar katona, Szalmás elszökik, a katona pedig Boksa Gergőhöz vezeti Tallérossyt, aki időközben parancsnokká lépett elő. Boksa közli vele, hogy a törvényszék halálra ítéli a hazaárulókat és azokat, akik cserbenhagyták hazájukat. Tallérossy innen is menekül, és egy szekérrel egy távoli faluba jut, ahol a paptól kér segítséget. A pap saját fiához küldené őt külföldre, reverendába öltözve, de ehhez útlevelet kell kérvényeznie. Az illetékes hivatalnok nem más, mint Rideghváry, aki azonnal felismeri őt, és azonnal rangot is ad neki.
Egy magányos lovag
Pesten feszültségteli csend uralkodik; az utcák kihaltak. Ezt a csendet lódobogás töri meg: egy magányos huszár vágtat végig, csapata messze mögötte. Mindenhol boldog éljenzés kíséri útját. Ez a lovas Baradlay Richárd, aki azt az asszonyt keresi, aki elrejtette a gyermeket. Hamarosan megtudja azonban, hogy az asszonyt az osztrákok börtönbe vetették, és a gyermek hollétéről senki sem tud semmit.
Párharc mennykövekkel
Richárd megszáll abban a házban, ahol korábban az asszony a gyerekkel élt, és összebarátkozik egy csizmadiával, aki pórnak öltözve beszivárog a várba kémkedni. Közben Ödön, Richárd és a többi parancsnok azon vitáznak, hogy megostromolják-e a várat, és vállalják-e annak kockázatát, hogy Buda ellenségei Pestet is földig rombolják. Végül a támadás mellett döntenek, de közben Richárd gyávának nevezi Ödönt. Az öreg csizmadia a várban felismeri Szalmás Mihályt, és figyelmezteti Richárdot, hogy van egy kém, aki veszélybe sodorhatja őket. Közben észreveszik, hogy Pestről gyertyákkal adnak jeleket a várba. Pestet porrá bombázzák. A csizmadia leleplezi az árulót, és lelöki őt a ház ablakából. A magyarok megkezdik Buda ostromát, de az első napon a csata döntetlen marad.
Zenit
Az ostrom előtti estén Ödön párbajra hívja Richárdot, ami ezúttal azt jelenti, hogy aki hamarabb jut fel a várba a saját oldalán, az nyeri a párbajt. Mindketten hősiesen küzdenek, de Ödön bizonyul gyorsabbnak. Richárd még megpróbálja megmenteni a Lánchidat is a harc közepette.
Az eldobott lélek
Richárd a kórházba siet, hogy végre megtalálja a gyermeket. Ott értesül róla, hogy a dajka már meghalt, de talál nála egy címet. Azonnal elmegy a megadott helyre, ahol nagy nyomorúság közepette rábukkan a gyermekre. Azonnal visszaviszi Pestre, ahol a gyermekkórházba szállítja, mivel a gyermek súlyos szembetegségben szenved.
Ephialtes
Rideghváry és Tallérossy ismét feltűnnek. Az író felidézi a történelem azon alakjait, akik elárulták vagy eladták hazájukat, mint Ephialtes, aki Hellászt árulta el. Rideghváry is ilyen ember: behívta a cár seregeit, hogy „rendet tegyenek” és „eltöröljék ezt a nyomorúságos társaságot.” Tallérossy Zebulon azonban nem élvezte ezt a szerepet; egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy mint Dugovics Titusz, magával rántja Rideghváryt a mélybe egy magaslatról. De öt lánya sorsa meggondolásra késztette, így nem lett hős.
Tallérossy próbált érdeklődni a várható megtorlásról, de Rideghváry csak latin idézetekkel válaszolt. Megpróbált vele összeveszni, majd megszökni is, de Rideghváry szorosan ragaszkodott hozzá. Zebulon végül ellopott egy név és cím nélküli angol útlevelet, és egy gyógyszer segítségével hamis kiütéseket szerzett magának. Rideghváry, azt gondolván, hogy Zebulon kolerás, azonnal messzire futott. Így sikerült Zebulonnak megszabadulnia tőle, míg Rideghváry tovább vonult a cári sereggel.
Perhelia
1849 júniusában egy csodálatos égi tünemény, egy perhelia jelent meg az égen, de a természettudósok akkor nem törődtek vele. Csak a nép figyelt rá, akik babonából rossz előjelként értelmezték. Lánghy Bertalan, a protestáns prédikátor, aki egykor az idős Baradlay temetésén mondott emlékezetes imát, és Aranka apja volt, hatalmas parasztsereggel védte a Tiszát. Istenhez fohászkodott: ha az égi jel valóban vészjósló, inkább ő haljon meg, mert nem akar ezen a földön élni, ha az nem lehet szabad. Isten, tudván, mi következik, meghallgatta imáját, és magához vette a hűséges szolgát. A parasztsereg szétszéledt.
Régi jó barátok
Világosnál a magyar sereg letette a fegyvert. Baradlay Ödön is ott volt, várva, hogy sorsa beteljesüljön. Ekkor egy levél érkezik Zebulontól, benne egy útlevéllel, amely lehetővé tenné, hogy Angliába szökjön. Ödön elindul, hogy megszökjön, de az első ellenőrzésnél Leoninba botlik. Leonin, ahelyett, hogy segítene, minden barátságukat feledve letartóztatja, és utasítja az őrt, hogy ha Ödön menekülni próbál, lője le. Az őr azonban az a szolga, akivel egykor együtt menekültek a farkasok elől, és elengedi őt. Ödönnek végül sikerül megszöknie.
Nadír
Vágtat a pusztán, amikor összetalálkozik Boksa Gergővel. Tőle megtudja, hogy Rideghváry Nagyváradon van, és felismeri, hogy ha Leonin nem fogta volna el, egyenesen Rideghváry karjaiba futott volna – az egyetlen emberhez, akinek sosem adná meg magát. Újra hinni kezd barátjában. Boksa a mocsáron és úttalan utakon keresztül egy házba vezeti, ahol Ödön megvárhatja sorsa alakulását. Végül a házban saját családjára talál.
A nem mutatott levél
Ödön rettenetesen szenved a családja körében, mert nap mint nap várja a választ arra a levelére, amelyben értesítette a törvényszéket, hogy kész elfogadni a döntésüket. Felesége az őrület határán áll, könyörögve kéri, hogy meneküljön, de ő hajthatatlan marad. Egy levél érkezik Jenőnek, vagyis Eugen Baradlaynak – de tévedésből használták ezt a nevet, mert az Eugen valójában Jenő, nem pedig Ödön. Jenőt hívják a törvényszék elé Ödön helyett. Jenő nem mutatja meg a levelet, hanem titokban elindul. A családja megpróbálja visszatartani, mert azt hiszik, hogy Plankenhorstékhoz megy kegyelmet kérni, de ő nem fedi fel valódi szándékát.
Egy ember, akit még eddig nem ismertünk
Jenő megjelenik a bírák előtt, akik minden részletről kikérdezik. Vállalja a vádakat, de másokat nem hajlandó elárulni. A bírák csodálkoznak azon, hogy mindent bevall, de Jenő csak azt akarja, hogy a tárgyalás gyorsan véget érjen, és ne kelljen szembesülnie senkivel, aki felismerhetné. Az eljárás rövid, az ítélet halál. Jenő egyetlen dolgot kér: hadd írjon levelet a családjának.
A túlvilágról
Ödön, Aranka, a gyerekek és özvegy Baradlayné visszaköltöznek a Baradlay-kastélyba, és ott várják Ödön beidézését. Egyik nap egy katona érkezik, és mindhármuknak levelet hoz. A levél Jenőtől érkezett, és abban elmondja, mit tett a családért. Mindannyian zokognak, de a katona előtt vissza kell fojtaniuk könnyeiket. A katona még átad egy mellényt, amelyet Jenő a kivégzés alatt viselt. Három véres lyuk éktelenkedik rajta.
A kőszívű ember előtt
Az anya, őrjöngő fájdalmában, fia véres mellényével a kezében rohan a kőszívű férje arcképe elé, hogy oda kiáltson ki szívéből minden fájdalmat. Őt és magát egyaránt vádolja. Ödön nem akar többé hőst játszani, mert úgy érzi, öccse volt az igazi hős. Aki azért hal meg, amiben hisz, az bátor, de aki azért, amiben nem is hitt, az hős. Ödönnek a családja maradt, akiket támogatnia kell.
A börtön távírdája
Abban a börtönben, ahol Jenőt tartották fogva, Richárd is raboskodott. Kopogtatással értesült a börtön falain keresztül arról, hogy testvérét halálra ítélték. A hír úgy terjedt, hogy az „öreget” végezték ki, amit mindenki Ödönre értett. Richárd azonban mindig Jenőt nevezte így, noha ő is azt hitte, Ödön lesz az, akit kivégeznek.
Az első tőrdöfés
Alfonsine örömmel fogadta a hírt, hogy az egyik Baradlay már meghalt, és úgy érezte, hogy ez részben az ő érdeme, hiszen jegyzetei is hozzájárultak a halálos ítélethez. Diadalittasan vágja Edit szemébe, hogy „az egyiket” már megölte. Nem tudta, hogy azt a férfit, aki a legjobban szerette őt a világon, és aki még akkor is megbocsátott neki, amikor rájött, hogy árulásával őt küldte a sírba.
A fejgörcsök napján
A teljhatalmú kormányzót erős fejgörcsök gyötrik, ilyenkor még legjobb embereivel is kegyetlenül bánik. Minden kegyelemért könyörgőnek nemet mond, és a legsúlyosabb ítéleteket osztja. Késő éjszaka Alfonsine látogatja meg, aki megtudja, hogy másnap leváltják a kormányzót kegyetlensége miatt. Ráveszi, hogy még az éjszaka során hozzák meg az összes ítéletet, és hajnalban végezzék ki a foglyokat, köztük Baradlay Richárdot is.
A tőr hegye letörve
A kormányzó megígéri, hogy teljesíti Alfonsine kérését, így ő diadalittasan tér haza Bécsbe, és közli anyjával és Edittel, hogy végre minden terve sikerült: Richárdot is megölte. Ám alighogy befejezi rémtetteinek részletezését, a szolgáló jelenti, hogy Baradlay Richárd úr érkezett meg. Alfonsine rosszul számolt: a kormányzó nemhogy halálra ítélte volna a foglyokat, hanem minden büntetésüket eltörölte. Richárdnak azt mondta, szabadulását Alfonsine-nak köszönheti, majd átadta neki halott testvére szőke hajfürtjét, amelyről kiderül, hogy Jenőé, nem pedig Ödöné. Richárd elindul Bécsbe, ugyanazon a vonaton utazik, mint a diadalittas Alfonsine, hogy a Plankenhorst házba érve megtalálja Editet.
A kérő
Richárd megjelenik Plankenhorstéknál, amit senki sem ért. Edit boldogan rohan a karjaiba. Plankenhorstné azonban lekicsinylően közli, hogy Richárdnak nincs joga Edithez, mert nem méltó hozzá: se rangja, se vagyona, és Editnek már van kérője. Edit azonban kijelenti, hogy ha tovább akadályozzák, mindenkinek elmondja, hogy megszökött a zárdából és a kaszárnyában töltötte az éjszakát a szeretőjével. Ez már elegendő fenyegetésnek tűnik, de Plankenhorstné újabb próbát tesz, és felfedi, hogy tudomása van Richárd fiáról, amivel próbálja Edit előtt befeketíteni őt. Richárd elmeséli a gyermek történetét, de nem árulja el az anyja nevét. Ezután már nem akadályozhatják meg Edit döntését.
A kőszívű ember felel
Özvegy Baradlayné nap mint nap a kőszívű férje arcképe előtt könyörög és vádol. Vádolja őt Jenő haláláért, és könyörög Richárd életéért. Végül megérkezik a levél, amelyből megtudja, hogy Richárd szabad. Úgy érzi, férje végre válaszolt neki, és hogy Jenő volt a közbenjáró, ahogyan gyermekkorában is mindig a két szülő között állt.
Richárd ekkor megjelenik Plankenhorstéknál, és a házban senki sem érti, hogyan lehet ez. Edit boldogan szalad a karjaiba. Plankenhorstné lekicsinylően közli, hogy Richárd nem méltó Edithez, mert nincs rangja, sem vagyona, ráadásul Editnek már van kérője. Edit azonban visszavág, kijelentve, hogy ha tovább próbálják megakadályozni, nyilvánosságra hozza, hogy egy éjszaka megszökött a zárdából és a kaszárnyában töltötte az éjszakát a szeretőjével. Plankenhorstné még egy utolsó próbálkozással megpróbálja befeketíteni Richárdot Edit előtt, felfedve, hogy tud egy fiáról. Richárd elmeséli a gyermek történetét, de nem fedi fel az anyja nevét. Ezután már nem tudják visszatartani Editet.
Comedy of Errors
Richárd és Edit boldogan hagyják el a házat, és elhatározzák, hogy amint lehetséges, összeházasodnak. Az engedélyek intézése miatt az esküvő nem történhet meg azonnal, de türelmesen kivárják. Végül egyszerű esküvőt tartanak. Szűkösen élnek, mert Richárdnak már nincs vagyona, de ennek ellenére boldogok. Aztán egy nap megérkezik az öreg zsidó, Salamon, és elmondja nekik, hogy Editnek valójában nagy hozománya van, így többé nem kell nélkülözniük. Magukhoz veszik Károlykát, Palvicz és Alfonsine fiát is.
A szenvedések kulcsa
Richárd és Edit szegényen élnek, de boldogan. Richárdnak vannak némi adósságai, és hogy kiderítse, mennyit kell visszafizetnie a hitelezőinek, felkeresi Salamont. Salamon ekkor elárulja, hogy Edit 300.000 forintos örökséget kapott.
Húsz év múlva
Palvicz Ottó fiát, Károlyt, Richárd sajátjaként nevelte fel, és sokáig nem is volt vele gond. Kamaszkorában azonban Károly megszökött, és ellopott néhány ezüsttárgyat otthonról. Richárd kitartóan kereste, végül egy rablótanyán talált rá rongyokban. Kiderült, hogy Károlyt anyja, Alfonsine, becsapta: azt hazudta neki, hogy nevelőapja, Richárd, orvul megölte az apját, és bosszút kell állnia. Ez okozta a fiú lázadó viselkedését. Károly később többször is megszökött, de Richárd mindig visszahozta és kihúzta a bajból.
Végül Károly hivatalnokként dolgozott, ekkor találkozott újra Alfonsinéval, aki teljesen elszegényedett. Károly azonban nem segített rajta; éppen megkapta apai örökségét, és elment Amerikába. Alfonsine egy őrültek házába került, amit özvegy Baradlayné alapított. Mikor Baradlayné meglátogatta az intézetet, éppen akkor hozták oda Alfonsinét. Az özvegy pénzt ad, hogy ápolják a nőt. Itt tudja meg Alfonsine, hogy Jenő halt meg Ödön helyett, és hogy saját megbocsáthatatlan vétke miatt még a túlvilágon sem találhat majd nyugalmat.
Közben azonban felnőtt egy új nemzedék, a vért és könnyeket elmosta az idő, és az új kor jobb jövőt ígér a magyar nemzet számára.