Szereplők:
Jevgenyij Anyegin, földbirtokos
Vlagyimir Lenszkij, költő
N. herceg, Tatjana férje
Larina asszony, egy földbirtokos özvegye
Tatjana Dmitrijovna Larina, Larina idősebbik lánya
Olga Dmitrijovna Larina, Larina fiatalabbik lánya
Filipjovna, öreg dajka
Zareckij, földbirtokos
vendégek: Pusztyakov úr, Pusztyakova asszony, Gvozgyin úr, Szkotyinyin úr, Szkotyinyina asszony, Petuskov úr, Bujanov úr, Fljanov úr, Panfil Harlikov, Harlikova asszony, monsieur Triquet stb.
„Jevgenyij Anyegin” vagy röviden „Anyegin”, Alekszandr Szergejevics Puskin műve, a romantikus orosz verses regények sorában kiemelkedő klasszikus. A mű, amelyet Belinszkij az orosz élet enciklopédiájaként emleget, széles spektrumon mutatja be a 19. századi orosz társadalom viszonyait.
A szöveg gazdag társadalmi, kulturális és oktatási kérdéseket tárgyal, beleértve az irodalmi élet kihívásait, a nyelvhasználat problémáit, valamint a városi és vidéki élet közötti különbségeket. Puskin a művet 1823 és 1831 között írta, részletekben publikálva azt. A verses forma úgynevezett Anyegin-strófa, egyedi rímképletével (AbAbCCddEffEgg) és a Byron által inspirált szerkezete révén a mű több szinten is értelmezhető, egyfajta „regény a regényben” élményt nyújtva az olvasóknak.
Puskin: Anyegin olvasónapló
Első fejezet
Az „Első fejezet” Puskin „Jevgenyij Anyegin” című művében 60 versszakot tartalmaz, melyből hatot kihagytak a nyomtatott változatból. A fejezet mottója P. A. Vjazemszkij herceg „Az első hó” című költeményéből származik.
A főszereplő, Anyegin, gazdag családból származik. Gyermekkorában kiváló nevelést kapott, aminek köszönhetően tizennyolc éves korára már magabiztosan mozgott a társasági életben: táncolt, udvarolt, és elegánsan viselkedett, bár a verselés nem volt az erőssége. Szentpétervári élete azonban monotonná vált: nap mint nap családi és társasági összejövetelekre járt, bálokon és balettelőadásokon vett részt, miközben könnyedén költötte a családi vagyonát. Az élete egy váratlan fordulatot vett, amikor nagybátyja betegsége miatt kénytelen volt a vidéki birtokra utazni. Itt döntött úgy, hogy a meglévő kastélyban új életet kezd.
Második fejezet
A „Jevgenyij Anyegin” című mű második fejezete 40 versszakot foglal magában, melyből egy hiányzik a nyomtatott változatban. A fejezet mottóját Quintus Horatius Flaccus egyik szatírájából vett idézet alkotja, amelyet Puskin szójátékosan alakít át.
A történet szerint Anyegin lassan kezd beilleszkedni a vidéki élet ritmusába. Egy nap azonban megjelenik a vidéken egy új földesúr, a költő Lenszkij, aki ellenére természetük különbözőségének, az idő múlásával mély barátság alakul ki közöttük. A helyi közösség további tagjai között szerepel Larina asszony, egy özvegy és két lánya: Olga, aki életvidám szépségként és Lenszkij gyermekkori szerelme, valamint a visszafogottabb, melankolikusabb Tatjana.
Harmadik fejezet
A harmadik fejezete 41 versszakból áll, amelyből egy hiányzik a nyomtatott kiadásban. A fejezet mottóját J. Ch. L. Malfilâtre „Narcisse” című költeményéből vett idézet alkotja, beleértve Tatjana szerelmes levelét Anyeginhez és „A lányok énekét”.
A történet szerint Anyegin arra kéri barátját, Lenszkijt, hogy mutassa be őt a Larin családnál. Lenszkij eleget tesz kérésének, ám az első találkozás nem hagy maradandó benyomást Anyeginben. Eközben Anyegin nem is sejti, hogy Tatjana heves szerelemre lobbant iránta. A lány ezt csak a „nyanyájának”, vagyis dajkájának vallja be. Titokban levelet ír Anyeginnek, amelyet dajkája révén küld el neki. Az olvasvány hatására Anyegin másnap este ismét felkeresi a Larin családot…
Negyedik fejezet
A mű negyedik fejezete 51 versszakot tartalmaz, melyek közül nyolcat kihagytak a nyomtatott kiadásból. A fejezet mottóját Jacques Necker francia államférfi szavai képezik.
A történet szerint Tatjana és Anyegin egy fasorban találkoznak. Anyeginet mélyen megérinti Tatjana őszinte vallomása, és őszinteséggel válaszol is: úgy véli, nem illenek össze, nem érdemelné meg Tatjanát, és egy házasság csak fájdalmat okozna nekik. Tatjana szíve mélyén megsértődik és elszomorodik ezen szavak hallatán. Közben Olga és Lenszkij kapcsolata egyre mélyül, szinte elválaszthatatlanokká válnak. Idővel Lenszkij meghívja barátját, Anyegint egy kisebb, családi körben rendezendő bálra, amelyet Tatjana napja alkalmából tartanak a Larinéknál.
Ötödik fejezet
Az Anyegin ötödik fejezete 45 versszakból áll, melyek közül három hiányzik a nyomtatott változatból. A fejezet mottóját V. A. Zsukovszkij orosz író szavai alkotják.
A történet folytatódik Tatjana baljóslatú álmával, amelyben látja, hogy Anyegin megöli Lenszkijt, így előre jelezve a későbbi tragédiát. A bálra már érkeznek is a vendégek, köztük orosz földesurak családjaikkal. Lenszkij Anyegin kíséretében érkezik, aki végül elfogadta a meghívást. Anyegin azonban nem érzi jól magát a bálon, zavarja Tatjana búskomorsága, ezért úgy dönt, hogy megleckézteti barátját. A tánc során először Tatjanát, majd Olgát kéri fel, akivel több táncot is szenvedélyesen lejt. Lenszkij, a féltékenységtől hajtva, dühödt kitörés után elhagyja a bált…
Hatodik fejezet
A hatodik fejezete 46 versszakból áll, melyek közül három hiányzik a nyomtatott kiadásból. A fejezet mottóját Petrarca olasz költőnek Giacomo Colonnához írt verse adja meg.
A történet szerint nem sokkal a bál után Anyegin is elhagyja a helyszínt, majd másnap Zareckij segítségével Lenszkij levélben üzen neki: párbajra hívja. Anyegin elfogadja a kihívást, és a végzetes találkozásra még aznap sor kerül. A párbajt Zareckij vezeti, melynek szomorú végezetével Lenszkij, mellében golyóval, holtan bukik a hóra.
Hetedik fejezet
A „Jevgenyij Anyegin” című regény hatodik fejezete összesen 46 versszakot tartalmaz, melyből három a nyomtatott kiadásból hiányzik. A fejezetet Petrarca egyik versének mottója vezeti be, melyet Giacomo Colonnának írt.
Az események gyorsan bontakoznak ki a bál után: Anyegin elhagyja a helyszínt, majd a következő napon Zareckij közvetítésével Lenszkij levélben párbajra hívja. Anyegin elfogadja a felkérést, és a sorsdöntő találkozó még azon a napon megtörténik. Zareckij irányítása alatt zajló párbaj végül tragédiába torkollik: Lenszkij életét veszti, mellkasa golyótól sebzett, és holtan esik a hóba.
Nyolcadik fejezet
A mű nyolcadik fejezete 51 versszakból áll, melyből kettő hiányzik a nyomtatott változatból. A fejezetet Byron angol író mottója vezeti be.
Több mint nyolc év telt el, és Anyegin ismét visszatér a városi életbe, ahol újból bálokon vesz részt. Egyik ilyen társasági eseményen találkozik N. herceggel, aki bemutatja neki a feleségét, Tatjanát. A régi ismerősök felismerik egymást, de Tatjana higgadt marad, és nem mutatja ki érzelmeit. Anyegin hazatérve belső küzdelmekkel néz szembe, ráébred, hogy beleszeretett Tatjanába, így levelet ír neki. Válasz azonban nem érkezik. Végül személyesen keresi fel Tatjanát, aki bevallja, hogy még mindig szereti, de hű marad a házassági esküjéhez. Tatjana távozik, Anyegin pedig összetörten szemléli az elszalasztott boldogságot.