Szereplők:
Bakócz Tamás
Vértesi Tamás
Fiametta
Gyula pápa
Cardulo bíboros
Petruzzi bíboros
Márton pap
Agostino polgár
Hannibál / Fekete álarcos
Giovanni Medici
Pasquin, púpos törpe
Francesco, Urbino hercege
Raffaello
Michelangelo
Bramante
Hagri doktor
Cigányasszony
Violetta
Herczeg Ferenc: Az élet kapuja olvasónapló röviden
1512, Róma: a reneszánsz művészet virágkorát éli, a Medici család uralma alatt álló kulturális központ pezseg. A pápa betegeskedik, és Bakócz Tamás bíboros reménybeli utódként érkezik a városba. A pápaválasztás körül politikai játszmák kezdődnek: mindenki, köztük Bakócz is, megpróbálja megvesztegetéssel elérni célját.
Bakócz kísérője, unokaöccse, Vértesi Tamás beleszeret egy Fiametta nevű kurtizánba, aki látszólag Bakócz törekvéseit támogatja. Tamás teljesen megbízik benne, és átadja neki Bakócz titkos feljegyzéseit. Később kiderül, hogy Fiametta valójában kém, és a Medici pápává választását segíti elő.
Idővel Fiametta maga is szerelemre lobban Tamás iránt, és felhagyna a kettős játékkal. Amikor azonban egyértelműen megvallja érzéseit, Tamás visszautasítja. Fiametta bosszút esküszik, és megkísérli megöletni Tamást, miközben barátai segítségével Medicit juttatják a pápai trónra.
A magyar küldöttség hazautazása előtt Fiametta szerelmet vall Tamásnak, de a férfi némán távozik.
Herczeg Ferenc: Az élet kapuja olvasónapló fejezetenkénti tartalom:
1. fejezet
Herczeg Ferenc „Az élet kapuja” című művének első fejezete egy erősen festői, már-már túlzó képet tár az olvasó elé egy hétköznapi római utcáról, amelyet emeletes házak szegélyeznek. A szerző aprólékos figyelemmel írja le a részleteket, oly módon, hogy a mindennapi környezet szinte művészi túlzással kel életre. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy az olvasó új perspektívából lássa a hétköznapi jeleneteket, és gazdagabbá teszi a történet atmoszféráját.
Herczeg szavai nyomán az utcák, házak és azok jellegzetességei oly élénk leírást kapnak, hogy az olvasó szinte érzi a római városrész sajátos hangulatát. A részletes leírások nem csupán díszletként szolgálnak, hanem mélyebb betekintést nyújtanak a szereplők érzelmeibe és a társadalmi viszonyokba, amelyek formálják és befolyásolják a regény történéseit.
2. fejezet
Sétánk egy olyan térre vezet, ahol az olasz élet hirtelen pezsdül fel: a tömeg izgatottan várja egy díszfelvonulás kezdetét. Hamarosan felvonulnak a gazdag családok pompásan feldíszített képviselői. A történet középpontjába Medici Giovanni kerül, akiről kiderül, hogy mértéktelen költekezései miatt Rómában ő a legnagyobb adós. További részletek is felszínre kerülnek: ő és más befolyásos személyek gyakran vesznek részt az ókori római isteneknek bemutatott „pogány” áldozatokon.
Ezek a jelenetek mélyebb betekintést nyújtanak Itália korabeli társadalmi és kulturális állapotába, kiemelve a gazdag és befolyásos rétegek életmódját és szokásait.
A Sciarra-palotához érve azt látjuk, hogy az odaérkezők titkon Fiametta kisasszony megjelenésére várnak, aki az erkélyről tekint le rájuk. Fiametta, akit Róma legszebb asszonyaként tartanak számon, nemcsak szépségével vonzza magára a figyelmet, hanem műveltségével és bájos hangjával is. Az író érzékelteti, hogy sokan úgy vélik, Róma felemelkedése Mars és Vénusz erejének köszönhető, melyek Fiamettából sugároznak.
Ez a különleges kisugárzás Agostino Chigi, a neves bankár figyelmét is felkelti, aki nemcsak a művészek nagy támogatója, hanem Róma leggazdagabb embere is. Chigi pártfogása alatt álló művészek és a társadalmi elit gyakran gyülekeznek a palota körül, abban a reményben, hogy közelebb kerülhetnek ehhez a káprázatos római alakhoz.
3. fejezet
Rómában híresztelik, hogy hamarosan egy gazdag magyar érkezik a városba, aki komoly tervekkel készül valóra váltani ambícióit. Ez a magyar Bakócz Tamás, aki aktív szerepet kíván vállalni az új pápa megválasztásában, mivel „a szentatya gyöngélkedik”, és így az egyházfői szék hamarosan megüresedhet.
Az olasz elit azonban határozottan ellenzi egy magyar pápa megválasztását, és inkább saját köreikben tartanák meg a pápai hatalmat és vagyont. Bakócz Tamás viszont abban reménykedik, hogy ő lehet az új egyházfő, ami esélyt adna számára, hogy a törökökkel kiújuló konfliktusokat kezelje. A magyar bíborosnak tehát Rómában nemcsak a helyi döntéshozókat kell meggyőznie, hanem a nemzetközi diplomáciában is érvényesítenie kell befolyását céljai eléréséhez.
Rómában a társadalmi befolyás erősen összefügg a vagyonnal: minél gazdagabb valaki, annál nagyobb a befolyása és követőinek száma. Az olasz elit ezt a jelenséget nyíltan használja saját érdekeik és szándékaik előmozdítására.
A háttérbeszélgetések során Agostino Chigi, Cardulo és Vico Hannibal is megosztják véleményüket: úgy vélik, hogy Bakócz Tamás Magyarországon azzal szerzett vagyont, hogy gazdag emberek védelméért cserébe magát neveztette meg örökösüknek. Ez a stratégia nemcsak anyagi előnyt, hanem jelentős társadalmi befolyást is biztosított számára, amely most Róma politikai életében is érezhető.
A lengyelek, a csehek és I. Miksa császár nyíltan támogatják Bakóczot, mivel előnyös számukra, ha nem olasz pápa kerül a trónra. Hasonló állásponton vannak a franciák és a spanyolok is, akik szintén nem bánnák, ha egy nem olasz egyházfő kerülne hatalomra.
A magyarok helyzetéről az a vélemény, hogy a „barbár magyarokat” csak Bakócz Tamás vezetése mentheti meg a török fenyegetéstől. Úgy tartják, ha Bakócz megszerzi a pápai hatalmat és ezzel katonai erőt is, képes lehet megállítani a török terjeszkedést és megvédeni Magyarországot.
4. fejezet
Elkezdődött a fényűző bevonulás. Bakócz Tamás bíborosi palástban, királyi díszben érkezik meg Rómába, pompás megjelenése lenyűgözi az olasz népet. Chigi Agostino és Giovanni Medici figyelmesen szemlélik a magyar főpapot, esélyeit latolgatva. Bár mindketten szívesebben osztanák meg egymás között a hatalmat, és a jelenlegi pápa is egy Medici családtag utódját preferálná, Bakócz látványos fellépése komoly kihívást jelenthet számukra.
Ha Bakócz Tamás magyar vezetéssel megszerzi a pápai hatalmat, az a „Élet Kapuja” megnyílását jelentheti – ahogyan azt Cardulo is megfogalmazta. Magyarország, amely eddig csak ritkán látta a napfényt, végleg kiléphet az árnyékból, megszabadulva a barbárság sötétjétől. Bakócz nem a római vezetők nyomán jár: nem tervezi a kereszténység pénzét palotákra és márvány kutakra pazarolni, hanem a török elleni háborúkra kívánja fordítani az erőforrásokat, erősítve ezzel Magyarország és a keresztény Európa biztonságát.
A keresztény vezetők szerint a franciák, a spanyolok és a svájciak éppúgy barbároknak számítanak, mint bármely más nép, amelyet nem tudnak teljesen ellenőrzés alatt tartani. A dátumot is pontosan rögzítik: 1512. január 26-a van.
A magyar küldöttség tagjai között lovagol Vértesi Tamás is, Bakócz kardinális nővérének fia és egyben keresztfia, akit sokan a kardinális cím egyik esélyesének tartanak, ha Bakócz pápává választatna. Az események izgalmas fordulatot vesznek, amikor Vértesi lova hirtelen megriad, de ő ügyesen megzabolázza az állatot. Ez a bátor tett felkelti a gyönyörű Fiametta figyelmét, aki érdeklődve követi az eseményeket.
5. fejezet
Rovere Julius pápa, a jelenlegi egyházfő, nyíltan ellenséges Magyarországgal szemben, és nem akadályozza meg a törökök zavartalan terjeszkedését az országban. Hírhedt arról is, hogy „szörnyű tetterekkel” igyekszik megszilárdítani örökös uralmát Róma felett. Mivel semmilyen valódi szakmában nem jártas, csupán az önelégült magamutogatásban, a művészekre bízza Róma, a kereszténység központjának hírnevének öregbítését.
Ennek ellenére Julius pápa megvetően tekint rájuk, és úgy vélekedik, hogy „ezek az emberférgek semmire sem valók”, kivéve Michelangelót, akit elismer, mint aki „valamelyest érti az ő urát”.
6. fejezet
A pápa hivatalos audiencián fogadja Bakócz Tamást, aki jelentős befolyással bír Magyarországon. Tudja, hogy Bakócz, aki egykori parasztfiúból lett prímás, pátriárka és az ország kancellárja, immár mérhetetlen gazdagságot halmozott fel. A magyar király vakon engedelmeskedik neki, a mágnások pedig tisztelettel hajolnak meg előtte, ami komoly hatalmát tükrözi.
Bakócz felismeri, hogy korábbi önző cselekedetei is hozzájárultak Magyarország nehéz helyzetéhez, de most kész akár életét is feláldozni a nemzet bukásának megakadályozásáért. Ez az elhatározás őszinte és mélyről fakad benne, és határozottan elkötelezett a változás mellett.
Bakócz Tamás szenvedélyes szónoklatában nyíltan kijelenti, hogy minden lehetséges segítségre szüksége van a törökök megállításához. Ez aggodalmat kelt a pápában, aki attól fél, hogy Bakócz az ő szeretett, bár szegény és nyomorúságos, mégis gyönyörű és szent Itáliáját áldozza majd fel a török elleni harcban. A pápa attól tart, hogy Bakócz darabokra tépi az olasz földet, és bárkinek odaígéri cserébe a támogatásért, mintha vadászkutyáinak etetné meg annak drága húsát.
7. fejezet
A magyar küldöttség hivatalos bemutatkozása után Hannibál egy rövid városnézésre hívja Vértesi Tamást, Bakócz keresztfiát és bizalmasát. A baráti gesztusnak szánt városnézés során Hannibál megmutatja Vértesinek azt a freskót, amelyen Michelangelo éppen dolgozik. Ez a lépés hozzájárulhat a két fél közötti kapcsolat erősítéséhez és a kulturális élmények közös megosztásához.
8. fejezet
Másnap ebéd után Vértesi Tamás és Hannibál együtt indulnak, hogy megtekintsék a farsangi előkészületeket, de a forgatagban hamarosan elsodródnak egymástól. Ekkor Vértesihez lép egy fekete ruhás alak, aki több személyes eseményt sorol fel a múltjából, bizonyítva, hogy jól ismeri őt. Ezután egy tükröt tart elé, amelyben Vértesi először saját arcát, majd családi címerét látja; a címert azonban nem angyalok, hanem egy szárnytalan, vörös hajú démon tartja, zöld kesztyűben. A fekete ruhás férfi rejtélyesen megjegyzi: ha Vértesi megérti a látomást, Bakócz győzelme biztosítva lesz; ha nem, akkor veszély fenyegeti őket.
9. fejezet
Másnap Vértesi Tamás és Hannibál ismét sétára indulnak, és ezúttal észreveszik a korábbi látomásban feltűnt hölgyet. Hannibál azonnal felismeri, és Madonna Fiamettaként üdvözli. Fiametta, aki korának ismert kurtizánja – ami a korabeli társadalmi környezetben udvari hölgyet vagy akár királyi szeretőt is jelenthet –, gyorsan a figyelem középpontjába kerül. Vértesi segít neki felülni a lovára, a hölgy pedig egy kendőt hagy maga után, amit Vértesinek később vissza kell vinnie, ezzel tovább szövődve a kapcsolatuk.
10. fejezet
Fiametta bevallja, hogy a találkozás az ő terve is volt, mivel egy álomban látta Bakócz címerét, amelyre ő maga helyezte fel a pápai tiarát. Ez a látomás jelentős előjel lehet Bakócz pápává választására. Vértesi Tamás eleinte úgy vélte, hogy ez a találkozás a családja felemelkedéséhez vezető út kezdete lehet, ám hamarosan rájött, hogy valójában más okból örül: megtalálta azt a nőt, aki igazán fontos számára.
11. fejezet
Bakócz Tamás már megkezdte az előkészületeket, és szinte érzi, hogy közel áll a pápai trón eléréséhez. Eközben Vértesi Tamás továbbra is vakon bízik Fiamettában, annak ellenére, hogy a lány Chigi Agostino-t „legjobb barátjának” nevezte. Agostino nemrég egy díszes hátaslovat kapott ajándékba a török császártól, ami bonyolult kapcsolatokat jelez, hiszen a törökök abban az időben Magyarország legnagyobb ellenségei voltak. Mindezek ellenére Chigi Agostino meghívja a magyar vendéget a villájába, ahol Fiametta is jelen lesz, ezzel tovább erősítve a diplomáciai és személyes szálakat.
12. fejezet
A vendégek között ott van Rafael, a híres festő, és Leonardo da Vinci is. Fiametta dallamos, csengő hangon mond imát, amely a jelenlévőket Vénusz kegyelmébe ajánlja. Ez a gesztus különös jelentőséggel bír, mivel Fiametta és Vértesi Tamás első találkozója egy templom előtt történt, amelyet Szűz Mária tiszteletére emeltek, Minerva istennő korábbi, pápai parancsra lerombolt templomának helyén. Itáliában a többistenhit még mindig él és virágzik a kereszténység mellett, amit a helyiek nem is próbálnak leplezni.
13. fejezet
Egy beszélgetés során Giovanni, a tiszteletre méltó bankár, Leonardohoz fordul, és megjegyzi, hogy a természetben nincs tökéletes alkotás, ezt csak a művészet képes megvalósítani. Leonardo azonban eltérő nézetet vall: felhívja Giovanni figyelmét a Madama-palotája kapuja előtt ülő koldusra. Szerinte ennek a koldusnak a koponyacsontja művészileg szebb és tökéletesebb alkotás, mint a Pantheon, majd hozzáteszi, hogy „az istenség gondolatának legméltóbb temploma az emberi koponya.”
Eközben Vértesi Tamás a kertben sétál, istenek szobrai között haladva gondolatai hazájára, Magyarországra terelődnek. Elhatározza, hogy magyar fiatalokat hoz majd ide, a műhelyekbe, hogy ők is magukkal vihessék a tudást és a fényt Magyarországra.
Ekkor Fiametta lép hozzá. Elárulja, hogy megegyeztek Bakócz Tamással: a Sciarra-palotában együtt lemásolják azokat a titkosírással írt jegyzeteket, amelyek a kardinálisok állásfoglalásait tartalmazzák – kik támogatják Bakóczt, kik ellene vannak, és kik hezitálnak még. Ez a lépés kulcsfontosságú lehet Bakócz pápai ambícióinak megvalósításában.
14. fejezet
Az éjszaka folyamán Francesco Maria herceg ittasan érkezik a palotába, és dühösen követeli, hogy beszélhessen Fiamettával. Fiametta egy ráccsal zárja el előle az utat, amiből a herceg azonnal megérti, hogy Vértesi Tamás is a helyszínen van. Ez még inkább felbőszíti Francescót, aki egy heves szóváltás után dühösen elvágtat embereivel.
Fiametta ekkor figyelmezteti Vértesi Tamást, hogy a jövőben legyen fegyverben, mert tart attól, hogy a herceg az életére tör. Bár Fiametta szeretné, ha Vértesi maradna, Tamás feldúltan távozik. Fiametta ezután mélyen megbántottnak érzi magát az események miatt.
15. fejezet
Három nappal később Fiametta békülő levelet küld Vértesi Tamásnak, ami után többször is találkoznak. Eközben több alkalommal is megkísérlik Vértesi meggyilkolását. Mindeközben a francia seregek Ravennáig nyomulnak előre, és fenyegetően közelednek Rómához. Az idős és beteg pápa kétségbeesetten követeket küld szét a világban segítségért, ám „Mars isten végül megmutatta, hogy Rovere Julius az ő igazi fia, akiben kedve telik.” Ennek eredményeként a pápai sereg sikerrel megállítja a franciákat, meggátolva további előrenyomulásukat Róma felé.
16. fejezet
Petruzzi a pápa elé lép egy irattal, amelyet állítása szerint Bakócz titkárától kapott, és amely részletesen felsorolja, hogy melyik bíborosnak mit ígérnek a szavazatáért cserébe. Petruzzi felolvassa a dokumentumot, amire a pápa így reagál: „Rákölti a választásra a magyar királyság felét… De így is megéri neki, mert megmenti vele a másik felét.” Ezt követően a pápa magához hívja a bíborosokat, és ő maga is ajánlatot tesz, amelynek részletei azonban homályban maradnak az olvasó számára.
A pápa tisztában van vele, hogy néhány órán belül meg fog halni, és határozottan úgy véli, bárki elfoglalhatja a pápai trónt, csak Bakócz Tamás nem. Meggyőződése, hogy ha Bakócz kerülne a trónra, Rómában ugyan székhelyet foglalna, de a város lelkét és erejét Magyarországba küldené, hogy azt a pogányoknak áldozza fel.
17. fejezet
A pápa halálát követő héten elérkezik az új pápa megválasztásának ideje. Bakócz Tamás a többi bíborossal együtt beköltözik a Vatikánba, hogy részt vegyen a konklávén.
Fiametta, Agostino, Bembo és Vértesi Tamás együtt várják a híreket. Végül megjelenik a fehér füst az Angyalvár tetején, és mindenütt Medici nevét kiáltozzák, miközben az emberek örömmel ünnepelnek. „Fiametta mámorosan lengeti keszkenőjét…” – hallatszik a résztvevők közül.
Vértesi Tamás azonban csak áll a híd lábánál, és szomorúan szemléli a jelenetet; számára ez a pillanat inkább gyászszertartásnak tűnik, mintha egy egész nemzet temetésén venne részt. Úgy érzi, ez volt az utolsó lehetőségük Magyarország megmentésére. Mégis, ahogy az ünneplő Itáliát figyeli, valami kimondhatatlan elégedettséget érez abban, hogy „barbárnak” tekintik.
18. fejezet
Bakócz arcán megkönnyebbülés tükröződött a tömeg előtt, de amikor Vértesi Tamás felé nézett, nem tudta leplezni csalódottságát. Kiderült, hogy „az első próbaszavazáson Bakócz nyolc szavazatot kapott, míg Medici csupán egyet.” Bakócz megbuktatásához azonban árulásra volt szükség.
Másnap reggel egy idős asszony lépett Vértesi Tamás elé, és átadott neki egy fél pár zöld kesztyűt. „Ha többet szeretne tudni, menjen a Purificazione térre” – mondta. Tamás farsangi jelmezt öltött, és elindult a térre.
A téren álarcosok táncoltak a kút körül, köztük a fekete ruhás férfi is, aki éppen Fiamettával táncolt. Vértesi Tamás gyorsan felismerte, hogy összeesküvést szőttek ellene: a babonáját kihasználva kicsalták belőle a titkait, majd „nevetve kivégezték”.
Tamás odalépett a táncosokhoz, és a fekete ruhás férfit bedobta a kútba, mire Fiametta rémülten elmenekült.
Fiametta később bevallja, hogy mélyen megveti Tamást, mert egykor elutasította őt, és azt is elárulja, hogy ő küldte rá a gyilkosokat. Tamás erre így felel: „Ön volt az élet, a jövő, a győzelem!” és megvallja, hogy jobban szerette Fiamettát, mint az életét.
Fiametta keserédesen ünnepli diadalát, de közli Vértesivel, hogy várja őt a palotában, mert tudja, hogy Tamás képtelen megszabadulni a szerelemtől. Vértesi Tamás azonban elindul, és többé vissza sem néz.
19. fejezet
Vértesi Tamás hazatér nagybátyjához, és részletesen beszámol mindenről. Nagybátyja nem mutat különösebb meglepetést, inkább sajnálja, hogy nem készítette fel jobban. „Egész életemben azt tapasztaltam, hogy minden sikerül, amit a magam hasznára próbálok, de kudarcot vallok, ha az ország érdekét akarom szolgálni… Egy ismeretlen hatalom könyörtelen következetességgel készíti elő Magyarország romlását. Mi mindnyájan, akarva-akaratlan, eszközök vagyunk a kezében” – mondja.
Tamás bánatában megbetegszik, és egy hete már csak fekszik, amikor Fiametta, lelkiismeret-furdalástól gyötörve, meglátogatja. Megpróbál közeledni hozzá, de Tamás rá sem néz. Hosszú monológokban bizonygatja ártatlanságát és olasz temperamentumát, de Tamás közönyös marad. Végül Fiametta távozik, amikor megérkezik a pátriárka.
20. fejezet
Hírek érkeznek Magyarországról: a törökök már elérték a déli határt, és „a halálmalom már magyar földön őrli az embercsontokat.” Bakócz úgy érzi, eljött az idő a hazatérésre: „Vége a római farsangnak, kezdődik a magyar böjt.”
21. fejezet
Az olasz nemesek és gazdagok Chigi úr vendégszeretetét élvezik, miközben arról beszélgetnek, hogy bár sajnálják a barbár magyarokat, Róma ragyogása számukra sokkal fontosabb.
A magyar küldöttség szinte észrevétlenül távozik a fényűző fogadtatás után. Fiametta vágyakozva néz Vértesi Tamás után, abban reménykedve, hogy a férfi visszapillant rá, de Tamás nem adja meg neki ezt a pillantást.
22. fejezet
A hazafelé vezető úton a kanonok és a főtisztelendő úr az esélyeket latolgatják: talán százezer parasztot is fegyverbe lehet állítani, hogy szembeszálljanak Szelim szultán seregével. Vértesi Tamás azonban alig figyel oda, a szerelmi bánattól szenved.
De ki vezethetné ezt a parasztsereget? Ki tudna lelket önteni beléjük és vezetni őket? Bakócz Tamás ekkor kimondja: „Dózsa György.”