Szereplők:
Vuk: róka, a történet főhőse (a neve azt jelenti, hogy minden rókának félre kell állni az útjából, ha vadászatra indul)
Kag: Vuk apja
Iny: Vuk anyja
Iny: Vuk testvére, akit a Simabőrű elfog, és Pannának nevez
Karak: Vuk nagybátyja, a történet folyamán később a gyámja
Bark: rókafiú, Inynek, Vuk húgának ismerőse
Csele: rókalány, Bark húga, akivel Vuk találkozik
Simabőrű (Borsos): vadász (valójában minden ember)
Vahur: Simabőrű egyik kutyája („elárulta a szabad népet, és orrát kölcsönözte neki”)
Fickó: Simabőrű másik kutyája
Finánc: Simabőrű kis vizslája
Basa: Simabőrű komondora
másik Simabőrű: fővadász
Csufi: a fővadász tacskója
egyéb Simabőrűek: vadászok, erdőőrök, aratók, falubeli emberek
Tás: vadkacsa. az elsőt Vuk szeme láttára lő le egy Simabőrű, a másik Vuk első áldozata
Kurra, a jegyző farkaskutyája, akit Simabőrű tévedésből lelő
Sut, idegen, farok nélküli róka, akit Karak elűz, hogy megvédje Vukot
Szi: kígyó
Szú: teknős
Gege: lúd
Cin: egér
Csirik: menyét
Kalán: nyúl
Kele: gólya
Unka: béka
Zu: bogár
Kurri: Kakas
Kata: tyúk
Csusz: gyík
Mú: marha
Nyaú: macska
Lutra: vidra
Kró: holló
Csi: fecske
Rá: szürkevarjú
Csám: disznó
Karr: kabasólyom
Hu: bagoly
Kiő: ölyv
Fekete István: Vuk olvasónapló rövid tartalom
Vuk, egy rókakölyök, nyolcad magával látta meg a napvilágot egy tóparti rókavárban. Szülei, a rókanemzetség kiváló tagjai, szürkülettől hajnalig vadásznak, hogy élelemmel lássák el az állandóan éhes kölyköket. A családi idillt azonban hamarosan megzavarja a sors kegyetlen fordulata: a vadász és kutyája megjelenése következtében a szülők és hat kölyök élete veszélybe kerül.
Vukot és egyik testvérét azonban még időben kimenekítik; utóbbi új otthonra talál a falu vadászánál. A történet izgalmasan követi Vuk felnövekedését, amint legendás nagyapja hírnevéhez méltóan örökli annak éles szimatát és vadászszenvedélyét. Vukot nagybátyja, Karak, a magányos róka veszi pártfogásába, és bevezeti a szabad élet rejtelmeibe.
Vuk kiváló tanítványként hamar felülmúlja mestere tudását. Egy éjszakai kaland során felfedezik a vadász kertjét, ahol Vuk rátalál testvérére, és Karak segítségével kiszabadítja a fogságból. A történet fordulatos véget ér, amikor Karak is áldozatául esik az emberi vadászszenvedélynek. A testvérek egy darabig még együtt maradnak, de végül a természet törvényei szerint saját útjaikra lépnek, és a vadon veszélyei között, de szabadon folytatják életüket.
Fekete István: Vuk olvasónapló
1. rész
Kag és Íny, a rókapár gondosan neveli frissen született nyolc kicsinyüket egy eldugott rókalyukban. Míg Kag a környező vidéken vadászik, Íny marad a rókalyukban, vigyáz a kölykökre és izgatottan várja párja visszatérését. Kag minden vadászatból valamilyen friss zsákmánnyal tér haza, amelyet a kölykök érdeklődve fogadnak. Egy alkalommal, amikor Kag hazatér, az egyik kölyök azonnal megérezve a zsákmány, egy liba illatát, lecsap rá. Kag büszkén szemléli a jelenetet, érezve, hogy kölyke örökölte ősei kiváló vadásztudását, és elhatározza, hogy ezt a kölyköt Vuknak nevezi el.
A rókacsaládok élete folyamatos kihívásokkal teli. Életterük egyre szűkül, és a Simabőrűek – az emberek – valamint azok kutyái, akiket sokan a „szabad nép elárulóinak” tartanak, egyre intenzívebben vadásznak rájuk. A természetes élőhelyek csökkenése és az emberi beavatkozások nyomása alatt a rókák élete egyre több veszélyt rejt.
2. rész
Egy vadászat során Kag, a róka egy addig ismeretlen házat vett észre. Mivel korábban még nem járt ezen a területen, óvatosan és bizalmatlanul figyelte az épületet, de hamar észrevette, hogy az ígéretes zsákmánnyal, többek között tyúkokkal és kakasokkal van tele.
Azonban a házat Vahúr, egy az emberek szolgálatába állt kutya őrzi. Amikor Kag megpróbálta megközelíteni a préda helyét, Vahúr rögtön üldözőbe vette. A róka azonban szerencsésen megmenekült az üldözés elől, és így elkerülte a közvetlen veszélyt.
A rókák és az ember által befogadott háziállatok, mint Vahúr közötti konfliktusok gyakoriak, főként olyan területeken, ahol a vadon élő állatok egyre szűkülő életterük miatt kénytelenek közelebb merészkedni az emberi lakóhelyekhez.
3. rész
Kag, a róka, visszatér a faluba, hogy tovább folytassa a vadászatot. Egy helyi kertben felfedezi a reményt keltő tyúkólat, ám észreveszi, hogy Cin, a menyét, már megelőzte. Kag a helyzetet gyorsan felmérve megtámadja és legyőzi Cint, majd elfogyasztja annak zsákmányát. A tyúkot, amelyet Cin ejtett el, magával viszi, hogy táplálékul szolgáljon családjának.
Az esemény rávilágít a vadon élő állatok közötti éles versenyre, mely gyakran fordul elő az élelemért folytatott harc során. Az ilyen interakciók bemutatják, hogyan kell a vadonban élő állatoknak folyamatosan alkalmazkodniuk és küzdeniük a túlélésért.
4. rész
Kag, a róka, hazafelé tartva észreveszi, hogy egy Simabőrű vadász és annak kutyája az ő és családja lakhelye felé tartanak. Sajnos beigazolódnak a félelmei: a vadász és kutyája felfedezik a rókalyukat, ahol Íny és a kicsinyek rejtőznek. A vadász újságpapírt szögel a bejáratra, ami zajával megijeszti a rókákat, akik ezután nem mernek kimenekülni, Kag pedig nem tud bemenni.
A viharos szél végül letépi a papírt a bejárattól, lehetővé téve Kag számára, hogy bemehessen. Sürgősen arra kéri Ínyt, hogy vigye el Vukot egy távolabbi, a tóparton található régi rókavárhoz, remélve, hogy legalább ő megmenekülhet. Tragikus fordulatot vesz az esemény, amikor a vadászok kutyája megöli Kagot és Ínyt, a rókavár pedig összeomlik, és a bent rekedt kölykök is életüket vesztik.
A vadászat során tragikus véget ér a Fővadász, Csufi nevű tacskójának élete is. Borsos, a vadász, egy még életben lévő rókakölyköt ment ki a romok alól, és úgy dönt, hogy megszelídíti ezt a kölyköt, ezzel is kívánva kompenzálni a fővadász kutyájának elvesztését.
5. rész
A tóparton kicsi Vuk várakozik anyjára, de hiába; családja nem tér vissza hozzá. A távolból érkező kutyacsaholás aggodalomra ad okot. Ahogy lassan besötétedik, Vuk magányosan és éhesen panaszkodik: „Egyedül vagyok… kicsi vagyok… éhes vagyok.” Ekkor váratlanul megszólal mellette egy idősebb róka. Vuk bemutatkozik, és Karak, a róka rádöbben, hogy a kicsi még nem tudja családja tragikus sorsát. Karak elárulja Vuknak, hogy rokona, és anyja kérte fel arra, hogy gondoskodjon róla.
Az események új fordulatot vesznek, amikor Karak magához veszi Vukot, így a kis róka új mentorra és védelmezőre talál személyében, aki segíthet neki megbirkózni a vadon kihívásaival.
6. rész
Karak elviszi a kis Vukot a barlangjába, ahol a kölyök rögtön bizonyítja rendkívüli képességeit: észrevesz egy vadkacsát, Tást, akit korábban egy vadász lelőtt. Vuk érzékenyebb szaglással rendelkezik, mint a tapasztaltabb Karak.
Az idősebb róka tanácsokkal látja el Vukot: bemutatja neki a potenciális zsákmányokat, mint a tyúkok és kakasok, és figyelmezteti a Simabőrű Ember veszélyeire, aki „lángoló botjával” fenyegeti az állatokat. Karak elmagyarázza, hogy ez az ember felelős családja tragikus sorsáért is, így Vuk mély ellenszenvet érez iránta.
Amikor eljön az ideje az első közös vadászatnak, Vuk megmutatja, mire képes: sikeresen elejt Tást, a vadkacsát. Büszkén várja, hogy dicsekedhessen Karaknak a zsákmánnyal, azonban egy idegen róka, a farok nélküli Sut megpróbálja azt ellopni. Karak azonban időben közbelép, és elűzi az indiszkrét látogatót.
7. rész
Vuk felnövekszik, miközben alaposan megismerkedik környezetével és az ott élő állatokkal. Néha még a faluba is elmerészkedik, ahol megfigyelheti a Simabőrű embereket. Vuk kiváló vadásszá fejlődik, olyannyira, hogy még az idős Karak is jól lakik mellette. Ügyességének köszönhetően nyomtalanul és megfoghatatlanul lopja el a tyúkokat még a kutyák orra elől is, ezzel komoly fejtörést okozva az embereknek. Sőt, még Sut, a farok nélküli róka sem mer vele többé szembeszállni. Vuk hírneve gyorsan terjed, mint a vadon leghatékonyabb vadásza.
8. rész
Egy nap Vuk eljut annak a Simabőrű vadásznak a birtokára, aki felelős családja pusztulásáért. A gyűlölet lángra lobbant benne, és bár Karak figyelmeztette, hogy ne kockáztasson, Vuk mégis beoson a tanyára. Bosszúból elkapja a vadász kedvenc fehér angóramacskáját, Nyaút. Amikor azonban távozni készül, zölden izzó szemekkel találkozik – egy ketrecben fogva tartott fiatal rókalányéval. Kiderül, hogy ő az a róka, akit a vadász a rókavár romjai közül mentett ki, hogy megszelídítse. Ő Vuk anyjának nevét viseli, Iny, aki a húga is egyben. Vuk nem tudja azonnal kiszabadítani, de megígéri, hogy visszatér Karakkal, és kitalálnak valamit a fiatal róka megmentésére.
9. rész
Otthon Vuk elmeséli Karaknak a tanyán történt találkozást. Karak szerint a kiszabadítási akció rendkívül kockázatos, de megígéri, hogy elgondolkodik azon, miként lehetne segíteni.
Másnap, az eső miatt a mezőn száradó gabonán és a fecskék vijjogása figyelmezteti a Simabőrűeket, hogy a környéken rókák mozognak. Ezért Vukéknak új szállást kell keresniük. Ráadásul Iny kiszabadítását is sürgősen meg kell oldaniuk, amely további kihívások elé állítja a kis csapatot.
10. rész
Az éjszaka kellően sötét ahhoz, hogy Vuk és Karak megkezdjék a kockázatos vállalkozásukat. Mielőtt bemennének a tanyára, szemtanúi lesznek annak, ahogy a Simabőrű vadász két kutyája alázatosan nyalogatja a kezét. A vadász őket beengedi a házba a vihar elől, de a komondorral szemben nem mutat ilyen gyengédséget. A komondor is szeretne szeretetet kapni gazdájától, akinek életét adná, de neki a ház őrzése a feladata, és kint kell maradnia.
11. rész
Vuk vezetésével sikeresen kiszabadítják Inyt a ketrecéből, és hárman menekülnek a tisztuló éjszakai holdfényben. Menekülés közben találkoznak Kurrával, a jegyző farkaskutyájával, aki éppen egy nyulat ejtett el. Mivel Kurrá nem kedveli a rókákat, azonnal üldözőbe veszi őket. Szerencséjükre, a tanyáról áradó rókaszag félrevezeti Kurát, aki így beleütközik a komondorba. A zűrzavarban a Simabőrű vadász puskája végül véget vet Kurrá életének.
12. rész
A három róka tovább menekül, és az éjszakát biztonságban töltik, de hajnalban rájönnek, hogy egy búzamezőre tévedtek, amely tele van Simabőrű szagokkal – ez rossz előjel. Valóban, nem sokkal később hajtóvadászat indul ellenük. Rettegve lapulnak a búzatábla alján, a mező sarkában, hiszen menekülni lehetetlenség: észrevételük esélye magas. Közben az aratók egyre csak kaszálják a búzát, és veszélyesen közelítenek feléjük…
13. rész
Szerencsére elérkezik az uzsonna ideje. A fővadász a faluba indul a megszokott kupica söréért. Az aratók és az erdőőrök is odébb húzódnak egy fa alá, hogy megegyék az uzsonnájukat. Ezt kihasználva a rókák szélsebesen az erdő felé veszik az irányt. Bár az aratók észreveszik őket, nem zavarja őket a rókák elmenekülése, és nem is tartják szükségesnek ezt a vadászokkal közölni. Az erdőőrök is megnyugodhatnak: Vuk, Karak és Iny biztonságba kerültek.
14. rész
A hármas együtt marad, és boldog napokat élnek át. Vuk folyamatosan bosszantja a helyi Simabőrűt azzal, hogy rendszeresen lopkodja a tyúkjait.
Azonban beköszönt a tél, amely egyben a vadászidény kezdetét is jelenti. A lövések durrogása közepette remegve bújnak össze menedékükben. Karak azonban nem bírja tovább a feszültséget, és kiront a biztonságos rejtekből.
Egy puska villanása következik, majd a dörgés hangja, és valami belemar Karak oldalába. A vadászidény végeztével Karak még odavonszolja magát Vukhoz és Inyhez, és utolsó leheletével rájuk hagyja biztonságos hajlékát.
15. rész
Vuk és Iny egy fényűző rókabarlangban élnek, ahol időnként együtt vadásznak, de egyre gyakrabban válnak szét útjaik.
Egy havas napon Iny találkozik Barkkal, a fiatal rókafival, és eldönti, hogy vele szeretné folytatni az életét. Vuk sem marad sokáig magányos, hiszen hamarosan megismerkedik Cselével, Bark húgával. A két róka együtt költözik a barlangba, ahol boldogan élik mindennapjaikat.
Idővel Vuk és Csele fiúkölykei is átveszik majd helyüket, így biztosítva, hogy a rókák szabad népe fennmaradjon a jövőben is.
Fekete István: Vuk olvasónapló összefoglalás
Ez a történet lenyűgöző érzékenységgel ábrázolja, milyen bonyolult és nehéz lehet az állatok élete az ember által dominált világban. A kisgyermekek megismerhetik és megtanulhatják a természet értékelését és szeretetét, míg a felnőttek számára lehetőséget nyújt, hogy újra átéljék ifjúkoruk varázslatos pillanatait az olvasás során.
Érdekesség: A „Vuk” című kisregény szereplői közül többen is felbukkannak a szerző más állatos történeteiben, mint például a „Csí, Kele, Lutra, Hú” című elbeszélésekben, így tovább színesítve az irodalmi univerzumot.