A „Tanár úr kérem” című mű Karinthy Frigyes (1887–1938) karcolatgyűjteménye, amelyet először 1916-ban adtak ki Vértes Marcell illusztrációival, Dick Manó könyvkiadó jóvoltából. Ez a mű Karinthy gyermekkorának és diákéveinek emlékeit idézi fel, és az egyik legkedveltebb magyar ifjúsági irodalmi alkotásnak számít.
Karinthy életében és 1945 előtt a mű több kiadást is megért, mindegyik kiadás kismértékben eltérhetett az előzőtől, néhány karcolat akár tematikusan sem illeszkedett a többihez. Az Országos Széchényi Könyvtár katalógusa 2020-ig körülbelül 80 különböző magyar nyelvű és közel másfél tucat külföldi kiadást tartalmaz a listájában.
A könyv eredeti kiadásában összesen 16 rövid elbeszélés volt található. A későbbi kiadásokban ezt kiegészítették további 4 humoreszkkel.
Szereplők:
az ifjú Karinthy/Bauer, az elbeszélő
Mici, a húga
Fröhlich, Schwicker, Kökörcsin, Mangold, Lenkei, Prém, tanár urak
Büchner, Guttmann, Neugebauer, Skurek Ferenc, Goldfinger Rezső, Deckner, Kelemen, Roboz, Auer, Wlach, Zajcsek, Löbl, Eglmayer, Palkovics, Csekonics, Benkő, Gellér, Székely, Várnai, Gárdos, Sebők, Gerő, Jákó, Wlach, Bányai Miklós, Rogyák, Zsemlye Tivadar, Singer, tanulók
Erzsike, szobalány
Mari, mindenes
Steinmann, jó tanuló
rossz tanuló
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem olvasónapló
Bevezetés
A mű kezdetén a későn érkező diák feszült belépése az osztályterembe elevenedik meg. A szerencse azonban az elbeszélő mellé áll, ugyanis a tanár összekeveri egy korábban kiment osztálytárssal, ezért elmarad a büntetés. Ez a tévedés lehetővé teszi Karinthynak, hogy fellélegezzen. Nem csak a zökkenőmentes bejutás öröme, hanem az a felismerés is boldogsággal tölti el, hogy újra tizenhat éves lehet. Büchnernek lelkesen meséli, hogy az előző éjszaka egy álomban 27 éves felnőttként látta magát egy kávéházban, elismert íróként, Molnár Ferenc és Bródy Sándor társaságában – mégsem érezte magát boldognak. Ez annyira megijesztette, hogy rájött: ez csak egy rossz álom lehetett, így visszatérhetett valódi, boldog tinédzserkorába, az iskolapadba.
Reggel hétkor
Hajnalban az óra csörgésére ébredünk, nem könnyű felkelni a hideg valóságba a meleg, pihe-puha ágyból… Az elbeszélő, Bauer, félálomban próbál teljesen magához térni, és összeszedni a gondolatait. Milyen nap van ma? Milyen órák várnak rám? Mit felejtettem el? Ha Mákossy tanár úr földrajzból feleltet, vajon emlékszem-e a leckére? Tanár úr, kérem, én készültem… De hát ő nem is diák többé, hanem hős fővezér… A valós gondolatok újra álommá változnak, amikor Erzsi, a szobalány felébreszti. Úgy tűnik, megint elkésik az iskolából – de legalább a harisnyáját már felvette…
Elkéstem
Reggel 8 óra, iskolába sietés – mint minden egyes reggelen. Vizsgáljuk meg a nap eseményeit: első óra mennyiségtan, a dolgozat nincs kész, vajon lesz-e feleltetés…? Szerda van, tehát mértani rajz, hiányzik néhány felszerelés; ezután magyaróra, amelyre Vörösmarty nyelvi szépségeit kellene megtanulni, de ennek az első felét még nem is nézte át. Valahogy majd bepótol mindent… Az ismerős úr megjelenése jelzi: ismét elkésett. Az osztályterem kulcslyukán át hallható csend nem ígér jót – és valóban: Büchner jelzi, hogy már hiányzónak írták be – és ma pont felelés van.
Eladom a könyvem
Iskolába indulás előtt Bauer meg akar válni a tavalyi természetrajz könyvétől. Nem tagadható, hogy a könyv már nem a legjobb állapotban van: tele van firkákkal, szakadt, ráadásul a fedelet is le kellene cserélni… De talán még mindig érhet 70 fillért. Az antikvárius egy mogorva, szigorú ember, aki alig vesz tudomást a kisdiákról, és inkább más ügyfelekkel foglalkozik. Odanyújtja a kezét a könyvért, majd lebecsülően bírálja azt. Bauer még 50 fillérért is hajlandó lenne eladni – az antikvárius 40-et ajánl. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Bauer hozzácsapja a mai stilisztika-tankönyvet is, így végül 1 korona 60 fillért kap kézhez. De a félelem már most azt súgja neki, hogy holnap talán jobb lenne visszavennie a Stilisztikát – vagy esetleg hajósinasnak álljon…
A jó tanuló felel
A jelenet egy stílusosan megírt jellem- és helyzetábrázolás a matematikaórán, az osztályteremben zajlik. A tanár úr és az osztály kitűnő tanulója, Steinmann közötti párbeszéd folyik, amit a többiek számára érthetetlen. Steinmann-t, az osztály legnagyobb megkönnyebbülésére, ezúttal felelni hívják ki. Bauer és a többi diák soha nem ismerheti meg ezt az arisztokratikus, csak a bennfentesek és zsenik számára hozzáférhető, titokzatos világot.
A rossz tanuló felel
Bekövetkezik a legrosszabb rémálom: matematikából kell felelnie. Ahogy lassan, gondosan írja fel a táblára a feladatot, egy laikus azt hihetné, hogy egy jó tanuló áll a tábla előtt – de nem tudja tovább húzni az időt. Próbálkozik magyarázni a másodfokú egyenletről, de még önmagát sem tudja meggyőzni, nemhogy a tanárt. A tanár csak hagyja, nem szól közbe, inkább mást hív ki felelni. Vele már nem foglalkoznak tovább. Egy ideig még áll a táblánál, aztán kénytelen visszasétálni a helyére. Szeme előtt a katonaiskola képe lebeg, és az a „negyedik végtelen” fogalom, amit soha nem fog felérni, valamint az elégtelen jegy, amit kapott.
A bukott férfi
Neugebauer várakozik, remélve, hogy sikerül meggyőznie Schwicker tanár urat, ne buktassa meg történelemből. Bár képzeletében zökkenőmentesen sikerül a meggyőzés, a valóságban még kérdését sem képes előadni. Bár előre sejtette, hogy nem lesz sikeres, mégis csalódottan indul hazafelé. Bánatában feladja az önmegtartóztatást: ceruzahegyezőt, mustkolbászt, törökmézet és egyéb csemegéket vásárol, amiket aztán bánatosan fal fel a kapualjban, miközben könnyei hullanak.
Magyardolgozat
Téma: Petőfi lírai költészete. A feladat két dolgozat elkészítése: az egyik alacsonyabb (3/4: mai értékelés szerint kb. 2-es), a másik magasabb (1/2: mai értékelés szerint kb. 4/5-ös) osztályzatot kapott. Mindkét dolgozatban azonos a kiindulópont: Petőfi költészete szubjektív, Aranyé pedig objektív. Az alacsonyabbra értékelt dolgozat említést tesz a népies stílusról is. Azonban annak stílusa nem olyan kifinomult, behízelgő és bonyolult, mint amit a magasabb jegyet kapott dolgozatban látunk.
Röhög az egész osztály
Valami humoros hangulat lengi be az osztálytermet. Elegendő egy új, nagyméretű szemetes, amibe bele lehet ülni, vagy néhány cédula, amit valaki más hátára ragasztanak, és máris kitör a nevetés. Esetleg indok nélkül felrohanni valakivel a negyedik emeletre, majd ott hagyni; de Kökörcsin tanár úr karikatúrája is osztatlan derültséget vált ki. Mindeközben Zajcsek beleül az új szemetesbe, és megijed, amikor azt hiszi, hogy megérkezett a tanár – ám a helyén marad, amikor ténylegesen belép a tanár. Az osztálynak az óra alatt vissza kell fognia a nevetést, amíg végül mindenki hangosan kirobban. Ennek oka a tanár úr nem túl találó megjegyzése: „…mit mozgolódik, mint egy sajtkukac?”
Kísérletezem
Fizikaórán az elektromosság bemutatására kerül sor Palkovicson keresztül: a haja égnek áll, amikor áramot vezetnek bele. Bauer eldönti, hogy otthon is kísérletezgetni fog. Szeretne vásárolni mágnesvasat, készíteni iránytűt, Heron-labdát építeni, és mindezeket megmagyarázni húgának, bár ő nem igazán érdeklődik ezek iránt. Ráadásul a kísérletek során előfordulnak balesetek: rossz helyre kerülnek, törnek, rongálódnak a tárgyak, így a vége az, hogy nem lesz vacsora. De nem baj: a meg nem értett zsenik, mint Galilei is, korát megelőzve mondták: „Mégis mozog a Föld”.
Magyarázom a bizonyítványom
A félévi bizonyítványom nem túl ragyogó, de minden jegyre van magyarázatom! Először is, ez még csak a félévi, nem a végső bizonyítvány. Aztán a 4-es jegy történelemből: ez csak az adott feleletek számát jelzi, és egy helyettesítő tanár amúgy sem adhat végleges osztályzatot. Fizikából pedig összekevertek az én mellettem ülő fiúval; Fröhlich, az algebratanár, úgy tűnik, ki van velem pipulva. Emiatt a magaviseletem is romlott; a 3-as jegy valójában egy furcsán írt 2-es. Miután végre sikerül aláíratnom a bizonyítványt, arra kérem a szüleimet, hogy ne látogassanak el az iskolába, hiszen kiemelték az iskolakaput…
A lányok
Mit érthet meg egy kamasz fiú a lányokról? Azt gondolja, hogy buták: a tudomány nem érdekli őket, csak nevetnek rajta. Azt látja, hogy kivételeznek velük, nem bántják őket, sőt, úgy kezelik őket, mint a törékeny porcelánt – amit ők is kihasználnak… Nem kell az életüket áldozniuk a hazáért, ami egy fiúnál árulásnak számítana. Miért van ez a különleges bánásmód? Valamilyen titok rejlik mögötte, amiről csak suttogva beszélhetünk. De egy belső érzés azt súgja, hogy előbb vagy utóbb meg fogja érteni. De addigra már nem lesz osztály, beleolvad a szürke tömegbe, és teljesen más ember lesz…
Naplóm
Hat nap egy kamaszfiú naplójából. Élet az iskolában, önképzőkör, aradi vértanúk ünnepe, könyvek, amiket olvas, csínyek a haverokkal… Shakespeare Hamletje kissé elszomorítja, mert a gyorsan elillanó ifjúságot juttatja eszébe.
Lógok a szeren
A fiú a szeren lóg, és tudja, hogy nincs elég izma, mások sokkal ügyesebbek ebben. Azt mondogatja magának, hogy agyilag ő sokkal előrébb jár, mint az izmai. Képzeletében egy világhírű fiatalemberként old meg nagy matematikai problémákat, miközben tökéletes tornagyakorlatokat végez. Vagy elképzeli magát Magyarország miniszterelnökeként, aki Angliát csatolja hozzánk, miközben birkózó világbajnokokat legyőz, akadémiai előadásokat tart, és több számban világbajnokságot nyer. De amíg ezek csak álmok, addig még gyakorolnia kell a szeren – vagy fel kell adnia ezt a kihívást, és ki kell hagynia a tornaünnepélyen való versenyzést…
A vésztanács
Két ellentétes párt az osztályban, Zsemlye Tivadaré és Rogyáké. Bauer bírósági vésztörvényszéki tárgyalás formájában meséli el a történetet: neki köszönhető, hogy sikerült összebékéltetni a feleket. És ezzel talán egy egész világháború kitörését akadályozta meg…
Hazudok
Bauer visszagondol arra az időre, amikor megtanult írni és olvasni: „Úr ír” – de soha nem tudta meg, mit írt az az úr. Később barátjának dicsekedett gazdagságáról, túlozva a dolgokat. Amennyi egy dologból a barátjának volt, abból neki háromszor annyi, és háromszor nagyobb is. Annyira beleélt magát a fantáziájába, hogy kitalált egy teljes történetet arról, hogyan harcolnak a marslakó hangyák egy nagyítóüveg alatt. Ahogy egyre többet gondolkodott a történet folytatásán, így vált végül igazi íróvá.
Tanítom a kisfiamat
Matekpéldát magyaráz a felnőtt Karinthy az 11 éves kisfiának: „Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el, akkor mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa?” A jelenet a szerző gyermekkori tapasztalatát idézi fel, amikor ő maga kérte apjától a segítséget ugyanezen feladat megoldásához. Ez a helyzet rávilágít arra, hogy annak idején az ő apja sem tudta megoldani ezt az elemi szintű feladatot.
Elnököltem az osztályvizsgán
Gabi, aki az elemi iskola utolsó évében jár, osztályvizsgán vesz részt. Apja kíséri el, aki kissé megszeppenve érzi magát, hiszen az iskolában a „szülő” majdnem úgy érzi magát, mint a „tanuló”. Gabi azonban otthonosan mozog, magabiztosan felel az iskolában. Az írót felkérik, hogy töltse be az elnök szerepét az osztályvizsgán, ami szerencsére nem okoz túl sok fejtörést. A vizsga végén azonban váratlanul beszédet kell tartania a búcsúzó diákoknak. Kicsit zavartan mond pár szót, de ügyesen kezeli a helyzetet. Ezzel nemcsak Gabi osztálytársának, hanem Gabi elismerését is kivívja.
Szeretem az állatot
Egy félénk nyúl fut, mert nem hiszi el, hogy csak simogatni akarják. „Most ott bújik, és nekem szét kellene turkálnom az egész fahasábokat, hogy megtaláljam. De megteszem, ha kell, akkor is, ha egész életembe telik, szétbontom… Aztán megfogom, megragadom a füleit, felkapom a levegőbe, megforgatom, a falhoz csapom, és szétzúzom a fejét. Azt a buta, makacs, ostoba fejét, ami nem akarja felfogni, hogy én csak simogatni szeretném.”
A papám (Hathónapos fiú naplójából)
Hogyan látják a csecsemők az őt körülvevő világot, és a szülőket? Minden körülöttük forog, ők a középpontban, ők az okosak. A papa, mama, többiek pedig csak mind-mind azért léteznek, hogy szolgálják és körülrajongják őt.
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem olvasónapló összefoglalás
Örökérvényű, minden korosztály számára mindig tanulságos és élvezetes rövid olvasmányok a gyermekkor világáról. A benne levő empátia és humor a Karinthyban ott lapuló kisgyermeket mutatja. És ezért nem fog sosem elévülni a jövő fiataljai számára sem, mert ezek az érzések nem változnak az idők során.
