Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem olvasónapló

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem olvasónapló

Szereplők:

az ifjú Karinthy/Bauer, az elbeszélő

Mici, a húga

Fröhlich, Schwicker, Kökörcsin, Mangold, Lenkei, Prém, tanár urak

Büchner, Guttmann, Neugebauer, Skurek Ferenc, Goldfinger Rezső, Deckner, Kelemen, Roboz, Auer, Wlach, Zajcsek, Löbl, Eglmayer, Palkovics, Csekonics, Benkő, Gellér, Székely, Várnai, Gárdos, Sebők, Gerő, Jákó, Wlach, Bányai Miklós, Rogyák, Zsemlye Tivadar, Singer, tanulók

Erzsike, szobalány

Mari, mindenes

Steinmann, jó tanuló

rossz tanuló

„Tanár úr, kérem” című műve több rövid karcolatból összeálló írások gyűjteménye, amely először 1916-ban jelent meg, és azóta világszerte számos kiadást megért. Magyarországon túl külföldön is népszerű, 1956-ban filmadaptáció is készült belőle, valamint színpadon is bemutatták. Az alcíme „Képek a középiskolából” utal a tartalmára, amely a középiskolai élet apró, mégis jelentőségteljes pillanatait ragadja meg.

A kötetet Karinthy Frigyes, az irodalmi élet jeles alakja, barátjának, a „Szegény kisgyermek panaszai” szerzőjének, Kosztolányi Dezsőnek ajánlotta. Eredetileg 16 rövid elbeszélést tartalmazott, amelyeket később további négy humoreszk egészített ki.

A mű a gyermekkor és a fiatalkor nehézségeit, kihívásait tárja fel, mindezt egyedi humorral és érzékenységgel. Az olvasók – legyenek akár gyerekek, akár felnőttek – a művek során maguk is visszarepülhetnek saját ifjúságukba, és átélhetik a felnövés mindennapjait.

A könyv eredeti kiadásában összesen 16 rövid elbeszélés volt található. A későbbi kiadásokban ezt kiegészítették további 4 humoreszkkel.

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem olvasónapló

Bevezetés

Karinthy Frigyes egy különös fordulattal kezdi a napját: késve érkezik az iskolába, zihálva és sietve. A VI. B osztály termébe lépve csendben foglal helyet az utolsó pad üres helyén. Szerencsére a tanár észre sem veszi az érkezését, csak legyint egyet, hiszen azt hiszi, Karinthy az az osztálytárs, aki pár perce kiment.

Megkönnyebbülten ül le, és örömmel újságolja Büchner osztálytársának, mennyire boldog, hogy újra itt lehet. Az éjszakai álomban ugyanis egy felnőtt életet élt: huszonhét éves korában íróként egy kávéházban ült, könyvei már megjelentek, ismerte Molnár Ferencet és Bródy Sándort is, de mégsem érezte jól magát. Az álmában áhított felnőtt élet csalódást okozott neki, és nagy megkönnyebbülés volt ráébredni, hogy mindez csak képzelet, valójában még mindig iskolás.

Reggel hétkor

Bauer reggele nehezen indul. Még álmosan fekszik, amikor eszébe jut, hogy Mákossy tanár úrnál felelnie kell földrajzból. Amikor a tanár Dánia fővárosát kérdezi, Bauer nem tud válaszolni. Álom és ébrenlét keveredik, és gondolatai kalandos útra indulnak: már ő a híres hadvezér, aki Dániát kell elfoglalnia.

Ebben az álomképben már ő kérdezi a tanár urat, aki nem tudja, hogy Dánia fővárosa Budapest – legalábbis az álmában így alakult, mivel hozzácsatolták Magyarországhoz. Bauer álmaiból végül Erzsi, a szobalány ébreszti fel, hiszen már nyolc óra van, és sietnie kell, hogy időben beérjen az iskolába.

Elkéstem

Bauer reggel rohanó léptekkel igyekszik az iskolába, próbálva felidézni, mi vár rá aznap. Az első óra mennyiségtan Frőhlich tanár úrral, akitől szinte biztosan várható a feleltetés. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Bauer a mennyiségtan dolgozatot sem készítette el, és Vörösmarty nyelvszépségeiből sem készült fel a következő órára.

Sietve érkezik meg az iskolába, ahol a csengő már megszólalt. Frőhlich tanár úr már a teremben van, és Bauert bejegyezték a hiányzók közé. Lesütött fejjel helyet foglal a padban, tudva, hogy a nehéz pillanatok még csak most következnek.

Eladom a könyvem

Bauer az iskolakezdés előtt a Múzeum körúti antikváriumba siet, hogy eladja a tavalyi természetrajz könyvét. A könyv már erősen megkopott, és hősünk számos rajzzal, karikatúrával díszítette azt fel. Ahogy közeledik az antikváriumhoz és megpillantja az öreg antikváriust, egyre inkább csökken az önbizalma.

Gondolataiban az árat is egyre alacsonyabbra teszi. Végül a könyvárus negyven fillért ajánl érte, ami még egy mozijegyre sem elég. Hirtelen ötlettől vezérelve Bauer előveszi a vadonatúj Stilisztika könyvét, amire aznap szüksége lenne, és eladja azt. Szomorúan távozik a boltból, elhatározva, hogy másnap visszavásárolja a könyvet.

A jó tanuló felel

A tanár, hosszas naplólapozgatás után, Steinmannt, az osztály legjobb tanulóját hívja ki felelni. A diák egy matematikai problémát kap feladatul, amely egy csonka gúla tulajdonságaival kapcsolatos. Az eredmény azonban eleve borítékolható.

Steinmann minden kérdésre tudja a választ, válaszai rövidek és meggyőzőek. Bizalmas hangnemben beszélget a tanárral, a matematika nyelvén szinte félszavakból is értik egymást, mintha csak egy gróf és grófnő társalogna.

A rossz tanuló felel

A helyzet ennél kevésbé kedvező a rossz tanuló számára. Amikor a nevét hallja, alig hisz a fülének, és csak nagy nehezen indul el a tábla felé. Útközben próbálja felidézni a nap leckéjét. Egy másodfokú egyenlet megoldásával kell szembenéznie, de nem sikerül neki megoldania. Próbál lassan írni, hogy időt nyerjen, de ez sem segít a helyzeten.

A tanár megsemmisítő tekintetekkel illeti, és szót sem szól hozzá. Végül egy újabb tanulót hív ki felelni. A rossz tanuló megszégyenülten tér vissza helyére, majd a kudarc után eldönti, hogy inkább a gimnázium helyett a katonai pályát választja.

A bukott férfi

Neugebauer aggódva áll a folyosón, Schwicker tanár urat várja, aki történelemből megbuktatta. Fejében már elhatározta, hogy megkéri a tanárt, változtassa meg az elégtelen érdemjegyet elégségesre. Gondolataiban egyre bátrabban győzködi Schwickert, aki végül beleegyezését adja.

Azonban, amikor a tanár ténylegesen megérkezik, Neugebauer képtelen megszólalni. Schwicker elküldi őt, és ő illedelmesen indul haza, hogy a pótvizsgára készüljön. Útközben azonban betér egy csemegeüzletbe, ahol elkölti minden pénzét mustkolbászra, törmelékcsokoládéra és törökmézre, majd az egészet gyorsan elfogyasztja egy kapualjban.

Magyar dolgozat

Két magyarnyelvű dolgozatot elemezhetünk, mindkettő „Petőfi és a líra” címmel. Az egyik dolgozatot, mely egy háromnegyedes jegyet kapott, Skurek Ferenc írta. Ez a dolgozat dagályos és gyermekes stílusban fogalmaz, és akkoriban ez volt a legrosszabb jegy. A másik, amely egy egyes jegyet kapott és ez jelentette a legjobb osztályzatot, Goldfinger Rezső műve. Ennek a dolgozatnak a stílusa frappáns és lírai, jelentősen eltérő az előzőtől.

Röhög az egész osztály

A szünet alatt az osztály kacagással és rosszalkodással tölti az időt. A diákok cédulákat ragasztanak egymás hátára és tréfálják meg, ijesztgetik egymást. Egy új, emberméretű szemetesládát is felfedeznek az osztályteremben. Zajcsek, aki nem bír a zajban tanulni, a szemetesbe bújik. Társai megtréfálják, hamis riasztást adnak, hogy megérkezett a tanár.

Zajcsek bosszúsán mászik elő, de mikor valóban belép Kökörcsin tanár úr, ő még mindig azt hiszi, hogy tréfálkoznak vele. Amikor a tanár észreveszi Auer mozgolódását és sajtkukachoz hasonlítja, a diákok nem bírják tovább tartani a nevetésüket. A tanár, meglepődve a reakción, büszkén konstatálja, hogy milyen vicces is ő valójában.

Kísérletezem

Fizikaórán kísérletezés zajlik. Pollákovicson bemutatják az elektromosság hatását, aminek következtében a fiú haja feláll. Bauer hazafelé menet elhatározza, hogy otthon folytatja a kísérletezést. Megvesz egy mágnesvasat, amiből iránytűt tervez készíteni, Heron-labdát akar csinálni, és be akarja mutatni a Torricelli-féle ürt is.

Otthon azonban csak kishúgát, Micit találja, aki gúnyosan nevet sikertelen próbálkozásain. Egy gravitációs kísérlet közben eltöri a lámpát, amiért vacsora nélkül marad. Bauer azonban nem csügged, Galilei példáját követve, aki szintén meg nem értett tudós volt korában, de tudta, hogy a Föld mégis csak mozog.

Magyarázom a bizonyítványom

Bauer, aggodalommal teli hangon próbálja megmagyarázni szüleinek a félévi bizonyítványában szereplő gyenge eredményeket, és az igazság elferdítésétől sem riad vissza. Azt állítja, hogy ez csak egy ideiglenes bizonyítvány, az igazi dokumentumot ugyanis hibák miatt felküldték a minisztériumba. Meséli, hogy a történelemtanár elvesztette azt a noteszt, ahol az ő kiváló jegyei szerepeltek, a fizikatanár pedig tévedésből más neve alá írta be az ő érdemjegyeit.

Frőhlich, az algebratanár személyes ellenszenvet táplál iránta, ezért szándékosan rosszabb jegyet ad neki. Ami pedig kettesnek látszik a bizonyítványban, valójában hármas, de az osztályfőnök sajátos írásmódja félrevezető. Végül Bauer arra kéri édesapját, hogy írja alá ezt az ideiglenes bizonyítványt, és egyelőre ne is látogasson az iskolába, hiszen állítása szerint az intézmény kapuja hiányzik.

A lányok

Bauer szemszögéből a lányok rejtélyes és furcsa lények. Sugdolóznak, kuncognak a fiúk mögött, mintha titokban tudnának valamit, ami a fiúk számára ismeretlen. Más érdeklődési körök vonzzák őket, és – megdöbbentő módon – mindenki úgy bánik velük, mintha valamilyen kiváltságosok lennének.

A buszon át kell adni nekik a helyet, udvariasan kell velük viselkedni. A tanárok tiszteletteljes magázó formában szólnak hozzájuk, kivételeznek velük, és tizennyolc éves kor felett kezet csókolnak nekik. Bauer érzi, hogy e mögött a viselkedés mögött valamilyen titok húzódik meg, amit még nem sikerült megfejtenie.

Naplóm

Egy tizenhat éves fiú esetlenül írt naplóbejegyzéseit tartalmazza a kötet, amelyben a hétköznapi, ám számára jelentősnek tűnő események sorát rögzíti: hogyan sikerült kibújnia az iskolai ünnepség alól, a puskázás fortélyait, aznap fogyasztott ebéd menüjét, illetve azt, milyen filmet vetítettek a helyi moziban.

Lógok a szeren

Hősünk a tornagyakorlatok során inkább elmélyül saját gondolataiban. Elsőként arra a következtetésre jut, hogy senki sem lehet mindenben jó, ő pedig inkább a tudományokban jeleskedik, nem a sportban. Azonban hamarosan felismeri, hogy ő valójában minden területen tökéletes lehet: egyszer majd miniszterelnök, kiváló focista és feltaláló is lesz.

Mindazonáltal úgy véli, mégis gyakorolnia kell, bár az egész iskolai rendszer, így a tornaóra is, csupán felesleges időtöltés. Más nyerje csak meg a tornaünnepély első díját.

A vésztanács

Bauer egy 1898-ban kirobbant osztálybeli viszályt ír le, melyben Rogyák és Zsemlye Tivadar a két klikk vezetője. Bauer úgy tálalja az eseményeket, mintha egy vésztörvényszék előtt tenne tanúbizonyságot a két fél mellett és ellen. Végül ő maga lép fel bíróként, aki a két ellenálló frakciót igyekszik kibékíteni.

Hazudok

Bauer hajlamos a túlzásokra, miközben egy barátjának mesél. A kitalált történetei szerint családja rendelkezik egy hatalmas kastéllyal a Bakonyban, ahol wigwamok díszlenek az udvaron, és nyolc forogó kád található a birtokon.

Azt is állítja, hogy rendelkezik egy olyan nagyítóval, amellyel a Marson zajló eseményeket tudja követni. Mesél a vörös és fekete hangyák közötti csatákról is, mintha saját személyes megfigyelései lennének. Így válik hősünk elbeszéléseiben íróvá.

Tanítom a kisfiamat

Gabi, hősünk kisfia, egy matekpéldán töri a fejét otthon: Ha kilenc kályhában öt és fél nap alatt tizenkét köbméter bükkfa ég el, akkor mennyi nap alatt ég el tizenkét kályhában kilenc köbméter bükkfa.

Az apa, aki zavarban van fia hangos gondolkodásától, elhatározza, hogy segít neki. Azonban ő sem tudja megoldani a feladatot, és bár Gabit leszidja, eszébe jut, hogy huszonöt évvel ezelőtt ő állt ugyanebben a helyzetben az édesapjával, aki szintén nem tudta elmagyarázni a megoldást.

Elnököltem az osztályvizsgán

Gabi negyedik elemi osztályvizsgáján apukája, többi szülővel együtt, izgatottan várakozik. Az igazgató felkéri őt, hogy töltse be az osztályvizsga elnöki szerepét. Az esemény zökkenőmentesen zajlik, ám a végén az elnöknek kellene egy beszédet mondania. Hősünk csupán két rövid mondatban búcsúzik a gyerekektől, ami kissé kínosan érinti, de vigasztalja a tudat, hogy fia szemében ő lett a nap hőse.

Szeretem az állatot

Amikor Bauer megkapta a kis házinyulat, azonnal beleszeretett és meg akarta simogatni. A nyuszi azonban félve elszaladt előle. Bauer üldözőbe vette, de nem sikerült elkapnia, és egyre frusztráltabbá vált. Eközben folyamatosan próbálta megnyugtatni a nyulat, állítva, hogy nem akarja bántani, csak simogatni szeretné. Végül megfogadta, hogy ha elkapja a nyulat, földhöz vágja, hogy megtanítsa neki: nem kell félnie tőle, hiszen nem akarja bántani.

A papám

A hat hónapos kisfiú gondolatait követhetjük apjáról. A fiú úgy tekint szüleire, mint szolgákra, és leereszkedő jóindulattal néz le rájuk. Nehezen érti, hogy szülei miért nem képesek megérteni az ő gondolatait és szavait, amelyeket egyáltalán nem tekint gügyögésnek, csupán szerencsétlen és tudatlan apja hiszi azt. Pedig ki tudná mondani a „papa” szót, de szándékosan tartózkodik ettől, mivel látja, hogy szülei mennyire erőltetik, és nem kíván a „szolgáival” túlságosan bizalmaskodni.

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem olvasónapló

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük