Móra Ferenc: Kincskereső Kisködmön olvasónapló

Móra Ferenc: Kincskereső Kisködmön olvasónapló

Szereplők:

Gergő, egy szegény család egyik gyermeke
Jano bácsi, a tót játékárus, akitől a körtemuzsikát kapja Gergő
Gergő édesanyja
Márton, Gergő édesapja, szűcs (bőrvarró)
Titulász doktor
Marika, a húga, aki baba korában meghal
Bordács keresztanya, keresztapa
Messzi Gyurka, az öreg csősz, Mitvisz, a pulija
bűbájos Küsmödi Kelemen/Maksus árus, unokája, Pálistók Peti, a kis bice-bóca
Túri bíróék, azok fia
kenyérsütögető asszonyék
Kese kalaposék
Sánta bognárék
Holló asztalosék
Mitetszik boltosék
Nekopogi kovácsék
Báró cigányék, hat fiuk: Nácika, a legidősebb, Marcsóka, a legkisebb
Gáspár apó, harangozó
Ábel pandúr
Csorbóka úr, könyv- és mézeskalács-kereskedő
Malvinka, „ködmöntündér” kisruha-varrónő nénike és macskája, Pajtás, öreg kanárija
tanító úr
Cötkény varga, fia, Gáborka
nagy Cintula, Tarán Laci, Veszkény Gyuszi, Pipitér Gazsi, Gergő osztálytársai
Matókné, Fajki bácsi, Támadi bácsi, Vízhányóné, Nebula bácsi, piaci árusok
Habók Fügedi, toronyőr
Péter apó, bányász, Küsmödi egykori bányásztársa

Az összesen 23 különböző kis történet a narrátor, Gergő szemével mutatja meg a világot, életének fontos eseményeit. Móra Ferenc gyermekkori emlékei alapján írta meg őket, 1918-ban. Több filmváltozat is készült belőle, színpadon is számos változatban előadták, és mindmáig népszerű olvasmány fiatalok és felnőttek körében egyaránt.

Móra Ferenc: Kincskereső Kisködmön olvasónapló 

Szépen szóló muzsika

Gergő különleges ajándékot kapott egy idős játékárustól: egy körtemuzsikát, egy tojás alakú, körtefából készült fúvós hangszert, amelyért cserébe friss vizet adott az öregnek. A hangszer különlegessége abban rejlik, hogy csak akkor szól, ha jó gyerek fújja meg. Gergő belefújt, és varázslatos dallamokat csalt elő belőle.

Otthon azonban sötét árnyak gyülekeztek: a kicsi húga súlyosan megbetegedett, és az egész család, valamint az orvos is nagy aggodalommal figyelte az állapotát. A kislány, miután meghallotta bátyja szépséges muzsikáját, kérte, hogy adja oda neki a hangszert. Gergő vonakodva engedett, de amikor nem kaphatta vissza, éjjel a sötétben visszalopta azt húga párnája alól.

Másnap reggelre a kislány meghalt. Gergő lelkiismeret-furdalása egyre nőtt, és elhatározta, hogy a halott húga kezébe helyezi a körtemuzsikát, ám az már nem kellett az elhunyt gyermeknek.

Később Gergő próbálta megszólaltatni a körtemuzsikát húga sírja mellett, de az örökre néma maradt – hiszen irigy gyerek fújta, és az ilyen kezekben a hangszer nem szól többé.

A cinegék királya

Az elbeszélő felnőtt fejjel érti meg, hogy kishúgát a fertőző torokgyík ragadta el. Gyermekkorában azonban hamar túltette magát a veszteségen, és boldogan hurcolta magával visszaszerzett, bár fertőző körtemuzsikáját.

Amikor Gergő cinegét szeretne fogni, Gyurka bácsi elárulja neki, hogy az igazi zsákmány a cinegék királya lenne. Egy ritka madár, kék koronával, rózsaszín palásttal, fehér mellénnyel, piros csizmával és fekete szakállal – de a legfontosabb, hogy szerencsét hoz a házhoz. Bár a faluban senki más nem hisz a cinegekirály létezésében, Gergőnek mégis sikerül egyet elkapnia.

A fogságba esett madár könyörgő tekintete azonban emlékezteti őt kishúga utolsó, esdeklő pillantására, ezért Gergő végül szabadon engedi a cinegekirályt. De hamarosan kétségbe esik: vajon elvesztette a szerencséjét ezzel a döntéssel? Félelmei nem alaptalanok, mert másnap őt is ledönti a lábáról a torokgyík.

Napokig tartó öntudatlan állapot után, amikor magához tér, egy nagy fekete madarat lát az ágya mellett. De ekkor berepül a cinegekirály, aki elüldözi a halál madarát. És csoda történik: Gergő állapota javulni kezd. Amikor elmeséli szüleinek, hogy a fogas szélén pihenő madár mentette meg az életét, apja próbálja kiábrándítani: „Az csak egy szakállas cinke volt.”

De Gergő biztos benne, hogy a cinegekirály mentette meg az életét, és örökre hálás neki ezért a csodáért.

Az ősök kincse

Gergő gyors felgyógyulását szülei nagy lakomával ünnepelnék: sült tök, héjában sült krumpli – sőt, még egy kirántott galambfióka is kerülne az asztalra. De szerencsétlenségükre éppen ekkor toppan be a híres-hírhedt Küsmödi, akinek bűbájos hatalmától mindenki tart, és aki könnyedén eleszi Gergő elől a finom falatokat.

Küsmödi valójában azért érkezik, mert azt hallotta, hogy Gergő apja, Márton szűcs, bárói család sarja, és szeretné megszerezni az állítólagos, elásott ősi kincset. Márton azonban nem hisz az álnok javas embernek, és egy üres vászonzsákkal küldi útjára: „Hogy abba tegye a téglából varázsolt aranyakat.”

A sarkantyús csizma

Gergőt azonban magával ragadja az ötlet, hogy „báróvá váljon”. Még álmaiban is kísérti a gondolat, így eszébe jut Túri bíró fiának sarkantyús csizmája, és ellenállhatatlan vágy ébred benne, hogy neki is legyen egy ilyen lábbeli.

Apjától nem is ábécés könyvet kér, hanem a vágyott csizmát, aki beleegyezik azzal a feltétellel, hogy Gergő mindig viselje. Eleinte boldogan hordja, ám hamar ráébred, hogy a mindennapokban inkább teher, mint öröm a sarkantyús csizma. Végül kapálás közben megsérül a csizma, és így tanulja meg, hogy ne kívánjon többet, mint amire valóban szüksége van.

Hogyan tanultam meg olvasni?

A tél beköszöntével a hideg miatt Gergő a szobában ragad, és saját képzeletének szüleményeivel tölti az időt. Apja szerint elérkezett az ideje, hogy iskolába menjen, és Kese kalapos keze alatt tanuljon, aki kemény, egyéni módszereiről híres. Édesanyja azonban megmenti: ő maga kezd el tanítgatni a párás ablaküvegen írásra. Az „S” betűt azonban tévesen írja a „kincs” szóban, és Gergő azóta is néha elrontja, ilyenkor mindig anyjára emlékezve.

A hosszú téli napok másik elfoglaltsága a szűcsinas mesterség tanulása apjától. De amikor a bőröket hozzáférceli a nadrágjához, Gergő rájön, hogy a szűcsipari pályafutása itt véget ér.

A gyémántcserép

Gergő tél végére már folyékonyan olvas, és egyre nagyobb vágyat érez az újabb és újabb olvasmányok iránt. Apja javaslatára a padláson talált könyveket szeretné elolvasni, de azok többsége még „túl okos” számára, kivéve egyet, amely a magyar történelemről szól. Édesanyja eladja a család kakasát, hogy meglepje Gergőt az Ezeregyéj meséivel – a kisfiú mohón veti bele magát a történetekbe.

Aladdin meséjét olvasva kedve támad kincset keresni, és így talál rá egy csillogó „gyémántra” – egy üvegdarabra, amit legnagyobb kincseként kezd őrizni. Senkinek nem adná oda, de a szomorúnak tűnő Jóistennek mégis felajánlja.

A templom harangozója, Gáspár apó azonban kidobja a „gyémántot”, mondván, nincs helye játéknak a templomban. Gergő visszacsempészi az üvegdarabot, és emiatt éjszakára a templomban ragad. Álmában látja, mennyire nagyra becsüli Isten az ajándékát, mert tudja: „gyémánt szív” adta. Reggelre Gáspár apó is megenyhül iránta.

Miben lakik a magyar tündér?

Hazafelé Gergő találkozik Messzi Gyurkával, aki elmondja, hogy szülei kétségbeesve keresik, attól félve, hogy elvitte őt a markoláb, a rettegett gonosz lény. Gergő félve közelíti meg otthonát, tartva a büntetéstől, de szerencsére szülei örömmel fogadják vissza.

Elmeséli nekik templomi kalandját. Édesanyja elgondolkodva hallgatja, hajlik rá, hogy higgyen neki, míg édesapja inkább álomnak tartja a történetet. Miközben lekváros derelyét esznek, kiderül, hogy Gergőnek ősszel iskolába kell mennie, pedig ő inkább kincskereső lenne, Aladdin példáját követve. Apja elmagyarázza, hogy a török tündér a csodalámpában lakik, de a magyar tündér a csodaködmönben található.

Édesapja megígéri, hogy mire Gergő iskolás lesz, varr neki egy csodaködmönt. Cserébe azonban a fiúnak mindig igazat kell mondania és vigyáznia kell rá. Édesanyja pedig rézcsengős pántlikát köt Gergő nyakába, hogy többé ne tűnhessen el.

Az utolsó öltés

Gergő alig várja, hogy elkészüljön a csodaködmönje. Miközben türelmetlenül várakozik, egyre többet álmodozik a tündérekről, mígnem apja felvilágosítja: a tündérek az emberek szívében laknak. Ettől kezdve Gergő szorosan apja mellett marad, várva az utolsó öltést.

A ködmön lassan, de biztosan készül, egyre szebb lesz, ahogy szülei együtt dolgoznak rajta. Végül apja kimondja a várva várt szavakat: „Ez lesz az utolsó öltés.” Gergő behívja édesanyját, és együtt látják, hogy édesapja csendben elhunyt – szívszélhűdés, állapítja meg Titulász doktor. De Gergő biztos benne: apja tündére a szívéből a ködmönbe költözött.

Apám (vers)

Az öreg szűcs már a temetőben nyugszik. Fejem már deres, de még mindig gyakran emlékezem rá, különösen arra az utolsó napra, amikor örökre elszenderült.

A szél halkan suttog, mintha édesapám üzenne, de elérkezett a tél, hó borítja a temetőt, mintha egy öreg suba takarná a sírt. Az öreg szűcs már nem panaszkodik: örökké szépeket álmodik.

Megy a ködmön világgá

Márton temetése után Bordás keresztapa felajánlja, hogy magukhoz veszik Gergőt, és édesanyja végül, nagy nehezen beleegyezik. A keresztszülőknek bőven van mit tejbe aprítaniuk a Bordács-szőlősben, így Gergő eleinte lelkes, mert azt hiszi, jól fogják tartani. De hamarosan kiderül, hogy a keresztszülők éheztetik és keményen dolgoztatják, helyzete rosszabb, mint otthon volt. Egy este kihallgatja, ahogy Bordácsék örülnek, hogy jól jártak vele, spórolva a béres fizetésén. Mikor megtudja, hogy már a ködmönére is fáj a foguk, az éjszaka leple alatt hazaszökik. Elhatározza, hogy inasnak áll.

Csontos Szigfrid

Édesanyja örül, hogy visszatért, de nem rajong az ötletért, hogy Gergő inas legyen. Azért elmennek Kese kalaposhoz, hátha felveszi. Ám a kalapos inkább tanítványt keres, inas helyett. A kovácsnál sem járnak sikerrel, mert Gergő nem elég erős. Végül Csorbóka úr, a könyv- és mézeskalácsárus fogadja fel, és Gergő boldog, hogy könyvek között lehet.

Már a második héten egyedül viszi a boltot, és a „Csontos Szigfrid” című könyvvel kezdi az olvasást. Amikor egy kisfiú megpróbálja megvenni a könyvet, Gergő inkább egy mézeskalácsot ajándékoz neki. Ez elindítja a lavinát: a többi gyerek is sorban jön a könyvért, és mindegyik kap egy ingyencsemegét. Csorbóka úr hamarosan visszatér, és véget vet a potyázásnak, ami egyúttal Gergő inaséletének végét is jelenti.

Malvinka

Gergő attól fél, hogy hazugsága miatt megnőttek a fülei, de egy nénike, Malvinka megvigasztalja, és hazaviszi magához estére. Gergő azt hiszi, hogy ő a ködmön tündére, de megijed a vasujjától, amelyről később kiderül, hogy csak egy gyűszű, mert Malvinka apró ruhákat varr. A néni jól megvendégeli libamájjal a macskáját és Gergőt, majd betakarja őt a ködmönnel, hogy nyugodtan aludhasson.

Megurasodom

Másnap reggel Gergő megfésülködik, megreggelizik, majd elkezdi tanulni, hogyan kell „urasodni”. Első próbálkozása balul sül el: tányérban visz vizet Malvinkának, mert félreérti, amit a néni kér. Malvinka jót nevet rajta, majd arra kéri, inkább locsolja meg a kerti virágokat. Gergő azonban inkább vakondot fog. A vakondot végül a kertben hagyják, Malvinka pedig hazaviszi Gergőt édesanyjához, és megígéri, hogy tanítgatja majd a gyermeket.

Gá-bor-ka, Gá-bor-ka…

Malvinka elviszi Gergőt az iskolába, ahol a tanító Cötkény Gáborka mellé ülteti, akinek gyönyörű csizmája van. A csizmát édesapja, a varga, készítette, és ha Gáborka jár benne, a csizma csikorogva „Gá-bor-ka, Gá-bor-ka” szavakat ismétli. Gergő is ilyen csizmára vágyik, de még az ő csizmája is csak a varga fia nevét csikorogja, mint minden más csizma, amit a varga készít.

Még akkor is, amikor Gáborka már csak az égből figyeli a világot. De a csizmák továbbra is az ő nevét csikorogják, ami a Báró cigányék hat gyermekének is öröm, hiszen a varga engedi, hogy viseljék őket.

Puli

Gergő otthon, a malomházban magányos gyerek volt, és Gáborka halála után az iskolában sem talál barátokat. Fél a nagy Cintulától, aki „Puli” gúnynévvel illeti őt. Olyannyira retteg tőle, hogy az órákon meg sem mer szólalni.

Messzi Gyurka aggódik érte, és még a tanítóval is beszél róla. Végül úgy dönt, hogy ad Gergőnek egy „csodatevő” kalapot. Az ötlet beválik: Gergő legyőzi Cintulát, átveszi az „uralmát”, és végre bátran válaszol az órákon. A „csodatevő” kalapot el is dobja, mert már kalap nélkül is megmarad a bátorsága.

Néha a bő ködmön is szorít

Gergő az iskolatársaival métázik, amikor meglátja, hogy édesanyja nehéz zsákot cipel. Szégyelli magát a többiek előtt, amiért ilyen szegények a rokonai, és el akar fordulni. Ekkor azonban a ködmöne, amely máskor bő és kényelmes, elkezd szorítani. Végül nem bírja tovább, odarohan hozzá, és a társaival segít hazacipelni édesanyja terhét. Este érzi, hogy édesapja lelke, amely a ködmönben lakik, büszke rá, amiért ilyen jól cselekedett.

Az ezüstgyűszű

Malvinka néne egyre öregebb, legnagyobb vágya, hogy nehéz vasgyűszűje helyett egy könnyű ezüstgyűszűt használhasson. Végre összegyűlik a pénz, és meg is vásárolja Mitetszikéknél. Büszkén mutogatja mindenkinek, de amikor megtudja, hogy Messzi Gyurka elvesztette a puliját, mert nem tudott ebadót fizetni, megsajnálja. Visszaviszi az ezüstgyűszűt, és az árából kiváltja a kutyát. A jótett csodát tesz: a régi vasgyűszűje is könnyűvé válik.

A bűbájos előkerül

Az iskola ablaka a piacra néz, ahol az árusok gyakran kedveskednek a diákoknak apróságokkal. Egy nap azonban új árus érkezik, Maksus – valójában a bűbájos Küsmödi – aki mogyorót és vízimadár-tojásokat árul. Küsmödi komor, mogorva ember, és ki nem állhatja a diákokat.

Amikor leveri Pipitér Gazsi kalapját, nagy Cintula úgy dönt, megtréfálja. Vesz egy tojást tőle, majd úgy tesz, mintha egy ezüst húszast talált volna benne. Küsmödi erre feltöri az összes tojását, de természetesen egyetlen egyben sem talál pénzt.

A kis bice-bóca

Télre fordul az idő, és egy új fiú érkezik az iskolába: Pálistók Peti, a „kis bice-bóca”, Küsmödi Kelemen elárvult unokája, akit a városból hoztak. Mankóval jár és csak kökényt ehet ebédre. Az iskolatársak megszánják, mindenki hoz neki valamit otthonról, még a tanító úr is. Nagy Cintula külön azért mutat be egy kézenállást, hogy megnevettesse a fiút.

Péter apó

A „kis bice-bóca” gyorsan kiderül, hogy rendkívül okos, és hamar összebarátkozik Gergővel, a ködmönös fiúval, akinek a padtársa lesz. Egy nap azonban nem Küsmödi jön érte, hanem Péter apó, Küsmödi egykori bányásztársa. Gergő kíváncsiságból szeretne betekintést nyerni a bányászok életébe, így Péter apó leviszi őt a sötét bányába.

A bánya mélyén Gergő megtapasztalja a bányászok kemény munkáját: vak lovak húzzák a szenet, ásványokból nőnek a virágok, és a bányarigó fütyülése figyelmeztet a bányalégre. Hirtelen elszabadul a mérgező gáz, és menekülniük kell.

Az égbelátó

A bányát lezárják, amíg kiszívják belőle a mérges gázokat. Péter apó szerint az ó-bányából szivárgott át, ahol Küsmödi lyukakat vágott a kincskeresés reményében.

Közben az iskolában a tanító úr bejelenti, hogy karácsonykor a legjobb tanuló egy égbelátót kap ajándékba. A két esélyes Gergő és a „kis bice-bóca”. Gergő titokban átjavítja a kis bice-bóca dolgozatán az 1-eseket 4-esekre, így ő nyeri el az égbelátót. A környékbeliek mind csodájára járnak, és mindenki azt lát benne, amit látni akar. De Gergő súlyos lelkiismeret-furdalást érez a csalás miatt.

Elvisz a markoláb

Gergő annyira megbánta, hogy csalással szerezte meg az égbelátót, hogy elhatározza, karácsony napján visszaadja a „kis bice-bócának”. Mivel nem tudja az utat hozzá, Péter apóhoz fordul segítségért. A bányalég miatt aggódó Péter apó megmutatja az utat, és megnyugtatja Gergőt, hogy nem kell tartania a griffmadártól. Azt tanácsolja, vigyen kenyeret a bányapásztornak, mert az talán teljesíti minden kívánságát. Gergő egyre mélyebbre jut a hóban, a sötétben, és ködben eltéved, végül egy mélységbe zuhan.

A kövek megszólalnak

Gergő nagy fényességre ébred, körülötte kövek – mintha megszólalnának. A hold fényét követve lassan előrehalad, végül kijut a felszínre. Egy gödörhöz ér, amelyben egy barlang nyílása van.

Amikor belép, emberi hangot hall. Először azt hiszi, a barlangcsősz az, és odadobja a neki szánt kenyérdarabot. Kiderül azonban, hogy valójában Küsmödi az, akitől először megijed, de hamarosan észreveszi, milyen gyöngéden gondoskodik a beteg „kis bice-bócáról”. Beszélgetésükből kiderül, hogy az éhező Küsmödi nem hajlandó elfogadni a gyermek felajánlott kenyerét.

A „kis bice-bóca” világosságra vágyik, ezért Küsmödi elindul mécsesért az öreg tárnába. Gergő odateszi mellé az égbelátót, és ráteríti ködmönét, mert tudja, ez a fiú legnagyobb vágya. Hirtelen nagy dördülés hallatszik, és Gergő a „kis bice-bócára” zuhan.

Ünnep a malomházban

Gergő három hónapig, egészen tavaszig betegeskedik a kórházban, együtt a „kis bice-bócával”. Amikor végre felépül, már készen áll az iskolába menetelre.

Meg tudja, hogy az ó-bányában robbanás történt, és bányászok ásták ki őket a törmelék alól. Elmeséli, miért ment oda: amikor Küsmödi meggyújtotta a mécsest, a bányalég begyulladt, és hatalmas robbanás rázta meg a bányát. A két fiút a robbanás kivetette a hóba, és betemette törmelékkel. Az életüket Mitvisz kutyának köszönhetik, aki kiszagolta a helyüket. Az égbelátó csodával határos módon sértetlen maradt – de Küsmödi életét vesztette a robbanásban.

Néhány hét múlva a látogatók is jöhetnek. Péter apó elmondja, hogy a robbanás új, ígéretes járatokat nyitott meg, ezért a bányacéh hálából gondoskodni fog a két fiúról. A malomházban nagy ünnepséget rendeznek felépülésük örömére. Még a Báró cigányékat is meghívják, és bár Gergőnek végül nem jut a lúdpecsenyéből, ő nem bánja.

Báró cigány megtalálja a betemetett ködmön egy darabját, rajta a hímzett malomházzal. Gergő ekkor megérti: az igazi kincsek nem a földi javakban, hanem a szívben rejlenek.

Móra Ferenc: Kincskereső Kisködmön összefoglalás

Móra Ferenc „Kincskereső Kisködmön” című műve gyermekkora előtt tiszteleg, így számos önéletrajzi elem fedezhető fel benne (például apja foltozószűcs volt). Móra ifjúsági regényei művészi igényességgel tanítanak a valódi értékekre: arra, hogy mi fontos igazán az életben.

A kisregény végső tanulsága az utolsó mondatban rejlik: „A szeretet az élet.”

Móra Ferenc: Kincskereső Kisködmön olvasónapló 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük