Móricz Zsigmond: Úri muri olvasónapló

Móricz Zsigmond: Úri muri olvasónapló

Szereplők

Borbiró, földbirtokos
Szakhmáry Zoltán, földbirtokos

Csörgheő Csuli, földbirtokos
Málinka, kocsmáros
Wagner Artúr, zenetanár
Lekenczey Muki, könyvkereskedő
Borbély Zsiga, patikus
Pista, polgármester
András, cseléd
Selymes, pásztor
Csörgheő Kálmán, Csuli fia
Fancsali, paraszt
Zsellyei Balogh Ábel, ezredes
Ides, Csuli felesége
Boka Pista, nemes
Dobokay Bandi, őrnagy
Parragh Gábor, nemes
Kudora, nemes
Malmosi, cívisgazda
Kalma István, cívisgazda
Szabó Rozália, parasztlány
Terka, tejeslány
Suhajdáné, masszőr
Lefkovics, zsidó
Mihály, cseléd
Rhédey Eszter, Zoltán felesége
Gergely, cseléd
Zsuzsi, cseléd
Szakhmáry Évi, Zoltán lánya
Poros Mátyás, földbirtokos
Kormos Bandi, főügyész
Piroska, tanár
Szakhmáry János, Zoltán fia
Vasgyúró Palya, földbirtokos
Lukács, béres
Elemér, zenész
Farkas Miska, főkapitány
Farkas Mihály, mezőrendőr kapitány
Kakara, mezőőr
Had Kacsabegy István, legény
Jancsi, kocsis
Kató, summáslány

Móricz Zsigmond: Úri muri olvasónapló

Első fejezet

A narratíva 2023. június 7-én veszi fel a fonalat egy poros, tipikusan alföldi kisvárosban. A cselekmény központjában a Sárga Rózsában találjuk magunkat, ahol Borbiró egyedül élvezi italát. Ekkor bukkan fel váratlanul Szakhmáry Zoltán, aki régi ismerősként lép be az ablakon át, és hamarosan Borbiró mellé ül. Nem sokkal később a társasághoz csatlakozik Csörgheő Csuli is, aki ismét megmutatja üzleti ügyességét egy újszerű alkun keresztül.

A megbeszélt üzlet egy egyszerű, ámde zseniális terv körül forog. Egy helyi mérnök, aki el akarta szállíttatni a feleslegessé vált földjét kopoltyúsi parasztok segítségével, nem tudja, hogy Csuli már előre készült a lépésre. Ő maga vállalja fel az elszállítást, hogy később olcsóbban értékesítse azt ugyanazoknak a parasztoknak. Továbbá, Csuli ráveszi őket, hogy a kiváló minőségű földet használják fel saját, szikes talajaik javítására.

Ez a ravasz manőver nem csupán anyagi előnyt jelent Csuli számára, hanem a kopoltyúsi közösség számára is kedvezőt. A jobb minőségű föld felhasználásával ugyanis javulnak a mezőgazdasági termőterületek, ami hosszú távon az egész térségnek hasznot hozhat. Így a történet nem csak egy ügyes üzleti manővről szól, hanem egy közösség összefogásáról és a helyi gazdaság fejlesztéséről is.

Második fejezet

A Sárga Rózsában történtek egy váratlan eseménnyel váltak még izgalmasabbá, amikor egy ismeretlen férfi lépett be, aki azonnal magára vonzotta a figyelmet. Az új vendég egy szomszédos asztalnál helyet foglalva egy rendkívül bőséges ételt, egy húsz tojásból álló rántottát rendelt. Ez a szokatlan választás rögtön felkeltette a törzsvendégek, köztük Borbiró és társai érdeklődését, akik az idegen kilétét illetően kezdtek találgatásokba.

Nem kellett sokáig várniuk a válaszra, mivel hamarosan kiderült, hogy az úr valójában Lekenczey Muki, egy helyi, de nem túl jómódú könyvkereskedő. A baráti társaság azonban megragadta az alkalmat, hogy egy országos tréfát szőjön az esemény köré. Jókedvükben gróf Goluchovsky Agenor néven mutatták be Lekenczeyt.

Az újonnan kinevezett „gróf” bemutatása következett, ami során a helyi zsidó zenetanár, Wagner Artúr is megismerkedett vele ezen a címen. Artúr majdnem elájult, amikor megtudta, hogy egy gróf tiszteletére szervezendő koncert megrendezését bízták rá. Az esemény nem csupán a kisvárosi kocsma falai között keltett derűt, hanem valószínűleg a helyi közösség szélesebb körében is emlékezetes marad.

Harmadik fejezet

A Sárga Rózsa kocsmában kezdődött tréfa kiterjesztése a helyi patikáig húzódott, ahol az urak „gróf” Lekenczey Mukit egy kellemes likőrre invitálták. A baráti társaság nem csak az italokat élvezte, hanem egy újabb fordulat is színesítette a látogatást: a helyi polgármester is csatlakozott hozzájuk, és megismerkedett a könyvkereskedőből ideiglenesen gróffá előléptetett Lekenczeyvel.

Az események ebben a színes forgatagban tovább bonyolódtak, amikor Csuli egy különleges kéréssel fordult a patikus Borbély Zsigához: hashajtót kért tőle, amit később titokban egy pálinkás üvegbe kevertetett. Ez a pikáns húzás tovább emelte az est hangulatát, és újabb fejezetet nyitott a kisvárosi élet egyik emlékezetes tréfájában a patika falai között.

Negyedik fejezet

A patikai látogatást követően Szakhmáry Zoltán rövid időre elköszönt a társaságtól, de ígéretet tett, hogy később aznap újra csatlakozik hozzájuk. A nyár rekkenő hőségét kerülve a csoport Csuli otthonába tartott, ahol a házi környezet meghittsége fogadta őket. Itt Csuli bemutatta vendégeinek a feleségét, ezzel tovább gazdagítva a nap eseményeit.

A vendégség során cigányasszonyok érkeztek a házhoz, akikhez Csuli barátságosan lépett oda. A házigazda egy nagylelkű gesztussal megígérte nekik, hogy szabadon szedhetnek kölest a tanyáján. Ez a bőkezű felajánlás nem csak a vendégek, hanem a környékbeli közösség számára is bemutatta Csuli nagylelkűségét és az itteni emberek közötti szoros kapcsolatok fontosságát.

Ötödik fejezet

A délutáni órákban Csuli és barátai autóval a tanya felé vették az irányt, ahol a korábban meghívott cigányasszonyok már vártak rájuk. A gazdaság mindennapi működéséről András, a tanyagazda segítője számolt be, aki friss információkkal látta el Csulit a nap történéseiről. A beszámoló során fény derült egy sajnálatos eseményre is: a disznók között kitört járvány további 16 állat életét követelte, ami mélyen érintette a gazdát.

A szomorú hírek ellenére a látogatás kellemes, baráti hangulatban telt. Csuli vezetésével a csoport bejárta a vidéket, megtekintve a gazdaság állatait a kert árnyas fái alatt hűsölő komondoroktól a bőséges birkanyájig. Ez a körbevezetés nem csak a tanya állatvilágának bemutatását szolgálta, hanem lehetőséget biztosított a látogatóknak, hogy közelebbről ismerjék meg a vidéki élet mindennapjait és Csuli gazdálkodási módszereit.

Hatodik fejezet

A nap lezárásként a baráti társaság a Berettyó folyó partjára sétált, ahol Csuli büszkén bemutatta gazdaságának egyik büszkeségét, a kedvenc nagy kanját, egy életerős disznót. A látványosságok megtekintése után a csoport visszatért a tanya tornácára, ahol András felesége vette át a vendéglátás szerepét.

A tornácon kellemes légkörben folytatódtak a beszélgetések, melyek során a jelenlévők pálinkával koccintottak. Csuli ebben a barátságos környezetben sem feledkezett meg a cigány vendégekről, akiknek szintén kínált egy kis pálinkát, ezzel is jelezve kiváló vendégszeretetét. Az est tovább színesedett, amikor a közeli szomszéd, Fancsali úr is csatlakozott a társasághoz, így még gazdagabbá téve az esti összejövetelt.

Hetedik fejezet

A csendet egy kocsi zörgése törte meg, jelezve Szakhmáry Zoltán és nagybátyja, Zsellyei Balogh Ábel érkezését. Az újonnan érkezett rokonokkal kibővült társaság vidám beszélgetése közben szemmel tartották a korábban elkevert hashajtós pálinka hatását a cigányasszonyokra. Az est további részében a cigányasszonyok énekléssel és táncolással szórakoztatták a társaságot, ami fokozta a jókedvet.

A mulatság azonban hirtelen fordulatot vett, amikor a kondás érkezett a hírrel, hogy a gazdaság büszkesége, a nagy kan elpusztult. A szomorú hírre Csuli komor hangulatba fordult, és azonnal hazautazásra szánta el magát. Ekkor Zoltán felajánlotta, hogy folytassák az estét a saját tanyáján, remélve, hogy ott sikerül jobb kedvre derülniük.

Nyolcadik fejezet

Amikor a társaság megérkezett a Szakhmáry-tanyára, a vendégeket lenyűgöző látvány fogadta. Borbiró felidézte, hogy a Szakhmáry családnak egykoron hatalmas birtokuk volt, mely a jelenlegi tanya területénél százszor nagyobb volt. Története szerint a család vagyonának jelentős részét a nagymajtényi kiegyezés után veszítették el, amikor a korábbi Szakhmáry generális, Rákóczi oldalán harcolva, inkább a száműzetést választotta, így a birtok labancok kezére került.

A vendégek a tanya körül gyülekeztek, beszélgettek, és az elmesélt történetek hatására fokozatosan elálmosodtak. Eközben Zoltán észrevétlenül kivonult a társaságból és bement a házba. A házigazda a legelső szobában járt, ahol egy féltve őrzött titkot rejtett: egy kis parasztlányt rejtegetett ott, aki az ő gondoskodása alatt állt. A titokzatos helyzet és a régi családi történetek összefonódása egy izgalmas, bár kissé rejtélyes atmoszférát teremtett a Szakhmáry-tanyán.

Kilencedik fejezet

A kellemes éjszakai beszélgetések után az urak a tornácon szundítottak el, ahol a hajnali pirkadat találta meg őket. Nem sokkal később ébredtek, de az előző napi mulatozás nyomai még érződtek rajtuk, ezért úgy döntöttek, hogy a ház belsejében folytatják a pihenést. Déltájban Zoltán ébresztette fel őket, ekkor fogyasztották el a reggelijüket.

A késői reggeli után a társaság a közeli Körös-part felé vette az irányt, ahol a frissítő fürdőzés adott lehetőséget a további kikapcsolódásra és a nyári nap élvezetére. A vízparti környezet ideális helyet biztosított a teljes kipihenéshez és feltöltődéshez az újabb kalandok előtt.

Tizedik fejezet

Dél körül a társaság tagjai visszatértek a tanyára, ahol már egy barátságos csoport várta őket. Boka Pista, Dobokay Bandi és további ismerős arcok fogadták őket, miközben az ezredes ideiglenesen átvette a házigazda szerepét. Az összejövetel családias, kellemes hangulatban telt, ahol a jól megterített asztal mellett mindenki jól lakott.

A finom ebéd után a társaság izgalmas és szórakoztató történetek megosztásába kezdett. A hangulatot tovább emelte, hogy Zoltán egy idő után azzal az indokkal távozott a társaságtól, hogy előkeresi hegedűjét, ígérve, hogy hamarosan visszatér és talán még zenével is szolgál a baráti kör számára.

Tizenegyedik fejezet

Zoltán távozása mögött más indok húzódott meg; Rozika, a kis parasztlány után indult, aki különleges helyet foglalt el a szívében. Annak ellenére, hogy családdal és feleséggel rendelkezett, Zoltán mély érzelmeket táplált a lány iránt. Rozikát nemcsak ellátta mindennel, ami szükséges volt számára, hanem lehetőséget biztosított a tanulásra is, ezzel kényeztetve és támogatva őt.

A lány elmesélte Zoltánnak, hogy otthonról szökött meg, amikor családja hozzá akarta adni sógorához, egy helyi parasztfiúhoz. Ekkor került a birtokra, ahol kezdetben summáslányként dolgozott. Zoltán szemet vetett rá, és annyira megkedvelte Rozikát, hogy magához vette, és azóta is itt tartja, biztosítva számára a gondoskodást és védelmet.

Tizenkettedik fejezet

Zoltán szerelmesen ölelte és csókolta Rozikát, ám a lány érzéketlen maradt az érintésekre. Ebben a pillanatban Zoltán rádöbbent, hogy Rozika valójában prostituált. Kezdeti meglepetése és felháborodása után arra kérte a lányt, hogy mesélje el az élettörténetét. Rozika történetéből kiderült, hogy volt egy szerelme, aki, miután egy rokonát kellett volna elvennie, inkább öngyilkos lett. A lány azt is elismerte, hogy a férfiak mindig vonzódtak hozzá, és jól bántak vele.

Ezeket hallva Zoltán érzelmei lassan hűlni kezdtek Rozika iránt. A lány múltja és a történetek egyre inkább távolságtartásra ösztönözték, miközben ő maga is küzdött saját érzelmei és lelkiismerete közötti ellentétekkel.

Tizenharmadik fejezet

Az est további részében a vendégek egyre nyugtalanabbak lettek, mivel nem tudták, hol van Zoltán. Borbiró végül tájékoztatta őket Rozika, a rejtélyes lány ügyében. Amikor Zoltán végül megjelent, a vendégek egyöntetűen jelezték, hogy szeretnék látni a titokzatos „tündérkisasszonyt”. Zoltán meglepő válasza az volt, hogy nincs itt semmilyen tündérkisasszony, csak egy „kis lotyó”, de ha szeretnék, megismerkedhetnek vele.

Ezután Zoltán elővezette Szabó Rozáliát, bemutatva őt a földesuraknak. Ez a bemutatkozás váratlan fordulatot hozott az estébe, miközben a vendégek próbáltak megfelelni a valósághoz a hallottakkal.

Tizennegyedik fejezet

A továbbiakban a dorbézolás folytatódott, a társaság a kártyajátékot választotta szórakozásul. Eközben Lekenczey és Rozika félrevonultak a tornácon, ami Zoltánt mélyen megzavarta. Mikor látta, hogy Rozika most Lekenczey, az általa grófnak nevezett férfi felé fordul, próbálva megnyerni a tetszését, Zoltán dühösen és csalódottan szembesült azzal, hogy a lány valójában csak egy alávaló prostituált.

Ez a felismerés rávilágított arra, hogy tévedett Rozikával kapcsolatban, ami tovább mélyítette csalódottságát. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, teljes szívvel a mulatozásba merült, próbálva elfeledni a bánatát és csalódását az est hátralévő részében.

Tizenötödik fejezet

A kártyaparti közben Lekenczey felkérte Rozikát, hogy szavaljon el egy verset, amit a lány szívesen vállalt. Az előadása annyira megérintette a „grófot”, hogy rögtön kijelentette: Rozikának színésznőnek kellene mennie. Lekenczey elképzelése szerint a lány vonattal Budapestre utazna, és ott egy barátjánál szállna meg.

Ekkor lépett be a szobába a holtrészeg Zoltán. A férfi elkeseredésében csúnyán belekötött Rozikába, majd dühében egy közeli szekrény üvegablakát betörte. Vérző kézzel, további szóváltás nélkül, egy fotelba rogyott és elaludt. Ennek ellenére Rozika gondoskodó magatartást tanúsított: lefektette a férfi a fotelben és bekötözte a kezén ejtett sebét, ezzel is kifejezve aggodalmát és együttérzését Zoltán nehéz pillanataiban.

Tizenhatodik fejezet

Másnap reggel Csuli a mulatságok után részegen ébredt fel otthonában. A reggeli órákban érkező tejeslányt azonnal elküldte a borbélyért, puskájával hangsúlyozva a kérés sürgősségét. Amikor a borbély megérkezett, Csuli, akaratán kívül is, de határozottan rávette, hogy ő is igyon vele együtt.

A borbély még sikerült leborotválja Csulit, de a borotválkozás után mindketten az alkohol hatása alá kerülve hamar elszenderedtek; a borbély Csuli lábánál fekve aludt el. Az eset jól példázza, hogy a vendégszeretet és a társasági élet mennyire szerves részét képezik a helyi szokásoknak és a közösségi kapcsolatoknak, még ha ez néha túlzásokba is megy.

Tizenhetedik fejezet

Csuli csak ebéd után ébredt fel ismét, miután a részegség okozta fáradtságot kialudta. Józanodva azonnal a gyermekei nevelésébe fogott, amit úgy valósított meg, hogy félévente egyszer komolyan leszidta őket. Az ok, amiért hangosan szólalt meg, az volt, hogy úgy vélte, fiai nem törődnek más tevékenységekkel, csak idegen kutyák megdobálásával és daruvadászattal. Ez a ritkán alkalmazott, de határozott nevelési módszer tükrözi Csuli sajátos nézetét arról, hogy miként kell helyesen irányítani a gyermekei figyelmét és energiáit.

Tizennyolcadik fejezet

Zoltán reggel tíz órakor riadt fel álmából, pontosabban felébresztették. A napját azzal a kellemetlen hírrel kezdte, hogy ismét megjelentek a csugari parasztok, akiknek már a pünkösdi ünnepek óta tartozott. Zoltán első reakciója az volt, hogy elküldje őket, de a parasztok kitartóak voltak, és határozottan állították, hogy addig nem hajlandók távozni, amíg ki nem fizeti nekik a tartozását.

Zoltán belátta, hogy nincs más választása, így gyorsan megreggelizett, felnyergelte lovát, és reménykedve a pénzben, elindult a város felé. Ez a helyzet jól mutatja, hogy néha a múltból fakadó kötelezettségek váratlanul felbukkanhatnak, és azok sürgős intézkedést igényelhetnek.

Tizenkilencedik fejezet

Zoltán a városba érve egyenesen Lefkovicshoz, a helyi zsidó régiségkereskedőhöz látogatott. A kereskedő szívélyesen fogadta, és felajánlotta segítségét a pénzügyi gondok megoldásában. Azonban a száz forint kölcsönért cserébe Zoltánnak előbb végig kellett hallgatnia Lefkovich prédikációját az asszonyi nem rejtélyes természetéről. Ez a feltétel bár kissé szokatlan volt, de Zoltán kénytelen volt elfogadni, mivel sürgősen szüksége volt a pénzre. A kereskedő előadása nem csupán a kölcsön feltétele volt, hanem egyfajta társadalmi interakció is, amely a két férfi közötti kapcsolatot is erősítette.

Huszadik fejezet

Miután Zoltán megkapta a szükséges pénzt Lefkovicstól, azonnal elindult vissza a tanyája felé. Útközben váratlanul találkozott Csulival, aki mindig készen állt segíteni bajba jutott barátján. Csuli ezúttal egy különleges tervvel állt elő: elment Zoltán tanyájára és hamis hírt terjesztett a csugari parasztok között, hogy tűz ütött ki Csugar falujában.

A tűzeset hírére a parasztok azonnal elhagyták a tanyát és sietve indultak vissza falujukba, hogy megbizonyosodjanak szeretteik és otthonuk biztonságáról. Amikor Zoltán hazaért, már egyetlen parasztot sem talált a tanyáján. Csuli furfangos megoldása ideiglenesen, de hatékonyan megoldotta Zoltán problémáját.

Huszonegyedik fejezet

Egy váratlan sötétség borította be a vidéket, ami Zoltánt arra emlékeztette, hogy az újságban olvasta a várható napfogyatkozás hírét. Az emberek ijedten, de kíváncsian rohantak ki az udvarra, hogy szemügyre vegyék az égi jelenséget. Azonban Zoltán nyugalmát hamarosan aggodalom váltotta fel, amikor a szomszéd inasa vágtatva érkezett, hírül adva, hogy felesége úton van a birtokra. Ez különösen megdöbbentette, mivel Eszter, a felesége már másfél éve nem látogatta meg őket ott.

Zoltán gyorsan cselekedett: sürgősen szerezett egy kocsit, és elküldte Rozikát a közeli faluba, nehogy felesége rajtakapja. Alig indult el a lány, Eszter már meg is érkezett, és azonnal szembesítette Zoltánt a pletykákkal, amelyek szerint ő el akar válni, hogy feleségül vegyen egy, a birtokon tartott cselédet. Zoltán határozottan tagadott minden vádat, állítva, hogy nem szándékozik elválni. Felesége azonban rábukkant Rozika szobájára, erre Zoltán közölte vele, hogy már kirúgta a lányt, próbálva megőrizni a látszatot és kezelni a kialakult válságot.

Huszonkettedik fejezet

Az indulatok csillapodása után Eszter megnyugodott, és csendben eltöltött néhány percet Zoltánnal a verandán. Zoltán megmutatta neki a kertet, amelyet Eszter még nem látott, és bemutatta neki Lekenczeyt, aki korábban csak távoli ismerős volt számára. Zoltán még egy rövid bécsi kiruccanást is felajánlott, hogy kicsit oldják az otthoni feszültséget.

Eszter azonban más terveket szövögetett; ő minél előbb szeretett volna távozni a helyszínről. Látható volt, hogy bár a helyzet ideiglenesen rendeződött, a köztük lévő bizalom mélyen megingott. Zoltán ezért kocsit rendelt, és Lekenczey társaságában hármasban indultak vissza otthonukba, ezzel lezárva a birtokon történt eseményeket.

Huszonharmadik fejezet

Hazatérve Zoltán azonnal orvost hívott. Nem sokkal később megérkezett Gergely is, aki korábban kísérte el Rozikát a tanyáról, és most egy levelet hozott tőle. A családi orvos is rövidesen érkezett, aki megvizsgálta Esztert, de megállapította, hogy semmi baja.

Zoltán, nem tudva mit kezdjen Lekenczey jelenlétével, végül megkérte az orvost, hogy engedje meg Lekenczeynek, hogy nála töltse az éjszakát. Az orvos és a „gróf” így együtt távoztak. Zoltán szerette volna elolvasni a Rozikától érkezett levelet, de Eszter ragaszkodott hozzá, hogy ő nézze meg először. Egy óra győzködés után Zoltán végül engedett felesége akaratának.

Rozika leveléből kiderült, hogy Budapestre utazott, és végleg el szeretne köszönni jótevőjétől. Ekkor Eszter is rájött, hogy a lány valójában csak kihasználta férjét. Ennek ellenére Eszter dühössége nem csillapodott, és először szóban, majd később tettleg is bántalmazta Zoltánt, aki nem ellenkezett, és hagyta, hogy felesége véresre karmolja arcát.

Huszonnegyedik fejezet

A családi zűrzavarok után Zoltán a helyi kaszinóba látogatott, ahol minden barátját megtalálta. Az otthoni eseményekről senki sem érdeklődött, így ő szívesen csatlakozott a társasághoz, hogy egy kicsit kikapcsolódjon és elfelejtse a bánatot. A kaszinó este zsúfolásig megtelt azokkal, akik szórakozásra és felüdülésre vágytak.

Lekenczey volt az est fő témája a városban, még azok is beszélgettek róla, akik egyébként ritkán járnak a kocsmák közelébe. A kaszinó így nem csak egy szórakozóhelyként funkcionált, hanem mint a városi élet különböző rétegeinek közösségi találkozóhelye is szolgált.

Huszonötödik fejezet

Aznap este Csuli idősebb fia, Kálmán, egy merész kalandra vállalkozott: titokban elhagyta apja tanyáját, hogy darvat lőjön. Célja érdekében magával vitt egy puskát és a Berettyó partján találkozott egy kislánnyal, aki kért, hogy csatlakozhasson hozzá a vadászathoz. Kálmán beleegyezett, mivel nem rendelkezett vadászkutyával, így a társaság jól jött neki.

Egész éjszaka türelmesen vártak egy általuk ásott gödörben, a tökéletes pillanatot keresve. Hajnalban kitartásuk meghozta az eredményt: Kálmánnak sikerült meglőnie egy darvat. A sikeres lövés után egy hosszú hajsza kezdődött, amely az állat elfogásával ért véget.

Huszonhatodik fejezet

A történet egyre sűrűsödő hangulata a csárda falai között bontakozik ki, ahol már csak a törzsvendégek, a helyi földesurak maradnak. Zoltán, mint újító szellemű gazda, megjelenik, aki próbálja megváltoztatni a helyi gazdálkodási szokásokat, de csak adósságai halmozódnak. Csuli, a másik központi alak, a közösségi összetartozás jegyében egy emlékirat aláírását kezdeményezi, amely még inkább összekovácsolja a társaságot. Zoltán hegedűjátéka és éneke tovább emeli a hangulatot, míg a társaság könyvrendelése, amely Jókai műveire utal, még további kulturális mélységet ad a jelenetnek. A részletes leírások révén a történet egy mélyen emberi és kultúrában gyökerező drámát tár elénk.

Huszonhetedik fejezet

Kormos Bandi főügyész egy kulcsfontosságú ügyben járt el, amikor az új vasútvonal tervezett útvonaláról döntöttek. Az eredeti tervek szerint a vasútvonal a közeli Dóka falu mellett haladt volna, azonban a polgármester szándékosan téves térképet küldött, melyen a falu Tókaként szerepelt, és mintha a helyén egy nagy tó lenne. A főügyész ezt a tévedést nem javította ki, remélve, hogy a polgármester ügyeskedése végül saját magát buktatja le.

Huszonnyolcadik fejezet

A társaság a kocsmából Vasgyúró Palya otthonába költözött át, ahol csak egy személy hiányzott: Csuli. A házigazda küldött érte, de Csuli lábfájásra hivatkozva nem akart menni. Vasgyúró azonban annyira kitartó volt, hogy Csuli végül engedett, és csatlakozott a többiekhez. A hangulatot a meghívott zenészek is fokozták, és a társaság egy szekéren körbeutazta a várost, mulatva az est folyamán.

Huszonkilencedik fejezet

Tizenegy órakor a vidám társaság betért a polgármesteri hivatalba. A mezőőrök beszámoltak a megjelent „grófnak” a történtekről, majd felkérték a kis Wagnert, hogy szervezze meg az esti ünnepi koncertet a híres vendég tiszteletére. Azonban még egy kis tréfát akartak űzni, ezért úgy döntöttek, hogy az előadást délután kettőre teszik az esti időpont helyett. Miután ezzel is végeztek, visszatértek Vasgyúró házához, és úgy folytatták a mulatozást, mintha semmi sem történt volna.

Harmincadik fejezet

Zoltán is része volt a társaságnak, de ő egyáltalán nem érezte magát vidámnak. Elgondolkodott azon, hogy élete úgy telt, mintha mindig csak sodródott volna egy özönvízben. Soha nem lépett előre, saját erőből semmit sem sikerült elérnie, és olyan lusta földesúr maradt, mint amilyen az apja is volt. Ezzel szemben volt osztálytársa, Kovács János, egy szegény napszámos fia, aki mára már másodjegyzőként dolgozik, és boldog, békés családi életet él.

Harmincegyedik fejezet

Zoltán felajánlotta, hogy ő vendégeli meg a társaságot, és javasolta, hogy látogassanak el az ő tanyájára. Így is történt. Csuli, akit korábban gyötrő lábfájása miatt hazaküldtek, később csatlakozott hozzájuk. Próbálta magával vinni Wagnert is a Szakhmáry-birtokra, azonban útközben egy vendégház falának ütközött, ami olyan mély nyomot hagyott az arcán, hogy kénytelen volt hazamenni, ahol a felesége gondoskodott róla.

Harminckettedik fejezet

Csuli érkezésekor a tanyán már javában zajlott a borozgatás. A jó hangulatú urak hamarosan a summáslányok figyelmét is felkeltették, és táncba kezdtek velük. A társaság kivétel nélkül derűs volt, Zoltánt leszámítva, aki megtörten merengett. Borbiró hangot adott aggályainak, mely szerint Zoltán ne tegyen magának kárt, de Csuli elhessegette ezeket, mondván, Zoltán túl gyáva ehhez. Zoltán ezt hallva rágyújtott egy cigarettára, és az égő gyufát a ház nádfedele alá tartotta. A részeg társaság eleinte nem vette komolyan a veszélyt, de amikor az összes épület lángolni kezdett, pánikba estek. Ekkor jelent meg Zoltán az ő saját háza erkélyén, puskával a kezében. Egy szót sem szólt, csak szíven lőtte magát. Teste, valamint minden vagyona a tűz martalékává vált.

Móricz Zsigmond: Úri muri olvasónapló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük