Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője olvasónapló

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője olvasónapló

Főszereplők:

Bélyi Veronka, halápi kántortanító lánya
Bélyi János, Veronka bátyja, pap
Gregorics Pál, Wibra György apja
Wibra György, ügyvéd

Mellékszereplők:

Billeghi Máté, halápi gazda
Gongoly uram, glogovai gazda
Srankó János, glogovai gazda
Srankóné, jómódú gazdasszony
Wibra Anna, szolgálólány, Gyuri anyja
Kupeczky Márton, Gyuri tanítója
Sztolarik, közjegyző
Gregorics Gáspár, Pál testvére
Gregorics Boldizsár, Pál testvére
Panyókiné született Gregorics Mária, Pál testvére
Prepelicza András, kőműves
Krikovszky úr, besztercei polgármester
Müncz Jónás, a fehér zsidó
Münczné Rozáli, kereskedő
Müncz Móric, Jónás fia
Mravucsán úr, bábaszéki polgármester
Mravucsánné
Madame Kriszbay, Veronka francia nevelőnője
Adameczné, házvezetőnő
Matykó, Adameczné unokája
Szliminszky Wladimirné
Szliminszky Wladin, papucsférj
Rafanidesz Sámuel tiszteletes úr
János, kocsis
Fiala János, hajdú
Géry Mihály, szolgabíró
Galba (szenátor)
Konopka (szenátor)
Kozsehuba András (szenátor)
Brunkusz Nep. János
Matykó, Gregorics Pál szolgája

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője olvasónapló

1. rész – A legenda kezdete

A tragikus módon elhunyt özvegy tanítónő kétéves kislánya, Veronka, a falu lakóinak gondoskodása alá került. Miután tíz napig többen is váltották egymást a gyermek ellátásában, Billeghi Máté kíséretében elküldték őt szlovákiai rokonához, Glogovára. A közösséghez nem sokkal később érkezett az új lelkész, Bélyi János.

János hamarosan szembesült az igazsággal: édesanyjuk elhunyt, és így a húga gondozása az ő felelőssége lett. Egy esős napon, míg a pap a templomban imádkozott, Veronka az esőben rekedt. Mikor visszatért, egy kopott, piros esernyőt talált a gyermek kosarában. A faluban gyorsan terjedni kezdett a szóbeszéd, hogy az esernyőt maga Szent Péter helyezte oda.

A hír hamar eljutott a falu minden zugába, és az esernyőt egyre többen akarták megtekinteni, mely idővel ereklyévé avanzsált. A helyi lelkészt gyakran hívták temetésekre, és számos pár az esernyő alatt esküdött örök hűséget. Egy temetésen Srankó János, az esernyő hatására, fel is támadt. Az esernyőből származó bevételek János anyagi helyzetét jelentősen megkönnyítették.

2. rész – A Gregorics család ügye

Besztercebányán élt hajdan Gregorics Pál, aki bár igyekezett megnyerni embertársai jóindulatát, többször csak az ellenkezőjét érte el. Pál a szabadságharc idején kémkedéssel foglalkozott, jelentős összegeket keresett, de magánéletében kevesebb szerencséje volt.

Pál és házvezetőnője, Wibra Anna kapcsolatából született fiuk, György, aki törvénytelenül fogant meg és titokban nőtt fel. Amikor György súlyos betegségben szenvedett, Pál azt gyanította, hogy irigy testvérei állhatnak a háttérben, ezért egyre távolabb került fiától, végül Szegedre küldte, hogy elkerülje a családi konfliktusokat.

Pál élete végéhez közeledve különös vigyázatot fordított egy régi, kopott esernyőjére, és végrendeletet készíttetett, melyben egy üstöt falaztatott be egyik birtokán lévő házikóba. Bár Pál arra kérte Annát, hogy hívja haza tanuló fiát, az asszony reménykedett Pál állapotának javulásában, így nem tartotta szükségesnek György hazahívását. Pál végül meghalt, és csak vagyonának egy kis részét hagyta családjára.

Miközben György ügyvédi pályára készült, testvérei lázasan kutatták a családi vagyontárgyakat. A testvérek, miután megtudták az üst befalazásáról, versengve emelték az ajánlatokat a házért, melyet végül közösen megvásároltak. Az üstből azonban csak értéktelen vasdarabok és szegek kerültek elő, a nagyobb vagyon helyzete pedig rejtély maradt.

Az eset arra utal, hogy Gregorics Pál talán szándékosan rendezte így a dolgokat, hogy így álljon bosszút kapzsi testvérei ellen. A hosszadalmas pereskedés és a bírósági költségek végül teljesen felzabálták a családi vagyont, ami valószínűleg Pál szándéka volt, és ezzel akarta büntetni rokonait.

3. rész – Az örökség nyomában

Wibra György, aki az ügyvédi pályán sikereket ért el, az apja, Gregorics Pál rejtélyes örökségének felderítésére összpontosított házasság helyett. A családi legendák szerint Pál nagy részét vagyonának egy külföldi bankba helyezte, a hozzátartozó banki elismervényt pedig az általa féltve őrzött esernyő nyelében rejtette el.

György kiderítette, hogy az esernyőt Müncz Jónás, a fehér zsidó egy árverésen mindössze 1 forintért szerezte meg. Jónás azonban rövid időn belül nyomtalanul eltűnt, ezért György a kereskedő feleségéhez, Müncznéhez fordult Bábaszékre. Az asszony régiségboltjában azonban az esernyő nyoma veszett, bár emlékezett, hogy férje az esernyővel együtt hagyta el a házat, mielőtt eltűnt.

A további nyomozás Györgyöt Müncz Mórichoz, a kereskedő fiához vezette, aki elmondta, hogy apját utoljára piros esernyővel látták, de halála idején már nem volt nála. Ebből következtetve úgy tűnt, hogy az esernyő valahol Glogova közelében lehetett elveszítve.

Amikor György Glogovára készült, váratlanul egy értékes fülbevalót talált, melyért jutalmat ígértek. A fülbevalót a Városházára vitte, ahol véletlenül találkozott a glogovai pap húgával és nevelőnőjével, akiket korábban egy balesetben segített, amikor lovaik megbokrosodtak. Bár György felajánlotta, hogy őket is elviszi Glogovára, a helyi polgármester, Mravucsán úgy döntött, hogy a sötétedés miatt a nők ott maradnak az éjszakára.

4. rész – Egy éjszaka Bábaszéken

Wibra György, a fiatal sikeres ügyvéd, és Veronka egy kellemes vacsora alkalmával a Mravucsán családnál tartózkodtak, ahol élénk társalgás bontakozott ki közöttük. A beszélgetés során szó esett egy híres esernyőről is, amely körül legendák keringenek, miszerint Szent Péter helyezte azt Veronka feje fölé gyermekkorában. György azonban belső meggyőződése szerint tudta, hogy az esernyőt valójában az öreg Müncz Jónás rejtette oda, de ezt a felismerést megtartotta magának.

A vacsora további részében Veronka a pillangógyűjteményéről mesélt Györgynek, és arról is, hogy az esernyőt ereklyeként tisztelik a glogovai templomban, sőt, az az ő hozományának is része. Ezek a kijelentések zavarba hozták Györgyöt, aki azonban érzéseit magában tartotta.

Az éjszaka folyamán György nem tudott nyugodtan aludni, mivel a gazdagság és az esernyő megszerzése foglalta le a gondolatait. Végül egy álomba merült, amelyben Szent Péterrel találkozott, aki tanácsot adott neki: vegye feleségül Veronkát. Reggelre György már úgy érezte, ez lehetne egy jó ötlet, hiszen Veronka vonzereje nem hagyta hidegen. Hajnalban, bár a házigazdák szívesen marasztalták volna őket, György és Veronka sietve útnak indultak.

5. rész – A sorsfordító út Glogovára

György és Veronka, útközben Glogova felé, több alkalommal is megálltak pihenni. Egyik ilyen pihenőjük során találkoztak egy különleges rózsával egy közeli várnál. A helyi legenda szerint ez a rózsa Czobor Máriaé volt, aki egy parasztlegény iránt érzett szerelme miatt vetette magát le a várból, mivel apja máshoz szánta őt. A legény a lány sírjára ültetett egy rózsát, amely évről évre mindössze egyetlen bimbót hoz. György leszakította ezt a bimbót, amit Veronka eleinte elutasított, de később mégis magához vett.

Amikor tovább folytatták útjukat, a kocsi tengelye eltörött, így György kénytelen volt nyújtófát vágni. E közben hallotta, hogy segítségkiáltások érkeznek egy közeli földhasadékból. A hasadékból János pap, Veronka bátyja került elő, aki bajba jutott. György azonnal a segítségére sietett, és sikeresen kimentette. A mentés után a pap megkérdezte Györgytől, milyen jutalmat szeretne kapni. György határozottan Veronka kezét kérte, mire a pap beleegyezett. Veronka azonban még nem adott választ a felvetett házassági ajánlatra.

György és János pap otthonában találkozott, ahol a fiatal ügyvéd nem csak vendégül látta, de egy fontos találkozót is szervezett. György meghívta Sztolarik urat, hogy hozza el a jegygyűrűket. Sztolarik úr a gyűrűkkel érkezett, és egy szobában félrevonultak, hogy nyugodtan beszélgethessenek. Veronka azonban kihallgatta a beszélgetésüket, és rádöbbent, hogy őt csak mint eszközt használják az esernyő megszerzésére.

A megbeszélés során Sztolarik és György az esernyőt is megvizsgálták, és kétségbeesetten állapították meg, hogy annak eredeti nyele lecserélődött. Felfedezték, hogy a régi nyelét Adameczné, a házvezetőnő elégette tüzelőként.

Ezalatt György ráébredt, hogy valójában szereti Veronkát, és számára csak a lány fontossága számít. Azonban Veronka eltűnt, így az egész falu lázasan kezdte keresni. György végül megtalálta őt, és őszintén bevallotta az eseményeket és az érzéseit. Veronka megbocsátott neki, és a szerelmesek összeházasodtak. Az esküvőn jelen volt György édesanyja, Wibra Anna is. A boldog pár ezután boldogan élt, amíg meg nem haltak.

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője olvasónapló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük