Mihail Solohov: Az emberi sors olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések1 hónap ezelőtt09 perc

Szereplők:

Andrej Szokolov
Irina, Szokolov felesége
Anatolij, Nasztyenka és Oljuska, Szokolov gyermekei
Krizsnyev, áruló
szakaszparancsnok
Müller lagerführer
német mérnök őrnagy
szovjet hadtestparancsnok
Ivan Tyimofejevics, Szokolov szomszédja
urjupinszki barát és a felesége
Vanyuska
az író (a kerettörténetben)

Mihail Solohov legismertebb alkotása az, amely Andrej Szokolov életútját követi, aki a második világháborúban mindenét elveszítette, kivéve a puszta életben maradást. Szokolov eleinte német hadifogságba esik, de még ilyen körülmények között is megőrzi emberi méltóságát. Családját a háború elpusztította, korábbi élete romokban hever, ám ő nem adja fel, hanem egy magára maradt árva gyermekkel kezdi újra az életét. Solohov művében a háború által próbára tett egyének kitartása és helytállása áll a középpontban, amely új dimenziót nyitott a háborús tematikájú orosz irodalomban.

Mihail Solohov: Az emberi sors olvasónapló

Mihail Solohov a Felső-Don vidékén két órát töltött várakozással, amikor találkozott Andrej Szokolovval és annak fiatal gyermekével. A férfi az íróval folytatott beszélgetés során tárta fel élete fordulatos eseményeit. Szokolov, aki 1900-ban született, már fiatalon csatlakozott a Vörös Hadsereghez. Szülőfaluját 1922-ben sújtotta a nagy éhínség, ami tragédiával végződött számára: elvesztette szüleit és húgát.

Ezek után Voronyezsbe költözött, ahol először ácsként, majd lakatosként dolgozott. Itt találkozott Irinával, a szorgalmas és tisztességes árvával, akit feleségül vett, és akivel három gyermekük született. 1929-től kezdve sofőrként dolgozott, és a következő tíz év alatt olyan anyagi helyzetbe került, hogy 1939-ben építhettek egy házat a repülőtér mellett. Gyermekeik, Anatolij, Nasztyenka és Oljuska mind kiváló tanulók voltak.

1941-ben Andrej Szokolov, a második világháború katonájaként, Ukrajna frontjaira vonult, ahol kétszer is megsebesült. A következő év májusában német hadifogságba esett; első éjszakájukat egy szétbombázott templomban töltötte, ahol életbe vágó döntést hozott: megölt egy árulót, aki kiszolgáltatta volna egy szakaszparancsnok nevét a németeknek, ezzel halálra ítélve őt.

Szokolov kálváriája Poznańban folytatódott, ahonnan egy sikertelen szökési kísérlet után, 40 kilométer megtétele után vérebekkel került ismét elfogásra. Ezután több évet töltött különböző hadifogolytáborokban, többek között Szászországban, a Ruhr-vidéken és Bajorországban.

A második világháború idején, a Drezda melletti B-14-es fogolytáborban Andrej Szokolov testsúlya 86 kilogrammról 50 kilogrammra csökkent, a tábor 142 foglyából csupán 57-en élték túl a borzalmakat. Szokolov, aki tiltakozott a napi négy köbméter kő kitermelésének embertelen követelményei ellen, szemtől szemben került a hírhedt táborparancsnokkal. A lagerführer Müller, talán Szokolov bátor kiállása miatt, életben hagyta őt.

1944-ben Szokolovot, aki addigra német egyenruhába öltöztetve egy hátországi műszaki alakulat sofőrjeként szolgált, a front közeledtével egy vakmerő cselekedetre szánta el magát: megütötte parancsnokát és áthajtott a harcvonalon túlra. Ott az őt fogadó saját csapatai örömmel üdvözölték, hiszen értékes információkat hozott magával.

Andrej Szokolov a háborúból hazatérve először kórházba került, ahol egy voronyezsi szomszédja közölte vele a szomorú hírt: 1942-ben otthonukat egy nehézbomba teljesen lerombolta, megölvén feleségét és lányait, míg fia önkéntes lett a fronton. Egy hónapos szabadságát kihasználva Szokolov hazautazott, szemügyre vette a rozsdás vizet tartalmazó bombakrátert és a temető csendjét, majd visszatért harcoló alakulatához, amely Berlin felé haladt.

Fia, Anatolij, aki tüzérkapitányként szolgált, szintén Berlinben harcolt, de már nem találkozhattak, mivel őt 1945. május 9-én, a győzelem napján, egy mesterlövész agyonlőtte.

Szokolov visszatért egy olyan hazába, ahol sem háza, sem családja nem várt már rá. Végül befogadott egy árván maradt kisfiút, Vanyuskát, akivel együtt járta az országot teherautójával, és vele osztotta meg életének hátralévő napjait.