Anton Pavlovics Csehov „A 6-os számú kórterem” című műve, amely 1892-ben jelent meg, a szerző egyik legjelentősebb alkotásaként tart számot elismerésre. Az elbeszélés, bár cselekménye szűkszavú, mély pszichológiai elemzéseken és az élet fundamentális kérdéseinek boncolgatásán keresztül nyer terjedelmet.
A narratíva fókuszában Dr. Ragin és egy paranoiás zavarral küzdő betege, Gromov áll, akiknek életútja és nézetei szorosan összekapcsolódnak. A történet során a kisvárosi lét keserű realitásai tárulnak fel, amint az orvosi gyakorlat és a mentális betegségek drámai ütközése ábrázolja az orosz társadalmi viszonyokat.
Szereplők:
Andrej Jefimics Ragin orvos
Jevgenyij Fjodorovics Hobotov orvos
Szergej Szergejevics – felcser
Darjuska – Ragin doktor háziasszonya
Mihail Averjanics – postamester, Ragin doktor barátja
Mojszejka és Ivan Dimitrics Gromov – a 6-os számú kórterem két lakója
Csehov: A 6-os számú kórterem olvasónapló röviden
Csehov „A 6-os számú kórterem” című művét Gromov mentális betegségének fejlődése és előzményei nyitják, amelyek részletes bemutatásával az olvasónapló első négy fejezete foglalkozik. Az olvasók figyelmét és kíváncsiságát fokozza, hogy a negyedik fejezetben az orvos váratlan belépése csak a kilencedik fejezetig tisztázódik.
Az ötödiktől a nyolcadik fejezetig a fókusz Dr. Ragin életére és gondolataira terelődik, bemutatva napi tevékenységeit és önértékelését, valamint két jelentős mellékszereplő, Mihail Averjanics postamester és a fiatal Hobotov doktor életét is. Ebben a szakaszban Gromov nem szerepel, helyette Ragin és más karakterek kerülnek előtérbe.
A kilencedik fejezetben kezdődik el igazán a történet, amikor Ragin doktor első kórtermi látogatását teszi. A következő fejezetekben Gromov és Ragin közötti párbeszédek dominálnak, amelyek során előtérbe kerülnek Gromov nézetei, miközben az olvasó várakozása a megoldásra fokozódik. A tizenegyedik fejezetben azonban Hobotov doktor belehallgatásával a narratíva váratlanul megszakad, és az elbeszélés fokozatosan Ragin tragikus végkifejletéhez vezet.
A tizenkettedik fejezettől Ragin élete tragikus fordulatot vesz, amikor őt magát nyilvánítják megőrültnek és elmozdítják állásából. Az intézményen kívüli életben barátja, a postamester válik meghatározó szereplővé, míg Hobotov doktor időnként megjelenik. Ragin egyre nehezebb helyzete végül odáig fajul, hogy maga is a 6-os kórteremben találja magát.
A mű záró fejezeteiben Ragin és egy beteg közötti ellentétek sorsközösséggé alakulnak. Ragin összeomlása és halála végül választ ad a korábban felvetett kérdésekre, és filozófiája a boldogságról, miszerint ez a körülményektől függetlenül bennünk él, tragikus kudarcot vall a 6-os kórterem bezárult ajtaja mögött.
Csehov: A 6-os számú kórterem olvasónapló bővebben
A 6-os számú kórterem, egy elhanyagolt melléképület az orosz kisvárosi kórház udvarán, elmebetegek számára kijelölt helyszínként funkcionál. Az épületet Nyikita, az egyszerű eszű ápoló tartja kézben, aki ismert erőszakos bánásmódjáról a betegekkel szemben. A kórterem körülményei siralmasak: kosz, rendetlenség és átható bűz jellemzi, ezt a börtönszerű környezetet osztotta meg Ivan Dmitrijevics Gromov, a nemesi származású, üldözési mániában szenvedő beteg.
Andrej Jefimics Ragin, aki már két évtizede áll az intézmény élén, évek óta nem látogatta meg a 6-os kórtermet. Amikor hivatalba lépett, borzalmas körülmények fogadták: elhanyagolt helyiségek, fertőzésveszély, a betegek rendszeres kifosztása, valamint állandó pénz- és eszközhiány. A városi vezetés tisztában van a helyzet súlyosságával, azonban eddig minden intézkedés elmaradt.
Idővel Andrej Jefimics Ragin doktor feladta küzdelmét a változásért, meggyőződve arról, hogy egyedül nem képes javítani az állapotokon; ennek eredményeként gyakorlatilag felhagyott a gyógyítással. Napjainkban már csak ritkán fogad betegeket, a vér látványától elborzadva, egyszerű gyógyszereket ír fel, majd a további feladatokat a felcserre bízza. Amennyiben problémával fordulnak hozzá, leggyakrabban azzal hárít, hogy csupán félreértésről van szó. Idejét nagyrészt könyvek olvasásával és sablonos beszélgetésekkel tölti egy földbirtokosból lett postamester társaságában, aki mindig egyetért vele. A helyzet súlyosságával tisztában van Hobotov doktor, aki két éve dolgozik segédorvosként, és bár nem szólal meg, szívesen vállalná át főnökének helyét.
Egy váratlan napon Ragin doktor betekintést nyer a 6-os számú kórterembe, ahol szembetalálkozik Gromovval, a beteggel, akinek bezárásáért ő maga felelős. Gromov heves követelőzéssel és átkozódással fogadja, követelve szabadságát. Az orvos higgadtan magyarázza el neki, hogy miért nem engedheti ki. Ez az esemény indítja el azokat a hosszabb távú, érdekfeszítő beszélgetéseket, amelyek a következő hónapokban Ragin rendszeres látogatásai során zajlanak közöttük.
Az elbeszélés egyik kulcsfordulópontja a két főhős, Ragin doktor és Gromov beteg közötti vita, amelynek központjában az a kérdés áll, hogy egy gondolkodó ember képes-e a külső körülményektől függetlenül megnyugvást találni önmagában. A diskurzusban Ragin doktor sztoikus belenyugvása ütközik Gromov heves, felháborodásra és reakcióra való törekvésével.
A kórház falai között gyorsan szárnyra kap a hír Ragin doktor „különös” látogatásairól. Három hónap elteltével Hobotov doktor, aki véletlenül hallgatózik meg egy beszélgetést, meglepődve értesül arról, hogy főnöke az ápoltat „édes barátjának” és „okos embernek” titulálja, mondván, „élvezet beszélgetni vele”. E szavak nyomán Ragin doktort egyre többen tartják őrültnek, és pihenést javasolnak számára.
Egy városházi megbeszélésen Ragin doktor ráébred, hogy valójában saját állapotáról esett szó. Az egyetlen barátja, a postamester utazásra hívja, de Ragin nehezen viseli a társa fecsegését és felszínes viselkedését. Hazatérve azt tapasztalja, hogy Hobotov doktor már átvette az ő állását, a szolgálati lakást ki kell ürítenie és bérlakásba kell költöznie. A megtakarított pénzét egy utazás és egy vissza nem térített kölcsön felemészti. Hobotov rendszeresen látogatja nyugtatókkal, és a jószándékú, de közhelyeket hangoztató postamester is gyakran felbukkan nála.
Egy esetben Ragin elveszti önuralmát és kiabálva kizavarja őket. Másnap bocsánatot kér a postamestertől, aki Hobotov doktorral egyetértésben arra kéri, feküdjön be a kórházba gyógyulása érdekében. Ragin ekkor már nem ellenkezik, hagyja, hogy bármit tegyenek vele.
Aznap este, egy beszélgetés után Hobotov doktor váratlanul megjelenik, és ravasz módszerrel csalja be Ragin doktort a 6-os számú kórterembe, majd szó nélkül otthagyja. „Ez csak valami félreértés lehet…” – motyogja az orvos megszokottan. Ekkor veszi észre, hogy a kórterem vasrácsos ablakából a börtönépület látszik. „Íme a valóság!” – gondolja megdöbbenve, amint a borzalom hatalmába keríti.
Gromov először kárörvendő nevetéssel fogadja, de amint Ragin kétségbeesetten követeli a szabadulást, ő is csatlakozik a tiltakozáshoz, és együtt dörömbölnek, követelve jogaikat. Ekkor Nyikita, az ápoló beront és durván lecsillapítja őket. Ragin összeomlik, ráébred élete teljes kudarcára: „Hogyan történhetett meg, hogy több mint húsz éven át ő, Andrej Jefimics nem tudott és nem is akart tudni erről?” Kétségbeesési rohama tör rá, lázadni, gyilkolni szeretne, majd eszméletlenül összeesik. Másnap apátiába süllyed, ágyában agyvérzésben meghal.
