Petronius: Satyricon olvasónapló 2. rész

Olvasónaplók, verselemzések2 hét ezelőtt2 hét ezelőtt024 perc

Szereplők:

Petronius: Satyricon olvasónapló 1. rész — Petronius: Satyricon olvasónapló 2. rész

Encolpius: érett férfi, ő beszéli el a történetet
Giton: fiatal kamasz
Ascyltos: haragvó természetű, durva és faragatlan férfi.
Eumolpus: költő, író, bölcselkedő férfi a mű utolsó harmadában csatlakozik E. és G. kettőséhez. Eleinte ostobaságával tűnik ki, de a regény vége felé meglepő ravaszságot tanúsít.
Lichas: gazdag kereskedő, E. és G. eleinte szolgálatában vannak, idővel azonban többször meggyűlik a bajuk vele, és elmenekülnek tőle (Felesége az alig említett Hedylé).
Tryphaena: Lichas szeretője, híres kalandornő
Agamemnon: szónoklattanár, E., G., és A. vele megismerkedve, az ő közbenjárására kapnak meghívást a gazdag Trimalchio lakomájára
Trimalchio: gazdag arisztokrata, földbirtokos, újgazdag. Rabszolgasorból emelkedett fel tehetsége és szerencse révén, s vált a város legjelentősebb, legjobb gladiátorjátékát rendező, és állandóan lakomázó előkelőjévé. Szeretője Croesus
Fortunata: Trimalchio felesége, eredetileg ő is rabszolga
Habinaas és felesége Scintilla: Trimalchio barátai
Lycurgus: az ő villáját fosztják ki ruhát és aranyat szerezve E G és A.
Quartilla: Priapus isten templomának papnője (Nápoly, vagy Puteoliban), az ő szertartásai lesik ki a hármak E-G-A, akiket a papnő és csapata sajátos módon büntet meg
Paraszt-és felesége: aki ellopta tunicájukat (A-E-G-jét), s akitől ellopták köpenyét
Circe: gazdag nő, akinek csak a szolgai sorú férfiak tetszenek. Chrysis: Circe szolgálója
Oenothea: Priapus Croton városbeli papnője

A Satyricon éles eszű és szellemes írás, amelyet pikáns helyzetek és komikus jelenetek sorozata jellemzi, szabad szexualitás és erotikus elemek kíséretében. Ezt az írásmódot Petronius ókori társadalomról alkotott képe inspirálja, amelyet az ókori görög komédia mestere, Aristophanes is megidéz.

A korabeli emberek gondolkodásmódja a szerelemről és a testiségről jelentősen eltér a mai emberekétől, ami megmagyarázhatja a mű szabados szókimondását és pajzánságát. A szexualitás tematikájának gyakori előfordulása ellenére Petronius műve többet nyújt puszta erotikánál: lenyűgözően pontos és részletes képet fest egy ellentmondásokkal teli, fojtogató légkörű koráról, amelyet a társadalmi élet elposványosodása, a művészetek kiüresedése és a tudományos felfedezések hiánya is jellemez.

A történet Dél-Itáliában játszódik. Egyszer Nápoly (vagy Puteoli, nem tudni), egyszer a tenger, s egyszer Croton városa a helyszín.

Petronius: Satyricon olvasónapló 2. rész

A szakítás, Encolpius és Eumolpus

Encolpius és Ascyltos között ismét heves vita robbant ki Giton miatt. A helyzet annyira elfajult, hogy fegyverek is előkerültek, ám végül Giton döntött, és az erősebb Ascyltost választotta. Encolpius szívfájdalommal fogadta a választást, majd csalódottan távozott, és a tengerparton bérelt szállásra vonult, ahol magányosan töltötte napjait, mígnem bosszúra szánta el magát. Kezdetben az utcákon rohangált karddal próbálva rendet tenni, míg egy katona el nem vette tőle a fegyvert.

Egy alkalommal, amikor egy képtárba tévedt, találkozott Eumolpussal, egy íróval, költővel és filozófussal, aki a művészetekben látta a gyógyírt Encolpius sebeit, mivel azok jobb önkontrollra is nevelhetnek. Eumolpus egy korábbi kalandját is megosztotta vele, amely humorával jobb kedvre derítette Encolpiust. A beszélgetésük során kritikát fogalmaztak meg a világ jelenlegi állapotáról, amit Eumolpus Trója pusztulásának történetébe ágyazott. A költőt ezért megdobálták, és menekülniük kellett.

A fürdőben egy újabb találkozás során Encolpius ismét összefutott Gitonnal, aki készen állt arra, hogy megszökjön Ascyltostól. Amikor éppen együtt lehettek volna, Eumolpus zavarta meg őket. Miután Encolpius faképnél hagyta, Eumolpus ismét bajba került. Az írót flörtöléséért Encolpius haragjában elkergette. Egyedül maradva Encolpius öngyilkosságot fontolgatott, de Eumolpus és a visszatérő Giton megakadályozták. Giton elmesélte, hogy korábban ő is hasonló gondolatokat dédelgetett. Bár az öngyilkosság gondolata újra felmerült, a borotva életlensége végül lehiggadt őket.

A zaj miatt a fogadós felrohant hozzájuk, és lakbér elől való szökéssel vádolta őket. Eumolpus védelmükre kelt, ám Encolpius és Giton bosszúból megverették az írót. Végül Eumolpust a fogadó felügyelője mentette meg.

Nem sokkal később Ascyltos egy kikiáltóval megjelent, és ezer sestertius jutalmat ajánlott Giton megtalálásáért. Encolpius szobáját átkutatták, de Gitont sikerült jól elrejteniük, így megmenekültek. Végül Encolpius és Eumolpus kibékültek, és mivel a városban már nem érezhették magukat biztonságban, hajóra szálltak, melyre Eumolpus kapcsolatai révén szereztek helyet.

A hajón

Eumolpus, Encolpius és Giton a kereskedőhajó hátsó részében rejtőzködtek. Encolpius elhatározta, hogy Eumolpus tanácsára többet tesz majd művelődéséért. Nem sokkal később kiderült számukra, hogy a hajót Lichas irányítja, akitől éppen Encolpius és Giton próbáltak menekülni. A veszély akkor vált nyilvánvalóvá számukra, amikor felismerték Tryphaena hangját. Ezt követően Eumolpussal közösen készítettek el egy menekülési tervet, amelyet végül Eumolpus vezetésével hajtottak végre: éjszaka leborotválták a hajukat és a szemöldöküket, majd szégyenbélyegeket festettek a homlokukra, hogy szolgákként álcázzák magukat.

Egy utas azonban észrevette a borotválkozást, ami a hiedelem szerint szerencsétlenséget hozhatott a hajóra, és jelentette Lichasnak. Lichas megkorbácsolást rendelt el büntetésképp, amit Eumolpusnak sikerült lealkudnia. A korbácsolás közben azonban felismertek Encolpiusék, és Lichas, valamint Tryphaena súlyosabb büntetést terveztek számukra. Eumolpus ismét védelmükre kelt, bár Lichas árulással vádolta meg őket. A helyzet végül fegyveres harcba torkollott, amelyben többen megsebesültek. A kormányos, aki a harctól függetlenül állt, végül elérte, hogy fegyverszünetet kössenek, majd békét, melyet esküvel és csókkal pecsételtek meg.

A béke helyreállítása után lakomázás következett, és Encolpius, valamint Giton parókát kaptak. Encolpius azonban nem örült a helyzetnek, mivel Tryphaena Gitonra telepedett, aki láthatóan élvezte a figyelmet, és elhanyagolta őt. Eumolpus ekkor egy történetet mesélt el egy csalfa asszonyról, aki nemrég elhunyt férje sírjában szeretkezett egy katonával.

A hajó viharba került és elsüllyedt. Tryphaena mentőcsónakkal menekült, míg Lichas a tengerbe veszett. Encolpiust és Gitont halászok mentették ki, akárcsak Eumolpust, aki még ebben a helyzetben is verset írt. Encolpius Lichas holtteste láttán a nagyratörés hiábavalóságáról elmélkedett. A vidék, ahol jártak, Croton városának környéke volt, amiről egy paraszt tájékoztatta őket, aki elmondta, hogy Croton a csalárdság városa. Eumolpus ebben nagy lehetőséget látott, és beavatta Encolpiust és Gitont a terveibe, amit azok elfogadtak. Útjuk során Eumolpus újabb történetet mesélt, ezúttal a polgárháborúról, amely újabb kritikai megjegyzéseket tartalmazott, bár érdekesség, hogy ők maguk is csalásra készültek.

Croton városában

Eumolpus, Encolpius és Giton egy cselt eszeltek ki Crotonban. Eumolpust gazdag afrikai földbirtokosként mutatták be, aki hajótörés következtében elveszítette egyetlen fiát és minden vagyonát. A terv szerint Encolpius és Giton a városban terjesztették, hogy uruk súlyos veszteségeket szenvedett. A hármas ennek kapcsán az istenek segítségét kérte, abban bízva, hogy sikeres lesz a becsapásuk.

A történet hamarosan elérte a kisváros lakóit, akik befogadták őket. Az örökösvadászok pedig gyorsan ostromolni kezdték Eumolpust ajándékokkal, remélve, hogy ők lesznek a jótékonyságának kedvezményezettjei, vagy akár az örökösei.

Bár a terv kezdetben sikeresnek tűnt, Encolpius egy idő után aggódni kezdett a nagy jólét miatt. A három barát végül külön utakon indult. Encolpius ekkor megismerkedett Chrysisszel, egy szolgálónővel, aki meg akarta szerezni őt furcsa ízlésű úrnője, Circe számára. Encolpius Polyeanos néven mutatkozott be Circe-nek, akivel egy közparkban azonnal szeretkezni kezdtek, ám Priapus isten büntetése miatt Encolpiust cserbenhagyta a szerszáma, és így Circe otthagyta őt.

Encolpius, elveszítve férfierejét, hazatért és Giton mellé feküdt, hogy pihenjen és helyreálljon. Később Chrysis érkezett, aki újabb találkozót kért Encolpius számára, ezúttal az asszonytól. Encolpius úgy döntött, hogy életmódot vált: felhagyott az alkoholfogyasztással, naponta sétálni kezdett, könnyű, de tápláló ételeket fogyasztott, és igyekezett kerülni a homoszexuális kapcsolatokat. Ezen változtatások hatására úgy érezte, hogy ereje visszatért.

Circe, az asszony, egy öregasszonyt küldött Encolpius férfierejének tesztelésére, aki varázslatokat alkalmazott. A teszt végül sikeresnek bizonyult, és Encolpius újabb találkozóra ment Circe villájának kertjébe. Azonban ismét kudarcot vallott, ami haragot váltott ki Circe-ből, aki szolgáival megverette és kiutasította őt.

Encolpius kezdetben saját férfiasságát szidta és büntette, de végül elhatározta, hogy Priapus templomában próbálja meg helyreállítani azt, hogy kiengesztelje az isteneket a korábbi vétkei miatt. A templomban Oenothea papnővel találkozott, aki azt ígérte, hogy ha egy éjszakát eltölt vele, visszanyeri férfiasságát.

Encolpius elvállalta az ajánlatot, részben bűntudatból, részben pedig reménykedve a gyógyulásban. A varázslat során azonban kisebb baleset történt: a mágikus tűzbe esett az eseményeket figyelő idős asszony, így Encolpius egyedül maradt. Ekkor támadták meg a szent ludak, és Encolpiusnak sikerült megölnie a vezérludat, amely különösen „veszélyes” ellenfélnek bizonyult.

A papnő és az idős asszony elkeseredetten reagáltak, és azt állították, hogy a történtek miatt a papnőt elbocsáthatják, Encolpiust pedig a városi magistratus halálra ítélheti. Encolpius két aranyat ajánlott fel a lúd életéért, amellyel sikerült megoldani a problémát. Sőt, Oenothea papnő a szent állat húsát vacsorára is készítette, ami „szentségtörésnek” számíthatott.

Bár Encolpius tovább tűrte a két idős asszony zaklatásait, végül elfogyott a türelme, és elhagyta őket.

Chrysis, a szolgálónő ismét találkozott Encolpiussal, és ezúttal kifejezte vonzalmát iránta. Encolpiust azonban továbbra is csak Circe érdekelte. Eközben Eumolpus annyira belemerült a gazdag ember szerepébe, hogy egyes helyzetekben valódi rabszolgaként kezelte Encolpiust és Gitont.

Philomela, egy züllött úriasszony, két tizenéves gyermekét – egy fiút és egy lányt – Eumolpusra bízta, abban a reményben, hogy talán őket teszi meg örököseivé. Eumolpus, aki állítása szerint köszvényben szenvedett, furcsamód azonnal magához vette a fiatal lányt, míg a fiú, aki a nővére „mutatványait” szemlélte, Encolpius csábításának céltáblájává vált. Mindkét gyermek könnyen engedett a kísértésnek, de Encolpius ismét kudarcot vallott a férfiassága terén.

Ez volt Encolpius utolsó cserbenhagyása. Az istenek, szánalmukban, Mercurius közvetítésével gyógyírt küldtek neki, aminek hatására férfiassága soha nem látott erőre kapott. Encolpius végre képes volt beteljesíteni szerelmét Circe iránt.

Közben Eumolpus bejelentette, hogy pénzügyi helyzetük romlik: az ajándékok száma csökken, és egyre több a kétely velük szemben, mivel Afrikából nem érkezett hajó értük. Ekkor a három csavargó úgy döntött, hogy továbbállnak. Utolsó tréfaként Eumolpus egy végrendeletet íratott, amelyben azoknak ígérte az örökséget, akik hajlandóak megenni a holttestét halála után. A végrendeletet történeti példákkal támasztotta alá, ami olyan hatással volt, hogy a legbetegesebb örökséghajhászok is hajlandónak mutatkoztak a halottevésre.

A történet itt megszakad, és a további részek elvesztek. A hőseink valószínűleg elhagyták a várost, és új kalandok felé vették az irányt.