Mikszáth Kálmán: A kis csizmák olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések5 nap ezelőtt011 perc

Mikszáth Kálmán: A kis csizmák olvasónapló

Mikszáth Kálmán neve elválaszthatatlan a magyar irodalom történetétől. A XIX. század egyik legnagyobb hatású írójaként Jókai Mórral együtt ő is a legolvasottabbak között szerepelt. Míg Mikszáth regényei is jelentőséggel bírnak, igazi művészete inkább a novellákban mutatkozik meg.

1880-ban megjelent „A jó palócok” és „Tót atyafiak” című novelláskötetei kiemelkednek az irodalmi munkásságában. E két kötet egyben elismerést és népszerűséget hozott számára. Az „A jó palócok” 15 rövid történetet tartalmaz, melyek Mikszáth szülőföldjére, a palócok világába kalauzolják az olvasót.

Különösen figyelemre méltó a „A kis csizmák” című novella, mely egy rövid, ámde rendkívül tartalmas történetet mesél el. A műben egy idős férfi a szeretet és jóság által tér vissza az igaz útra, s így elnyeri Isten kegyelmét. A címben szereplő „csizmák” a szeretet kifejezésének szimbolikus eszközeként jelennek meg, míg a „kis” jelző a gyermekek részvételét és a történetben rejlő ártatlanságot sugallja.

Szereplők:

Vőneki János
Zákó Mihályék
Mihók Magda
Szücs Istók
Bizi József
Böngér Panna
özv. Csupor Mátyásné
Anris
Filcsik István

Mikszáth Kálmán: A kis csizmák olvasónapló

A mű szerkezeti felépítése öt jól elkülöníthető részre tagolódik, melyek közül az első egy természeti képpel kezdődik, a vihar utáni csendes, zűrzavartalan állapotok leírásával. Ebben a szakaszban a természet és az időjárás szoros összefonódásban állnak a történet alakulásával, miközben Isten haragja, mint a vihar metaforája, hangsúlyos szerepet kap.

Az „égiháború” kifejezés borongós, baljós hangulatot áraszt, isteni haragra utalva. A harag képe fokozódik, ahogy a cselekmény során a természetből átérünk a civilizáció világába, különösen egy falusi közösség, illetve annak központi szereplője, a templom felé. Itt találkozunk az első főszereplővel, Bizi apóval, akinek nyomorúságos életének részletei az olvasó előtt válnak világossá, s bár fösvénysége iránt elítélés is érezhető, egyúttal sajnálat is kíséri sorsát.

A történet ezután tovább bontakozik, miközben megismerkedünk a másik főszereplővel, Andris árvával, aki a falu pletykás asszonyai között forog. Közben kiderül, hogy Bizi apó a temetőbe indult, ahol a vihar egy nagy kőkeresztet döntött le – egy tragikus esemény, mely Mikszáth eszközként használ arra, hogy még inkább fokozza a főszereplők szenvedését. A temető, mint sivár és baljós helyszín, a történet csúcspontján ad teret a főszereplők találkozásának, és ezzel az elbeszélés tetőpontjához érkezünk.

„Hogy nevelkedik ez föl, ha még a szeretet sem ismeri?…” – ez a kérdés a szeretet fogalmát helyezi a történet középpontjába, amely kulcsfontosságú a cselekmény megoldásában. A költői kérdést követő három pont a balladai hangulatot erősíti, és arra ösztönzi az olvasót, hogy továbbgondolja a mondat jelentését.

A műben ezen kívül egy újabb jellegzetes stílusbeli elem is megjelenik: korábbi novellákban már felbukkant szereplők tűnnek fel, így a történet beleilleszkedik egy szélesebb, összefüggő narratívába. A történet előrehaladtával találkozunk a „pogány” Filcsik csizmadiával, aki kulcsfontosságú szerepet játszik a fordulatban. Bizi apó egy díszes, csizmákkal festett kapuval ellátott házba lép, amely Filcsik műhelye. Itt a csizmadia egy pár kis csizmát ad a gyermeknek, ezzel a történet kedvező irányba fordul: a gyermek lába meleg marad, az időjárás javul, és Bizi apó haldokló fia is felépül.

A mű központi üzenete világos: az ember lelki nyugalma és Isten kegyelme csak akkor érhető el, ha felfedezzük az élet egyik alapvető értelmét, a szeretetet. A novella három fő helyszínen zajlik: az elsőn Andris a lekvárfőző asszonyok nagylelkűségét élvezi, a második helyszín a temető, ahol Bizi apó kőkeresztje összetörik – ami Isten büntetése is lehet, figyelmeztetve őt korábbi életvitele miatt.

A harmadik és egyben utolsó helyszín Filcsik csizmadiamester háza, ahol Bizi apó először mutat szeretetet. Ezt követően fordul pozitív irányba a történet. Az események egyszerűen, de hatásosan bontakoznak ki: Isten haragja fokozatosan átadja a helyet a szeretetnek és a megbocsátásnak. A novella időbeli szerkezete lineáris, a múltból a jövő felé halad. A természeti leírások és a mű végén alkalmazott hosszú mondatok lassítják az események sebességét, de a cselekmény gyorsan lezajlik, amit a közvetlen, paraszti nyelvhasználat tesz még élvezetesebbé és könnyebben olvashatóvá.