Mikor volt a jégkorszak?

A jégkorszak szinte mindenkit lenyűgöző, misztikus fogalom: jeges vidékek, hatalmas gleccserek, mamutok és barlangrajzok jutnak eszünkbe róla. Sokan kérdezik, mikor is volt pontosan a jégkorszak, illetve hogy milyen hatással volt mindez bolygónkra, környezetünkre, sőt, saját életünkre is. Ez a cikk részletesen elkalauzol a jégkorszakok világába, bemutatva azok időbeli elhelyezkedését, a legfontosabb földtörténeti eseményeit, valamint azt, hogyan formálta át a jégkorszak mind Magyarországot, mind a Föld élővilágát. Megtudhatod azt is, miért fordulnak elő jégkorszakok a Föld története során, illetve melyek voltak a legjelentősebb periódusai ennek a lenyűgöző korszaknak. Azokat a kérdéseket is körüljárjuk, hogy miként alakult át a táj, milyen állat- és növényfajok jelentek meg vagy tűntek el, és milyen módon hatott mindez az emberek életére. Az írás célja, hogy érthető és élvezetes módon mutassa be a jégkorszakok világát, legyen szó laikus érdeklődőről vagy földtörténet iránt mélyebben érdeklődő olvasóról. Foglalkozunk a fogalmi alapokkal, időszaki bontásokkal, valamint a jégkorszak máig tartó hatásaival is. A végén gyakori kérdésekre is válaszolunk, hogy mindenki számára átlátható legyen ez a rendkívül izgalmas téma. Tarts velünk a múlt jeges útjain!

Mit nevezünk jégkorszaknak a földtörténet során?

A jégkorszak – tudományos nevén glaciális vagy eljegesedési időszak – egy olyan hosszabb földtörténeti periódus, amikor a Föld átlaghőmérséklete jelentősen csökkent, és ennek következtében a sarki régiókból kiindulva hatalmas jégtakarók terjedtek szét. Nem szabad összetéveszteni az úgynevezett „kis jégkorszakokkal” vagy hideg időszakokkal, hiszen a jégkorszak alatt a sarki jégtakarók a szárazföldek jelentős részét borítják, sőt, a tengerek szintje is drasztikusan csökken a jég halmozódása miatt. Jelentős különbség továbbá, hogy a jégkorszakok több százezer vagy akár több millió évig is tarthatnak, szemben a rövidebb, néhány évtizedig vagy évszázadig tartó lehűlésekkel.

A földtörténet során több jégkorszakot is számon tartanak. Ezek során a Föld klímája ciklikusan váltakozott: a hideg, eljegesedett periódusokat melegebb, úgynevezett interglaciális időszakok követték, amikor a jégtakarók visszahúzódtak. Ezek a váltakozások rendkívüli jelentőséggel bírnak, hiszen a bolygó élővilágának fejlődését, az ökológiai rendszerek kialakulását, sőt, az emberi fejlődést is nagymértékben befolyásolták. A „jégkorszak” kifejezés tehát nem csupán egyetlen hideg időszakot jelöl, hanem egy olyan sorozatosan visszatérő földtörténeti eseményt, amelynek során a Föld jelentős része jég alá került.

A Föld jégkorszakainak legfontosabb időszakai

Ha a jégkorszakokat időben szeretnénk elhelyezni, akkor először is fontos tisztázni, hogy bolygónk történetében több nagy, úgynevezett „jégkorszak” is előfordult. Az első eljegesedési periódusokat már közel 2,4 milliárd évvel ezelőtt ismerjük (Huronian jégkorszak), amelyet több, későbbi hideg időszak követett. Ezek közül a legjelentősebbek a következők voltak:

• Huronian jégkorszak (kb. 2,4–2,1 milliárd éve): Ez az első ismert nagyobb eljegesedés, amelyet a Föld oxigénszintjének gyors emelkedése idézett elő.
• Cryogenian jégkorszak (kb. 720–635 millió éve): Ekkor a Föld szinte teljes egészében jéggel borított lehetett, innen ered a „Hógolyó Föld” elmélet is.
• Andok-Szahara jégkorszak (kb. 450–420 millió éve): Ez főként a déli féltekét érintette, nevét a mai Andok és Szahara régiójáról kapta, ahol az eljegesedés bizonyítékait megtalálták.
• Karbon-perm jégkorszak (kb. 360–260 millió éve): Ebben az időszakban a Gondwana szuperkontinens déli részein jelentős jégtakarók alakultak ki.

Ezek után következett az utolsó, kainozoikus jégkorszak, amely a mai napig tart, bár jelenleg egy melegebb, interglaciális periódusban élünk. Ez a jégkorszak mintegy 34 millió éve kezdődött az Antarktisz jégbe borulásával, majd a negyedidőszakban (kb. 2,58 millió éve) Észak-Amerika és Eurázsia is jelentős jégtakarókat kapott. A jégkorszakok történetében tehát nem egyetlen eseményről, hanem egy hosszú, bonyolult folyamatról beszélhetünk, amelyet számos tényező – mint a Föld pályájának változásai, a Nap sugárzásának ingadozása vagy az üvegházhatású gázok szintje – befolyásolt.

A jégkorszakok okai

Az eljegesedések mögött rendkívül összetett okok húzódnak meg. A legismertebb elmélet a Milanković-ciklusokra vezethető vissza, amely szerint a Föld pályájának és tengelyferdeségének periodikus változásai befolyásolják az éghajlatot. Ezek a változások 20 000-től 100 000 éves ciklusokban befolyásolják a napsugárzás földfelszínre érkező mennyiségét, így szabályozva a jégkorszakok és a melegebb interglaciális időszakok váltakozását. Emellett szerepet játszanak a vulkáni tevékenységek, a kontinensek elhelyezkedésének változásai, valamint az óceáni áramlatok is.

A jégkorszakok időbeli táblázata

Ez a táblázat jól szemlélteti, hogy a jégkorszakok nem egyszeri események, hanem hosszú, több perióduson átívelő folyamatok voltak, amelyeknek a mai éghajlat és élővilág is köszönhető.

A legutóbbi nagy jégkorszak kezdete és vége

A legutóbbi nagy jégkorszakot szakmailag pleisztocén jégkorszaknak hívják, amely kb. 2,58 millió évvel ezelőtt kezdődött, és a holocén melegedési időszakkal ért véget, mintegy 11 700 évvel ezelőtt. Ez az időszak meghatározó volt mind a Föld éghajlata, mind az élővilága szempontjából – ekkor alakult ki a mai tájak jelentős része, valamint ekkor jelent meg és terjedt el az ember is.

A pleisztocén jégkorszakon belül is több gleccseres (glaciális) és melegebb, interglaciális időszak váltakozott. Az utolsó jégmaximum, amikor a jégtakarók legnagyobb kiterjedésüket elérték, nagyjából 21 000 évvel ezelőtt volt. Ekkor az északi féltekén a jég akár több kilométer vastagságban is borította Észak-Amerikát, Skandináviát, sőt, Közép-Európáig is leért a jégtakaró. A jég visszahúzódása során – amely kb. 12 000 évvel ezelőtt gyorsult fel – a tengerszint emelkedett, jelentős folyók, tavak alakultak ki, és új élőhelyek jöttek létre.

A holocén és a jelen

Az utolsó jégkorszak lezárultával, mintegy 11 700 éve beköszöntött a holocén, amelyben jelenleg is élünk. Ez egy melegebb, stabilabb éghajlatú időszak, amely lehetővé tette a mezőgazdaság, az állandó települések és végső soron a civilizáció kialakulását. Azóta ugyan előfordultak kisebb hidegebb periódusok, például a Kis jégkorszak (kb. 1300–1850 között), de ezek már nem tekinthetők valódi jégkorszaknak, mivel a jelentős jégtakarók nem tértek vissza a mérsékelt égövbe.

Az utolsó jégkorszak hatásai Magyarországon

Magyarország területét az utolsó jégkorszak során közvetlenül nem borította összefüggő jégtakaró, de a hideg éghajlat és a környező jégtakarók közelsége jelentős hatással volt a táj és az élővilág alakulására. A Kárpát-medence a jégkorszak alatt egyfajta „menedékhely”, refúgium volt több faj számára, melyek délebbre húzódtak a hideg elől. A tájat főleg tundrás, sztyeppés növényzet, illetve mamutpuszták jellemezték, ahol olyan nagytestű emlősök éltek, mint a gyapjas mamut, a barlangi oroszlán vagy a gyapjas orrszarvú.

A Duna és a Tisza vidékének, illetve a magyar hegyvidékek formálódásában is kulcsszerepet játszott a jégkorszak idején lehulló nagy mennyiségű csapadék és az erős szelek. A szél a laza üledékeket (löszt) messze sodorta, így jöttek létre hazánk híres löszvidékei, például a Mezőföld vagy a Hajdúság. A periglaciális (jég közeli) folyamatok során jégékek, fagypúpok, valamint különböző hidegklímás felszínformák alakultak ki, amelyek nyomait ma is megtalálhatjuk a magyarországi tájakon.

Ősember és a jégkorszak Magyarországon

A jégkorszak idején a Kárpát-medencében már emberek is éltek, akik főként vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Barlangrajzok, kőeszközök, csontleletek tanúskodnak arról, hogy a mai Magyarország területén is otthonra leltek a korai modern emberek (Homo sapiens), sőt, időszakosan a neandervölgyi ember is. A híres Szeleta-barlang, Istállós-kői-barlang vagy Subalyuk-barlang mind-mind ősi jelenlétre és a jégkorszak túlélésére utaló nyomokat rejtenek.

Hogyan hatott a jégkorszak az élővilágra?

A jégkorszakok a földi élővilág történetének egyik legizgalmasabb és legmeghatározóbb fejezetei. A drasztikus lehűlések, a jégtakarók terjeszkedése és visszahúzódása, valamint a vele járó környezeti változások számos faj kipusztulását, de ugyanakkor új fajok kialakulását, elterjedését is előidézték. Az ún. pleisztocén megafauna – például a gyapjas mamut, gyapjas orrszarvú, kardfogú tigris, óriás szarvas és a barlangi medve – mind a jégkorszak ikonikus állatai voltak, amelyek többsége az utolsó eljegesedés végén, mintegy 10–12 ezer éve tűnt el.

Nemcsak az állatvilág, hanem a növényvilág is jelentősen átalakult. Az eljegesedett területeken a növényzet visszaszorult, és csak a jégtakartól távolabb, illetve a menedékterületeken, például a Kárpát-medencében vagy a Földközi-tenger vidékén tudott fennmaradni. Ezekből a refúgiumokból indulhatott el újra a növények terjedése a jég visszahúzódása után. A növények alkalmazkodtak a hideghez és a szárazabb körülményekhez, a legyengült, nyílt sztyeppék és tundrák lettek a meghatározó növénytársulások.

Az ember szerepe és alkalmazkodása

A jégkorszak az emberi evolúciót is meghatározta. Az alkalmazkodás a zord körülményekhez elengedhetetlen volt: a korai emberek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, barlangokban vagy menedékekben éltek, bőrruhát viseltek, tüzet használtak, és egyre fejlettebb eszközöket készítettek a túléléshez. Az éghajlati ingadozások miatt a népesség folyamatos mozgásban volt: az emberek a fennmaradás érdekében követték az állatcsordákat, vagy délebbre húzódtak a melegebb időszakokban.

A jégkorszak végén, a melegebb holocén beköszöntével lehetővé vált a letelepedett életmód, a földművelés és az állattartás. Ez vezetett ahhoz a forradalmi változáshoz, amelynek eredményeképp kialakultak a mai értelemben vett emberi társadalmak és civilizációk. Az élővilág tehát nemcsak elszenvedője volt a jégkorszaknak, hanem alkalmazkodott is hozzá, sőt, sok esetben fejlődésének egyik hajtóereje lett.

Előnyök és hátrányok a jégkorszakban

Az alábbi táblázat összefoglalja a jégkorszak élővilágra gyakorolt pozitív és negatív hatásait:

Ez a kettősség jól mutatja, hogy a jégkorszakok bár sokszor veszélyt és pusztulást hoztak, ugyanakkor az evolúció és a mai élővilág sokszínűsége szempontjából is kulcsszerepet töltöttek be.

A jégkorszak a földtörténet egyik leglenyűgözőbb fejezete, amely nemcsak a Föld táját, hanem annak élővilágát, sőt, az emberi történelmet is alapjaiban formálta át. A jégkorszakok ismétlődő ciklusai, a rövidebb és hosszabb hideg periódusok mind-mind bemutatják bolygónk éghajlatának és ökoszisztémáinak bámulatos alkalmazkodóképességét. Megismerni, hogy mikor voltak a nagy eljegesedések, hogyan alakították ki a mai domborzatot, és milyen életlehetőségeket teremtettek vagy fosztottak meg tőlünk, nem csupán tudományos érdekesség, hanem rávilágít arra is, mennyire érzékeny a Föld klímája. Reméljük, hogy cikkünk hozzájárult a jégkorszakok jobb megértéséhez, legyen szó akár kezdő érdeklődőről, akár haladó földtörténet-rajongóról. A jégkorszakok tanulmányozása nemcsak a múlt megértése miatt fontos, hanem segít felkészülni a jövő éghajlati kihívásaira is.

GYIK – 10 gyakori kérdés a jégkorszakokról

1. 
   

   Mikor volt a legutóbbi jégkorszak?
   A legutóbbi jégkorszak, vagyis a pleisztocén, kb. 2,58 millió évvel ezelőtt kezdődött, és 11 700 évvel ezelőtt ért véget.

   
   
2. 
   

   Hogyan nézett ki Magyarország a jégkorszak idején?
   Magyarországot nem borította összefüggő jégtakaró, de tundrás, sztyeppés tájak, löszvidékek, valamint nagytestű emlősök – például mamutok – éltek itt.

   
   
3. 
   

   Miért fordulnak elő jégkorszakok a Földön?
   A jégkorszakokat főként a Föld pályájának és tengelyferdeségének ciklikus változásai, naptevékenység, vulkánkitörések és az üvegházhatású gázok szintje okozza.

   
   
4. 
   

   Létezhet-e újabb jégkorszak a jövőben?
   A tudomány szerint igen, a Föld klímája ciklikusan változik, de az emberi tevékenység (pl. üvegházhatású gázok kibocsátása) befolyásolhatja ezt a folyamatot.

   
   
5. 
   

   Mi a különbség a jégkorszak és a kis jégkorszak között?
   A jégkorszak globális, tartós eljegesedést jelent, míg a kis jégkorszak (pl. 1300–1850) egy rövidebb, regionális hidegperiódus volt.

   
   
6. 
   

   Milyen állatokat érintett leginkább a jégkorszak?
   A pleisztocén megafauna – például mamutok, gyapjas orrszarvúak, kardfogú tigrisek – a jégkorszak végén kihaltak.

   
   
7. 
   

   Milyen nyomokat hagyott a jégkorszak a mai magyar tájban?
   Löszvidékek, periglaciális felszínformák, barlangok és ősemberi leletek mind a jégkorszak örökségét képezik.

   
   
8. 
   

   Hogyan alkalmazkodott az ember a jégkorszakhoz?
   Vadászó-gyűjtögető életmód, barlangi lakóhelyek, fejlett kőeszközök, bőrruházat és tűzhasználat segítette a túlélést.

   
   
9. 
   

   Mi történt a jégkorszak végén az állat- és növényvilággal?
   Sok faj kihalt, de a túlélők gyorsan elterjedtek az új, melegebb élőhelyeken; a növények is visszahódították a jégtől mentes területeket.

   
   
10. 
    

    Vannak ma is jégtakarók a Földön?
    Igen, az Antarktiszon és Grönlandon jelentős jégtakarók találhatók, amelyek az utolsó jégkorszak maradványai.

    
    

• Olvasónaplók
• Verselemzések
• Történelem érdekességek
• Matematikai érdekességek
• Mértékegység átváltás
• Fizika érdekességek
• Biológia érdekességek
• Irodalmi érdelességek
• Mikor volt?
• Kik voltak?
• Ki találta fel
• Magyarország lakosága
• Mikor kell-hogyan kell-miért kell
• Matek infó
• Bizony-bizony
• Tudtad?
• Szavak jelentése
• Olvasónaplóm