Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések1 hónap ezelőtt018 perc

Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes olvasónapló

A 19. és 20. század fordulóján Magyarországot mélyreható társadalmi és gazdasági változások alakították. Ezen átalakulások hatására a polgárosodás folyamata új kulturális környezetet teremtett, amely az irodalom terén is friss irányvonalakat hozott. Az új városi értelmiség, sajátos életérzésével és gondolkodásával, radikálisan felülírta a korábban merev, akadémikus irodalmi normákat, és új szemszögből közelítette meg a klasszikus témákat.

Gárdonyi Géza (1863–1922) munkássága meghatározó szerepet játszott az új témák feldolgozásában, és a későbbi modern irodalom egyik úttörőjeként tartják számon. Művei közül elsősorban prózai alkotásai emelkednek ki, különösen novellái, amelyekben kiemelkedő művészi kifejezőerővel örökítette meg korát. Társadalmi és történelmi regényei szintén jelentőséggel bírnak, mivel éles látleletet adnak a társadalom és az egyének belső átalakulásairól. Kiemelkedő alkotása az 1905-ben írt „Az öreg tekintetes” című társadalmi regénye, amely a kapitalizmus korszakának fontos változásait vizsgálja, különös figyelmet szentelve az életmód átalakulásának.

Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes olvasónapló

A regény címében szereplő „Az öreg tekintetes” Csurgó Károly nevét emeli ki, aki a „nagyságos úr” helyett inkább a „tekintetes” megszólítást használja, ami előrevetíti a mű fő konfliktusát. Ez a kis eltérés az egész történetet áthatja, amely a falusi és városi életmód közötti éles ellentéteket tárja fel. A kisregény társadalmi problémákat boncolgatva, a vidéki és polgári értékek, életmódok összecsapásán keresztül mutatja be a társadalmi normák összeegyeztethetetlenségét.

Csurgó Károly lelki változásait a regényben csak közvetve ismerhetjük meg, de a pszichoanalitikus elemek segítenek abban, hogy követni tudjuk a főszereplő belső fejlődését. A történet egy különleges hangulatú jelenettel kezdődik, amelyben Tardy Imre orvost ismerhetjük meg, aki szegény betegeit gyorsan, honorárium nélkül kezeli. A jelenet egy megrázó eseménnyel zárul: az órásné halálának előrejelzésével. Az első fejezetek a városi társadalom kegyetlenségét és önzését állítják középpontba, Gárdonyi sajátos értelmezésében.

A regény Csurgó Károly történetét meséli el, aki megözvegyült vidéki földbirtokosként birtokát eladva lányához költözik Budapestre. A kisregény, amely 12 fejezetből áll, már az első két fejezetben felvázolja az alaphelyzetet: a családi vacsora és az azt követő beszélgetések előrevetítik a városi és falusi értékrendek összecsapását.

A mű fő bonyodalma Csurgó Károly első „kirándulásával” kezdődik a fővárosban, ahol először szembesül új környezetének idegenségével. A város dinamikája és nyüzsgése olyan mély benyomást tesz rá, hogy csak késő délután tér vissza Tardyékhoz. Ez a rész a regény leghosszabb és legösszetettebb szakasza, melyben Gárdonyi részletesen bemutatja a kisebb-nagyobb mellékkonfliktusokat, amelyek révén feltárul Csurgó belső átalakulása.

Csurgó kezdeti elbűvöltsége a város iránt hamarosan kiábrándulássá alakul, amikor fokozatosan felfedezi a valóságot. Rájön, hogy az impozáns környezet mögött egy önző, kegyetlen társadalom rejlik, ahol a szolidaritás ismeretlen fogalom, és az emberek közömbösek egymás iránt.

Csurgó Károly nehezen találja helyét ebben az új világban, mivel próbálja megőrizni saját értékrendjét, ami gyakran ütközik a polgári normákkal. Két lehetőség közül kell választania: vagy elfogadja az értékvesztést, vagy radikális döntést hoz, és az öngyilkosságot választja.

A történet kulcsfordulója, amikor a doktor eljátssza a Csurgó-birtok eladásából származó összes pénzt, így az öreg tekintetes nem képes folytatni jótékonykodó életvitelét. Kezdetben kénytelen abbahagyni az órásné és családja támogatásával való segítkezést, később pedig már saját szükségleteit sem képes kielégíteni. Ahogy csökken a pénze, úgy egyre szűkebb lesz a mozgástere, és egyre kevésbé érzi magát otthon új környezetében. A feszültség fokozódik, és Gárdonyi mesterien ábrázolja, hogyan vezet ez a növekvő feszültség a tragikus végkifejlethez.

A cselekmény csúcspontja egy apró, látszólag jelentéktelen esemény, amikor Csurgó méheket szeretne tartani az ablakánál, ám a ház lakói, távollétében, elűzik őket. Gárdonyi ezt a kis epizódot arra használja, hogy bemutassa, mennyi mindent kellett elviselnie Csurgónak, és mennyire korlátozták őt környezete. A történet tragikusan zárul, amikor az öreg tekintetes, képtelen alkalmazkodni a városi élethez, és végül az öngyilkosság mellett dönt.

A narráció harmadik személyű, és bár az író igyekszik objektíven ábrázolni a történetet, a városkép kissé túlzóan rideg és ellenséges. Gárdonyi művében kifejezi saját konzervatív nézeteit, ahol a vidéki értékrendet humánusabbnak tartja, míg a kapitalizmust a régi értékek elpusztítójának állítja be.

A mű nem bővelkedik motívumokban, de néhány ismétlődő elem külön figyelmet érdemel. Ilyen például Csurgó Károly pipázási szokása, amely gyakran előtérbe kerül, és környezete többször is meglepődik ezen a különös szenvedélyen.

Bár ez az apró cselekmény-elem nem képezi a mű központi ellentétét, fontos szerepet kap abban a jelenetben, amikor a doktor dühében összetöri az öreg pipáját, ezzel támadva Csurgó értékrendjét. Hasonlóan jelentéktelennek tűnő, de mégis fontos ellentét Csurgó ragaszkodása az „öreg tekintetes” megszólításhoz, amely szintén többször felbukkan a történet során.

A műben szereplő karakterek közül a ház lakói a legfontosabbak, de gyakorlatilag minden egyes szereplő hozzájárul a városi társadalom ábrázolásához. A történetben számos, a társadalom alsóbb rétegeiből származó tipikus figura tűnik fel, akik gyakran nem kedvező fényben tüntetik fel a városi embereket. A ház lakói között több egyszerűbb jellem is található: a zsugori Mayer, a határozatlan Tardyné és a kicsinyes, törtető Tardy, akik mindegyike egy-egy jól körülhatárolt tulajdonsággal rendelkezik.

Ezzel szemben Csurgó Károly, az öreg tekintetes, sokkal komplexebb karakter. Ő az igazán becsületes, jókedvű és jóindulatú öregúr, akinek személyisége folyamatosan ütközik a képmutató városi környezettel. Elveiből ritkán enged, bár a ház többi lakója gyakran elnyomja őt, és még szerény igényeit is figyelmen kívül hagyják.

Csurgó jólelkűségét és lelkiismeretességét szándékosan kihasználják. Az ő karaktere, a szélsőségesen segítőkész és bőkezű öreg tekintetes, éles ellentétben áll az önző Mayer úrral, aki még a legkisebb támogatást is megtagad másoktól. Gárdonyi nem véletlenül választott német eredetű nevet Mayernek, hiszen egy jelenetben Csurgó németellenes-nacionalista nézeteit fejtegeti, így is hangsúlyozva a két öreg közötti jellemkontrasztot.

Az író gazdag szókincset alkalmaz a műben, amely népies kifejezéseket is tartalmaz, ezzel pedig hitelesen illeszkedik a történet világához. A nyelvezet polgári, mindennapi stílusú, a lirizálás pedig nem jellemző a műre.

Gárdonyi kiválóan ábrázolja a régi nemesi világ hanyatlását és feloldódását a kapitalista polgári társadalomban. Bár a folyamat valóságossága kétségtelen, véleményem szerint az író túlzottan negatívan mutatja be a polgári társadalmat, és a városi környezetet sokkal borzalmasabbnak ábrázolja, mint amilyen valójában. Az emberiség történetében mindig jelen voltak az új és a régi értékek közötti ellentétek, és valószínű, hogy ez a jövőben sem változik.

Gárdonyi egyértelműen a múlt értékeit képviselte, és a mű megírásával határozottan állást foglalt a múlt és a jelen közötti feszültség kérdésében. Talán éppen ez a túlzottan éles és elfogult állásfoglalás az oka annak, hogy Az öreg tekintetes kevesebb figyelmet kapott az irodalomtörténetben, mint az író más művei. Mindezek ellenére a mű pontos társadalomrajza és izgalmas cselekménye friss és figyelemre méltó színfoltot jelent a századfordulós magyar irodalomban.