Rákosi Viktor: Elnémult harangok olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések5 nap ezelőtt031 perc

Rákosi Viktor: Elnémult harangok olvasónapló

Az Elnémult harangok Rákosi Viktor 1903-ban írt, romantikus regénye, melyet a Révai Testvérek adtak ki. A művet 1905-ben Malonyai Dezső színjátékká alakította. A regényből Garas Márton és Balogh Béla rendezésében 1916-ban és 1922-ben két különböző filmadaptáció is készült. 1935-ben az alkotás olasz nyelvű fordítása jelent meg Milánóban.

Szereplők:

Simándy Pál, református teológus, majd tiszteletes
Puskás Gábor, református teológus, majd vármegyei hivatalnok
Bótai Barnabás, református teológus
Bótai Anikó
Bajlon Friderika (Derry)
Baljon papa, gazdag utrechti polgár
Baljonné, Friderika anyja
Bótai Róza
Benedek Péter kurátor
Zalathnay Gábor, a funtineli remete
Papp Mózes, a medveölő
Todorescu Florica
Todorescu Tódor, román pap
Todorescuné, Florica anyja
Sára néni, Simándy házvezetőnője
Györgye Sabo, pakulárbojtár
Petru, román pásztor
Baranghy László gróf
Lord Harrington, az angol nagykövetség első tanácsosa
Vensolov ezredes, az orosz nagykövetség katonai attaséja
Szentpáli Tamással, baltavári járásbíró
Zágoni Albert gróf, főispán
Valeton professzor úr

Rákosi Viktor: Elnémult harangok olvasónapló röviden

Simándy Pál, erdélyi református teológus története egy érzelmi drámát tár elénk, amely az Utrechti Egyetem falai között kezdődő szerelmi bonyodalmakon keresztül bontakozik ki. A tehetséges fiatalember, aki házi tanárként dolgozik egy gazdag hajótulajdonos családjánál, nem veszi észre a törékeny lelkű Derry érzéseit, mivel szíve már egy másik nőé, Bótai Anikóé.

A tragédia csúcspontja, amikor Derry, miután értesül Simándy eljegyzéséről, öngyilkosságot követ el. Ekkor válik igazán viharossá Simándy élete: megtudja, hogy szerelme, Anikó, másvalakivel készül házasságra. Ezt követően Hamburgba utazik gyógykezelésre, ahol egy kikötőben hallott erdélyi kivándorlók éneke ráébreszti küldetésére.

Hazatérve Magyargarabónban kívánja megvalósítani a magyarság megmaradását. Azonban élete nemcsak a nyomorral és tudatlansággal, hanem a garabói ortodox pópával és az erőszakosan terjeszkedő román ortodox egyházzal is szembesíti. A kultúrák és felekezetek közötti küzdelem során Simándy beleszeret a román pap lányába, Floricába.

Szenvedélyes és tragikus szerelmük a nemzet sorsának tükrében bontakozik ki, és váratlan fordulattal zárul, amikor Simándy rájön, hogy szerelme apja irredentista tevékenységet folytat Bukarestben. A regény izgalmas és drámai epizódjai végigkísérik az olvasót a magyar hős lelki vívódásain, miközben a történet szövevényes szerelmi szálai fokozatosan kibontakoznak.

Rákosi Viktor: Elnémult harangok olvasónapló

Első rész – Az utrechti diákok

Két erdélyi református teológus, Simándy Pál és Puskás Gábor ösztöndíjas diákként utaztak Hollandiába, ahol ősszel érkeztek Utrecht városába. A helyi egyetemen már jelen lévő Bótai Barna fogadta őket, aki a holland nyelven tett sikeres kollokviumával kiváló eredményeket ért el, és jutalmul két ösztöndíjas társát választhatta maga mellé.

A két fiatal teológus hamar beilleszkedett az egyetemi közösségbe, élvezve a kényelmes szállást és a biztos anyagi hátteret. Simándy Pál, aki korábban Szebenben volt Bótai diáktársa, az idegen környezetben is kiemelkedő tanulmányi eredményeket ért el, emellett egy gazdag családnál házi tanárként is dolgozott. Bótai Barna, aki súlyos tüdőbetegséggel küzdött, pedagógusi feladatait ideiglenesen Simándy vette át a Bajlon családnál, így segítve barátja akadémiai és szakmai előrehaladását.

Simándy Pál, a tehetséges erdélyi teológus és kiemelkedő tanulmányi eredményeket elérő egyetemi hallgató hűséges maradt Erdélyben élő menyasszonyához, Bótai Anikóhoz, még akkor is, amikor érdeklődése a gazdag patrícius lánya, Derry irányába is elterelődött. Derry bátyja, a betegeskedő Baljon Friderika iránti érzéseit nem viszonozták, de ő sem tudta lekötni Simándy figyelmét, aki egyre jobban elsajátította a holland nyelvet, és a tanulmányok terén is kiemelkedett.

Simándy barátja, Bótai Barna, súlyos betegség miatt kórházba került, ahol Friderika, a holland patrícius lánya virágokkal és ajándékokkal halmozta el, tudta nélkül Simándy kérésére, aki arra kérte a lányt, hogy gondoskodjon beteg barátjáról. Bótai tragikus halála után Simándy és másik barátja, Puskás, a családjuktól titokban leveleket írtak és pénzt küldtek, hogy segítsenek a meghalt Bótai özvegy édesapján és lánytestvérein.

Derry, a fiatal és vonzó nő mély érzelmeket táplált Simándy Pál iránt, ám egy fájdalmas beszélgetés során megtudta, hogy a férfi már eljegyzett, és vőlegényként érkezett Hollandiába. Ez a felfedezés teljesen összetörte, és érzelmi megpróbáltatásai következtében életuntá vált, egészsége is megromlott.

Egy híres orvostudós javaslatára Baljon úr lányát Zandvoort-szigetre vitték, abban a reményben, hogy a sziget nyugodt, kedvező éghajlata segíthet Derry felépülésében. Bár állapota rövid időre javult, egy este a lány nyomtalanul eltűnt, és egy bárkán a tengerre sodródott, ahol tragikus módon életét vesztette. Búcsúlevelében Derry megosztotta Simándyval eddig elrejtett érzéseit, és elmondta, hogy reménytelensége vezetett halálához.

A tragikus hírről az utrechti rendőrfőnök tájékoztatta Simándyt, aki átvehette a lány halála előtt három nappal írt levelét is. A szomorú események ellenére Simándy kiemelkedő tanulmányi eredményekkel zárta az évet, és diplomáját ünnepélyes keretek között vehette át.

Ugyanezen a napon újabb levél érkezett a szállásukra Bótai Rózától, a legidősebb pap-lánytól, amelyet eredetileg Bótai Barnának szántak. A levélben arról értesítették a családot, hogy Anikó, aki egy ideig barátnőjénél tartózkodott Sepsiszentgyörgyön, egy tehetős ügyvéddel ismerkedett meg, aki megkérte a kezét. A család tanácsot kért Bótai Barnától a házassággal kapcsolatban, és a levél arra utalt, hogy ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni.

Simándy kérésére Puskás Gábor Bótai Barna stílusában válaszolt, és beleegyező levelet írt. Később Simándy súlyos betegség következtében kórházi kezelésre szorult, majd Hamburgban folytatta gyógykezelését. Az ottani kikötőben egy Amerikába induló hajó fedélzetéről hallotta meg az erdélyi kivándorlók énekét, melyet a 90. zsoltár sorai erősítettek meg, így Simándy elhatározta, hogy hazatér, és szülőföldjén folytatja szolgálatát, hogy keresztény hitét, veszendő népét és pusztuló hazáját támogassa.

Második rész – A havasok közt

Simándy Pál kiváló eredményekkel tért vissza Utrechtből Kolozsvárra, majd felkereste a helyi református püspököt, és kérte, hogy szolgálatában a koldusok papjaként, az elhagyottak támaszaként és a szenvedők vigasztalójaként tevékenykedhessen. Végül Magyargarabóra, Bod Péter egykori templomába került, a Görgényi-havasok szívébe.

Itt nemcsak a nyomorral, babonákkal és tudatlansággal kellett szembenéznie, hanem az erőszakosan terjeszkedő román ortodox egyház helyi papjával, Todorescu pópával is. Erdélyi származásúként jól ismerte a helyi kihívásokat, és a megpróbáltatások közepette is hű maradt értékeihez: becsületessége és hiteles keresztény hite révén kitartott.

Simándy ekkor találkozott Zalathnay Gáborral, a funtineli remete tragikus sorsú férfival, aki hamarosan jó barátjává vált. Egy váratlan esemény során, amikor Todorescu pópa életveszélyes helyzetbe került, mert megpróbálta becsapni a tüzelőfát szállító favágókat, Simándy azonnal segítségére sietett.

Simándy Pál nemcsak szavakkal, hanem testi erejével is sikeresen megfékezte az öt dühös, félmeztelen favágót, amikor kicsavarta egyikük kezéből a fejszét. A lelkész ezzel nemcsak Todorescu pópát mentette meg, hanem a 16 éves Floricát is, akivel korábban, Garabóra költözése során ismerkedett meg. Florica, aki iskoláit Szebenben és Bukarestben végezte, és Simándy egyre többször gondoltak egymásra. Tiszta szerelmük, a társadalmi, vallási és származási különbségek ellenére, mélyebbé vált.

Egy fagyos téli napon történt, hogy Györgye Sabo, a kis pásztorfiú, beleesett egy szakadékba, és a sűrű köd miatt társai nem találták meg. A keresést feladták, mivel estére a román pap birkáit biztonságos helyre kellett szállítaniuk. Todorescu pópa és emberei nem akarták folytatni a fiú keresését, ezért Simándy és két falubeli, Petru, egy román fiú, valamint Papp Mózes, a medveölő, elindultak a hóviharban, hogy megtalálják a gyermeket.

Végül az Ördögszájánál rátaláltak a mélybe zuhant Györgyére. A tomboló vihar miatt azonban nem tudtak azonnal visszatérni a faluba, így kénytelenek voltak egy medvebarlangban menedéket keresni. Itt találtak szállást Baranghy László gróf, az ismert oroszlán- és tigrisvadász, az erdélyi fejedelmek leszármazottja, társai és kísérete is, akik szintén a közelben kerültek bajba.

A vihar elvonulása után a mentőcsapat és a vadásztársaság is visszatért Garabóra. A gróf és társai – lord Harrington, az angol nagykövetség első tanácsosa, valamint Vensolov ezredes, az orosz nagykövetség katonai attaséja – Todorescuéknál szálltak meg. Simándy is meghívást kapott, és műveltségével, valamint kellemes társalgásával hamar egyenrangú partnerüknek bizonyult, ami hatására még Todorescu pópa is barátságosabbá vált.

György megmentését követően Simándy tekintélye jelentősen nőtt a faluban, és bizalomra tett szert a helyiek körében. Aktívan részt vett a közösség életében: tanította a gyerekeket, misézett, házasságokat kötött, temetkezéseket vezetett, és más fontos feladatokat is ellátott. Meghívásokat kapott távoli vidékekről is, hogy vigaszt és reményt nyújtson az ott élőknek.

Tavasszal Floricát szülei Baltavárra vitték egy mulatságra, melyet a „Román Színpártoló Egyesület” rendezett meg évi közgyűlésként. A rendezvényre Szebenből, Brassóból és Balázsfalváról érkeztek papok, tanárok, tanítók és ügyvédek. Pál, Florica nyomában, szintén a városba utazott, ahol váratlanul összefutott Szentpáli Tamással, a helyi járásbíróval, aki nem más, mint régi szerelme, Bótai Anikó férje. A bíró vendégül látta Simándyt otthonában, ahol a lelkész egy megváltozott, kissé elhízott asszonnyal találkozott – régi szerelmével – aki büszkén mutatta be kisfiát.

A baltavári bálon Florica boldogan táncolt a frakkos urakkal, míg Simándy Pál szomorú szívvel figyelte, elgondolkodva azon, hogy „ez a leány nem az övé, nem is lehet az övé soha”. A három napig tartó román mulatság alatt Simándy az első éjszaka, a rendezvény elhagyása után, sietve, majd botorkálva tért vissza kis falujába.

Ahogy Húsvét közeledett, Zalathnay Gábor meghívta Simándy Pált Funtinelbe. Lóháton indultak a hegyek közé, ahol egy kis kápolnában Pál Úrvacsorát osztott, és lelki megújulást élt át. Néhány nap múlva egy hegyi móc érkezett a kastélyba, aki Clujba hívta a garabói magyar papot, mivel a faluban nem volt saját papjuk, és sokan megbetegedtek egy súlyos kórban. Pál megérkezésekor szörnyű szegénységgel, éhező emberekkel és torz alakokkal szembesült, mintha a pokol első állomására érkezett volna.

Hamarosan a megyei komisszió hivatalos képviselői is megjelentek, ételt ígérve a betegséggel küzdő embereknek, ám a felajánlott élelem valójában ártalmas lehetett volna a pellagrás betegek számára. A küldöttség tagjai között volt egy orvos, az aljegyző úr és Puskás Gábor, aki ekkor már főispáni titkárként dolgozott. A kukoricaszállítmány, amely segélyként érkezett, késve jutott el, így hátrányosan érintette volna a betegeket. Zalathnay Gábor azonban felajánlotta, hogy kicseréli a szállítmányt búza- és rozslisztre, friss baromfira és tengeri nyúlra, melyek értékesebb és megfelelőbb táplálékot biztosítottak volna a rászorulóknak.

Simándy Pál a szükséges intézkedések érdekében visszaindult Funtinelbe, Zalathnay Gábor aggodalmától hajtva, miszerint ha ő távozna, a megyei urak meggondolatlanul szétoszthatnák a kukoricát az éhezők között. A kastélyban érte a hír, hogy megérkezett Florica levele, amelyben a lány biztosította Pált szeretetéről, elmondva, hogy hiánya fájdalommal tölti el szívét, és szeretne vele találkozni.

Hazautazása során Papp Mózes segítette Simándyt, aki közben értesült róla, hogy Todorescuéknál két előkelő úr érkezett Bukarestből. A szerelmes találkozón Florica elárulta Pálnak, hogy az egyik vendég a bukaresti liga ügynöke, aki pénzt hozott az apjának, aki titkos nemzeti komité tagja, és a havasi románok összeesküvésének szálai az ő kezében futnak össze. Pál, mint egy sebzett vadállat, elrohant a helyszínről, ezzel végleg megpecsételve ő és Florica sorsát.

Simándy Pál Papp Mózes kocsiján indult a megyeszékhelyre, hogy tájékoztassa a főispánt, Zágoni Albert grófot: Todorescu pópa a bukaresti irredenta központ ügynöke. Puskás Gábor közbenjárására végül fogadta a gróf, aki azonban szkeptikusan fogadta Simándy beszámolóját, mesének tartva azt. A gróf eddig mindig Todorescut tartotta a legmegbízhatóbb hazafinak, aki biztosította a szavazatokat a választásokon. Simándyt viszont nyughatatlan, megférhetetlen embernek minősítette, és durván rendreutasította, hazaküldve őt.

Mélyen csalódottan, de Istenbe vetett hitét megőrizve, Simándy gyalog indult haza. Késő este, ruhája tépett és arcán karcolásokkal érkezett Garabóra. Rongyos, véres ruhában, a testére tapadó rongyokkal állt meg, amikor Sára nénitől megtudta, hogy az oláh papné, lánya és a két úr Bukarestbe utaztak.

Éjfél körül, a föltámadás ünnepén, Simándy Pál várta híveit Bod Péter templomában, ám a templom körül a magyarok gyülekeztek, és az ortodox pap aranyos ruháját csókolgatták. A református lelkész hiába húzta a harangokat, senki nem csatlakozott hozzá. A feszült helyzetben a pap erei kidagadtak, orrából vér folyt, és tenyerét véresre tépte a kötelek.

A kötelek végül elszakadtak, a harangok elhallgattak, és Simándy Pál elesett, fejét egy éles kőbe ütve halálos sérülést szenvedett.

Sára néni és két fiatal helyi férfi talált rá a halott lelkészre. A helyszínre érkezett az öreg Zalathnay is, aki fehér kendővel törölte le barátja arcát, majd megcsókolta Pali homlokát, búcsúzva tőle.