Agatha Christie, a krimiirodalom koronázatlan királynője 1939. november 6-án adta ki az Egyesült Királyságban a „Ten Little Niggers” című művét a Collins Crime Club gondozásában, mely Amerikában 1940 januárjában „And Then There Were None” címmel jelent meg. A regény mozikban „Tíz kicsi indián” címen futott. Magyarországon Vécsey Leó fordításában 1941-ben látott napvilágot „A láthatatlan hóhér” címen.
Christie műve nem csupán a műfaj egyik mérföldköve, de a világirodalom egyik legnagyobb példányszámban eladott krimije is, több mint 100 millió példánnyal büszkélkedhet. Ez a siker olyan mértékű, hogy a regény minden idők egyik legnagyobb sikerű krimijeként van számontartva. A történet izgalma és a fordulatos cselekmény a mai napig magával ragadja az olvasókat szerte a világon.
A Tíz kicsi néger szereplői:
Anthony James Marston – Gazdag családból származó, tipikus aranyifjú. Amorális és öntörvényű, mások érzései és szenvedései iránt érzéketlen.
Mrs. Ethel Rogers – Ideges természetű háziasszony és szakács. Karakterét súlyos gondok és szellemszerű, fakó arckifejezése határozza meg. A személyzeti csapat tagja.
Mr. Thomas Rogers – Ethel Rogers férje, a személyzet komornyikja, aki élete nagy részét kemény munkával töltötte.
John Gordon Macarthur tábornok – Nyugalmazott első világháborús hős, aki magányosan él, korábbi barátaival és bajtársaival nem tartja a kapcsolatot.
Emily Caroline Brent – Idős, vallásos vénkisasszony, aki szigorú elveket vall és képtelen mások megértésére. Szabadidejében folyamatosan a Bibliát olvassa.
Philip Lombard – Szerencselovag típus, aki a világot járta és számos kalandon esett át. A szigetre is megbízható társával, egy revolverrel érkezett.
Lawrence Wargrave bíró – Nyugalmazott, gazdag bíró, akit vérbíróként ismernek. Szigorú ítéleteiről és gyakori halálbüntetések kiszabásáról híres.
Dr. Edward George Armstrong – Sikeres és gazdag Harley Street-i sebész, aki gyorsan emelkedett a ranglétrán. A múltban alkoholos befolyásoltság alatt végzett műtét során elhunyt egy idős beteg, ami miatt a szigeten meg kell halnia.
William Henry Blore – Nyugalmazott rendőrfelügyelő, jelenleg magánnyomozóként dolgozik, főként rablási ügyekkel foglalkozik. Erőszakos természetű ember.
Vera Elizabeth Claythorne – Fiatal tanárnő, aki egy tragédia miatt nem elit, hanem középszintű iskolákban tanít. Nyári szünetekben titkárnőként dolgozik.
Fred Narracott – A történet hajósa, aki a vendégeket viszi csónakján a szigetre.
Sir Thomas Legge és Maine felügyelő – Két rendőr, akik a regény végén vitatják meg az eseményeket.
Mr./Mrs. V. A. Lacky – A sziget rejtélyes és gazdag tulajdonosa, akiről keveset tudni.
Isaac Morris – „A kis zsidó”, akit Mr. Lacky felbérelt, hogy intézkedjen Lombard szigetre utazásáról 100 guinea fejében, és hogy a tulajdonos rendelkezésére álljon.
Agatha Christie: Tíz kicsi néger olvasónapló
Tíz idegen érkezik a Devon partjainál fekvő Néger-szigetre, amelyet az ismeretlen és titokzatos Mr. V. A. Lacky vásárolt meg nemrégiben, ahol egy fényűző villát építtetett. A vendégek egy kis csónakon kelnek át a parttól a szigetre, ahol a ház két alkalmazottja, Mr. és Mrs. Rogers fogadja őket. Hamarosan kiderül, hogy a rejtélyes Mr. Lacky sehol sem található, sőt, egyikük sem találkozott még személyesen a házigazdával.
A csónakos, Fred Narracott, miután a vendégeket kiszállította, visszatér a szárazföldre, és megjegyzi, hogy nagy vihar közeledik, ami valószínűleg napokig tombol majd, így a tenger háborgása miatt a sziget elszigetelődik.
A vendégek szobájukban egy gyermekdalt, a „Tíz kicsi néger” mondókát találják meg, amely bekeretezve lóg a falon, tovább mélyítve a körülöttük lévő titokzatosságot és feszültséget.
Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.
Sötét titkok felszínre kerülnek a szigeten
A sziget elszigetelt villájának ebédlőjében a vendégeket különös látvány fogadja: az asztalon tíz kis négerfej szobrocska áll. A vacsora kezdetekor egy elrejtett gramofonból váratlanul egy ismeretlen hang csendül fel, amely sorra vádolja meg a jelenlévőket súlyos bűncselekmények elkövetésével.
Az üzenet szerint Dr. Edward George Armstrong ittas állapotban végzett műtétet Louisa Mary Clees-en, aki a beavatkozás során elhunyt.
Emily Caroline Brent elűzte terhes cselédlányát, Beatrice Taylort, aki később öngyilkosságot követett el.
William Henry Blore hamis bizonyítékokat szolgáltatott, ami James Landor börtönben történt halálához vezetett.
Vera Elizabeth Claythorne gondatlanságból hagyta vízbe fulladni Cyril Hamiltont, akit gondjaira bíztak, bár őt soha nem találták bűnösnek.
Philip Lombard egy expedíció során hátrahagyott 21 afrikai törzstagot, akik ezután életüket vesztették.
John Gordon Macarthur tábornok szándékosan küldte biztos halálba felesége szeretőjét, Arthur Richmondot.
Anthony James Marston gázolásos balesetet okozott, ami John és Lucy Combes halálához vezetett, de gazdag családja révén elkerülte a bírósági felelősségre vonást.
Lawrence John Wargrave bíró egy ártatlan embert, Edward Setont halálra ítélt bizonyítékok hiányában.
Thomas és Ethel Rogers házaspár nem adta be időben munkaadójuk, Jennifer Brady gyógyszerét, aki emiatt meghalt, lehetővé téve számukra, hogy örököljék az elhunyt vagyonát.
Ez a váratlan fordulat tovább fokozza a feszültséget a szigeten rekedt vendégek között, akik kénytelenek szembenézni múltjuk sötét titkaival.
A szigeten tartózkodó vendégek felfedezik, hogy a múltjukban elkövetett gyilkosságok közös jellemzője, hogy soha senkit sem vontak felelősségre azokért, a bűncselekmények rejtve maradtak. Több esetben a mulasztásos emberölés kategóriájába sorolhatóak, míg mások, mint Vera esete, kevert jellegűek. A vendégek rájönnek, hogy csapdába estek: a viharos tenger miatt lehetetlen a hazatérés, segélykérő jeleikre pedig senki sem válaszol. Néhányan beismerik tetteiket, mások tagadnak, de mindannyian sejteni kezdik, hogy Mr. V. A. Lacky, a sziget titokzatos tulajdonosa talán nem is létezik.
A helyzet drámai fordulatot vesz, amikor sorra kezdik meggyilkolni a vendégeket, kezdve Anthony Marstontól, a sor végén Vera Claythorne hal meg, aki miután Philip Lombardot lelövi, magával is végzett, felakasztva magát szobájában. A gyilkosságok és öngyilkosság után Claythorne visszatérve szobájába egy kampóról lelógó kötelet talál, alatta egy székkel. Tudva, hogy kilenc halott és egy túlélő esetében nincs törvényszék, ami felmentené, ezért döntött az öngyilkosság mellett. Sokan, köztük ő is, naplót vezettek a történtekről, amelyek dokumentálják az eseményeket.
A vendégek hamarosan észreveszik, hogy a halálesetek pontosan úgy történnek, ahogy az a falon függő gyermekdalban meg van írva, és minden egyes haláleset után egy porcelánfigura eltűnik az asztalról.
Megdöbbentő bevallás a Néger-szigeti rejtély kapcsán
Az epilógusban Sir Thomas Legge és Maine felügyelő a Scotland Yardon vitatják meg a Néger-szigeten történt eseményeket. A megbeszélés során arra a következtetésre jutnak, hogy bár a gyilkosnak a vendégek közül kellett kikerülnie, egyikük sem lehetett az elkövető.
A rejtélyes ügy egy újabb fordulatot vesz, amikor egy palackposta kerül elő, amelyet az „Emma Jane” nevű halászhajó kapitánya továbbított a Scotland Yardra. A levél írója Lawrence Wargrave bíró, aki bevallja, hogy ő áll a szigeten történt tömeggyilkosságok mögött. Wargrave részletesen ismerteti motivációit: beismeri, hogy veleszületett hajlama van a halál okozására, amit gyermekkori darazsakon és egyéb rovarokon végzett kísérleteivel is igazol. Ugyanakkor hangsúlyozza erős igazságérzetét is, amely miatt irtózik attól, hogy ártatlan ember vagy egyéb teremtmény szenvedjen vagy pusztuljon el az ő közreműködésével. Ezek a belső ellentmondások vezették a jogi pálya felé, és formálták meg a szigeten végrehajtott tetteit.
Ez a meglepő fordulat új fényt vet a Néger-szigeti események hátterére, és újabb kérdéseket vet fel az igazság és az etika határairól.
Lawrence Wargrave bíró sötét titkai: A tömeggyilkosságok mögötti motivációk
Lawrence Wargrave bíró, aki a saját halálát is megrendezte, leleplezi szörnyű tervét a Néger-szigeten történt gyilkosságok kapcsán. A bíró bevallja, hogy bár kezdetben elégedett volt a bírósági ítélkezéssel, később ráébredt, hogy a vádlottak fölötti ítélethirdetésnél többre vágyik: gyilkolni akar.
Elhatározta, hogy olyan embereket öl meg, akik mások halálát okozták, de akiket a bíróság nem tudott elítélni. Összegyűjtött tíz ilyen embert, köztük Isaac Morrist is, aki segített neki a sziget adásvételében, és akit gyógyszerrel megölt. A Rogers házaspárt levélben szerződtette, ők érkeztek meg először a szigetre, majd a többi hét vendéget úgy hívta meg, hogy azok ne sejtsenek semmiről.
Wargrave maga is jelen volt a vendégek között, és titokban végzett a többiekkel; még saját halálát is úgy inszinuálta, hogy a még életben lévő vendégek ne gyanakodjanak rá, így zavartalanul folytathatta tovább terve megvalósítását. Isaac Morris feladata volt, hogy a parton élőket meggyőzze: ne figyeljenek a szigetről érkező esetleges segélykérésekre.
Wargrave bevallja, hogy ő rendezte be Vera szobáját úgy, hogy annak öngyilkossága egy „lélektani kísérlet” legyen, vizsgálva, hogy a nő képes lesz-e megölni önmagát a lelkifurdalás és a friss gyilkosság nyomán. Hozzáteszi, hogy a gyermekkorában ismert rigmus, amely a ház falán függött, „a kérlelhetetlen pusztulást, az elkerülhetetlen megsemmisülést” szimbolizálta, és ez inspirálta arra, hogy áldozataival pontosan úgy végezzen, ahogyan azt a rigmus írja.
A bíró azzal zárja levelét, hogy a palackposta tengerbe dobása után öngyilkosságot követ el, pontosan abban a helyzetben, amiben színlelt halála után holttestét elhelyezték. Azért írja le tetteit, hogy ha valaha is megtalálják, a világ tudomást szerezzen „zsenialitásáról”. Így, mikor az emberek átjönnek a partról, tíz holttestet és egy megoldhatatlan rejtélyt találnak a Néger-szigeten.
