Szerző: Móricz Zsigmond
A mű címe: Légy jó mindhalálig
Műfaj: ifjúsági regény
A mű keletkezése:
Móricz Zsigmond regénye saját múltjának és megpróbáltatásainak lírai tükrözése, amely az író emberi méltóságát és erkölcsi tisztaságát állítja szembe a rágalmakkal. A mű csak közvetetten utal az ellenforradalmi erők kegyetlen cselekedeteire.
A történet Nyilas Misi, egy kollégiumi diák életén keresztül mutatja be az író jellemét, múltját és hitét, aki valójában maga Móricz. Az 1920-ban írt regény a nemzeti tragédiák okozta mély válságot ábrázolja, Móricz a gyermeki lélek finom rezdülésein keresztül fejezi ki saját érzelmeit. Nyilas Misi sorsát később a „Forr a bor” című művében folytatta.
Szereplők
Főszereplő
- Nyilas Misi: II. B osztályos debreceni diák
Diákok
-
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig olvasónapló Gimesi Lajos: Misi legjobb barátja és osztálytársa
- Orczy Vilmos: Misi gazdag barátja, az osztály első tanulója
- Doroghy Sanyika: Misi tanítványa, II. B osztályos tanuló
- Böszörményi: Misi szobatársa, II. A osztályos tanuló
- K. Sánta: valójában a legjobb tanuló Misi osztályában
- Sándor Mihály: Misi osztálytársa
- Andrási: Misi szobatársa, a II. A osztály első tanulója
- Szegedi Feri: Misi osztálytársa
- Nagy úr (Nagy József): nyolcadikos diák, Misi szobatársa
- Lisznyai úr: nyolcadikos diák, Misi szobafőnöke
- Tannenbaum: Misi osztálytársa
- Csicsó: Misi szoba- és osztálytársa
- Varga János: Misi osztálytársa
- Láng: Misi osztálytársa
- Tök Marci, 21. coetusbeli fiú
- Barta Imre, a legerősebb a II. B osztályban
- Kelemen Imre, nagyon gyenge tanuló
Tanárok, iskolában dolgozók
- Valkai tanár úr: vallástanár
- Gyéres tanár úr: a latintanár és Misi osztályfőnöke
- Báthori tanár úr: számtantanár
- Öreg Názó: földrajztanár
- Csoknyay tanár úr: énektanár
- Szüts Istók: testnevelő tanár
- Sarkadi tanár úr: rajztanár
- Igazgató
- Pedellus (István bácsi)
- Juhász tanár úr (csak a színpadi változatban szerepel)
- Bagoly tanár úr (csak a színpadi változatban szerepel)
- Holló tanár úr (biológia tanár, Misi kedvence)
További szereplők
- Pósalaky úr, nyugalmazott tanácsos, akinek Misi felolvas
- Doroghy Bella, Misi tanítványának középső nővére (18 éves)
- Török János (János úr), Misi előző évi szállásadójának fia
- Doroghy úr, Sanyi apja
- Doroghyné, Sanyi anyja (csak a színpadi változatban szerepel úgy, hogy beszél is)
- Doroghy Viola, Sanyi idősebb nővére
- Törökék, Misi előző évi szállásadói (Török Pál és felesége)
- Szikszayék (Szikszay Lajos és felesége), Törökék barátai
- Isaák Géza, Misi nagybátyja
- Doroghy Ilona („Ilike”), Sanyi legkisebb nővére (14 éves)
- Török Ilona (Ilonka kisasszony), Törökék lánya, János úr húga
- Csigainé, mosónő, aki Misi ruháit mossa
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig olvasónapló röviden
A történet Nyilas Mihály, egy szerencsétlen sorsú debreceni kisdiák életét mutatja be, akinek családját súlyos csapások érték, így földönfutóvá váltak. Apja ácsmesterként igyekezett megélhetést biztosítani a családnak. Mihály, ellentétben testvéreivel, lehetőséget kapott, hogy a debreceni gimnáziumba járjon, de félénk és gyenge természete miatt rettegéssel töltötte el társai és tanárai, különösen a kegyetlen Böszörményi jelenléte, aki gyakran zaklatta őt. Alacsony önbizalma miatt nehezen kommunikált tanáraival.
Fordulatot hozott számára, amikor egy idősebb szobatársa felajánlott neki egy esti munkát: felolvasott egy vak öregembernek, amiért havonta három forintot kapott, ezzel segítve családját. További jövedelmet biztosított neki Gyéres tanár úr, aki megbízta, hogy tanítsa Doroghy Sándort számtanra és latinra, ami havonta két forintot jelentett. Bár ez valamelyest növelte osztálytársai szemében tekintélyét, önbizalmát nem erősítette meg. Egy alkalommal az öregember egy forintot adott neki, hogy játssza meg a lottón, de Mihály elvesztette a szelvényt, ami később komoly problémákat okozott.
A szelvény eltűnését követően barátai titkos nyomozást indítottak, de a tettes kilétére nem derült fény. A városban elterjedt a hír, hogy valaki megnyerte a lottót a szelvénnyel, amelyet elloptak. Az egyik barát apja feljelentést tett, és másnap Mihályt a gimnázium igazgatója elé idézték, ahol rendőrök is kérdéseket tettek fel neki. Az igazgató dühösen kifogásolta, hogy az iskola hírnevét veszélybe sodorják, de hangsúlyozta, hogy a rendőrök nem léphetnek be az intézménybe.
Mihály elmondta az igazgatónak a lottószelvény elvesztésének történetét, de másnap újra az igazgató elé került. Ott találkozott Viola kisasszonnyal, aki azért panaszolta be őt, mert egy szerelmes levelet kézbesített Bellának, Viola húgának, aki ezután elszökött otthonról. Az igazgató végül nem tartotta Mihályt felelősnek, de figyelmeztette, hogy újabb behívás esetén súlyos következményekkel számolhat. Mihály azonban ismét az igazgató irodájában találta magát, ezúttal egy tanári tanács előtt.
A tanárok faggatták a lottószelvény ügyéről, és bemutattak egy hamis levelet, amely szerint Mihály tíz forintért eladta a szelvényt. Mihály tagadta az állítást, de a tanárok kételkedtek, és azt vádolták, hogy a pénzt alkoholra költötte. Erkölcstelennek nyilvánították, és kiküldték a teremből, amíg döntést hoznak a sorsáról.
Míg Mihály kint várakozott, megérkezett Géza nagybátyja, akinek elmesélte, mennyire igazságtalanul bánnak vele, és hogy többé nem akar debreceni diák lenni. A nagybátyja beavatkozott az ügybe, de Mihály elhatározta, hogy soha többé nem tér vissza az iskolába.
Végül nagybátyjával együtt távozott, csupán egy bőrkötésű könyvet vitt magával, amelybe verset tervezett írni. Néhány hetet még Debrecenben kellett töltenie betegsége miatt, ekkor tudta meg, hogy az elveszett pénz előkerült, és ötven forint jár neki. Felépülése után kijelentette nagybátyjának, hogy költőként kívánja tanítani az embereket a jóságra.
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig olvasónapló fejezetenként
Első fejezet
A történet kezdetén megismerjük Nyilas Mihályt, a debreceni kollégium kisdiákját, valamint az intézményt, ahol él és tanul. A fejezet betekintést nyújt abba, hogyan jutott hozzá Misi egy antikváriumból vásárolt Csokonai-kötethez, amely később csalódást okozott neki. Emellett egy másik értékes tárgya is bemutatásra kerül: egy üres pergamenfedelű könyv, amelyet írásaihoz szánt. Már az első fejezet bőséges információval szolgál a korabeli körülményekről és a diákok mindennapjairól.
Második fejezet
Misi számára nagy jelentőséggel bír, amikor csomag érkezik tőle otthonról, mivel szülei ritkán engedhetik meg maguknak, hogy ajándékot küldjenek neki. Ez a figyelmesség kiemeli őt társai közül, de a csomag tartalmát gyorsan kifosztják a többiek, ami nem ritka eset a gyengébb diákok körében. Egy humoros jelenet is megesik: Böszörményi, a rettegett társ, megeszi azt a kenőcsöt, amit Misi édesanyja a kezére és cipőjére szánt. Ezen az incidensen sokáig élcelődtek.
Közben eltűnik Böszörményi kése, amit Misi véletlenül talál meg saját csomagjában, és egy titkos fiókba rejt. A vallástanár észreveszi, hogy Misi még késő ősszel is szalmakalapot hord, mire a fiú elárulja, hogy ellopták a posztó-kalapját. Attól tartva, hogy a kést nála találják meg egy vizsgálat során, Misi elhatározza, hogy elrejti azt, mikor orvosi vizsgálatra küldik. Eközben Nagy Úr, a szobafőnök, munkát ajánl neki: felolvasásra kérik fel egy vak öregúrnak.
Harmadik fejezet
Misi megkezdi napi felolvasói munkáját az idős Pósalaky úrnál. Az első napon túl korán érkezik, de az öregúr nem foglalkozik vele, amíg az óra el nem üti az ötöt, amikor a felolvasásnak kezdődnie kell, és pontosan hatkor véget ér. Egy szombat délután Misi meghívást kap Orczy, az egyik osztálytársa családi otthonába.
Eleinte vonakodik elfogadni a meghívást, de végül meggyőzi Orczy érve, miszerint édesanyja kifejezetten kérte, hogy vigye el őt, mivel Gyéres tanár úr, a latin tanár és osztályfőnök is megdicsérte Misit az Orczy családnál. A továbbiakban a látogatás részleteit olvashatjuk: hogyan érezte magát és viselkedett Misi az előkelő környezetben és az ottani emberek társaságában.
Negyedik fejezet
Egy reggel Pósalaky úr elmeséli Misinek az éjszakai álmát, amelyet a ház takarítónője számokra fordít, szerencsét jósolva a lottón. Úgy döntenek, hogy megjátsszák ezeket a számokat, és megegyeznek, hogy nyeremény esetén felezik azt. Misi kapja a feladatot, hogy a számokat elvigye a lottózóba, és a nyugtát magánál tartsa. Másnap délután Misi a Gyimesi családnál tölt időt, beszélgetéssel és festéssel.
Időközben az iskolában kihirdetik, kik kaptak figyelmeztetést, ami a szülők értesítésével is jár. Gyéres tanár úr az óra után a tanáriba hívatja Misit, és megbízza, hogy hetente kétszer, szerdán és szombaton délután tanítsa Doroghy Sanyit latint és számtant.
Ötödik fejezet
Misi megkezdi Sanyika oktatását, amely nehéz feladatnak bizonyul, mivel a fiú nem ismeri a helyesírást, a szorzótáblát, sőt, még a latin olvasás alapjait sem. Az egyik alkalommal Bella, Doroghy egyik nővére is jelen van, aki Misi szemében különösen vonzónak tűnik. A testvérek között beszélgetés és némi veszekedés bontakozik ki, amit nem sokkal később Viola, a legidősebb nővér megjelenése szakít meg. Viola szigorúan rendre utasítja Bellát, hogy ne zavarja a tanulást, majd Misivel is megosztja gondolatait és terveit. Később csatlakozik hozzájuk az édesapa és a beteges anyuka is.
Vasárnap Misi ellátogat a Török családhoz, ahol az előző évben lakott. Török nénivel, Ilonka kisasszonnyal és Török bácsival beszélget, majd megjelenik Török János is. János, amikor megtudja, hogy Misi a vak Pósalaky megbízásából lottózott, kéri, hogy mutassa meg a reskontót. A beszélgetés során szó esik Misi tanítási tevékenységéről is, és amikor János megtudja, hogy Misi Doroghyéknál oktat, örömmel fogadja a hírt. Az események közepette megérkezik a Szikszay család is, és János egy levelet bíz Misire, hogy adja át Bellának. Misi vonakodva, de beleegyezik, és a levelet magához veszi. A reskontót végül visszakapja.
Hatodik fejezet
Hétfő reggel Gyéres tanár úr nem érkezett meg időben az első órára, ezért Orczyt küldték ki őrszemnek, hogy figyelje, közeledik-e a tanár. Orczy magával vitte Misit is, aki bár vonakodva, de követte őt. Az utcán megállapították, hogy a tanár ablaka még mindig függönnyel takart. Közben Orczy megmutatta Misinek Debrecen egyik nevezetességét, a Rákóczi által ültetett bokrot. Ekkor jelent meg Török János, aki emlékeztette Misit, hogy adja át Bellának a levelet, és kérdezze meg tőle, csupán annyit: „szívesen” vagy „sehogyse”. Eközben észrevették a gyűjtő diákokat is, amiről Misi felvilágosította Orczyt.
A tanár ablaka mellett más is megfigyelés tárgyává vált, így Gyéres tanár úr észrevette őket, és visszaküldte az osztályba. Misi mélyen szégyellte magát az eset miatt. Az órán a tanár dolgozatokat osztott ki, amelyek közül csak Misié lett jeles. Jutalmul Misinek le kellett fordítania latinra a következő mondatot, amelyet a tanár fel is íratott vele: „Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja.” Az óra végén Orczy is kapott egy fordítást: „A törvény határait áthágni senkinek sem szabad.”
Szerdán Misi átadta Bellának Török János levelét, és közölte, hogy János választ vár tőle. Bella így felelt: „sehogyse szívesen” vagy „szívesen sehogyse”. Míg Misi és Bella a kamrában beszélgettek, Viola ismét megjelent, és újra elmondta saját gondolatait. A tanítás után János már várta Misit, hogy megtudja Bella válaszát.
Vacsora után Sándor Mihály egy cetlit adott át Misinek, amelyen a lottószámok szerepeltek, és arra kérte, hogy ellenőrizze, kihúzták-e ezeket. Misi elkezdte keresni a reskontót, de nem találta, ami nagy rémületet keltett benne, hiszen a számok ismerősnek tűntek.
Hetedik fejezet
Az iskolai reggelek gyakran a diákcsínyekről szóltak: egy ilyen alkalommal, miközben a földrajz tanárt várták, Orczy az öreg tanárt utánozva szórakoztatta társait. Misi rosszul aludt az éjszaka, mert folyamatosan a reskontó elvesztése járt a fejében. Aznap a tanár Franciaország földrajzából akarta feleltetni, ám Názó tanár úr gyakran elkalandozott, és régi történelmi eseményekről, régészeti kutatásokról mesélt, ami különösen lekötötte Misi figyelmét.
A tornaóra, amit Misi nem kedvelt, újabb kudarcot hozott számára a bakugrás próbálkozásaival. Végül feladta a kísérletezést, mire Orczy azt állította, hogy Misi beteg. Ekkor a fiú valóban rosszul lett, elszédült és elvesztette az eszméletét.
A reskontó elvesztése továbbra is aggodalomra adott okot. Gimesi Orczynak jelezte, hogy szerinte Misi azért olyan ideges, mert elvesztette a reskontót, miközben a lottószámokat valóban kihúzták.
Nyolcadik fejezet
Misi már több mint egy hete próbált levelet írni a szüleinek, de alig haladt vele. Most ismét nekikezdett, de gondolatai folyamatosan elkalandoztak, és otthoni emlékek törtek rá. Az asztalnál ülve el is aludt, álmában is a reskontó járt a fejében. A szobában csak Nagy Úr volt vele, aki Misi ébredésekor a magyar nemzet őstörténetéről kezdett mesélni, felkeltve a fiú érdeklődését. Végül Misi befejezte a levelet és tanulásba merült.
Ezután Pósalaky úrhoz indult, hogy felolvasson neki. Az idős férfi érdeklődött, kihúzták-e már a lottószámokat, de Misi azt felelte, hogy még nem jelent meg az újságban. Visszatérve a konviktoriumba, Sándor Mihály elmondta neki, hogy Orczy és Gimesi keresték őt a coetusban, és kérdezték, miért hiányzott a délutáni óráról. Misi teljesen megfeledkezett erről, és meglepődve kérdezte, hogy nem szombat van-e. Végül Lisznyai úrnak, a szobafőnöknek kellett igazolnia magát.
Orczy javaslatára a diákok „szerződést kötöttek” annak érdekében, hogy kiderítsék, mi történt a reskontóval és ki lehet a tolvaj. Orczy lett az elnök, Gimesi a titkár, Misi pedig a jegyző. Orczy összeállította a szabályokat, mindenkit külön tájékoztatott, és kiosztotta a szükséges dokumentumokat.
Kilencedik fejezet
Orczy nyomozásba kezdett. Először kikérdezte Misit szobatársairól, majd különféle módokon igyekezett közelebb kerülni hozzájuk, hogy minél több információt gyűjthessen. Végül vasárnap délutánra meghívta a két fiút saját otthonába.
Szombaton, miközben Misi Doroghyéknál tanított, és Sanyira várt, megpróbálta befejezni korábban megkezdett versét. Ekkor Bella lépett be a szobába, és amint észrevette, hogy Misi verset ír, ragaszkodott hozzá, hogy elolvashassa. Hamarosan Sanyika is megérkezett, és a tanulás közben Misi az előző napi beszélgetéseik témáit folytatta, például a magyar nép eredetéről mesélt.
Bella azon gondolkodott, milyen lenne visszatérni a gazdag rokonai közé. Misi megosztotta saját családja történetét, hogyan jutottak szegénységre, és milyen keményen dolgoznak a szülei. Bella megkérdezte Misit, hogy ha valaki nagyon szegény, de lehetősége adódik gazdaggá válni, és soha többé nem nélkülözni, vajon megengedhető-e neki, hogy ezt az alkalmat kihasználja. Misi határozottan nemmel válaszolt. Ekkor Viola lépett be, és újra hangsúlyozta, hogy Sanyinak jó életet kell biztosítani.
Amikor Misi távozott, Bella megpróbálta elkérni tőle a verset, de Misi nem adta oda. Később Misi Pósalaky úrhoz ment felolvasni. Az idős férfi ismét megkérdezte, hogy megjelentek-e már a lottószámok az újságban. Misi csak a kislutri számait olvasta fel, amelyek nem egyeztek. Hazafelé menet egy kirakat előtt megpillantotta Bellát és Török Jánost, amint nevetgélve beszélgettek, ami igencsak megijesztette.
Tizedik fejezet
Misi éjszakai álmaiban még Török Jánossal is megküzdött, miközben Bella kisasszony körüli kérdések nyugtalanították. Később gazdagságról ábrándozott, arról, hogyan használná fel a kincseit, majd szüleire gondolt álmában. Reggelre mindenki felkelt és megmosakodott, csak Misi maradt le, így egyedül kellett maradnia, mert társai már elmentek a templomba. Ebéd után útnak indult a Török családhoz, és útközben találkozott Szikszay úrral, aki szintén oda tartott. Szikszay úr előbb érkezett meg, és amikor Misi is belépett, hallotta, hogy Szikszay Lajos sírva panaszolja el Törökéknél, hogy városházi számvetőként megvádolták és elbocsátották. Török bácsi Jánosról beszélt, Misi pedig kívülről hallgatózott. Nem mert belépni, inkább csendben távozott.
Az utcán Török Jánossal találkozott, aki rábízott egy táskát, mivel éppen elköszönni készült, mert elutazott. János ismét pénzt ajánlott Misinek, de ő visszautasította, mint korábban, amikor a levelet vitte Bellának.
Misi visszatért a kollégiumba, ahol örömmel vette észre, hogy pénzesutalvány érkezett számára. A postahivatalban átvette az összeget, de úgy döntött, hogy szüleinek nagyobb szükségük van rá, ezért az egy forinthoz hozzáadott még egyet, és visszaküldte nekik. Mivel még csak három óra volt, és négyre kellett mennie Orczyékhoz, sétára indult, és végül a vasútállomáson kötött ki. Miközben nézelődött, az első osztályú váróteremben megpillantotta Bella kisasszonyt. Az ijedtségtől azonnal elfutott, de később visszament. Már nem látta Bellát, de a vonat indulásra készen állt. Misi megértett olyan dolgokat, amelyek talán még túl koraiak voltak számára, és arra gondolt, hogy Török János is azzal a vonattal akart utazni, bár őt nem látta a váróteremben.
Misi négy órakor érkezett meg Orczyékhoz, ahol azzal fogadták, hogy valaki már felvette a nyereményt. Misi meg volt győződve róla, hogy Török János volt az, aki a rábízott táskában vitte magával a lopott pénzt. Bár mennie kellett volna Pósalakyhoz felolvasni, félelmében nem merte megtenni. A kollégium előtt álló diákok színházjegyet kínáltak neki, amit meg is vett, de nem mert bemenni a Bika kávézóba, hogy Gyéres tanár úrral aláíratassa az igazolójegyet. Helyette Doroghyékhoz ment, ahol megtudta, hogy Bella nincs otthon, de találtak egy levelet tőle:
„Kedves apa, én ma elutazom, miattam ne aggódjanak. Valószínűleg többet segítek így a családnak, mint ha egész nap mosogatnék Viola kisasszony elragadtatására. Kezét csókolja, Bella.”
Misi még átnézte Sanyival a másnapi latin leckét, ott vacsorázott, majd elment a színházba. Az első felvonás után azonban elszökött. Nem mert felmenni a coetusba, az oratórium előtt várta meg a kapuzárást, és amikor meghallotta, hogy más fiúk is a színházból jönnek, ő is csatlakozott hozzájuk.
Tizenegyedik fejezet
Reggel Misi tízforintost talált a zsebében, ami meglepetést okozott neki, hiszen nem tudta, hogyan került oda. Később rájött, hogy valószínűleg Török úr csúsztatta oda előző nap, hogy enyhítse lelkiismeret-furdalását. Tanácstalanul, hová tegye, végül a mellényzsebébe rejtette. Orczy közölte vele, hogy apja feljelentést tett a rendőrségen az ellopott reskontó és a pénz ügyében.
A második szünetben a pedellus Misiért jött: az igazgató hívatta. Az igazgatói irodában rendőrök várták, ami felháborította az igazgatót, hiszen a debreceni református kollégium autonómiája értelmében az állami és városi hatóságok nem léphettek az intézmény területére. Az igazgató megtudta, hogy Misi Pósalaky úrhoz jár felolvasni, és az ő nevében játszott meg lottószámokat. Misi elmagyarázta, hogy nem nyertek, mert bár a számokat Budapesten adták fel, a sorsolás Brünnben zajlott.
Másnap a pedellus ismét az igazgatóhoz kísérte Misit, ahol Viola várta. Viola úgy gondolta, hogy Misi tud valamit húgáról, Belláról. Misi elmondta, hogy Gyéres tanár úr megbízásából Viola öccsét tanítja számtanra és latinra. Az igazgató határozottan közölte Violával: „Ez a gyerek semmiben nem vétkes! Nincs köze a felnőttek dolgaihoz.” Ezután hazaküldte Violát, majd figyelmeztette Misit, hogy ha még egyszer látni akarja, előbb egy pofont kap. Misi visszatért a kollégiumba, lefeküdt a szobájában, és elhatározta, hogy többé nem vállal felolvasást vagy tanítást.
Másnap reggel a pedellus újra az igazgató elé vezette Misit, aki dühösen fogadta: „Itt van már az egész vizsgálat, minden le van írva!” Ezután Misinek egy másik szobában kellett várakoznia, ahol gondolatai és emlékei kavarogtak, miközben egyre fáradtabb és kimerültebb lett. Végül István, a pedellus átkísérte őt egy tanári szobába, ahol öt-hat tanár várta, akiket Misi többnyire csak látásból ismert. Itt megkezdődött a „tanári törvényszék”, ahol számtalan kérdést tettek fel neki, mintha mindenért ő lenne a felelős, még azokért a dolgokért is, amelyekhez semmi köze nem volt. A tanárok szidalmazták, kritizálták és vádaskodtak. Végül kiküldték a teremből, hogy kint várjon az „ítéletre”.
Ekkor megérkezett Géza nagybátyja, aki átölelte és próbálta megvigasztalni. Misi könnyek között csak annyit tudott mondani: „Bántanak… bántanak, Géza bátyám…”, majd hozzátette, hogy többé nem akar debreceni diák lenni. Nagybátyja szó nélkül, de szeretettel ölelte át a meggyötört fiút.
Tizenkettedik fejezet
Miután Géza bátyja magára hagyta Misit, hogy beszéljen a tanárokkal, Misi megpróbálta felidézni korábban megfogalmazott versét, de nem emlékezett a szavakra, és közben régi emlékek is felbukkantak benne. Nemsokára megérkeztek a tanárok az igazgatóval együtt, aki dicsérte Misit mint jó tanulót és becsületes fiatal pénzkeresőt. Misi zavarba jött a dicséretektől. Amikor megkérdezték, szeretne-e továbbra is debreceni diák maradni, határozott „nem”-mel válaszolt.
Géza bátyja kézen fogta, és visszakísérte a kollégiumba, megmutatva neki az ágyát és holmijait. Később, amikor az utcán sétáltak, Misi hirtelen összeesett és csak az ágyában tért magához, lázasan és betegen.
Orczy és Gimesi meglátogatták őt, és elmesélték, hogy Török János levélben bevallotta az igazságot apjának, Géza bátyjának és a rendőrségnek. A levélben részletesen leírta, hogyan osztotta fel a 120 forintos nyereményt: Pósalaky megkapta a maga 60 forintját, Géza bátyja pedig az 50 forintot, mivel Misi már megkapta belőle 10-et. Géza bátyja azonban visszautasította a pénzt, mert azt végül a Török család fizette ki.
Másnap Viola látogatta meg Misit Sanyival, és izgatottan újságolta, hogy Bella szerencsésen járt: a hercegné befogadta, nagyon megszerette, és rá fogja hagyni az egervári uradalmat, így a család újra jómódú lehet. Sanyi pedig Pestre utazik tanulni.
Amikor Misi állapota javult, nagybátyja megkérdezte, mikor térnek vissza a kollégiumba. Misi határozottan kijelentette: „Soha.” Elmondta, hogy tanító szeretne lenni. Erre nagybátyja azt mondta, hogy magával viszi abba az iskolába, ahol ő tanít, és Misi ott folytatja tanulmányait. Misi örömmel fogadta a hírt, könnyeivel küszködve. Géza bátyja kíváncsian érdeklődött, mire szeretné tanítani az embereket. Misi őszinte válasza így hangzott: „Csak arra, hogy légy jó… légy jó… légy jó mindhalálig…”
