Mikszáth Kálmán: Lapaj, a híres dudás olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések5 nap ezelőtt014 perc

Mikszáth Kálmán: Lapaj, a híres dudás olvasónapló

Mikszáth Kálmán, a magyar irodalom kiemelkedő személyisége, pályafutása alatt markánsan eltért Jókai Mór romantikus világától, sajátos stílusával és témáival gazdagítva irodalmunkat. Műveiben új világot teremtett: a paraszti élet mindennapjait és hagyományait mutatta be, miközben a népmesék és balladák lírai elemeivel ötvözte műveit. Az általa használt szófordulatokban csendes líraiság és szelíd humor rejlik, amelyek különleges hangulatot kölcsönöztek írásainak.

Mikszáth stílusát a beszélgetések laza, szinte asztali légköre jellemzi, ahol a karakterek élettel telnek meg, és az emberi sorsok a természet szerves részeként bontakoznak ki. Novellisztikájában gyakran találkozunk olyan kiemelkedő jellemekkel, akik tragikus helyzetekben is igyekeznek megőrizni erkölcsi tisztességüket.

Míg kortársa, Móricz Zsigmond a naturalizmus eszközeivel ábrázolta a paraszti életet, Mikszáth más szemszögből közelítette meg a falusi életet. Nemesi nézőpontból tekintett a falvakra, elkerülve a hétköznapi nehézségek nyers bemutatását. Számára az egyszerű ember élete könnyedebb, gondoktól mentesebb volt, és az élet tragédiáit sem a borzalmas részletek bemutatásával érzékeltette.

Mikszáth Kálmán művei egy értékközpontú világképet mutatnak be, ahol az emberi jellemek még a legnehezebb sorscsapások közepette is ragyognak, és ahol a természet szépsége együtt él, érez az emberi érzelmekkel.

Az író műveiben nemcsak falusi idill vagy békés tájak bontakoznak ki, hanem balladai dráma és nyugtalanító tragédia is. Mikszáth nem csupán a külső világ tárgyilagos ábrázolására törekszik, hanem mesemondói szerepet is vállal. Így válik lehetővé számára, hogy hitelesen bemutassa a falusi emberek szellemi világát, babonás hiedelmeiket és népi mondáikat.

Mikszáth stílusának egyik legfontosabb jellemzője a közvetlen mesélői forma, amelyben anekdotákkal és lírai kitérésekkel színesíti elbeszéléseit. Ahelyett, hogy csupán elmondaná történeteit, olyan módon osztja meg azokat, mintha élőszóval mesélne, ezzel is fenntartva a hallgatóság figyelmét és megidézve a mesemondás hagyományait.

Írásaiban tehát nemcsak a vidéki élet békéjét és szépségét ismerhetjük meg, hanem az emberi sorsok drámai fordulatait is, amelyek mögött gyakran mélyebb értékek és tanulságok rejlenek.

Mikszáth Kálmán: Lapaj, a híres dudás olvasónapló

Lapaj Istók egy kicsiny csőszkunyhóban él, ahol esténként krumplit süt a tűz mellett, és bőségesen fogyaszt húsból. Dohányát krumpliszárral keveri, hogy mindig megfelelő mennyiségben rendelkezésére álljon, miközben az éjszakát éli, nappal pedig pihen. A falu többi lakója inkább kerülni szokta, mivel ő nem egy beszédes, társasági ember. Csendes, visszahúzódó figura, de ha a dudáját a kezébe veszi, csodálatos történeteket mesél el rajta.

Bár minden lakodalomban ott a helye, ahol tánc, vidámság és lánykacagás uralkodik, ő mégis olyan, mint a kő: kemény és érzelemmentes. Lapaj családja generációkon át juhászként dolgozott, és az ősi tudás birtokában éltek a szabad ég alatt, teljes összhangban a természettel. Ezt a tudást ő is magáévá tette, ám lelkét mélyen őrzi, nem vágyik arra, hogy mások előtt tündököljön. Olyan, mint a hegyek és bércek, amelyek némán figyelik a világot, észrevétlenül, de állandóan jelen vannak.

Hikszum és Petrus irigykedve figyelték Lapaj dudajátékát, mivel úgy hitték, hogy a hangszer varázserőt hordoz. A duda valóban különleges volt, és Lapaj semmi pénzért nem adta volna el.

Amikor még fiatal volt, egy bolyhos fekete bárány csatlakozott a nyájához, amely hamarosan a kedvencévé vált. Pokolka névre keresztelte, és minden figyelmet megadott neki. Tizenhárom évvel később, amikor kolerajárvány sújtotta a környéket, Pokolka is elpusztult. Lapaj azonban megőrizte a bárány bőrét, és dudát készíttetett belőle.

Sorsszerűen úgy alakult, hogy Lapaj dudája különleges hangjával és a hozzá tartozó történettel megragadta a falu lakóit.

Egy éjjelen egy alak közeledett Lapaj kunyhója felé, ami felkeltette a figyelmét, mivel ilyenkor gyakran tolvajok járnak a környéken. Azonban, amikor ránézett, nem tolvajt látott, hanem egy nőt, aki különös kéréssel fordult hozzá.

Lapaj, miközben pipáját szívta, figyelmesen szemügyre vette a nőt. Soha nem látott még ilyen szép fehércselédet: hollófekete haja leomlott a fehér lepedőre, arcán fájdalom tükröződött, sötét szemeiben kétségbeesés, ajkain pedig egy láthatatlan imádság érződött. A nő öltözéke, a zöld szoknya, fehér kötény veres rojtokkal, a tót nép évszázados hagyományait idézte, és az eső áztatta ruhája kecses idomait követve tapadt rá.

Lapaj egy váratlan találkozás során szembesült a tótok hagyományos viseletében tündöklő nővel, akinek megjelenése és fájdalmas tekintete mély hatással volt rá.

Miután alaposan szemügyre vette a nőt, Lapaj elutasította őt, ám a nő mégis visszafordult, és így szólt: „Mondja meg neki, hogy milyen voltam,” majd felszaladt a dombra, és hozzátette: „…bocsásson meg, amit Önnek tettem,” mielőtt a folyóba vetette magát.

Lapaj sokáig rágódott az asszony szavain, de végül megnyugodott, amikor eleredt az eső, és a táj is csendesebbé vált. Bement a kunyhóba, lemosta magáról a sarat, amikor hirtelen egy kisbaba sírását hallotta. Rájött, hogy az asszony a gyermeket hátrahagyta. Bár nehezen engedett el első döntését, szeretettel vette a kicsit a karjába, ringatta, melegítette, és még a dudáját is elővette, hogy megnyugtassa.

Amikor a kisbaba éhes lett, Lapaj elment a közelben legelésző kecskepásztorfiúhoz, hogy tejet kérjen tőle, majd elküldte a faluba, hogy keressen valakit, aki felneveli a gyermeket. Hamarosan egy öreg bába érkezett, hogy elvigye a kicsit, de Lapaj nem akarta elengedni. Határozottan kijelentette: „A gyermek az enyém, az Isten adta nekem.” Az öreg bába végül elment, így Lapaj lett a kislány apja.

A kicsi számára párnát és kecskét is kellett beszereznie, hogy mindig meleg legyen, és hogy folyamatosan legyen teje. Lapaj eladta a dudáját egy zsidó kereskedőnek, aki nem akart pénzt adni érte, de Lapaj nem is kért pénzt. Cserébe két párnát, egy derékaljat és egy tejelő anyakecskét kért. Miután eljátszotta kedvenc dalát, hazaindult a kislányával és az új kecskével.