Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések6 nap ezelőtt012 perc

Szereplők:

Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt olvasónapló

a brezinai bacsa

Olej Tamás

Olej Tamás lánya

Anika

Taláry Pál herceg

Matyi, a bojtár

Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt olvasónapló

Az Az a fekete folt című novella elbeszélésmódja drámai hangvételű, mely a balladákhoz hasonló atmoszférát teremt a számos kihagyás révén. A történet a Felvidéken játszódik, és egy hét leforgása alatt bontakozik ki, a szabadságharcot követően.

A novella bevezetője hosszú és részletes, amely lehetőséget ad arra, hogy alaposan megismerjük a helyszínt. A leírás idilli képet fest: fehér falak, piros tetők, füstölgő kémények és virágzó tulipánok jelenítik meg a környezetet. A főszereplő, Olej életének legfontosabb értékei a juhai. Az expozíció során ismerkedhetünk meg a helyszínnel, a szereplőkkel és Olej, a bacsa élettörténetével.

Olej karaktere, akit a falubeliek az erdő vadállatának neveznek, mivel nem sírt felesége, Boris temetésén, Mikszáth Kálmán novellájában mély emberi árnyalatokkal bír. Az író harmadik személyben mutatja be Olejt, főként a külső megfigyelésekre támaszkodva. A belső monológok hiányában a karakter lelki vívódásait cselekedetein és a környezeti reakciókon keresztül ismerhetjük meg. Olej nem panaszkodik, hanem fájdalmát ürességével és kiüresedésével fejezi ki. Boris elvesztése után az élet számára örökre megváltozik; még 16 évvel később is felesége hangját hallja a szélben.

Olej és a nyája közötti kapcsolat különleges, a férfi szinte uralkodói méltósággal szemléli állatait, akiket egyenként is ismer. A nyáj szerepe a történetben kiemelkedő, sokkal nagyobb figyelmet kap, mint lánya, Anika, akinek neve először egy bárány kapcsán jelenik meg, megerősítve ezzel, hogy Olej számára az állatok sokkal fontosabbak, mint bármi más. A nyáj részletes bemutatása nemcsak annak értékét hangsúlyozza, hanem azt is, hogy a büntetés súlya még inkább érzékelhető legyen.

Olej számára három „úr” létezik: Isten, Taláry herceg és a tekintetes vármegye. A pénz sosem vonzotta, és még a háborút is a nyáj miatt hagyja ki. Amikor a mulandóságon elmélkedik, nem lánya, Anika elvesztését gyászolja, hanem inkább a nyáj iránti aggodalmát emeli ki. Ez a szemlélet nemcsak Olej karakterének mélységét tárja fel, hanem a történet drámai hátterét is fokozza.

Anika, aki a naivitás megtestesítője, Olej számára alig különbözik kedvenc bárányától. A vacsoránál gyakran mellőzött, az asztalhoz sem ül le. Olej titokban sajnálja, hogy lánya nem fiúként született, mert akkor juhászként dolgozhatott volna. Anika ugyanakkor többször is utal arra, hogy Taláry herceg vonzalmat érez iránta, s a herceg könyörgései és csábító szavai gyakran zavarba ejtik. Olej csak a harmadik napon ismeri fel a helyzet komolyságát.

A műben az egyik központi konfliktus Olej és Taláry herceg között alakul ki. A herceg tiszteletlensége – mint amikor nem emel kalapot, nem mutatkozik be, és pejoratívan juhásznak nevezi Olejt – feszültséget generál. Miközben nyíltan udvarol Anikának, másokkal lekezelően bánik, és magát mindenki fölé helyezi. Hiába áll rangban Olej felett, erkölcsileg és fizikailag alárendelt pozícióban marad. Taláry herceg gyakorlatilag meg akarja vásárolni Anikát, ami teljesen ellentétes Olej erkölcsi értékrendjével.

Olej, aki mindig a tisztességet és becsületességet képviselte, a konfliktus előtt még megadja a tiszteletet, és hűséges szolgaként viselkedik a herceg iránt. Azonban apaként már nem tartja vissza magát, és megfenyegeti a herceget. Jelleme eddig hajlíthatatlan és tiszta volt, de a herceg által felajánlott brezinai akol kísértést jelent számára. Lelkében harc dúl az önvád és a kísértés között, de végül a tisztesség győz, még ha egy pillanatra meg is inog. Egy utalás is elhangzik arra, hogy talán tudtán kívül kellett volna elvinnie Anikát.

Az eseményeket követően Olej lelkét bűntudat gyötri, ami komoly változást idéz elő személyiségében. Nem képes elviselni a becstelenség tudatát, sír, és ez a pillanat jelenti számára a mélypontot. Erőssége megrendül, betegeskedik, zavartan beszél, miközben nem tud szembenézni tetteivel és lelkiismeretével, ami a tükörképében is megjelenik.

Még a természet is bűnösnek látja Olejt, ítéletet mondva felette, miközben felesége számonkérő hangját hallja a kolompolásban. Az „aklot cserélt becsületért” mondat visszhangzik a fejében. A történet bonyodalma Taláry herceg látogatásával kezdődik, és az alku jelenti a csúcspontot. A befejezésben bontakozik ki a tragédia, amelyben a balladákra jellemző bűn és bűnhődés motívuma jelenik meg, hiszen Olej saját lelkiismerete bünteti meg.

A főhős lelkiismeret-furdalása olyan erős, hogy céltalanul elfut, és szégyene örökké kísérni fogja. Megfosztva önmagát az akoltól, a legnehezebb büntetést vonja magára.

Az epilógus a következményekre fókuszál: az akol helyén maradó fekete folt Olej lelkén egy szégyenfolt, amely soha nem tűnik el. Ez a folt a morálisan tisztességes ember kétségbeesését jelzi, aki nem képes becstelen módon élni. Olej ezzel megcáfolja a népítéletet: kívülről ugyanúgy tűnik, de valójában egy érző lélek.