Kosztolányi Dezső: Pacsirta olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések4 hét ezelőtt042 perc

Szereplők:

Vajkay Ákos – volt levéltáros, Pacsirta édesapja
Vajkay Ákosné, Bozsó Antónia – Pacsirta édesanyja
Pacsirta – a Vajkay család leánya
Cifra Géza – vasutastiszt
Környei Bálint – tűzoltóparancsnok, a Párducok asztaltársaságának elnöke
Fehér tata – az Agrár Bank sárszegi fiókjának elnöke
Szunyogh – gimnáziumi latintanár
Galló – ügyész
Priboczay – patikus
Füzes Feri – párbajhős
Doba – törvényszéki bíró
Gyalókay – főispán
Íjas Miklós – a sárszegi közlöny segédszerkesztője, poéta
Szolyvai – a sárszegi színház színésze, komikus
Zányi Imre – a sárszegi színház színésze, hősszerelmes
Orosz Olga – a sárszegi színház színésznője, primadonna
Lator Margit – a sárszegi színház színésznője
Arácsy – a sárszegi színház igazgatója
Bozsó Béla – Vajkayné testvére, náluk nyaral Pacsirta
Etelka néni – Béla bácsi felesége
Bozsó Berci – fiuk
Thurzó lányok, Zelma és Klári – szintén Béla bácsiéknál vendégeskedő rokon lányok
Olcsvay Feri – Zelma udvarlója, ő is Béla bácsiéknál vendégeskedik
Szabó Jóska – ispán a tarkövi pusztán
Kárász István – földbirtokos
Kárász Dani – a fia
Záhoczkiné – Vajkayné barátnője
Szilkuthy Biri – Pacsirta barátnője
Veres Mihály – foltozóvarga, Vajkayék szomszédja
Sárcsevics – gazdag magánzó, a kaszinó tagja

Kosztolányi Dezső: Pacsirta olvasónapló

A Vajkay család Sárszegen, a poros és csendes faluban él. Ákos Vajkay, aki egykor levéltárosként dolgozott, feleségével és lányukkal, Pacsirtával osztozik otthonukon. Az idős házaspár mindennapjai lányuk körül forognak, aki bár már középkorú, és külső megjelenése sem vonzó, még nem találta meg párját, és valószínűleg nem is fog. Mostanában azonban a család életében különös izgalom uralkodik: Pacsirta utazásra készül. A lány Béla bácsihoz, a tarkövi pusztára látogat, szülei pedig mindent elkövetnek, hogy felkészítsék az útra. Az utazás előtt, mikor a vasútállomásra kísérik, a család a falu egyetlen aszfaltozott utcáján, a Széchenyi utcán halad át. Ákos, aki kissé lemaradva sétál a feleségétől és lányától, elmereng saját lánya jövőjén.

„Pacsirta jó leány volt, mindig is az volt, élete egyetlen öröme” – ismételgette Ákos, mintha magának és másoknak is próbálná megerősíteni ezt a tényt. Bár korábban fájt neki, hogy lánya nem felel meg a szépség társadalmi elvárásainak, idővel megváltozott a szemlélete. Lánya arca most már elmosódik előtte, mintha egy köd ölelte volna körül, és már nem számítanak a külsőségek. Feltétel nélkül szereti őt.

Több évtizede már, hogy Ákos Vajkay feladta a reményt lánya, Pacsirta házasságával kapcsolatban, és eszébe sem jutott, hogy mégis férjhez adja. Mégis, amikor a lány külsejében bármilyen változás történt – legyen szó új frizuráról, téli kabát viseléséről vagy egy új ruha felvételéről –, Ákos mindig szomorúságot érzett, amíg meg nem szokta a friss megjelenést. Most is hasonló érzések gyötrik. Sajnálja Pacsirtát, és próbálja enyhíteni fájdalmát. Lánya arcát alaposan, szinte már bántóan vizsgálja, és úgy tűnik, hogy az egyszerre tűnik túl teltnek és túl soványnak. Az arcvonások – a nagy orrlyukak, férfias szemöldök és apró, savanyú szemek – mintha valahol saját tükörképére emlékeztetnék.

Ákos sosem értette igazán a nőket, de azt pontosan tudta, hogy lánya nem tartozik a vonzó nők közé. Pacsirta megjelenése nem csupán csúnya, hanem öreges, a tipikus vénlányos stílust tükrözi. Amikor elérkezik a pillanat, hogy a lány vonatra száll, az elválás mindhárom családtag számára rendkívül fájdalmas. Pacsirtától való hét napos távollét szülei számára szinte elviselhetetlennek tűnik. A család életét Pacsirta külseje és jelenléte határozza meg, társasági életet nem élnek, házukat alig hagyják el, legfeljebb a templomlátogatások alkalmával.

Ákos Vajkay, bár még nincs hatvanéves, idősebbnek tűnik koránál. Korábbi munkáját már nem folytatja, csupán hobbi szinten foglalkozik a családfakutatással. Napjait egyre inkább a halálra való felkészülés tölti ki, és csak akkor érez valamiféle életet, amikor a temetkezési egylet valamelyik tagja elhunyt. Ilyenkor azonnal a városba siet, hogy befizesse a temetési illetéket, és hazatérve büszkén mutatja meg családjának, hogy minden rendben van saját temetésével kapcsolatban.

Hazafelé az állomásról a család egy rövid találkozóra kényszerül Cifra Gézával, a vasutassal, ami zűrzavart okoz mindhármuknak, mivel nem tudják, hogyan viselkedjenek vele. Cifra néhány évvel ezelőtt még rendszeresen látogatta őket, táncolt Pacsirtával egy nőegyleti bálon, és csónakázott vele egy nagyobb társaságban. Azóta azonban a városban pletykák terjedtek arról, hogy Cifra elvenné Pacsirtát, amióta a férfi elkerüli a családot.

Bár Cifra sosem tett ígéretet, és nem is közeledett Pacsirtához, a Vajkay család ellenszenvvel viseltetik iránta. A férfi neve gyakran felmerül a családi beszélgetésekben, minden apró eseményt, ami vele történik, kritikával illetnek. A mostani találkozásuk után, néhány udvariassági gesztus után, Cifra megkönnyebbülten távozik.

A Vajkay házaspár szomorúan és magányosan tér haza, és a lányuktól, Pacsirtától töltött egy hét külön töltött idő végtelenül hosszúnak tűnik számukra. Otthonukban nyugtalanul járkálnak, miközben az anya reménykedik, hogy lányuk a pusztán szerencsére talál valakit, akivel megismerkedhet. Végül csak akkor tudnak megnyugodni és elaludni, amikor éjfél után megérkezik Pacsirtától a sürgönye, amelyben arról értesítik őket, hogy biztonságosan megérkezett.

Másnap reggel, a szokásosnál jóval később, dél körül ébrednek, éhségtől korgó gyomorral. Előzőleg megbeszélték Pacsirtával, hogy ezen a héten nem főznek, hanem a falu legjobb éttermébe, a Magyar Királyba mennek étkezni. A házaspár korábban gyakran kritizálta az éttermek étkeit, és azokat, akik rendszeresen ott étkeznek, így most is nehezen szánták rá magukat, hogy ellátogassanak.

A Magyar Király étteremhez érkezve azonban kellemes meglepetés éri őket. A hely sokkal barátságosabb és tisztább, mint amire számítottak. Ákos és felesége egy asztalhoz ülnek, amelyet hófehér abrosz borít, közepén friss virágcsokorral. Az asztalon sótartó, frissen őrölt só, paprika, borstartó, mustárosüveg, ecet, olaj, és egy ezüstszárú üvegtál, amely friss almákat és őszibarackokat tart. Emellett egy fonott kosárkában frissen sült császárzsemlék, sóskiflik és mákkal hintett cipók is várják őket. Ekkor két fehér sipkás cukrászfiú lép be, rengeteg krémes lepénnyel, melyek vajastésztája barnapirosra sült és omlósnak tűnik. Ákos csak futó pillantást vet rájuk, majd kezébe veszi az étlapot, és átadja feleségének.

Rendelj valamit. Én meg se nézem. – Mit akarsz?
Mindegy – válaszol Ákos. – Egészen mindegy. Akármit.

Bár kezdeti vonakodásuk ellenére a Vajkay házaspár kellemesen csalódott a Magyar Király étteremben. Az étel kifogástalan volt, és a vendégek között a város közéletének számos meghatározó személyisége is jelen volt: Priboczay patikus, Fehér tata, Galló ügyész, Gál doktor, az ifjú párbajhős Feri, Mályvádi számtan-fizika tanár, és Szunyogh latin tanár, aki nagy tehetségnek indult, de az alkohol rabjává vált. A Párducok társaságának elnöke, Környei is ott volt, aki barátságosan köszöntötte Ákost, az egykori alapító tagot.

A szombat este kellemesen telt el, az étkezés után a házaspár kirakatokat nézegetve sétált hazafelé, miközben újra felfedezték a városukat. Otthon, a kevés fény ellenére, Ákos élvezettel tanulmányozta a Magyar Király étlapját, miközben elmélázott a fantázianevek mögött rejlő ízekről. A család otthonában egyszerű, házias ételek várták őket, fűszerek nélkül, Pacsirta főzésében pedig még a zsíron is spórolt.

Vasárnap reggel feltűnő volt a Vajkay házaspár üres helye a templomban, hiszen sosem hagyták ki a szertartásokat. Az előző napon alig ettek, így sietve tértek vissza a Magyar Király étterembe, ám asztalukat már mások foglalták el. Szerencsére Környei, a Párducok társaságának elnöke, meghívta őket a saját asztalukhoz. Itt Ákos bográcsgulyást, borjúszegyet és vaníliás metéltet fogyasztott, míg felesége is jól érezte magát, és élvezte az urak udvarias figyelmét. A színházigazgató, Arácsy is csatlakozott, és meghívta őket a másnapi A Gésák című zenés darabra.

Hétfőn a házaspár készülődött az előadásra: Ákos borbélyhoz ment, míg felesége új táskát vásárolt. A színházban azonban Pacsirta nem bírta elviselni a környezetet, fejfájást és émelygést érzett, így korábban kellett távozniuk. Ennek ellenére a család remek hangulatban töltötte a napot.

A Vajkay házaspár remekül szórakozott a színházban, ahol a Párducok társaságának prominens tagjai is jelen voltak. Az előadás kiváló minőségű volt, és Környei a páholyban látogatta meg őket, miközben a legfrissebb városi pletykákkal szórakoztatta Vajkaynét. Az est fénypontja Orosz Olga volt, aki minden előadáson a középpontban áll, és akinek jelenléte Zányit is magához vonzotta, függetlenül attól, hogy aznap fellépett-e. Ákos a látcsövét hol Orosz Olgára, hol Zányira szegezte, lenyűgözve őket.

Az előadás után Ákos ellátogatott a kaszinópáholyba is, ahol tiszteletét tette a főispánnál, aki szívesen fogadta és másnapi ebédre invitálta. A színházi előadásban jelen volt Íjás Miklós is, aki azonban nem volt elragadtatva a darabtól. A színészi játékot túlzónak találta, különösen Szolyvai komikus alakítását bírálta. Szerinte az előadás csak ebben a kisvárosban volt sikeres, a fővárosi közönség előtt megbukna. Ezzel szemben Lator Margit alakítását dicsérte, akinek tehetségét más színházban is elismernék. Íjás személyes érzelmei is szerepet kaptak a véleményében, hiszen a színésznő iránt érzett vonzalma ismert, és versei állítólag neki szólnak.

Orosz Olga körül forogott az egész előadás, a nézők és a színészek egyaránt lenyűgözve figyelték őt. Ákos tekintete végig Olgán pihent, és elismerően méltatta őt, mint „valóban gyönyörű dögöt” és „cudar, istentelen kis macskát.” Kiemelte Olga testének érzékiségét és arcának lágy vonásait, bár hangja már nem volt a régi, inkább trillázott, mintsem énekelt. Az előadás alatt Orosz Olga minden figyelmet magára vont, és Ákos gondolatai is végig őt követték, még akkor is, ha az erkölcsi és igazságtalansági kérdések ott lebegtek benne.

Az előadás után Arácsy bemutatta Orosz Olgát Ákosnak, majd ő és felesége látták, hogy a földbirtokos Kárász Dani hintójába szállt. Kedden a Vajkay házaspár a Magyar Király étteremben nem együtt ebédelt: Ákos a főispánnál, míg felesége barátjánál, Záhoczkynénál töltötte a délutánt.

Ebéd után a városban találkoztak, és együtt sétáltak haza. A Széchenyi tér sarkán összefutottak Íjás Miklóssal, az újságszerkesztővel, aki már régóta ismerték, annak ellenére, hogy Miklós családját egykor súlyos vádak érték, amelyek apját börtönbe juttatták.

Szerdán érkezett meg Pacsirtától a levél, amelyet Ákos először egyedül olvasott el. Hiába próbálta megkeresni a módját, hogy feleségének is átadja, végül csak annyit mondott neki, hogy minden rendben van lányukkal. A levél azonban felzaklatta Ákost: túlságosan rendezett és átgondolt volt, nem tükrözte a természetességet, amit várt volna.

Pacsirta beszámolt a kedves fogadtatásról, fogfájásáról, amit rummal kezeltek, valamint arról, hogy nem találja a közös hangot a Thurzó lányokkal. A lányok modern szokásai – mint a cigaretta és a fűző nélküli öltözködés – idegenek voltak számára. A levél írásának estéjén Tarkövön bál volt, de ő inkább otthon maradt.

Miután elolvasta Pacsirtától a levelet, Ákos Orosz Olgán kezdett töprengeni, aki valószínűleg nem értené meg a lány soraiban rejlő érzéseket és gondolatokat. Csütörtökön a városban a Párducok mulatozásának napja volt, amelyet ők „kanzsúr” napnak neveznek. Ákos, aki hosszú időn keresztül távol maradt az ilyen rendezvényektől, most újra részt vett a kaszinóban tartott eseményeken. Ahogy belépett, diadalmas üdvözlés fogadta, és úgy mozgott a kaszinó falai között, mintha sosem távozott volna. A Sárcsevics olvasóteremben, mint mindig, a Le Figaro-t lapozgatta.

Egy este Ákos ismét a tarokkasztalnál találta magát, ahol mindig is otthon érezte magát, akár erőssége, akár gyengéje volt egyben. Szakértői szinten játszott, és a kaszinó társasága gyakran fordult hozzá vitás kérdésekben, mint fellebbezhetetlen bíróhoz. Bár csak rövid ideig tervezett maradni, mégis késő éjszakáig ott ragadt. Eleinte veszített, de aztán sorra nyerte a játszmákat, lenyűgözve a társaságot. Vacsora után a hangulat még inkább fokozódott, a cigányzenészek előkerültek, és Ákos is aktívan részt vett a féktelen mulatozásban.

Az este folyamán Sárcsevice úr a Le Figaro-t olvasva figyelte a mulatozókat, miközben fejcsóválva gondolkodott azon, mennyi időt és energiát pazarolnak el itt. Úgy érezte, hogy ezekből az energiákból és érzésekből akár könyvek is születhetnének Párizsban. A kaszinó könyvtárának állapota is elszomorította, hiszen a könyveket alig olvasta valaki, és különféle sorsok sújtották őket.

Az este további részében a kártyajáték és az ivás folytatódott, és miután Ákos felhajtott egy pohár pálinkát, hirtelen, köszönés nélkül távozott. Ez a váratlan távozás sértésnek számított, és társai nem hagyták szó nélkül. Kiabálva követték, Környei még lövést is leadott utána. Ákos azonban nem törődött velük, és folytatta útját. Hazafelé egy kocsmaablakban észrevette Cifra Gézát, aki málnaszörpöt ivott és cigányzenét hallgatott. Ákos rövid ideig elgondolkodott a férfi megölésén, de végül szóváltás után elváltak egymástól.

A hazafelé vezető úton Kárász Dani szerenádot adott Orosz Olgának egy ház előtt. Otthon felesége aggódva várta, mivel férje késlekedése miatt ébren maradt. Ákos egy unalmas délután után, melyet Pacsirtával és annak válófélben lévő barátnőjével, Szilkuthy Birivel töltött, először évek óta ismét zongorázott. Felesége, mielőtt Ákos hazaérkezett volna, már lefeküdt. A férfi dühösen szemlélte a kivilágított, rendetlen szobákat, majd hirtelen kitört belőle az évek óta elfojtott keserűség: hangosan kijelentette, hogy valójában gyűlölik a lányukat. Az asszony ágyból kiabálva kérdezte, hogy megőrült-e. Ákos, hogy tovább fokozza felesége dühét, egyre hangosabban rikácsolt, folytatva a fájdalmas vádakat.

Ákos Vajkay szörnyű szavakat hagyott kimondatlanul, és éppen ez tette őket még fájdalmasabbá. Felesége azonnal kiugrott az ágyból, és halottfehér arccal állt elé, próbálva megállítani a botrány kibontakozását. Szavakat keresett, de végül csak némán meredt férjére, miközben elgondolkodott azon, vajon igaz-e az, amire férje célozgatott.

Ekkor Ákos felesége valójában szinte várta, hogy férje kimondja a gondolatait, hiszen érezte, hogy valami elkerülhetetlen, végső leszámolás van készülőben, amiről azt hitte, sosem fog megtörténni, főleg nem velük. Az asszony remegve, de elszántan leült a szemközti zsöllyébe, és figyelmesen hallgatta, ahogy Ákos folytatta.

Hát nem jobb lenne az? Neki is, nekünk is. Tudod, mennyit szenvedett. Csak én tudom, apai szívvel tudom. Lenézik, kinevetik… És mi, anya? Mennyit szenvedtünk mi! Egy év, két év, vártunk, reméltünk. Azt hittük, csak véletlen. Azt mondtuk, majd jobb lesz. De mindig csak rosszabb lett. Mindig rosszabb.
Miért?
Miért? – ismételte meg Ákos, majd halkan mondta. – Mert csúnya.

A kimondott szavak után csend borult a szobába. Az asszony, bár sejtette, hogy elérkezik ez a pillanat, sosem gondolta volna, hogy így, ilyen kíméletlenül kell szembesülnie az igazsággal. Védekezni kezdett lánya, a megsértett nő iránt. Ákos azonban nem állt meg, és ordítva folytatta, hogy lányuk külseje miatt, ha púpos, sánta vagy vak lenne, akkor sem lehetne rondább.

Végül az asszony megtalálta a módot, hogy megnyugtassa férjét. Felidézte lányuk jó tulajdonságait, hangsúlyozva, hogy más szülők büszkék lennének egy ilyen jóravaló gyermekre. Elmondta, hogy Pacsirta így sokkal boldogabb velük, mint egy rossz házasságban élve. Felidézett egy gyermekkori emléket is, amikor a lány balesetet szenvedett, és Pestről hívattak orvost, míg Ákos az ágya mellett virrasztott. Ezzel az érveléssel sikerült meggyőznie és megnyugtatnia férjét.

Péntek késő délutánra virradóan ébredtek fel Vajkayék, tudatában annak, hogy Pacsirta ma hazatér. Vajkayné azonnal nekilátott a nagytakarításnak, hogy minden tökéletes legyen lánya érkezésére. Miután a ház ragyogóan tiszta lett, sietve indultak a vonatállomásra.

Az állomáson ismét találkoztak Cifra Gézával, aki a szokásos náthájától szenvedett, és rosszul nézett ki, ahogyan korábban is. A Párducokkal is összefutottak, akik az éjszakai mulatozás után az állomás éttermében próbálták sörrel enyhíteni másnaposságukat. Környey szemrehányást tett Ákosnak az előző éjszakai mulatságok miatt, majd elmesélte, hogyan folytatták a szórakozást nélküle.

Pacsirta vonata jelentős késéssel érkezett, ami egyre inkább fokozta a várakozó szülők idegességét. Ákos idegesen rohangált, próbálva információt szerezni a vonat állapotáról, de senki sem tudott semmit, és már a legrosszabbtól tartottak. Végül, amikor a késve érkező vonat megérkezett, Pacsirta nehézkesen szállt le róla. Szülei szinte önkívületi állapotban kiáltották a nevét, mikor egy kamasz csúfolódva rájuk kiabált. Azonnal lefagyott a mosoly a szülők arcáról, de úgy tettek, mintha semmit sem hallottak volna.

Pacsirta külseje Etelka néni köpenyében és sapkájában meglehetősen furcsának tűnt, mintha egy idegen szállt volna le a vonatról. Lánya ragaszkodott hozzá, hogy ne fogadjanak kocsit, mert takarékoskodniuk kell, miközben egy kalitkát cipelt, benne egy galambbal.

Otthon Pacsirta alaposan kikérdezte szüleit az eltöltött hét eseményeiről, és sajnálkozott, hogy rossz vendéglői étellel kellett beérniük. Megmutatta nekik a pusztán készült fényképet, amelyen szinte mindenki szerepelt. Ákos szomorúan vette észre, hogy a szép Thurzó lányok mellett lánya mennyire magányosnak tűnhetett ebben a vidám társaságban.

Lefekvés után Pacsirta úgy érezte, hogy mindent lezárt. Távol a szülői háztól szembesülnie kellett azzal, hogy bár kedvesen fogadták, Etelka néniéket mégis fárasztotta a társasága. A Thurzó lányok állandóan az útjában voltak, és még a pusztán is ott volt Szabó Jóska, a háromgyermekes özvegyember, akivel az első napon beszélgetett, de később igyekezett elkerülni. A Thurzó lányok kinevették a lányának vásárolt ajándékot.

Miközben átgondolta életét, amelyben semmi izgalmas nem történt, csak a főzés, nagymosás és takarítás váltotta egymást, zokogni kezdett. Hogy szülei ne hallják, a párnájába fojtotta sírását, amihez az évek során már nagy gyakorlatra tett szert.