Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések6 óra ezelőtt055 perc

A regény a magyar reformkor szellemiségét idézi, ám a szereplők sorsa nem szorosan kötődik a társadalmi változásokhoz. A könyv célja, ahogyan azt a szerző utószavában is olvashatjuk, hogy Kárpáthy Zoltán fejlődését, magára találását kísérje végig, és bemutassa a gyermekkori nevelés hatását, vagyis egyfajta pszichológiai fejlődéstörténetet adjon.

Azonban érdemes észrevenni, hogy a főhős személyisége már a regény elején szinte tökéletesnek tűnik. Kárpáthy Zoltán sohasem kétségbe vonja saját képességeit, magabiztossága az első oldalaktól kezdve világosan jelen van. Így a karakter fejlődésének kérdése inkább a külső tényezőkkel és a társadalmi környezettel való viszonyával függ össze, semmint belső átalakulásával. A történet tehát inkább egy olyan karakter belső megerősödésének ábrázolása, aki már a kezdetektől fogva szilárd alapokkal rendelkezik, miközben környezete és a kor társadalmi kihívásai formálják életútját.

Szereplők:

Kárpáthy Zoltán
Szentirmay Katinka
Szentirmay Rudolf
Szentirmay Flóra
Kárpáthy Abellino
Wesselényi Miklós
Kis Miska
Tarnavári
Tarnaváriné
Maszlaczky
Kőcserepy Dániel
Kőcserepy Dánielné
Kőcserepy Vilma
Mayerné
Kutyfalvy András
Fegyverneki
Dabroni
Bogozy
Kovács, fiatal ügyvéd
Clark mérnök
Trommel

A regényben sem a történelmi háttér, sem a cselekmény nem a dinamikus eseményekről szól. A történet központjában Kárpáthy Abellino pere áll, amely az unokaöccse vagyonáért folytatott harcról szól, és ezen belül Zoltán lelki nagyságának bemutatása a fő szál. Az „ellenség” táborában Vilma érzékeny szerelme és egyre enyésző élete csupán egyetlen fontos ponton kapcsolódik Zoltán életéhez.

A regény két szempontból figyelemre méltó: egyrészt a mellékalakok korhű, realisztikus és színes ábrázolása, másrészt pedig a történelmi időszak egyes jellegzetes eseményeinek megörökítése, mint a követválasztás és különösen a pesti árvíz. Az utóbbi jelenet a könyv egyik legkiemelkedőbb, érzelmileg megindító és még patetikusan is felemelő része. Ez a rész olyan irodalmi mestermű, amelynek értékeit még azoknak is érdemes felfedezniük, akik ritkábban olvasnak Jókait. Wesselényi romantikus lelkesedéssel megrajzolt alakja és a nagy árvíz tragikus napjai örökre emlékezetesek maradnak minden olvasó számára.

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán olvasónapló

1837-ben nyílt meg a Nemzeti Színház, amelynek ünnepélyes megnyitója ellenére nem mindenki osztozott az örömben. Egyes előkelő társasági körök inkább Kőcserepy Dániel tanácsos estélyét részesítették előnyben. A szerző különleges módon mutatja be, hogy a költői képzelet bárhol jelen lehet, képes magával ragadni olvasóit, és közösen felfedezni a szellemi és társadalmi tér határait.

Az este során a mesélő bevezet minket Kőcserepy társaságába, ahol megismerkedhetünk az ambiciózus és gátlástalan tanácsossal. Kőcserepy pályafutását nevelőként kezdte, majd feleségül vette gazdag munkaadóját, aki halála után teljes vagyonát rá hagyta, kizárva ezzel saját gyermekeit az örökségből.

A Svábhegyen vásárolt köves, terméketlen birtokát jelentős anyagi áldozatok árán paradicsomi kertté alakította, miközben felesége, Eveline folyamatosan támogatta. Az estély élénk képet fest, mintha mi magunk is a jelenlévők között lennénk, és kísérnénk a szereplők szellemi útját, ahogyan azt a szerző elénk tárja.

A bálon feltűnik Tivadar Berzy báró, aki különc megjelenésével vonzza a figyelmet: extravagáns ruháiban és feltűnő frizurájával azonnal kiemelkedik a társaságból. Eveline-nel találkozva egy hűvös, de vonzó mosoly fogadja. Jelen van továbbá Ilvay Laura, egy idős, nagyothalló grófnő beteges unokája, akiről valószínű, hogy hamarosan elhunyt. Legjobb barátnője, Vilma, Kőcserepyné második házasságából származó lánya, aki állandó kísérője.

A társaságban feltűnik még Misztizláv, a fiatal férfi és Maszlaczky Gábor ügyvéd, aki Szentirmay Rudolfról beszél, és nyilvánvalóan nem tartja nagyra őt. Az ügyvéd elmondása szerint Szentirmay azokhoz fordult, akiknek van önérzetük, és arra biztatta őket, hogy vegyenek részt a színház megnyitóján, bár később ő is csatlakozik a Kőcserepy-féle összejövetelhez. Tarnaváry főispán is megjelenik, aki durva és fölényes viselkedésével hívja fel magára a figyelmet, bár otthon, felesége mellett már sokkal alázatosabb természetű.

Bár férfi stílusa igencsak szembeötlő, Rudolf Szentirmay becsületes személyiség. Ő és felesége, Flora, valamint lányuk, Katinka, Zoltán Kárpáthy társaságában jelennek meg. Az a hír terjedt, hogy Zoltán mindenáron a színházba készül, így meglepő, hogy csak rövid időre ugrottak be. Zoltán, aki nyilvánvalóan próbálja követni Rudolfot, beszélget a fiatalokkal, köztük Vilmával és a tizenhárom éves Czirányi Emánuellel. Vilma egyértelmű vonzalmat mutat Zoltán iránt, míg ő inkább Katinkát figyeli érdeklődéssel.

Zoltán találkozik Kováccsal, Tarnaváry főispán jurátusával, és rövid beszélgetésre is sor kerül. Kovács elárulja, hogy a munka a főispánnál rendkívül kemikusan nehéz, olykor még fát is kell vágni, de számára mindez motivációt jelent ahhoz, hogy saját erejéből váljon valakivé. Ez a történet Zoltán számára is figyelemre méltó példa, különösen mivel ő tehetős családból származik.

Rudolf Szentirmay bejelenti a főispánnak, hogy a nádor társaságában készül a színházba menni. A főispán erre azonnal utasítja jurátusát, hogy hozza el a kocsit, azonban mivel a jurátus gyalog kellene menjen, Zoltán udvariasan felajánlja neki a lovát. A főispán meglepődik Zoltán közvetlen és barátságos viselkedésén, ahogyan egy egyszerű embert, a lovászt is kezel.

Az este végére a társaság nagy része a színház felé veszi az irányt, míg Kőcserepy tanácsos magára marad, vendégei nélkül. Alig tudja visszafogni csalódottságát és dühét, amikor rájön, hogy Rudolf csupán azért jött el hozzá, hogy elcsábítsa vendégeit a színházba. Közben Zoltán zavarba jön, mivel nem érti, miért néz rá Vilma olyan furcsán.

Abellino és Maszlaczky találkozóján, a fiatalember ügyvédjének irodájában, kiderült, hogy a sántító, nagyothalló Maszlaczky már tizenkét éve képviseli Abellino ügyét. Amikor Bogozy, a jurátus kiflit vásárolni távozik, a két férfi az ügy részleteire tér. Eddig nem értek el sok eredményt, de Maszlaczky most új tervet javasol: mivel nem sikerült Fannyt megcsalással vádolni, Rudolfot célozzák meg, azt állítva, hogy ő állt kapcsolatban a nővel. Az ügyvéd reméli, hogy Zoltán, aki még nincs tisztában a per részleteivel, inkább lemond az örökségről, hogy megvédje Rudolfot a botránytól.

Abellino élvezi Rudolf lejáratásának lehetőségét, de Maszlaczky nem akar botrányt generálni, csupán a pert szeretné megnyerni. Meg van győződve Rudolf ártatlanságáról, és úgy véli, a per sikeréhez szükség van egy befolyásos támogatóra, akit Kőcserepyben lát. Abellino felajánlja birtokát Kőcserepynek, aki cserébe járadékot fizetne neki, és rendezné az adósságait. Abellino azonban felháborodva elutasítja az ajánlatot, hangsúlyozva, hogy a birtok még nem az övé, és a rengeteg adósság miatt úgyis elveszítené. Az ügyvéd nem tudja meggyőzni, és az öreg dühösen távozik az irodából.

Pesten tartózkodik Carl Henriette, a híres énekesnő, ami felkelti Abellino érdeklődését. A férfi szeretné megnézni az előadását, de anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy megvásárolja a jegyet. Kénytelen kölcsönt kérni ügyvédjétől, ám az kezdetben elutasítja, mivel korábbi kapcsolatuk megszakadt, és nem bízik benne, hogy visszakapja a pénzt. Végül Abellino beleegyezik az ügyvéd ajánlatába: aláírja a dokumentumokat, amelyekkel birtoka jogait Kőcserepyre ruházza, és cserébe megkapja a kívánt összeget.

Közben Eveline, Kőcserepy felesége, szigorú nevelési elveket követ, és nem mutat érzelmeket lánya, Vilma iránt, aki emiatt megtanulja visszafogni érzéseit. Maszlaczky, aki éppen látogatásukra érkezik, először Vilmával beszélget, és elpanaszolja neki, hogy mennyire szeretetlen és nehéz az élete.

Ezután Kőcserepyvel tárgyalnak, és örömmel értesülnek róla, hogy sikerült megszerezniük a Kárpáthy-birtokot. A harmincas éveiben járó ügyvéd ekkor megkéri a mindössze 13 éves Vilma kezét, amire a tanácsos igent mond. Eközben Eveline tévesen úgy véli, hogy az ügyvéd platóni módon őt szereti, és sajnálja a férfit, akit tisztának képzelt. Eveline azt is gondolja, hogy Vilma haragszik Zoltánra, miközben valójában félreérti lánya érzelmeit.

Zoltán születésnapját Madarason ünneplik, ahol Rudolf négy gyermeke lelkesen adja át neki az ajándékokat. Rudolf azonban távol marad az ünnepléstől, miután Szentirmáról elindulva egy bírósági idézést kap a perrel kapcsolatban. Az éjszakába vihar tör ki, amely mély aggodalmat kelt Zoltánban és családjában, akik mind Rudolf sorsa miatt aggódnak.

Másnap reggel, az esőben, Rudolf Kárpátfalvára hívja Zoltánt. Zoltán aggodalmai a vihar és az utazás miatt csak fokozódnak. Ekkor Rudolf közli vele, hogy el kell válniuk, mivel Zoltán, bár csak 14 éves, már felnőtté vált. Az elválás okát és drámai módját azonban nem osztja meg vele. Arra kéri Zoltánt, hogy Pestre menjen és válasszon magának egy gyámot. Zoltán Tarnaváryt jelöli meg, választása meglepetést kelt Rudolfban. Zoltán keserűen megjegyzi, hogy ha már mennie kell, akkor az legyen egy igazán komoly próbatétel.

A találkozó hangulata, a szavak tartalma mélyen megviseli Zoltánt. Amikor búcsúznak, Zoltán meghallja, hogy Rudolf sír a bezárt szobájában. Visszamegy hozzá, és Rudolf bevallja neki, hogy szereti, de egy sötét végzet kényszeríti őket a búcsúra. Hozzáteszi, hogy többé nem mutathatják ki egymás iránt érzett szeretetüket mások előtt.

A múlt sötét árnyai újra előkerülnek, amikor egy befalazott lakrészt nyitnak fel, és belépnek abba a szobába, ahol Fanny életét kioltotta. Az asztalon egy félig megírt levél található, amelyet Fanny Rudolf feleségének, Flórának írt. A levél tartalma eddig ismeretlen volt Rudolf számára, aki éveken át tartott attól, hogy terhelő információkat rejthet. Végül a levélben Fanny bevallja szerelmét Rudolf iránt. Miután elolvassa, Rudolf elrejti a levelet. Fanny valószínűleg a levél írása közben lett rosszul, és aznap elhunyt.

Közben Zoltán búcsút vesz a családjától, mély szomorúsággal. Rudolf már korábban tájékoztatta Tarnaváryt Zoltán elhelyezéséről, ám a főispán ezt nem fogadta örömmel. Tarnaváry nem igazán vágyik arra, hogy fiatalember nevelője legyen, mivel saját gyermekeivel sem foglalkozik aktívan, amit lánya, Julcsi férfiakkal való szökése is bizonyít.

A házban éppen veszekedés zajlik, mivel egy jurátus a vádiratok üres részeit szerelmes sorokkal töltötte ki, amelyek Julcsi felé irányultak. Tarnaváryt nem annyira a romantikus tartalom zavarja, hanem az, hogy az iratok tönkrementek. Karolina, Tarnaváry felesége is dühösen reagál, ám haragja inkább a nevelőre irányul, mint a lányára. A ház hangulata éles ellentétben áll Rudolf otthonának melegével.

1838-ban, amikor a Duna áradása fenyeget, Tarnaváry főispán házában mulatság zajlik. A főispán maga is aggódik az árvíz miatt, ezért biztonsági intézkedésként egy csónakot rejtett el a pincéjében. Eközben Maszlaczky ügyvéd, miközben éppen borotválkozik, Trommel nevű ismerősét hívja, és megbízza őt hajók bérlésével, hogy az árvíz esetén magas áron kínálják azokat a menekülőknek.

A mulatság során sokan cinikus vicceket mondanak az árvízről, Berzy pedig durva tréfákat hoz elő, amelyek az ifjú Emánuelt szórakoztatják. Vilma azonban távol marad az eseménytől, állítólag Zoltán iránti gyűlölete miatt, aki éppen Tarnaváryéknál tartózkodik. Zoltán szintén elkerüli az összejövetelt, de később kiderül, hogy az árvíz mentésében segédkezett. Vizesen és kimerülten érkezik haza, és elmeséli, hogyan látta, hogy egy családot elsodornak a jégtáblák.

Beszámol arról is, hogy a katonaságnak segített felrobbantani egy gátat Csepelnél, hogy a víz feltorlódását megakadályozzák, és hogy ő maga gyújtotta meg a kanócot egy szivarjával. A társaság zöme nem nevet többé, hanem némán hallgatja a történetet, csupán Kőcserepy és felesége néznek gúnyosan Zoltánra, úgy vélik, hogy csak henceg. Maszlaczky különösen érdeklődik a víz magassága iránt, mivel üzleti lehetőséget lát benne.

A mulatság drámai fordulatot vesz, amikor Kőcserepy távozni szeretne, ám Tarnaváry viccből bezárja az épület ajtaját, és csak akkor engedi távozni, ha versenyt isznak. A kihívás következtében Tarnaváry ájultan terül el, miközben a Duna áradása egyre veszélyesebbé válik, és a víz már az utcaköveken is feltör. A társaság pánikba esik, és mivel Tarnaváry eszméletlen, nem tudják, hol találhatók a kulcsok. Végül Zoltánnak sikerül kinyitnia az ajtót.

A helyzet tovább bonyolódik, amikor kiderül, hogy Kőcserepyék lánya, Vilma beragadt otthonukba. A család értesül arról, hogy a víz a váci temetőnél áttörte a gátat, éppen azon a környéken, ahol laknak. Evelin, meghallva a hírt, rémületében elájul, és eszméletlenül helyezik a hazainduló kocsiba. Amikor magához tér, ismét pánikba esik, mivel a házhoz vezető utat elöntötte a víz, és kénytelenek visszatérni Tarnaváryék házába. Zoltán, aki kíséretükben volt, megígéri, hogy megmenti Vilmát. Evelin háláját és megkönnyebbülését egy csókkal fejezi ki Zoltán kezén.

Maszlaczky ügyvéd Trommelhez fordul segítségért egy csónak ügyében, hogy megmenthesse jövendőbeli menyasszonyát, Vilmát, és ezzel erősítse kapcsolatát a Kőcserepy családdal. Trommel azonban elutasítja az együttműködést, mivel ő kizárólag pénzért hajlandó segíteni az embereknek. Maszlaczky végül felajánlja, hogy lemond a közös üzletről Trommel javára, cserébe csak egy csónakot és néhány embert kér, hogy elindulhasson Vilma megmentésére. Azonban útközben a csónakosok egy bajba jutott férfit látnak, aki egy lámpaoszlophoz kapaszkodik, és olyan jutalmat ígér, amiért a hajósok inkább őt mentik meg. Maszlaczky hiába próbálja őket irányítani, a csónakosok nem hajlandóak engedelmeskedni parancsainak.

Közben Kovács a kaszinóba látogat, ahol ismerősei éppen kártyáznak, és megpróbálja őket rávenni, hogy segítsenek az árvíz áldozatain. Kezdetben csak tréfálkoznak az ügyön, de amikor Kovács elmesél egy konkrét esetet egy nőről, aki majdnem elveszítette otthonát és gyermekeit az árvízben, a kártyázók ráébrednek a helyzet súlyosságára. Azonnal felajánlják a játékra szánt pénzüket, és elindulnak a mentésre. Útközben találkoznak Trommel embereivel, akik csak nagy összegért hajlandóak segíteni a rászorulókon. Ebből verekedés alakul ki, melyben Kovácsék kerülnek ki győztesen.

Közben Zoltán találkozik Wesselényivel, aki aktívan részt vesz az árvízi mentési munkálatokban. Zoltán meggyőzi őt, hogy csatlakozzon Vilma megmentéséhez. Wesselényi eleinte vonakodik, mivel elsősorban a szegények támogatására összpontosít, és tudomást szerzett arról is, hogy Maszlaczky Zoltán ellensége. Ennek ellenére Zoltán határozott rábeszélésére végül beleegyezik a mentésbe. Közben Vilma otthon tartózkodik Lizával, a család által örökbe fogadott vak kislánnyal.

Vilma úgy érzi, hogy szülei nem szeretik, és nem kívánja túlélni az árvizet. Rémülten hallják, hogy az ágyúszó a katasztrófa közeledtét jelzi: a víz már a pincében van, és egyre magasabbra emelkedik, miközben az épület falai is repedeznek. Ekkor Zoltán lép be az ablakon. Először Lizát menti ki, majd amikor a kislány megkérdezi, ki ez a fiú, Vilma azt válaszolja: „az, akiből csak egy van a világon.” Ezt követően Zoltán Vilma kimentését is biztosítja. A lány könnyek között találja meg a megértést Zoltán szemében, és belátja, hogy köztük különleges érzelmi kötődés van. Az épület rövid időn belül összeomlik.

Kovács, Bogozy és társai harcot vívnak azokkal a zsiványokkal, akik az árvíz áldozatait próbálják kirabolni. Ezzel szemben Berzy, Abellino, Emánuel és Misztizláv vidáman csónakáznak az elárasztott utcákon, miközben élvezik a katasztrófa látványát és iszogatnak. Berzy folyamatosan tréfálkozik azokon az embereken, akik a házak ablakaiban várják a segítséget. Azonban az események váratlan fordulatot vesznek, amikor találkoznak a főherceggel, aki kíméletlenül kiutasítja őket a hajóból.

Az árvíz után Zoltán sokat tanul és utazik. Sorsáról Kovács tájékoztatja Rudolfot levelekben. Amikor Kovács sikeres vizsgát követően elhagyja Tarnaváryék házát, Rudolf bővebb információkat kap Zoltánról Tarnavárytól. Kiderül, hogy Zoltán elhagyta Magyarországot: jogi doktorátust szerzett, majd világkörüli útra indult. Olaszországból, Párizson és Anglián át ír leveleket, amelyekben az új, haladó eszmékről számol be, és arról, hogy ezeket szeretné hazájában is elterjeszteni.

Közben Maszlaczky felkeresi Abellinot, aki éppen egy kétes hírű gyógyító, Mauz tanácsára „sókúrát” végez: nem ihat vizet, viszont rengeteg sót kell fogyasztania. Bár Abellino abban reménykedik, hogy ez az eljárás új erőre kelti, állapota egyre romlik. Maszlaczky megosztja vele a hírt, hogy Zoltánból derék ember vált.

Abellino nem érti, miért örül ennek Maszlaczky, aki elmagyarázza, hogy Zoltán így könnyebben lemond a birtokáról, mivel számára a jó hírnév és becsület fontosabb, mint a pénz. Maszlaczky és az orvos között konfliktus alakul ki, de másnap, amikor az utcán összefutnak, kibékülnek. Rájönnek, hogy egymásra vannak utalva: ha Abellino meghal, az ügyvédnek nem lesz pénze, ha pedig nincs pénz, az orvosnak sem lesz dolga Abellinóval.

Két évvel az árvíz után Zoltán újra Pozsonyban tűnik fel. A színházban találkozik Katinkával, akit alig ismer fel, annyira megváltozott és érett nővé vált. Miután hazakíséri a színházból, levelet kap Rudolftól, aki figyelmezteti, hogy ne felejtse el korábbi ígéretét: nem tarthat kapcsolatot a családdal. Ezt követően Zoltán elhatározza, hogy kideríti, milyen peres ügye van valójában. Segítséget kér Kovácstól, aki Tarnaváry javaslatára lett az ügyvédje, azonban Kovács óvja őt az ügy részleteinek megismerésétől. Végül Zoltán ráveszi az idősödő Bogozyt, hogy másolja le neki a periratokat, melyeket Maszlaczky évek óta őriz.

Amikor Zoltán elolvassa a dokumentumokat, borzongva szembesül saját múltjával. Elhatározza, hogy inkább átengedi a birtokot Abellinónak, hogy megóvja Rudolf jó hírét. Döntése után szomorúan bolyong Pest utcáin, elgondolkodva azon, mennyi mindent tehetett volna a vagyonával.

Miután Zoltán nagykorúvá válik, elküldi Kovácsot Abellinóhoz, aki ekkor már egészségileg erősen leépült állapotban van. Kovács azt az ajánlatot teszi, hogy Zoltán kész a vagyonának felét átengedni Abellinónak, lehetőséget adva neki, hogy válasszon a Kárpátfalva és Madaras közül. Erre Maszlaczky hevesen tiltakozik, mire Kovács azzal érvel, hogy mivel Maszlaczky harmadik félnek, Kőcserepynek adta ki az ügyet, jogilag megszegte a törvényt.

Ez alapján Abellino felmondhatja az ügyvédi szerződést Maszlaczkyval, ami nemcsak egy évjáradékot, hanem egy jelentős birtokot is biztosíthatna számára. Maszlaczky végül meggyőzi Abellinót, hogy ne fogadja el az ajánlatot. Kovács rájön, hogy Abellino már nem képes saját akaratából dönteni, ezért elhagyja a helyszínt.

Zoltán lemond a birtokról és búcsút vesz tőle. Alkalmazottainak előre kifizeti az egész évi bérüket, biztosítva ezzel jólétüket, amennyiben az új tulajdonos, Kőcserepy, nem bizonyulna jó gazdának. Miután Zoltán távozik, Maszlaczky érkezik, hogy előkészítse a terepet Kőcserepy számára. A szolgák azonban, akik már megkapták a bérüket és nem lelkesednek az új uruk iránt, nem hajlandóak elkészíteni az ebédet, ami Eveline nagy felháborodását váltja ki. Közben Vilma és a kis vak lány a kertben sétálva Zoltánról beszélgetnek. Vilma tudatában van annak, hogy szülei vették el a fiú vagyonát, és úgy érzi, hamarosan meg fog halni, amit büntetésnek tart szülei gonosz tettéért.

Maszlaczky, próbálva menteni a helyzetet, bocsánatkérő levelet ír Evelinnek, amelyben érzelmes utalásokat tesz, célozva egy lehetséges esküvőre Vilmával, de ezt nem fogalmazza meg egyértelműen. Eveline azonban félreérti a levelet, és azt hiszi, hogy az ügyvéd neki vallott szerelmet. Amikor erről beszámol férjének, Kőcserepy nem világosítja fel a tévedésről, hanem azt állítja, hogy Maszlaczky megpróbálta elcsábítani a feleségét. Ez az állítás elveti az ügyvéd ígéreteit, és Maszlaczky végül elkeseredetten távozik a kastélyból.

A választások előtti megyegyűlésen heves vita bontakozik ki a kortesek között. Rudolf és Zoltán a haladók oldalán állnak, míg Kőcserepy a konzervatívokat támogatja. A gyűlés során kialakuló nagy vitában Tarnaváry összetűzésbe kerül egy különös megjelenésű, izgága férfival, aki Berzy társaságát erősíti. Az esemény végül zűrzavarba és hangzavarrá fajul, és ennek következtében az ülést berekesztik.

Tarnaváry barátai rémülten figyelmeztetik, hogy akit megsértett, egy hírhedt erdélyi nemes, Dabroni, aki ismert kardforgató és legalább tíz embert ölt meg párbajban. Tarnaváry dühösen gyilkosnak nevezi őt. Délután Dabroni felkeresi Tarnaváryt, hogy kihívja párbajra. Nagy meglepetésére Tarnaváry nem veszi komolyan a lovagiasságot, semmibe veszi Dabroni kihívását, hangosan leszidja, majd hajdúival elfogatja. A nemes férfit ruhaszárító kötéllel megkötözve a megyeháza tömlöcébe szállítják.

A választási kampány során a haladó párt kizárólag beszédekkel próbálta meggyőzni a szavazókat, míg a konzervatívok itallal és vesztegetéssel igyekeztek elérni céljaikat. A választás napján Zoltán és társai fegyelmezetten, míg ellenfeleik ittasan és hangosan jelentek meg. A nap folyamán több összetűzés is történt a két oldal között, de végül Zoltán és Rudolf kerültek ki győztesként képviselőként.

Másnap Zoltán a megyegyűlésen bejelentette, hogy nem fogadja el a tisztséget, mivel nem akar ilyen körülmények között győzni; igazságot, nem diadalt keres. Ezzel a lépésével még az ellenzéki oldal számos tagját is meggyőzte, és a következő választáson már békésebb körülmények között, nagy fölénnyel nyert, így országos hírnevet és tiszteletet szerzett.

Közben Kőcserepy üzenetet küldött a hírhedt párbajhős Dabroninak, arra kérve, hogy ölje meg Zoltánt. Dabroni ezt úgy próbálta megvalósítani, hogy sértő megjegyzéseket tett Zoltán és Rudolf feltételezett rokoni kapcsolatára. Vilma, aki meghallotta szülei beszélgetését, lovagolni indult, majd Szentirmára sietett, ahol a cseléddel levelet küldött Katinkának a fenyegetésről. Hazafelé azonban összeesett, és ott találtak rá a szülei szolgái.

Dabroni, aki Pozsonyban ismert és általánosan nem kedvelt személy, gyakran sérteget másokat és hőzöng a nyilvánosság előtt. A pozsonyi országgyűlésen Rudolf és Zoltán egymás után tett felszólalása után Dabroni felvetette, hogy a két beszéd annyira hasonló, mintha rokoni kapcsolatok fűznék össze őket. A felszólalások után Rudolf úgy gondolta, hogy Zoltán párbajra hívja Dabronit, ezért elsietett, hogy megelőzze őt. Rudolf reggel hat órát, Zoltán pedig nyolc órát jelölt meg a párbaj időpontjaként. Wesselényi is bejelentkezett, és sikerült végül egy hét órás időpontot kiharcolnia.

Amikor Zoltán és Rudolf hazatérnek, Fanni és Katinka már várták őket, hogy figyelmeztessék őket a kialakult veszélyes helyzetre. Másnap reggel Rudolf vérbe borítva érkezett haza, tudva, hogy élete véget ér. Két levelet hagyott Zoltánra: az egyik saját magától, a másik pedig Fannytól származott. Rudolf tanácsa az volt, hogy Zoltán vegye feleségül Katinkát, mivel ezzel minden gyanút és pletykát eloszlatna. A párbaj során Wesselényi nyakán sérülést szenvedett, de sikerült levágnia Dabroni kezét, így Zoltán életben maradt.

Vilma mélyen megbetegszik, mivel azt hiszi, hogy Zoltán meghalt. Élet és halál között lebegve, a szülei végre megértik lányuk érzelmeit. Kőcserepy kétségbeesetten ír levelet Zoltánnak Szentirmára, kérve, hogy jöjjön el, és mutassa meg Vilma számára, hogy életben van. A hírt először Katinka kapja meg, és megnyugtatja Vilmát, hogy Zoltánnak nem esett baja.

Amikor kitör a vihar, Zoltán, aki valójában nem Szentirmán tartózkodott, vizesen lép be a házba, mivel csak később értesült a helyzetről. Annak ellenére, hogy Kőcserepyék sok rosszat tettek, Zoltán mégis eljött, hogy segítsen. Kőcserepy ekkor egy okiratot készít, amelyben visszaadja Zoltánnak a birtokot, mivel számára már csak Vilma életben maradása számít. Mindazonáltal már túl késő, Vilma nem marad életben, és a birtokon temetik el. Hat héttel később Zoltán feleségül veszi Katinkát, és felszabadítja a jobbágyait.

Közben Maszlaczky teljesen elveszíti társadalmi tekintélyét, különféle tisztességtelen ügyletek következtében pedig elveszíti ügyvéd címét is. Utolsó reménységként felkeresi Abellinót, aki egy fürdőben próbál gyógyulni, és mesékkel próbál tőle pénzt kicsalni. Abellino azonban rákiabál, amitől Maszlaczky megrémül és elmenekül. Továbbra is levelekkel bombázza egykori ügyfelét, aki azonban előlük menekülve egyik városból a másikba költözik, de a levelek mindenütt utolérik. Mindkettejük élete nyugodt pillanatok nélkül folytatódik, zavart és nyugtalan marad.

Szereplők:

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán olvasónapló

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán olvasónapló

Olvasónaplóm:

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Olvasónaplók - Verselemzések