Az orr (oroszul: Нос) Nyikolaj Vasziljevics Gogol 1836-ban publikált novellája, mely a groteszk irónia eszközeivel bírálja a 19. századi orosz társadalmat. A történet a kisember vágyait és ambícióit jeleníti meg, miközben rávilágít a hivatalnoki rendszer abszurditására. Gogol műve egy látszólag hétköznapi, realista világban zajló, mégis elképesztő és szürreális eseményekkel mutatja be a társadalom ürességét és a korabeli orosz társadalom komikus ellentmondásait.
Szereplők:
Ivan Jakovlevics, borbély
Praszkovja Oszipovna, Ivan Jakovlevics felesége
Platon Kuzmics Kovaljov, törvényszéki ülnök
Csehtarjova, államtanácsosné
Jarizskin, szenátusi irodafőnök
Pelageja Grigorjevna Podtocsina, törzstisztné
Ivan, Kovaljov inasa
Filipp Ivanovics Potáncsikov, tisztviselő
Junker, üzlettulajdonos
Helyszín: Szentpétervár
Ivan Jakovlevics, a helyi borbély, egy szürreális reggeli élményben részesült, amikor felfedezte, hogy egyik vásárlója, Platon Kuzmics Kovaljov orra a reggeli cipóban rejtőzik. Az események gyorsan furcsa fordulatot vettek, miután Jakovlevics megpróbálta a különös leletet a folyóba dobni, de a rendőrfőnök észrevette, és azonnal a rendőrségre rendelte. Eközben Kovaljov, megrökönyödve, arra ébredt, hogy orra helyett csak egy lapos folt maradt az arcán.
Kovaljov kétségbeesetten indult el, hogy megtalálja elveszett orrát, és hamarosan meglepő látványra bukkant: orra, díszes öltözetben, egy kocsiból szállt ki. Hiába próbálta megközelíteni és megszólítani, az orr teljesen figyelmen kívül hagyta őt.
A tisztviselő ezután több próbálkozást tett, hogy hirdetést adjon fel az orra keresésére, de a hírlapigazgató elutasította kérését. Kétségbeesésében a rendőrfőnökhöz fordult, aki szintén nem segített. Végül, teljes reménytelenségében hazatért, ahol egy fiatal rendőr jelent meg nála, és visszaszolgáltatta az orrát.
Kovaljov egy orvost is felkeresett, hogy visszavarrja az orrát, de az orvos elutasította. Egy újabb reggelen azonban Kovaljov arra ébredt, hogy orra ismét a helyén van, így visszatért élete normális rendje.
Gogol: Az orr olvasónapló
1.
Március 25-én, egy korai reggelen, Ivan Jakovlevics, a pétervári borbély, váratlan felfedezést tett reggelizés közben. Feleségétől frissen sült kenyeret kért hagymával, ám meglepetésére egy emberi orr került elő a cipó belsejéből. Azonnal felismerte, hogy a különös lelet nem másé, mint törzsvendége, Kovaljov törvényszéki ülnök orra.
Jakovlevics tanácstalanul sétálni indult a városban, miközben azon tűnődött, hogyan szabadulhatna meg a szokatlan felfedezéstől. Végül úgy döntött, hogy a legjobb megoldás, ha a folyóba dobja. Azonban a borbély cselekedete nem maradt észrevétlen: a rendőrfelügyelő szemtanúja lett, és azonnal magához rendelte Jakovlevicset.
2.
Ivan Jakovlevics reggeli meglepetése háttérbe szorult, amikor Kovaljov törvényszéki ülnök különös eseményei kerültek előtérbe. Egy reggel, amikor Kovaljov a tükörbe nézett, megrázó felfedezést tett: orra helyén csupán egy lapos folt volt látható. Miután gyorsan felöltözködött, az ülnök azonnal elindult, hogy felkutassa eltűnt testrészét. A keresés nem tartott sokáig, ugyanis nem sokkal később egy elegáns ruhába öltözött férfi lépett ki egy kocsiból, aki meglepő módon teljesen hasonlított a hiányzó orrára. Az ismeretlen úr egy székesegyház felé vette az irányt, de hiába próbálta Kovaljov megszólítani, az orr nem reagált.
Kovaljov ezután a rendőrfőnökhöz sietett, de nem találta otthon, így a kiadóhivatalhoz fordult, hogy hirdetést adjon fel az orra megtalálása érdekében. Azonban a hírlapigazgató elutasította kérését. Délután ismét próbálkozott a rendőrfőnöknél, ám ezúttal sem járt sikerrel, mivel a főnök nem volt hajlandó munkaidőn kívül fogadni.
Kovaljov kétségbeesetten tért haza, ám nem sokkal később egy fiatal rendőrtiszt jelent meg nála, közölve, hogy megtalálták az orrát, és visszaszolgáltatták. Az ülnök azonnal felhívta orvosát, aki azonban elutasította a kérését, és nem vállalta az orr visszaragasztását. A kudarcot követően Kovaljov levelet írt Podtocsina törzstisztnek, fenyegetve, hogy beperli boszorkányság vádjával. Az asszony válaszában azonban kiderült, hogy nem volt tudomása az esetről, és hogy lányát éppen megkérni készült.
Miközben Kovaljov próbálkozásai és csalódásai egyre inkább elmélyültek, az orra története gyorsan elterjedt a városban. Pletykák kezdtek keringeni, miszerint az orr önállóan sétálgat a Pétervár utcáin, bár senki sem tudta igazán megerősíteni a híreket.
3.
Április 7-én váratlan fordulatot vett Kovaljov törvényszéki ülnök élete, amikor reggel arra ébredt, hogy orra ismét a helyén van. Senki sem tudja, hogyan került vissza. Nem sokkal később Ivan Jakovlevics, a helyi borbély, félve keresett fel az ülnöknél, hogy borotválja meg őt. Kovaljov, bár meglepődött, hogy orra újra az arcán van, határozottan megtiltotta a borbélynak, hogy hozzáérjen a visszanyert testrészhez.
Ez az esemény egy újabb furcsa fejezetet ad hozzá Kovaljov különös történetéhez. Az író, aki megörökítette az esetet, költői kérdéssel zárja művét: hogyan választhat egy szerző egy ilyen rendkívüli témát a története középpontjául? Az eset ismét rávilágít arra, hogy az élet olykor a legváratlanabb módon folytatja saját regényét.
Gogol: Az orr olvasónapló
Olvasónaplók – verselemzések:
- Olvasónaplók
- 1-2. osztály
- 3-4. osztály
- 5. osztály
- 6. osztály
- 7. osztály
- 8. osztály
- 9. osztály
- 10. osztály
- 11. osztály
- 12. osztály
- 1-4. osztály
- 5-8. osztály
- 9-12. osztály
- Ajánlott olvasmányok
- Elemzések – Verselemzések
- Kötelező olvasmányok röviden
- Versek gyerekeknek
- Versek mindenkinek
- Szerelmes versek gyűjteménye
