Fazekas Mihály „Lúdas Matyi” című műve népmesékkel átszőtt elbeszélő költemény. A szerző humoros ábrázolásban tárja elénk, miként tudja a talpraesett szegénylegény átverni a gazdag urakat. A történetben – akár egy klasszikus mese – az ügyesség és az eltökéltség végül legyőzi a kapzsiságot és a butaságot.
Szereplők:
Matyi, siheder fiú
Öreg özvegyasszony, Matyi anyja
Döbrögi uraság,
Ispánok,
Favágók,
Jobbágyok,
Scorbuntius úr,
öreg orvos,
Bíró,
Szolgák,
Poroszlók,
Sánta banya,
Szobalány,
Fiatal siheder,
Lándzsások.
Az irodalmi mű, amelynek első változata 1804-ben született meg, kézirat formájában hamar népszerűvé vált és az író tudta nélkül került nyomtatásba. 1815-ben Kerekes Ferenc, a későbbi debreceni professzor, aki akkor Bécsben tanult és nem ismerte a szerző személyét, névtelenül adta ki a „Lúdas Matyi”-t. Fazekas Mihály, a mű szerzője, levélben tiltakozott a kiadás ellen. Ezután átdolgozta a művet és 1817-ben saját neve alatt jelentette meg Bécsben, műve előszavában pedig utalást tett a plágiumra.
Fazekas Mihály: Lúdas Matyi olvasónapló
Első levonás
Egy csendes faluban élt egykor egy idős özvegyasszony és fia, Matyi. Az életüket szűkösen, de becsületes munkával frissítették meg. Míg az asszony szorgalmas volt, addig Matyi hajlamos volt inkább az időt elütni, anyja gyakori figyelmeztetései ellenére is. Egy napon azonban Matyi elege lett a semmittevésből, és úgy döntött, felfedezi a világot. Megismerkedett helyi fiatalokkal, akik megmutatták neki a világ szépségeit, és eldöntötte, hogy anyja által nevelt libákat visz az elkövetkezendő döbrögi vásárra, remélve, hogy kalandokkal és némi pénzzel tér haza.
A vásáron azonban a helyi Döbrögi család szabta meg az árakat és rendelkezett mindenki tulajdonán. Matyi, aki nem volt tisztában a helyi szokásokkal, szembeszállt az urasággal, amikor az megpróbálta alacsony áron megvásárolni a ludait. Matyi nem volt hajlandó féláron eladni a szép ludakat, ezért büntetésképpen ötven botütést kapott. A megaláztatás után fogadalmat tett, hogy megbosszulja magát, így született meg a fogadalma: „Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza.”
Második levonás
Matyi, aki a döbrögi vásárban elszenvedett megaláztatása után nem merte szembenézni édesanyjával, elhatározta, hogy vándorútra indul. Európa számos országát bejárva több mesterséget elsajátított és több nyelvet is megtanult. Ezekkel a tapasztalatokkal tért vissza Döbrögre, hogy beteljesítse a korábban tett fogadalmát. Észrevette, hogy Döbrögi úr éppen új kastélyt építtet, amelynek a tetőszerkezete még nem készült el. Olaszországi tapasztalatokkal felvértezve ácsnak adta ki magát, és így került be az uraság udvarába.
Döbrögi úr, értékelve a távoli vendég tapasztalatait, meghívta vacsorára és tanácsát kérte az épülő kastélyhoz. Együtt mentek az erdőbe, ahol Matyi ügyesen egyre mélyebbre csalta Döbrögit. Végül egy magas tölgyfához kötözte, és tölgyfa husánggal megverte, majd elvette a ludakért járó pénzt. A támadás után nagy felháborodás kerekedett, amikor megtalálták a meggyötört Döbrögit, aki az eset után megrendült egészségű lett.
Harmadik levonás
Bár Döbrögi emberei szorgalmasan keresték, Matyi nyoma teljesen kikapcsolt. Eközben a fiú felkereste korábbi tanítómesterét, Dr. Scorbuntzius urat, a gyógyítás művészetének ismerőjét. Matyi kölcsönkérte az öreg orvos elnyűtt parókáját, spádéját, bőrnadrágját és fakó kabátját, majd német orvosként mutatkozott be, miközben Döbrögi birtokai felé vette az irányt.
Egy közeli faluban útmutatót fogadott, hogy segítségével megtaláljon egy (kitalált) generálist, aki állítólag fontos betege volt. A helyi bíró, tudva Döbrögi megveretéséről, azonnal értesítette a kastélyt egy híres doktor érkezéséről a környékre. Döbrögi, aki korábban már több sikertelen kezelést kapott, többek között kerékgyártótól és lóorvostól, izgatottan várta az új orvost.
Követek érték utol Matyit, aki ellenszenvvel, de kénytelen volt velük menni Döbrögihez. A fiú megvizsgálta a beteget, fürdőt és köpölyözést írt elő, majd elküldte a cselédséget gyógyfüvekért, hogy kettesben maradhassanak. Ebben a magányos pillanatban Matyi eltömítette Döbrögi száját egy kendővel, majd megismételte az ötven botütést, miközben leleplezte magát.
Ismét magához vette a ludakért járó pénzt. Mire a gyógyfüveket gyűjtő cselédség visszaért, Matyi már messze járt a lován. A kastély népe rémülten talált rá a majdnem haldokló, elvert Döbrögire. Hiába indultak a csaló doktor nyomába, nem találtak rá.
Negyedik levonás
Döbrögi már-már fél Lúdas Matyitól. A köznyelvben is „ludasnak” nevezik azokat, akik valamilyen hibát követnek el. Urasága pánikjában minden ludat kiirtatott a környéken, sőt, már a lúd szó hallatán is borzongást érez. Matyi azonban nem feledkezett meg az ígéretéről, hogy még egy verés vár Döbrögire.
Amikor Döbrögben újra vásárt rendeztek, Matyi egy ifjú sihederrel kötött megállapodást. A fiú Matyi lovát kapja meg jutalmul, ha eltereli a figyelmet: amint Döbrögi hintója megérkezik, felugrik a lóra és kiáltja, hogy ő Lúdas Matyi. A döbrögi lakosok és a hivatalos erők azonnal a siheder után eredtek, míg a valódi Matyi ismét kegyetlenül elverte Döbrögit, és harmadszor is magához vette a ludak árát.
Így Matyi rendezte „adósságát” és elhagyta a várost. A történtek után Döbrögi megváltozott: jóindulatúbb lett és kedvesen bánt embertársaival.
