Wass Albert – Adjátok vissza a hegyeimet! olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések2 hét ezelőtt018 perc

Albert Wass műve egy szegény pásztorgyerek történetén keresztül világít rá az erdélyi magyar közösség sebezhetőségére a Trianon utáni három évtizedben. A regény főhőse felnő, családot alapít, tisztességes életet él, és kiváló katonaként szolgál, miközben a körülötte lévő világ egyre inkább elviselhetetlenné válik. Wass Albert éleslátóan ábrázolja a nagyhatalmak politikai játszmáit, amelyek ma is éppoly meghatározóak, mint a múlt században.

Wass Albert – Adjátok vissza a hegyeimet!

A regény főhőse, a névtelen Fiú, családjával együtt az erdélyi havasok elhagyatott vidékein él. Tragikus körülmények között, anyjuk kígyómarás áldozatává válik, ami a Fiút korán a felnőtté válásra kényszeríti. Iskolai éveit követően juhászbojtárként dolgozik a hegyekben, ahol a helyi lány, Anikó iránti szerelme ad némi vigaszt a nehéz körülmények között.

A hegyi élet nemcsak rendkívül kemény, hanem gyakran életveszélyes is, mivel a helyi magyarok számára tilos volt fegyvert tartani, és titokban kellett vadászniuk. A Fiú egy iskolatársától, Durdukástól szerez fegyvert, amit bőrcserével honorál. Apja vadásztudománya révén ő is megtanulja a mesterséget, de végül egy vadkan áldozata lesz. A tiltott fegyverhasználat miatt fél év börtönbüntetést kap, és miután szabadul, már nem találja meg családi otthonát.

A történet során a Fiúból vonzó külsejű Legény válik, aki összetűzésbe kerül egy gazdagabb fiatalemberrel Anikó kegyeiért. Ahogy a helyzet egyre nehezebbé válik, a fegyverekhez és a lőszerekhez való hozzáférés is lehetetlenné válik, miközben a fegyvereket és a lovakat is elkobozzák. Munkát vállalva, favágóként próbálja fenntartani magát, miközben öccsét és a falu többi magyar lakóját munkaszolgálatra viszik.

1940-ben, a bécsi döntés következtében, a magyarok visszaszerezték Észak-Erdélyt és Székelyföldet, így az új határok már azt a területet is magukhoz csatolták, ahol a regény főhőse, a Legény élt. Az új határok kialakítása után a román közösség kezdett aggódni a magyarok esetleges bosszújától. A feszültségek enyhítése érdekében Durdukásék próbálták ápolni a baráti kapcsolatokat. Ekkor tér vissza a harmadik testvér a munkaszolgálatból, tele keserűséggel és románellenes érzelmekkel, majd őt is behívják a hadseregbe.

Közben hírek érkeznek arról, hogy a Romániánál maradt erdélyi területeken a magyarul beszélőket erőszak érheti. A Legény erdőőrként dolgozik, vadászatokat szervez a gazdagok számára, és sikeresen épít karriert, házat épít Belcsujban, valamint feleségül veszi Anikót, akivel közösen fiukat, Andriskát nevelik. Julika, a húga, Durdukás fiához megy feleségül, de ez a házasság az öccs számára árulásnak tűnik, aki hazatérve a katonaságból, nehezen viseli el a döntést.

A Legényt és öccsét Ukrajnába vezénylik, ahol a Vörös Hadsereg ellen kell harcolniuk. A harcok intenzitása miatt hamar visszavonulnak az erdélyi havasok lábához. Az oroszok áttörik a német vonalat és elárasztják Erdélyt. A Legény megsebesül, és amint képes rá, hazatér, de tragikus látvány fogadja: feleségét és fiát megölték, otthonukat felgyújtották. Julikát a Durdukás család az orosz katonák kegyeibe ajánlotta, de őt megerőszakolták.

Bár a Legény mindent elvesztett, mégis életben marad, mert „a test élelemre vágyik, és nem törődik azzal, ha a szem üresnek látja a világot.” A fájdalmas veszteségek ellenére próbált értelmet találni a múltbeli történésekben és reményt a jövőre nézve. E filozofálásban az ilvai örmény molnár társára lelt. Beszélgetéseik során a molnár azzal vigasztalta, hogy az idő előrehaladtával a sok jó ember felülkerekedik majd a rosszakon, akárcsak a jó búzaszemek, amelyek a mérleg serpenyőjében lenyomják a rosszakat.

Az örmény molnár sokat segített a Legénynek, miközben szoros barátság alakult ki közöttük. Az évek során először a románok, majd az oroszok, később pedig a németek fosztogatták őket, miközben az amerikaiak súlyosan bombázták a környéket. Az oroszok fegyverletételre szólították fel a magyar katonákat, és szögesdrótos táborba zárták őket. Itt értesültek arról, hogy a németek letették a fegyvert, és a háború elveszett. Az oroszok állatok módjára hajtották őket Oroszország felé, de a Legény kihasználva a vihar zaját, megszökött a zászlóssal, és hazakísérte őt.

A Legény és a zászlós a tanya romjait találják meg, amelyet a zászlós egykori alárendeltjei, akik azóta kommunistákká váltak, fosztottak ki. Bár a család életben maradt, másnap a zászlóst háborús bűnösként elviszik és megölik.

Mivel a Legény háborús bűnösként nem vállalhatott munkát, visszatért a hegyekbe, ahol szénégetőként dolgozott. Felkereste a községházát, hogy tisztázza magát a bíró előtt, ahol váratlanul saját öccsét találta a bírói székben. Az öccse felajánlotta, hogy ha belép a pártba, erdész lehet, de a Legény ezt elutasította, és visszatért szénégető életéhez. A hegyekben találkozott más elüldözöttekkel: a régi juhásszal, Samu bácsival, egy báróval, akit a kommunisták kisemmiztek, és egy doktornővel, akit az oroszok űztek el a falujából. Mindannyian földönfutókká váltak a saját hazájukban.

A Legény egy puskát kap a bárótól, és elmegy az öccséhez, hogy hivatalosan bejegyeztessék a fegyvert, elkerülve a további problémákat. Ekkor azonban éppen bilincsben viszik el az öccsét, miközben az egyik csendőr brutálisan bántalmazza annak várandós feleségét, aki a támadás következtében meghal. A családi tragédia után a kisfiú Julikáékhoz kerül.

Egy alkalommal, amikor a Legényt igazoltatják a hegyen, és nem tudja felmutatni a szükséges iratokat, elviszik egy sóbányába dolgozni. Nem sokkal később megszökik, és egy nehezen megközelíthető barlangban rejtőzik el. A helyet hamarosan más bujkálók is elfoglalják, köztük régi barátai és új ismerőseik, akik együttműködve próbálnak túlélni. Az örmény barátjukra már nem számíthattak, mivel az új kommunista politikai biztos, a komiszár agyonlőtte őt.

A közösség később bosszút áll a bűnös komiszáron: az erdőbe csalják, és rákényszerítik, hogy öngyilkosságot kövessen el. Karácsony éjjelén a gyergyói pap a hívek előtt hirdeti, hogy bízik benne: nyugaton már készülődnek a magyarok, hogy megmentsék őket, és elhozzák számukra a szabadságot.

A pap arról beszél, hogy Amerika támogatásával az oroszok legyőzik a magyarokat, és hangsúlyozza, hogy a magyar nép a „szabadság és igazság népe”. Magyarország az emberi jogok védelmében vett részt a háborúban, esküt tett és szerződéseket kötött, de ezek a megállapodások végül nem nyújtottak védelmet.

A Legény Amerikában találkozik a hideg valósággal: azt tanácsolják neki, hogy keressen új hazát, mivel háborús bűnösként nincs alapja semmilyen követelésnek. Ráadásul azt is közlik vele, hogy a felelősök már büntetésüket töltik, így több segítséget nem nyújthatnak.

Ezek után találkozik öccsével, akit éppen kiutasítottak az általa ígéret földjének tekintett helyről. Az öccse keserűen megjegyzi: „Nincsenek apostolok, csak üzletemberek vannak,” és hozzátette, hogy az erdélyi magyarok megmentése nem kínál semmiféle üzleti lehetőséget.

Amikor a Legény ráébred, hogy a nyugati világot nem érdekli a magyarság sorsa, és hogy a nagyhatalmak célja inkább a magyarok és más kisebb népek bekebelezése vagy elpusztítása, mély csalódottság tölti el. Túl sokat látott és tapasztalt ahhoz, hogy illúziók és áltudományos ideológiák által becsaptasson. Nem hajlandó alkut kötni.

Végül felkiált: „Adjátok vissza a hegyeimet!”