Általános infók:
Szerző: Szophoklész
A mű címe: Antigoné
Műfaj: Tragédia
A mű keletkezése :A dráma i. e. 442-ben íródott. Eredeti nyelve ógörög, azonban napjainkra számtalan nyelvre lefordították.
Szereplők:
- Antigoné: Haimón menyasszonya
- Iszméné: Antigoné testvére
- Polüneikész: A fiatal harcos, aki a városra támadt, hogy testvérét a trónról letaszítsa. (nem konkrét szereplő, csupán emlegetik őt)
- Eteoklész: a város védelmezője (nem konkrét szereplő, csupán emlegetik őt)
- Kreón a király
- Haimón: Kreón fia, Antigoné vőlegénye
- Theiresziász a vak jós
- Euridiké (Kreón felesége)
- őr
- szolga
- thébai vének kara
Szophoklész: Antigoné olvasónapló
A történet Thébai királyi palotájának előterében játszódik, és mindössze néhány órát ölel fel.
Antigoné közli húgával, Iszménével, hogy bátyjukat, Polüneikészt, nem temethetik el tisztességesen, mivel Kreón király megtiltotta. Polüneikész bűne az volt, hogy a város ellen fordult, és megpróbálta megfosztani testvérét a tróntól. Antigoné azonban nem hajlandó elfogadni a parancsot, és titokban elhatározza, hogy eltemeti testvérüket. Ehhez Iszméné segítségét kéri, ám húga, bár egyetért a halottak iránti tisztelettel, nem mer szembeszállni Kreón akaratával. Antigoné csalódottan elutasítja Iszménét, és egyedül készül véghezvinni tervét.
A kar elbeszéléséből kiderül, hogy Polüneikész és Eteoklész testvérharcban vesztették életüket. Kreón mély tisztelettel emlékezik meg Eteoklészről, akit hősként tart számon, míg Polüneikészt megveti árulása miatt. A vének tanácsa sem ért egyet Polüneikész gyászának és temetésének tiltásával, ám nyíltan nem szállnak szembe a király döntésével.
Megjelenik egy őr, aki beszámol arról, hogy valaki port szórt a tiltott holttestre, ám az elkövető kiléte ismeretlen. A vének tanácsa figyelmezteti Kreónt: halandó ember nem szegülhet szembe az istenek törvényeivel. A királyt azonban elvakítja a bosszúvágy és a hatalma iránti félelem; nem hajlandó visszavonni saját parancsát. Elengedi az őrt, de megköveteli a tettes kézre kerítését. Rövidesen elfogják Antigonét, aki nyíltan vállalja tettét. Kreón gyanítja, hogy Iszméné is segített, és őt is felelősségre akarja vonni.
Antigoné nem ismeri el Kreón uralmát, hangsúlyozva, hogy az isteni törvények minden emberi parancsot felülírnak. Haimón, Kreón fia, amikor értesül a helyzetről, érvekkel próbálja jobb belátásra bírni apját, de Kreón hajthatatlan marad; attól tart, hogy ha visszavonja szavait, gyengeséget mutatna uralkodóként. A nép eközben Antigoné oldalára áll.
Kreón úgy dönt, hogy Antigoné csak annyi élelmet kapjon, ami az életben maradáshoz szükséges, míg Iszménét – a kar tanácsára – szabadon engedik.
Végül mindkét nővért börtönbe vetik, annak ellenére, hogy Antigoné Kreón fiának, Haimónnak a jegyese. A kar baljóslatú jövőt sejtet.
Theiresziász, a vak jövendőmondó figyelmezteti Kreónt: ez az utolsó esélye, hogy jóvátegye korábbi hibáit. A király azonban továbbra is politikai összeesküvést sejt, és nem hajlandó elismerni tévedését. Erre a jós azt jósolja, hogy Polüneikész halála miatt egy napon belül újabb thébai férfi fog meghalni, ami súlyos szerencsétlenséget hoz Kreónra. Ez végre rádöbbenti a királyt, hogy cselekednie kell, de már késő. Nemsokára megérkezik a hír: fia, Haimón, öngyilkosságot követett el. Felesége, Eurüdiké, kétségbeesetten kérdezi férjét, hogyan történhetett ez meg.
Kreón, megrendülve a tragédiától, siet eltemetni Polüneikész holttestét, majd egyik szolgájával a sziklasírhoz indul, hogy kiszabadítsa Antigonét. Ám amikor odaérnek, már késő: Antigoné holtan esik össze, és Haimón is saját magát döfi át egy tőrrel. A fiú szemében harag és düh tükröződik; nem tudott megbocsátani apjának. Fia holttestét magával hozva Kreón szembesül a legújabb tragédiával: felesége, Eurüdiké is véget vetett életének, és haláláért a királyt tette felelőssé, aki szerinte a családjukra sújtó rettenetes balsorsot előidézte.
Kreon tehát megtarthatta féltett királyságát, de mindenkit elveszített, aki közel állt hozzá és senkire nem támaszkodhatott.
Az Antigoné fő konfliktusai
Antigoné és Kreón
Az Antigoné drámájának központi konfliktusa Antigoné és Kreón szembenállása. A két szereplő két különböző értékrendet képvisel, amelyek összeütközése váltja ki a tragédiát. Kreón hazaárulónak tartja Polüneikészt, ezért megtiltja, hogy eltemessék, mivel úgy véli, minden hatalom az ő kezében összpontosul. Számára csak Eteoklész érdemel tiszteletet, míg Polüneikészt ellenségként kezeli. Ezzel szemben Antigoné az isteni törvényekre hivatkozva állítja, hogy még a királynak sincs joga megváltoztatni azokat; szerinte mindenkinek kijár a végtisztesség. Antigoné a szeretet vezérelte cselekedetét büszkén vállalja, és úgy véli, testvérének eltemetése nem lehet szégyen. „Az én vezérem a szeretet, s nem a gyűlölet” – vallja.
Antigoné és Iszméné
Konfliktus feszül Antigoné és húga, Iszméné között is. Iszméné, bár nem ért egyet Kreón parancsával, hajlandó meghajolni a király akarata előtt, és próbálja lebeszélni Antigonét a törvényszegésről. Félti saját és testvére életét, míg Antigoné hajthatatlan marad, és dühös Iszménére, amiért az nem hajlandó kiállni Polüneikész mellett.
Kisebb konfliktusok:
- Haimón és Kreón között – Haimón apja döntései ellen próbál érvelni, de Kreón hajthatatlan.
- Teiresziász és Kreón között – a jós figyelmezteti a királyt, aki azonban gyanakvással reagál.
- Iszméné és Kreón között – Iszméné ugyan elfogadja a király döntését, de belső ellentétei tovább fokozzák a feszültséget.
