Petronius: Satyricon olvasónapló 1. rész

Olvasónaplók, verselemzések2 hét ezelőtt2 hét ezelőtt038 perc

Petronius: Satyricon olvasónapló 1. rész

A Satyricon egy rendkívül szellemes és éles eszű írás, melyet pikáns helyzetek és komikus jelenetek gazdagítanak, miközben a szabad szexualitás és erotikus elemek is hangsúlyos szerepet kapnak. Petronius műve az ókori társadalomról alkotott sajátos képét tükrözi, amelyet az ókori görög komédia mestere, Aristophanes is inspirált.

A műben megjelenő gondolkodásmód a szerelemről és a testiségről markánsan eltér a mai kor felfogásától, ami magyarázatot adhat a szabadon kezelt szókimondásra és pajzánságra. Bár a szexualitás visszatérő témája jelentős szerepet kap, Petronius írása sokkal többet kínál, mint puszta erotikát: az író egy részletes, éleslátó képet fest egy olyan kornak, amelyet a társadalmi élet elkorcsosulása, a művészetek kiüresedése és a tudományos felfedezések hiánya jellemez.

A történet Dél-Itáliában játszódik, hol Nápolyt (vagy Puteolit), hol a tengert, hol pedig Croton városát ábrázolva.

Szereplők:

Encolpius: érett férfi, ő beszéli el a történetet
Giton: fiatal kamasz
Ascyltos: haragvó természetű, durva és faragatlan férfi.
Eumolpus: költő, író, bölcselkedő férfi a mű utolsó harmadában csatlakozik E. és G. kettőséhez. Eleinte ostobaságával tűnik ki, de a regény vége felé meglepő ravaszságot tanúsít.
Lichas: gazdag kereskedő, E. és G. eleinte szolgálatában vannak, idővel azonban többször meggyűlik a bajuk vele, és elmenekülnek tőle (Felesége az alig említett Hedylé).
Tryphaena: Lichas szeretője, híres kalandornő
Agamemnon: szónoklattanár, E., G., és A. vele megismerkedve, az ő közbenjárására kapnak meghívást a gazdag Trimalchio lakomájára
Trimalchio: gazdag arisztokrata, földbirtokos, újgazdag. Rabszolgasorból emelkedett fel tehetsége és szerencse révén, s vált a város legjelentősebb, legjobb gladiátorjátékát rendező, és állandóan lakomázó előkelőjévé. Szeretője Croesus
Fortunata: Trimalchio felesége, eredetileg ő is rabszolga
Habinaas és felesége Scintilla: Trimalchio barátai
Lycurgus: az ő villáját fosztják ki ruhát és aranyat szerezve E G és A.
Quartilla: Priapus isten templomának papnője (Nápoly, vagy Puteoliban), az ő szertartásai lesik ki a hármak E-G-A, akiket a papnő és csapata sajátos módon büntet meg
Paraszt-és felesége: aki ellopta tunicájukat (A-E-G-jét), s akitől ellopták köpenyét
Circe: gazdag nő, akinek csak a szolgai sorú férfiak tetszenek. Chrysis: Circe szolgálója
Oenothea: Priapus Croton városbeli papnője

Petronius: Satyricon olvasónapló 1. rész

Egy nap három ismeretlen csavargó tűnt fel a görög alapítású Nápolyban vagy Puteoliban: Encolpius és Ascyltos, mindketten a harmincas éveik végén járó férfiak, valamint Giton, a tizenhat éves, vonzó fiatalember. Encolpius korábban sértést követett el Priapus, a kertek és mezők védelmezője, valamint a férfiasság szimbóluma ellen, aki hatalmas fallosszal ábrázolt istenségként volt ismert.

Priapus haragja miatt Encolpius rabszolgasorba került, de később megszökött a fogságból, miután elárulta, sőt valószínűleg meg is ölte gazdáját. Bár a bíróság halálra ítélte volna, ő mégis elkerülte a büntetést, és megúszta a halálos ítéletet. Ezt követően ismerkedett meg Gitonnal, akit testvéreként és szeretőjeként fogadott el.

A három férfi együtt vándorolt városról városra, lopásokból és csalásokból megélve, miközben ügyes beszélgetésekkel vacsorameghívásokat is szereztek. Útjaik során találkoztak Lichassal, egy gazdag kereskedővel, aki alkalmazásába vette őket. Utazásaik során gyakran csatlakozott hozzájuk Tryphaena, a kalandos életet élő nő, aki több férfi szeretőjével is kapcsolatban állt.

A csoport dinamikáját bonyolult kapcsolatok hálója formálta, ám ezek végül a folyamatos viszályok következtében széthullottak. Encolpius és Giton, akikért többen is versengtek, megszöktek, miután Encolpius bosszúból elcsábította Lichas feleségét, Hedylét. Lichas hosszú ideig tartó haragot táplált emiatt. A társaság útközben találkozott Ascyltossal, egy hasonlóan csavargó, de sokkal durvább természetű férfival, akit harmadik társukként befogadtak.

Nápoly, vagy Puteoli városában

Mielőtt Puteoliba érkeztek volna, Encolpius és társai kifosztották egy bizonyos Lycurgus nevű férfi villáját, ahonnan tisztességes ruhákat és egy kis mennyiségű aranyat zsákmányoltak, amelyet Encolpius tunicájába rejtettek.

A városba érve egy egyszerű fogadóban béreltek szobát. Egy alkalommal betértek Priapus templomába, ahol figyelemmel kísérték a titokzatos és különös áldozati szertartásokat, melyeket Quartilla papnő vezetett. Miután rajtakapták őket, gyorsan menekülniük kellett, és eközben Encolpius észrevette, hogy elvesztette az aranyat rejtő tunicát. Kárpótlásul egy parasztember köpenyét sikerült megszerezniük.

Ezt követően úgy döntöttek, hogy a jövőben nem lopással, hanem egy gazdag ember ügyfeleivé válva próbálkoznak szerencsével. Ehhez igyekeztek intellektuális és kultúrált személyiségekként feltűnni. A város egyik ligetében található szónokképző iskolába látogattak, ahol Encolpius Agamemnon szónoklatán vett részt, és maga is felszólalt a tudományosság és művésziség eltűnése, valamint a rossz szónoklattan tanárok és a közízlés hanyatlása témájában. Beszéde Agamemnon tetszését elnyerte.

Társai éhség miatt elhagyták a helyszínt, és Encolpius, őket követve, véletlenül egy bordélyházban találta magát. Ott egyik társát félrevezette egy kerítőnő, míg a másik egy tisztes családapától kapott homoszexuális ajánlatokat. Végül mindannyian visszatértek, bár Encolpius volt az utolsó, aki hazaérkezett. Giton elmondta neki, hogy Ascyltos erőszakoskodott vele, de végül könnyedén kibékültek.

A három barát egy ideig békésen élt együtt, azonban Ascyltos nem hagyta abba a próbálkozásait, hogy meghódítsa Gitont. Encolpius úgy döntött, hogy végleg megszabadítja őket Ascyltostól. Ascyltos, aki tudta, hogy hamarosan Trimalchion gazdag házában lesznek vendégek Agamemnon közbenjárására, megkérte őket, hogy a vacsora után másnap válasszanak külön utakat. Encolpius azonban visszautasította ezt, így Ascyltos kénytelen volt távozni. Miután Encolpius megbizonyosodott róla, hogy Ascyltos elhagyta a környéket, magához vonta Gitont. Ascyltos azonban váratlanul visszatért, és sértődöttségét fejezte ki amiatt, hogy míg Encolpius és Giton szabadon létesíthetnek kapcsolatot, neki ez tilos. A három férfi végül ismét kibékült.

A három férfi a piacra ment, hogy eladják egy paraszttól ellopott köpenyt. Ott találkoztak a paraszttal, aki korábban elvette Encolpius aranyat rejtő tunicáját. Kiderült, hogy a köpeny tulajdonosa és a tunica tolvaja ugyanaz a férfi volt. A konfliktus botrányok és veszekedések közepette, de végül megoldódott: a köpenyért cserébe visszakapták a tunicát. Szerencsére a paraszt nem vette észre a bevarrt aranyat, így azt is sikerült visszaszerezniük. Miután hazaértek, ebédeltek.

Váratlanul megjelent Quartilla, Priapus papnője, több barátjával együtt. Priapus isten megsértése miatt erőszakot alkalmaztak Encolpiuson és Ascyltoson, majd arra kényszerítették őket, hogy kimerültségük ellenére tivornyázzanak egész éjjel, hogy engeszteljék a megbántott istent. Giton büntetése egy látványos ceremónia keretében zajlott, amelyben Pannychis, egy hétéves gyermeklány szerepelt, akit így avattak be Priapus szolgálatába. Az események után Quartilla és társai távoztak.

Másnap Agamemnon jelent meg, és gondoskodott róla, hogy meghívást kapjanak Trimalchio, a város díszpolgárának közelgő lakomájára.

A lakoma Trimalchionál

Trimalchio, a gazdag újgazda és földbirtokos, aki rabszolgaként kezdte, tehetségének és szerencséjének köszönhetően emelkedett fel, és mára a város egyik legbefolyásosabb alakjává vált. Híres a grandiózus gladiátorjátékok és a folyamatos lakomák szervezéséről. Stílusa tipikus újgazdag módjára emlékeztet, ügyetlenül próbálva másolni az ősi arisztokrácia pompáját. Lakása pazar díszítésekkel van tele, domborművekkel és dicsekvő feliratokkal, amelyek gazdagságát hirdetik. Lakomái gyakran babonás szokásokkal és színes előadásokkal tarkítják az étkezést, amelyet színészek fellépései is színesítenek.

Trimalchio társaságában gyakran fordulnak meg kevésbé előkelő személyek is, köztük ingyenélő és nyerészkedő egyének, sokan közülük egykori rabszolgái. Idővel még saját rabszolgáit is bevonja a mulatságokba. Trimalchio magát kövérségével és bőkezűségével emeli ki, emellett egy fiatal szeretőt is tart, Croeust, egy csipás szemű kamaszt.

Trimalchio vagyonának mértékét maga sem ismeri teljesen; gazdasága minden szükséges javat előállít, így semmit sem kell vásárolnia. Személyisége beképzelt és kéjenc, a feleségével is durván bánik, annak ellenére, hogy ő irányítja a háztartást és szervezi a lakomákat. Mindezekről Encolpius egy beszélgetés során, egy másik vendégtől értesül. Ezenkívül bemutatásra kerülnek Trimalchio egykori rabszolgatársai, akik ma már a legjobb barátai, és akiket ő emelt fel a nyomorból.

A Trimalchio által rendezett lakomán egy csillagász tartott előadást, amely a korabeli tudományos szemléletet tükrözve csillagjóslással vegyítve, elsősorban horoszkópok elemzésére összpontosított. Az előadás jól mutatta a tudományos szellem hanyatlását az adott korban. Az estét különféle kulináris trükkök és látványos fogások színesítették, például sült vaddisznóból kirepülő madarak és disznóhúsból formált szárnyas alkotások.

A vendégek között egy beszélgetés zajlott Crysanthus haláláról, mely során Seleucos tolmácsolásában az emberi gyengeségek és az élet múlandósága kerültek terítékre. Phileros egy jókedélyű, kedves, de naiv férfiról mesélt, aki még életben van, és akit saját szolgái kihasználtak.

Ezt követően Ganymedes a magas gabonaárakról és az aszály okozta ínségről beszélt. Felidézte a múlt szép időit, amikor még voltak földművesek, nem léteztek parlagon hagyott földek és éhínség, és az emberek hittek az istenekben, akik viszonozták is ezt a hitet. Ganymedes véleménye szerint a mai kor tisztességtelensége és vallástalansága, amit a római istenek elhanyagolásával hozott összefüggésbe, vezetett a jelenlegi hanyatláshoz.

A lakoma folyamán Echion két gladiátorjátékot hasonlított össze: Trimalchio fényűzően megrendezett játékait és Glycon szerencsétlenül szervezett versenyeit. Megemlítette, hogy Glycon pénztárosát is a porondra küldték, miután megcsalta Glycont, bár valójában a felesége volt a hibás az ügyben. Echion emellett büszkén beszélt fiáról, akinek tanítómesterét, Agamemnont is meghívta birtokára, és arról, hogyan igyekszik pénzével fejleszteni fia széleskörű tehetségeit.

Echion a beszélgetést a tudás fontosságának dicséretével zárta, hangsúlyozva, hogy a tudás és a mesterség soha nem hagyja éhen az embert.

A lakoma alatt Trimalchio egy alkalommal a vécéről tért vissza, és mivel ő maga székrekedésben szenved, engedélyt adott a jelenlévőknek, hogy szellenthessenek. Ezzel a gesztussal Claudius császár hasonló cselekedetére utalt, aki az orvosok szerint azt hirdette, hogy a szellentést visszatartani veszélyes lehet az egészségre, és súlyos betegséghez vagy akár halálhoz is vezethet. Trimalchio gyakran használja hatalmát és kedvességét szolgáival, hogy nagylelkűségét és nagyszerűségét hirdesse.

A beszélgetés közben Trimalchio birtokairól is szó esett, melyek egy részét állítása szerint ő maga sem ismeri teljesen. Tervei között szerepel egy hatalmas birtokkomplexum létrehozása, amely olyan hatalmas lenne, hogy ha Afrikába hajózna, kizárólag saját földjei mentén haladhatna – bár ez már túlzásnak tűnik.

Eközben Agamemnon a szegénység kérdését hozta szóba, kiemelve a gazdagok és a szegények közötti örök ellentétet. A vita során Trimalchio többször is közbeszólt, megkérdőjelezve a szegénység fogalmát, és hangsúlyozva, hogy ő maga mennyire távol áll ettől a világtól. Agamemnon azonban ügyesen kezelte a helyzetet, tisztában lévén azzal, hogy továbbra is Trimalchio jóindulatától és vendégszeretetétől függ.

A lakomát előre megtervezett színjátékok színesítették, amelyek között valóban különleges produkciók is szerepeltek. Egyik ilyen volt, amikor egy disznót tettek az asztalra, amit állítólag nem bontottak fel. A szakácsot először majdnem megbüntették, de végül jutalmat kapott, mivel kiderült, hogy az egész csak egy szórakoztató játék része volt. Szórakoztató jelenet volt az is, amikor vízhordók keveredtek verekedésbe, majd vödreikből csigák és osztrigák hullottak ki, amit a közönség nagy örömmel fogadott.

Trimalchio gazdagságát tovább erősítette, hogy a könyvelője is jelen volt a lakomán, aki aznapi jelentéséből olyan mennyiségi adatokat olvasott fel, amelyek elképesztették a jelenlévőket. A lakoma során cirkuszi mutatványosok is felvonultak, egyikük pedig balesetet okozott Trimalchiónak, de szerencsére ez is csupán színjáték volt, melynek célja, hogy a háziúr nagylelkűségét bemutathassa.

A költészetről is szó esett a lakomán, ahol néhány vendég verssel próbálkozott. A költemények többsége az újgazdagok ízléséhez igazodott, de akadt olyan is, amely a fényűző gazdagság hiábavalóságát taglalta. Egy különleges tombolán furcsa nyereményeket sorsoltak ki, például póréhagymát és korbácsot, amit „aszály” néven emlegettek, valamint konyhakést.

Egy ponton Ascyltos magára vonta Trimalchio egykori rabszolgatársa, jelenlegi barátja ellenszenvét, mivel szokásához híven nem tudta visszafogni magát, és mindenből gúnyt űzött. A volt rabszolga hosszan kritizálta Ascyltos szemtelenségét, miközben magasztalta Trimalchio nagylelkűségét. Bírálta a született szabadokat is, akik szerinte nem értékelik igazán az életet és a szabadságot. A vita hevében még meg is fenyegette Ascyltost, mire Trimalchio közbelépett, és jobb belátásra intette őket.

A lakoma során újabb mutatványosok érkeztek, akik egy homérosi történetet adtak elő a színpadon. Egy váratlan pillanatban pedig a mennyezet megnyílt, és „az égből” újabb fogások – gyümölcsök és csemegék – érkeztek, melyeket Trimalchio vendégeinek szabadon elvitelre ajánlott.

A szórakoztatás folytatódott, amikor Nikeros, Trimalchio egyik barátja rémtörténetet mesélt egy farkasemberről, aki holdtöltekor alakult át és vadászott az állatokra. Trimalchio maga is elmondott egy történetet, amely a boszorkányok hatalmáról szólt. Ezt követően az idős Plocamus színész vette át a szót, aki énekével és fütyülésével lenyűgözte, de egyben sokakat kiakasztott a közönség soraiban.

A hangulatot Trimalchio fiatal szeretője, Croesus féltékenykedése fokozta, aki Trimalchio által megdicsért kutyára irigykedett. A konfliktus azonban hamar feloldódott, amikor Trimalchio a hátára vette és meglovagoltatta a fiút. A lakoma további részében Trimalchio új, friss szolgákat hozott be, hogy átvegyék a régiek helyét a társaságban. Az est végén desszertek és további ínycsiklandó fogások következtek.

Később Trimalchio másik barátja és ivócimborája, Habinaas érkezett nagy társaság kíséretében, akik egy kedvelt rabszolga halotti toráról jöttek, már erősen ittas állapotban. Habinaas megjegyezte, hogy a tor jól sikerült. A társaság tagjaival együtt megérkezett Habinaas felesége, Scintilla is, akik sikeresen meggyőzték Fortunatát, Trimalchio feleségét, hogy csatlakozzon hozzájuk, miközben ő eddig a lakoma szervezésével volt elfoglalva.

A társaságban gyorsan felpezsdült a hangulat, amikor Fortunata és Trimalchio ékszereikkel dicsekedtek, ám Habinaas lenézően megjegyezte, hogy ha nincsenek nők, akkor ékszerek sem léteznének. Ekkor a két nő közötti kölcsönös vonzalom egyre nyilvánvalóbbá vált, különösen a bor hatására. Habinaas dicsérte egyik szolgájának énektudását, míg Scintilla a szolgát kerítőnek nevezte. Trimalchio is elismerte a szolgát, és méltatta annak „kerítői” érdemeit, mivel ő is többször segített neki hasonló szolgáltatásokban, ezzel nyíltan beismerve saját csapodárságát.

A lakoma folytatásaként a szolgák megkenték a vendégek lábait illatos kenőcsökkel, és virágfüzérekkel lepték meg őket. Ezt követően Trimalchio a végrendeletéről kezdett beszélni, ígéretet téve arra, hogy halála után több szolgáját is felszabadítja, aminek hallatán a szolgák nagyon megörültek. Trimalchio azonban elővette a végrendeletet, és annak felolvasása, mely teljesen más tartalmat rejtett, könnyeket csalt a szolgák szemébe. Már most azon aggódott, hogy halála után milyen felirat kerüljön a sírkövére, és azt szeretné, ha halála után istenként tisztelnék őt. Ehhez már meg is kezdte a szükséges előkészületeket, annak ellenére, hogy jósa még harminc évet jósolt neki.

Encolpius, Ascyltos és Giton eredetileg azt tervezték, hogy korán távoznak Trimalchio lakomájáról, azonban a helyszín elrendezése – ahol a bejárat és a kijárat külön helyen voltak – megakadályozta őket ebben. Így kénytelenek voltak maradni, és részt venni a további programokon, amelyek között fürdőzés is szerepelt, kornyikálással és énekléssel kísérve.

A lakoma során egy babonás elem is felbukkant: egy kakas korai megszólalása, amely a hiedelem szerint halált vagy tűzvészt jelezhetett a környéken. Ennek hatására mindenki borából egy keveset az asztal alá öntött. Nem sokkal később egy kakast – állítólag a bűnöst, valójában egy másikat – tálaltak fel.

A helyzet tovább bonyolódott, amikor egy vonzó szolgafiú jelent meg, akit Trimalchio hosszasan csókolgatni kezdett. Ez féltékenységet váltott ki feleségéből, Fortunatából, aki szitkozódni kezdett. Trimalchio durván visszaszólt neki, és megfenyegette. Ezt követően magyarázatot adott viselkedésére, elmondva, hogy nem a fiú szépsége, hanem jelleme és tehetsége miatt csókolta meg.

Trimalchio ezután gazdagságáról és a pénz mindenek feletti fontosságáról kezdett beszélni, kiemelve, hogy „ha van pénzed, bármit elérhetsz.” Az est folyamán Trimalchio a jövőbeli temetésének kellékeit is behozatta, és kürtösöket hívott, akik gyászindulót játszottak. Az egyik kürtös azonban túl hangosan fújta, ami miatt a szomszédság tűzvészre gyanakodva betört Trimalchio villájába.

A zűrzavart kihasználva a három barát megszökött a helyszínről. Később, a történtek miatti engesztelésül, Trimalchiótól ajándékot kaptak.