Szereplők:
Both Benedek
Medve Gábor
Szeredy Dani
Merényi
Schulze tiszthelyettes
Apagyi
Tóth Tibor
Hanák tiszteletes
Ottlik Géza „Iskola a határon” című regénye a magyar irodalom jelentős alkotásai közé sorolható, és a 20. század irodalmának egyik fontos műveként tartják számon. Bár 1959-ben történt megjelenésekor csak visszafogott érdeklődést váltott ki, az idő múlásával fokozatosan megerősítette azt a státuszt, amelyet napjainkban is birtokol. A hetvenes években különösen nagy befolyást gyakorolt az újabb generációk íróira, akik új nézőpontokat kerestek, és Ottlik művét mintaként kezelték.
Az „Iskola a határon” regényben szereplő intézmény a kőszegi katonai alreálgimnázium, amely a Trianoni békeszerződés következményeként az ország határa mellé került. Az iskola egy katonai nevelési központ, ahol 1923 szeptemberétől kezdődően az újonc hét a másodéves diákok számára jelentős átmenetet hoz: a családi életből a katonai fegyelem szigorú világába lépnek.
Ez az átmenet a gyermekkortól a felnőtté válás küszöbéig vezet, ahol a fiatalokat személyes felelősségvállalásra, alávetettségre és kiszolgáltatottságra sarkallják. A regény nem csak a nevelést ábrázolja, hanem a karakterek átalakulásán keresztül a humán viselkedés mélyebb aspektusait is feltárja, miközben a történet parabolikus elemeket is beépít.
Ottlik Géza: Iskola a határon olvasónapló
A központi szereplők Ottlik Géza „Iskola a határon” című regényében Both Benedek, Medve Gábor és Szeredy Dani, három diák, akik számos kihívással szembesülnek. Ezek a fiatalok egy szorosan összetartó közösség részeivé válnak, melynek vezetője Merényi. Az iskolai élet hierarchikus felépítése a katonai fegyelmen alapszik, amit a tanárok és nevelők is fenntartanak és támogatnak.
A diákok hétköznapjait két tiszthelyettes, Bognár és Schulze nehezítik meg, utóbbi különösen nehezen viselhető. A tiszthelyettesek a vak fegyelmet és a feltétlen engedelmességet követelik meg, és gyakran alkalmaznak szigorú büntetéseket, mint például a magánzárka, azokkal szemben, akik nem alkalmazkodnak a rendszerhez.
Ottlik regényében kibontakozik, hogy Merényi és csoportja, Schulze tiszthelyettes hallgatólagos jóváhagyásával és bátorításával dominál. A történetben Merényiék nem engedélyeznek semmiféle önszerveződő kezdeményezést, és azokat, akik független sikereket érnek el, könyörtelenül megbüntetik. Az iskolai rendszer hierarchiájának terhe nyomja a diákok mindennapjait, és az igazságtalanságok miatt Medve egyik kísérletet tesz az intézmény elhagyására, majd később megszökik, de végül visszatér és alkalmazkodik.
A narratíva során egy különleges esemény is részletesen taglalásra kerül, amikor Öttevényi, a diákok egyike, Mindenszentek napját követően panaszt emel, ami rendkívüli lépés a közösség életében. Ezzel kísérli meg felhívni a vezetőség figyelmét Merényiék viselkedésére.
Az „Iskola a határon” című regényben egy különös incidens váltja ki a nagy felháborodást a századon belül. Öttevényi, aki egyik jegyzetfüzetében egy tisztet „púderes páviánülepnek” nevezett, maga került bajba, amikor ez a jegyzetfüzet Merényi kezébe került. Schulze segítségével Öttevényit a közösség bomlasztásával és erkölcsi fertőzéssel vádolták, és a főszereplők, beleértve a többi diákot is, kénytelenek voltak egy kihallgatáson erősíteni az előre megfogalmazott vádakat.
Egy másik diák, Apagyi, már elsőévesként szembeszegült a parancsokkal és tiszteletlen volt a feljebbvalóival, fenyegető viselkedését, többek között bicskájának előrántásával is demonstrálta. Apagyi sorsa az lett, hogy a diáktársai, akik elege lettek folyamatos devianciájából, egy este megverték, aminek következtében ő is kénytelen volt elhagyni az intézményt.
Amikor a diákok negyedéves korukba lépnek, váratlanul értesülnek arról, hogy Schulze tiszthelyettest Jutasra vezényelték, ami számukra meglepő fejlemény, tekintve, hogy korábban gyakran tréfálkoztak a távozásának eshetőségével. Ez az esemény gyengíti Merényiék befolyását, mivel Schulze utódja, Balabán tiszthelyettes nem képes fenntartani a szigorú fegyelmet. Ennek következtében a diákok közötti kapcsolatok egyre barátibbak, bajtársiasabbak és függetlenebbek lesznek.
Merényiék azonban továbbra is igyekeznek kézben tartani a helyzetet, de a végzetük végül egy váratlan esemény által éri őket, amely egy látszólag jelentéktelen diák, Tóth Tibor személyében történik. Tóth Tibor, aki vallásos és érzékeny fiú, eleinte szórakozásból kerül Merényi közelébe, ám váratlan fordulat következik be, amikor Merényi hirtelen elutasítja és még meg is alázza őt.
Szembesülve Merényiék kegyetlenségével, Tóth Tibor a kőszegi alreálgimnázium egyik befolyásos egyházi személyiségéhez, Monsignor Hanákhoz fordul segítségért, és részletesen tájékoztatja az őt és társait ért kegyetlenkedésekről. Hanák tiszteletes, aki jelentős egyházi befolyással bír és kihasználva, hogy Merényiék már nem élvezik korábbi védettségüket, azonnali hatállyal hét diákot távolít el az intézményből.
Ezzel véget ér a hatalmaskodás, és az iskolai élet újra a normális mederbe tér. A diákok befejezik tanulmányaikat a kőszegi alreálgimnáziumban, majd a tanév végén Budapestre utaznak, ahol egy napot töltenek a főreálgimnázium megtekintésével, ami a következő tanév helyszíne lesz számukra.
