Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések2 hét ezelőtt073 perc

Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony olvasónapló

A regény cselekménye a Rákóczi-szabadságharc utolsó hónapjaiban, majd a szatmári békét követő időszakban játszódik. Főhőse, Karponayné Ghéczy Julianna, Jókai híres romantikus nőalakja, akiben démoni szenvedély ég. A nő célja, hogy kisfiát arisztokratává, nagyúrrá tegye. Ezt a célt szem előtt tartva árulja el Lőcse városát egy titkos rejtekút felfedésével a labancoknak, és hűtlen férjéhez, a fejedelmet még a szatmári béke után is szolgáló kuruckapitányhoz is.

A császári udvar, valamint az áruló magyar főurak azonban a szatmári békekötés után nem hajlandók betartani ígéretüket, és nem adnak birtokot és címet a fiának. A férfi érdemeit figyelmen kívül hagyják.

Korponayné ekkor a Rákóczihoz hű nemesek táborában keres menedéket, de ott bizalmatlanul fogadják, férje pedig soha nem bocsát meg neki. A véletlenek sorozata miatt a császáriak is gyanút fognak a nő pálfordulásával kapcsolatban, letartóztatják, de ő nem árulja el az összeesküvők nevét, még a halálos ítélet elől való menekülés árán sem. Végül hőssé válva fejezi be életét.

Bár a történet romantikus szemlélete dominál, Jókai szép részletességgel ábrázolja a polgárvárosi életet, bemutatva annak legjellegzetesebb alakjait, mint Alauda báró, valamint a szatmári békét követő, Bécsben zajló magyar főúri intrikákat is.

Szereplők:

Korponayné Ghéczy Juliánna
Andrássy István
Belleville lovag
Czelder Orbán
Korponay János

Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony olvasónapló röviden

A történet a Rákóczi-szabadságharc utolsó hónapjaiban és a szatmári békét követő időszakban játszódik. A regény központi alakja, Karponayné Ghéczy Julianna, a tipikus Jókai-féle romantikus női hős. A nő életét egy erőteljes vágy hajtja, hogy fiából arisztokratát, nagyurat formáljon.

E cél érdekében árulja el Lőcse városának titkos alagútját a labancoknak, és válik hűtlenné férjéhez, a szatmári békét követően is Rákóczihoz hű kuruc kapitányhoz. A békekötést követően azonban a császári udvar és az áruló magyar főurak nem hajlandók teljesíteni az ígéreteiket: nem adják meg a fiának ígért birtokot és címet, és elfeledkeznek a fiú érdemeiről.

Karponayné ekkor csatlakozik a Rákóczihoz hűséges nemesek táborához, akik újra szervezkedni kezdtek, de ott bizalmatlanul fogadják. Férje sosem bocsát meg neki. A véletlenek sorozata folytán a császáriak is gyanút fognak, és letartóztatják. Az asszony azonban nem árulja el az összeesküvők nevét, így a halálos ítélet elől való megmenekülés árán hőssé válik, és hősi halált hal.

Bár a történet romantikus nézőpontja dominál, Jókai részletesen ábrázolja a polgárvárosi életet, bemutatva annak legjellemzőbb alakjait, mint Alauda báró, és remekül megjeleníti a békekötés utáni Bécset, ahol a magyar mágnások közötti konfliktusok zajlanak.

Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony olvasónapló

Lőcse egyik kősáncának rejtekajtajában három festmény rejtőzik, melyek mindegyike Korponayné Ghéczy Juliannát ábrázolja. A nő alakja különös ellentmondásokat rejt: egyszerre hazaáruló és mártír. Hogyan lehetséges ez? Két különböző lélek lakozott egy testben? Ez egy olyan kérdés, amelyet csak a költészet tud igazán megeleveníteni.

A történet 1710 szilveszterén, Lőcsén, egy nyüzsgő vasárnap reggelén kezdődik. A gazdag kereskedőváros élete tele van pezsgéssel. Bár Lőcse vezetői német anyanyelvűek, magyarnak vallják magukat, és büszkén ápolják a magyar hagyományokat. A polgárok és céhtagok egyben katonák is, készen állnak arra, hogy fegyverrel védjék városukat minden ellenséggel szemben.

Lőcse különleges függetlenségét nagy becsben tartja, és mindent elkövet annak megőrzésére. Ennek részeként saját, a város címerével díszített pénzt vernek. II. Rákóczi Ferenc fejedelem különösen nagyra értékeli a települést, ahol még egy ágyúöntő műhely is működik. Jelenleg egy dandár kuruc védi Lőcsét, Andrássy István, a leghíresebb kuruc tábornok vezetésével.

A templom előtt gyülekeznek a szenátorok és a bíró, éppen a misére készülődnek. Köztük van többek között Alauda, a bíró, De Hortis Siegebert, a fegyver- és vaskereskedő, valamint Engelhart, a harangöntő. Mindannyian Korponayné érkezésére várnak, akit Alauda rendkívüli hiúsággal és becsvágyjal jellemzett, ugyanakkor elismerte, hogy rendkívül szép asszony is.

Korponayné férfiakkal körülvéve érkezik, akár a Napot keringő bolygók. Férje, Korponay János kuruc kapitány mellett ott van Czelder Orbán, a német kuruc ezredes és mások is. Néhány pillanattal később megérkezik Cornides doktor is, mankóval, aki egy különös jóslatot tett: szerinte az évben Lőcse két bíróval fog büszkélkedni egyszerre. Alauda derűsen jegyzi meg, hogy ez már biztosan nem valósult meg, hiszen az év véget ért.

A mise után a társaság átsétál a masszív városházába. Elsőként Korponayné háztartásának több húst szavaznak meg, mivel tizenkét háziszolgája van, és sok az éhes száj. Ezt követően Alauda bíró előterjeszti a javaslatot, hogy másnap lakomát rendezzek a városban a katonai vezérek tiszteletére, melyre más főembereket, papokat és más fontos személyeket is meghívnak.

Sokan felhördülnek a város költségvetésének tervezett összegén, különösen mivel Lőcse éppen a császáriak ostroma alatt áll. Amikor azonban a bíró sorra felolvassa a költségvetési tételeket, a tiltakozás alábbhagy, mivel minden szenátornak van valamilyen érdekeltsége a beszerzésekben. Végül elfogadják a javasolt költségeket, majd lemennek a városháza pincéjébe egy italra.

Amikor visszatérnek, meglepve tapasztalják, hogy a tanácsteremben a bírói székben egy férfi ül, bírói ruhában. „Fabriczius!” – hebegi Alauda.

Fabriczius János korábban Lőcse bírája volt, de miután a szepesi gróf átállt a császáriakhoz, Fabriczius a lengyel királyhoz ment segítséget kérni. Ott elfogták, és egy időre egy őrültek házába zárták, ami komolyan megviselte, de túlélt. Titokban sikerült megszöknie és visszatérnie Lőcsére. A lakomával kapcsolatos határozatra hivatkozva figyelmeztet, hogy a város költekezése az ellenség kezére játszhatja Lőcsét. Erre mindenki tagadja, hogy hozzájárult volna a döntéshez, így Fabriczius érvényteleníti a határozatot.

Jánossy István kiváló katona, de ha ivásra kerül sor, nem tudja megállni, hogy ne igyon túl sokat, ezért Fabriczius úgy döntött, hogy bort nem szolgálnak fel az összejövetelen. A rendezvény továbbra is megtartásra kerül, de a város vezetői ugyanazt fogják enni és inni, mint a katonák. Továbbá, Korponaynénak nem kell fenntartania tizenkét háziszolgát, inkább küldje őket harcolni. A nők sem flangálhatnak az utcán a szerelmükkel, mert aki ezt teszi, azt a főtéren felállított „ketterhauschen” nevű ketrecbe zárják, amit az új bíró figyelmeztetésként ki is nyittatott. Az eddigi könnyedebb időszak után most szigorúbb korszak következik.

Wencezlauz úrfi, Alauda fia, az őrjárat tagjaként a friss hóban női lábnyomokat talál. A nyomok követésével elfogják a nőt, aki nem más, mint Fabriczius lánya. A bíró, bár megrendül a történtek láttán, mégis súlyosbítja lánya büntetését: nem 24, hanem 48 órás fogságra ítéli. A ketrec kulcsait Jánossy kapitányra bízza, az őrzést pedig Wencezlauzra.

Jánossy kapitány személyesen keresi fel Fabricziust, hogy kegyelmet kérjen a bíró lányának. A bíró azonban tájékoztatja őt, hogy a városból egy titkos úton megszökött egy fogoly, akit az ostromlók túszként tartottak, amíg Czelder Orbán tárgyalt velük. Mivel ez az út csak kevesek számára ismert, biztos, hogy van áruló Lőcsén. Czelder életveszélyben van, mivel már nincs túsz. Bercsényi Lengyelországból fegyvert és élelmet küldött, és Korponaynak kell biztosítania, hogy a szállítmány időben megérkezzen.

Czelder Löffenholtzcal tárgyal, hogy időt nyerjenek, és eltereljék a figyelmet a szállítmány érkezéséig. Lehetséges, hogy Korponay a feleségének is elmondta a feladatát. Ha vele bármi történik, az árulás jele lehet. Ha Fabriczius lánya áruló, halálos ítéletre számíthat, de ha csak meggondolatlanságból szegte meg a tilalmat, akkor a haját levágják, és kiűzik a városból. A 48 óra alatt ennek a kérdésnek tisztázódnia kell.

Másnap reggel Korponay feleségével beszélget. Elmondja neki, hogy fontos küldetésre indul, amelynek révén akár főstrázsamesterré is előléptethetik, amit az asszony örömmel fogad. Az asszony próbálja kiszedni férjéből, hogy pontosan mi a feladata, de ő nem árul el semmit. Fabriczius rendelete miatt csak két szolgát tarthatott meg, így az asszony most maga főz.

Az egyik megmaradt szolga, Pelargus, a húszéves fiatalember, aki a gyermek nevelője és a ház mindeneseként dolgozik, fontos szereplő a háztartásban. Pelargus részt vett a szabadságharcban, lelkesedett a hősökért, de végül Korponayné varázsa rabul ejtette, így a csaták helyett a háztartást választotta. Amikor Korponay búcsút int nekik, és elindul az embereihez, eszébe jut, hogy elfelejtette a pogácsát, amit az asszony sütött, és amit neki sem csomagoltak. Vajon kinek készült akkor a pogácsa?

Korponayné fiát és Pelargust is fiúruhába öltözteti, majd elküldi őket az apjukhoz. Miközben öltözködnek, arról beszélgetnek, hogy Czelder Orbánt Löffenholtzhoz, a császáriak vezéréhez küldték, hogy a megadásról tárgyaljon. Olyan feltételeket szabtak, amelyeket úgy vélik, a császár sosem fogad el: minden katona lépjen előre egy rangot, és tarthassák meg azokat a birtokokat, amelyeket Rákóczi adományozott nekik.

A két napos alkudozás célja csupán időnyerés, amíg megérkezik a szállítmány. A császáriak azonban váratlanul elfogadhatják az ajánlatot, mivel Lőcse rendkívül fontos számukra. Emiatt a város lakóinak egy része hajlamos lehet a megegyezésre. Az asszony végül elbúcsúzik a gyermekétől és a nevelőtől, majd útnak indítja őket.

Belleville lovag, Lőcse francia származású mérnökkari főtisztje, aki híres nőügyeiről és nagy szoknyabolondságáról, hazáját is éppen ezek miatt volt kénytelen elhagyni. Jelenleg is Korponayné ablakához siet. Útközben elhalad a kalitka előtt, és rászól a gúnyolódó tömegre, hogy hagyják békén az ott elzárt lányt.

Korponaynéval franciául beszélget, így senki sem érti meg, miről folyik a diskurzus. Korponayné arra utal, hogy megadja neki, amit kér, ha éjfélkor a kapuhoz megy, és ő ledobja neki a kulcsokat. A lovag távozása után Korponayné egész nap szomorúan figyeli a kalitkát. Este magához hívja a doktort, mondván, hogy rosszul van, és hányinger gyötri. A doktor orvosságot ad neki, amely valójában altató, de Korponayné titokban a gazdasszony poharába csempészi az altatót, aki ettől mély álomba merül.

Korponayné a Thurzó-házban, saját otthonából egy rejtekajtón keresztül átsompolyog a szomszéd házba, ahol Jánossy Istvánnal találkozik. Együtt esznek, isznak, nevetgélnek, és egy rajzalbumot töltenek, amelyet „közös Panteonnak” neveznek. Jánossy realista képeket rajzol híres személyekről, míg Korponayné karikatúrákat készít ugyanerről a körítésről. A csendet azonban hirtelen egy hatalmas robbanás zúzza meg: a lőporos torony felrobban. Jánossy azonnal odasiet, mivel azt hiszi, hogy a császáriak támadták meg a várost. Eközben Korponayné ellopja a kalitka kulcsait, kiszabadítja Krisztinát, és elrejti őt a házban.

Amikor a lovag éjjel megérkezik, Korponayné nem a ház kulcsát, hanem egy másikat dobja le neki. A robbanást maga a lovag idézte elő egy időzített kanóccal, mivel szakértő ezen a területen. A robbanás idejére úgy tervezte, hogy kártyázik társaival, így alibit biztosított magának.

Miközben a többiek a robbanás helyszínére sietnek, Belleville nyugodtan keresheti a kiszemelt célpontját. Ám amikor a kulccsal a kezében áll, váratlanul felbukkan a polgárőrség. Krisztina eltűnt, a kulcsok nála vannak, és a helyzet egyértelmű. Belleville nem érti, mit akarnak tőle, és nem hajlandó kiadni Korponaynét, majdnem összecsap a polgárőrséggel. Ekkor Fabriczius is a helyszínre érkezik, és átkutatná a házat, hiszen szerinte a lány csak ott lehet.

Korponayné gyorsan Pelargus ruháit adja Krisztinára, és felszólítja, hogy meneküljön el a titkos járaton keresztül, amelyet csak a Fabriczius-család ismer.

Nem sokkal később Fabricziusék berontanak a házba, hogy átkutassák. A lovag már a polgárőrséggel vív, miközben hirtelen megérkezik Korponay a seregével. A hírek szerint sikeres volt a küldetésük, elhozták az élelmiszert és a fegyvereket. Korponay Belleville védelmére kel, és kijelenti, hogy a lovag helyesen cselekedett, amikor kiszabadította a lányt. Szerinte a polgári igazságszolgáltatás nem ítélkezhet felette, csak a katonai hatóságok. Amíg erre sor nem kerül, a lovag az ő házában lesz fogva tartva.

Másnap elkezdődik a lovag pere, aki a lány megszöktetésével és a torony felrobbantásával van vádolva. A tanács igyekszik rekonstruálni az eseményeket. A lovag azonban nem hajlandó elárulni, hogyan jutott hozzá a kulcsokhoz. Ekkor Fabriczius a kínvallatás alkalmazásával fenyegetőzik, miközben a hóhér már a tanácsterem melletti szobában, a kínzókamrában készíti elő a tüzet.

Jánossy ellenvetésként felhozza, hogy egy városi bíró hatalma nem terjedhet ki arra, hogy egy nemest kínzással sújtsanak. Erre Fabriczius elővesz egy iratot, amely szerint Rákóczi Ferenc teljhatalommal ruházta fel őt. Ekkor Jánossy váratlanul bevallja, hogy ő szabadította ki a lányt. Amikor Fabriczius arra szólítja, hogy árulja el, hová bújtatta a lányt, Jánossy nem hajlandó válaszolni, és a két férfi majdnem összecsap, amikor váratlanul megérkezik Czelder Orbán.

Czelder, aki hősiességével nagy tekintélyre tett szert a városban, a lovag védelmére kel, más szemszögből ismerve az eseményeket. A torony kazamatájában működött a gránáttöltő laboratórium, ahol elfogott tiroli pattantyúsokat és katolikus vallásúakat foglalkoztattak. Közülük egyikük követte el a robbantást a protestáns Lőcse ellen. Fabriczius továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy kiderítse, hová lett a lány. Czelder ekkor átnyújt neki egy levelet. Fabriczius elolvassa, megdöbben, majd kirohan a teremből.

A Thurzó-házban található titkos átjáró, amely Lőcsét egy alagúton keresztül elhagyva a szabadba vezet, csupán a Fabriczius-család tagjai előtt ismert. A bíró ezt a titkot átadta nagykorúsított lányának azzal a feltétellel, hogy nem házasodhat meg idegen férfival. A levél azonban arról számol be, hogy Krisztina katolikus hitre tért, és hozzáment Blumevitz de Trautshonhoz, aki korábban fogolyként volt a toronyban. Másnap a rejtekajtó kinyílik, és Blumevitz emberei árasztják el a várost.

Blumevitz a Thurzó-házban találkozik Jánossy kapitánnyal. Éppen összecsapnának, amikor Korponayné Juliánna közbelép, és ráveszi őket, hogy először tisztázzák a helyzetet. Mindkettőjük kezében fegyver, körülöttük a városba betört labancok, a külső körben pedig a lőcsei kurucok, miközben a várost ostromolják a labanc csapatok. A helyzet feszültsége szinte tapintható. Blumevitz fokozatosan meggyőzi Jánossyt, hogy harcostársai többsége már megadná magát, így nincs értelme a további harcnak.

Jánossy beleegyezik egy tizenkét órás fegyverszünetbe, és arra kéri a többi vezért, hogy ők is döntsék el, hogy elfogadják-e. Közben kiderül, hogy Juliánna az egész találkozót azért szervezte meg, hogy a császár kezére játssza a várost, cserébe fiának, Gábornak bárói címet és Ocskay sztropkói birtokát kérje. Mindezt azért tette, mert tudja, hogy férje, Korponay, sosem adná meg magát, nem tenné le a fegyvert.

Fabriczius kezdetben elhatározta, hogy véget vet életének, és már nyugodtan feküdt az ágyon, mint aki biztos abban, hogy már nincs remény. Azonban a helyzet gyökeresen megváltozott, amikor megtudta, hogy a császár serege belépett a városba. Azonnal útnak indult, hogy felrobbantsa azt az alagutat, amelyen keresztül a csapatok bejöttek.

Útközben találkozott Korponayyal, akitől megtudta, hogy Blumevitz vezeti a császári csapatokat. Ekkor vált világossá, hogy mindez Juliánna műve. Fabriczius ezt közli Korponayyal, aki dühében azonnal sietett felesége felkeresésére, kardját is előrántva. Juliánna számára azonban csak a fiuk jövője számít, így nem érdekelte, ha férje akár meg is öli őt. Korponay, haragjában, úgy döntött, hogy magával viszi fiát a csatába, de amikor a gyermek szobájába érkezett, senkit sem talált ott. Eközben Juliánna elrejtőzött.

Fabriczius és Korponay közösen készültek felrobbantani egy lőporos zsákot, amely Fabricziusnál volt, de kiderült, hogy a lőport valaki vasporra cserélte. Ekkor a harangok megszólalnak, jelezve, hogy békekötés történt: Lőcse megadta magát. Azonban nem mindenki fogadja el ezt: Czelder Orbán támadásra készült Blumevitz és a német kuruc csapatai ellen, de azok nem követték, letették a fegyvert. Fabriczius és Korponay végül elhagyták a várost, és a hegyek felé menekültek.

Miklós Krasznahorkai, Jánossy István testvére, Krasznahorka várában él, amely egy sziklafalon épült erőd. Miklós, aki egykor szerzetes volt és még ma is viseli a szerzetesi ruhát, valójában istentagadó. A hely, amelyet templomként emlegetnek, és ahol gyakran időzik, valójában borospince. Miklós vad természetű, durva szavú ember, de mély hazaszeretete erősen hajtja.

István két fiát is nagyon szereti, és ő maga tanítja őket a kardforgatás mesterségére. Felesége, Serédy Zsófia, mélyen vallásos asszony, aki minden erejével a nyomorékokat és a rászorulókat segíti, szállást adva nekik a várban. István már négy éve nem járt otthon, de születésnapját távollétében is megünneplik: az ágyúk dörrennek, Zsófia misére jár, Miklós pedig a pincében tivornyázik, miközben sűrű pipafüst töltötte be a helyiséget.

Egy napon Istvántól érkezik levél, amelyben beszámol a történtekről és arról, hogy a császár megengedte nekik, hogy megtartsák azokat a birtokokat, amelyeket Rákóczitól kaptak. Miklós dührohamot kap, beront a templomba, és elkergeti az ott imádkozókat. Zsófia felháborodik: szerinte Miklós nem bánthatja az Istent.

Miklós haragosan válaszol, hogy nincs Isten. Hozzáteszi, hogy ha István hazaárulóként tér vissza Krasznahorkára, ő is ellenség lesz, és a várat meg kell védeniük ellene. Azt is elmondja, hogy azért űzte el a nyomorékokat, mert harcoló férfiakra van szüksége a várban, a többiek pedig menjenek a vár tövébe. Zsófia ellentmond neki: szerinte a csaták már így is elég emberéletet követeltek, és ha István véget vetett ennek, akkor ő egy jó ember. Miklós ekkor azt vágja Zsófiához, hogy István nem miattuk tér haza, hanem hogy a szeretőjét hozza magával Krasznahorkára.

Miklós Korponaytól értesült arról, hogy István hazaárulóként térhet haza, mivel Korponay, dühében, elhamarkodottan írt neki erről. Az ilyen indulatokkal írt levelekben az ember képes akár a leghihetetlenebb dolgokat is elhinni és továbbadni. Zsófiát mélyen megrázza ez a hír, de ennek ellenére több levelet is ír férjének, amelyekben hazavárja. Miklós azonban megharagszik Zsófiára, nem azért, mert szereti az állítólagos hazaáruló Istvánt, hanem mert Zsófia elárulja neki, hogyan védik a várat és melyik úton érkezhet biztonságosan. Emiatt Miklós kiutasítja Zsófiát az erődből, aki kénytelen kívül, a vár tövében ápolni az elesetteket.

Zsófia a kisebbik gyermekétől, Jóskától tudja meg, hogy Miklós tervei szerint ő és testvére, Ferkó az apjukra, Istvánra fognak lőni, aki már a szomszéd faluban tartózkodik. Ferkót Miklós már meggyőzte, így ő már nem hisz Istenben, csak a hazában. Zsófia úgy dönt, hogy a kisebbik gyermekével, Jóskával levelet küld Istvánnak, amelyben figyelmezteti őt a veszélyre, de Miklós rájön a tervre, és elkobozza az üzenetet. Zsófia elkeseredésében a következő napra meghal. Miklós indulatai tovább fokozódnak, hiszen úgy véli, István elhagyta Zsófiát a másik nőért.

Amikor István Jánossy közeledik a várhoz, Miklós rávette fiát, Ferkót, hogy ágyúval lőjön az érkező apjára. A gyermek elsüti a fegyvert, de elvéti a célt. Felkiált, hogy nem akar újra tüzelni, és úgy érzi, mintha anyja hirtelen megragadta volna a kezét és a szívét, megakadályozva ezzel, hogy bántódást okozzon az apjának. Ferkó ekkor elrohan, és találkozik édesanyja ravatalával.

Az asszony egyik keze felemelkedett, és bár Miklós megpróbálja visszahelyezni azt a testhez, nem tudja megmozdítani. A két testvér ekkor egymás kezét fogva kijelenti, hogy nem engedik eltemetni anyjukat addig, amíg apjuk meg nem érkezik. Miklós válaszul felbontja a sereget, ír testvérének, hogy térjen haza, majd maga örökre eltűnik.

Jánossy István, amikor rájön, hogy saját fia lőtt rá, eleinte dühös, de végül belenyugszik. Tudja, hogy a háborús időkben más szabályok érvényesek, és ismeri testvére jellemét is. Azonban a feleségének nem tud megbocsátani, amiért nem akadályozta meg Ferkó cselekedetét. Nem tudja, hogy az asszony már meghalt, mivel Miklós nem engedte, hogy fekete zászlót tűzzenek a várra. István ezután visszatér Lőcsére, és féltékenység hajtja Juliannára.

Közben Belleville lovagot a császár Lőcse fővezérévé nevezte ki, és most abban a szobában lakik, amely közvetlen összeköttetésben van Julianna lakosztályával. István megkönnyebbülve állapítja meg, hogy a rejtekajtót már befalazták. A Thurzó-házban nemcsak Korponayné tartózkodik, hanem Löffenholtz felesége és Krisztina is ott vannak.

Jánossy István többször is próbál négyszemközt maradni Juliannával, de eddig sosem sikerült neki. Juliánna a császártól vár egy üzenetet, amely megerősíti fiának ígért bárói címét, ezért óvatos, hogy elkerülje a rossz híreket. Dönt, hogy felkeresi a császárt Bécsben. Terve szerint útközben megállna Poprádon, egy Husz apó nevű fogadós vendéglőjében, hogy ott Jánossyval egy kis időt töltsenek együtt. Jánossy sietve indulna előre, de Lőcse kapujában az őr nem engedi ki, míg útlevelet nem szerez. Belleville, aki szintén nőcsábász hírében áll, megadja neki az útlevelet, miközben célozgat Jánossy szándékaira, de biztosítja őt, hogy titokban tartja azt.

Közben Bécsből levél érkezik, amelyben arról tájékoztatják, hogy a császár súlyosan beteg, és ha meghal, azok, akik nem kedvelik a magyarokat, nem fogják fenntartani a kedvező ajánlatot. Juliánna ezért azonnal útnak indul Bécsbe, hogy mielőbb tárgyalhasson a császárral, és nem áll meg Poprádon, hanem gyorsan elhajt a fogadó előtt.

Jánossy nem érti, mi történt, hiszen már egy medvét is elejtett a találkozó kedvéért. Azonnal üldözőbe veszi Juliánna hintóját, majd a postahivatalban érdeklődik, van-e számára üzenet. Kap is egy levelet, de nem Juliánna, hanem Miklós tollából. A levélből kiderül, hogy Ferkó, a fia súlyosan beteg az ágyúlövés óta. Jánossy ekkor azonnal Krasznahorkára siet.

Juliánna Krisztinával együtt utazik Bécsbe, ahol Krisztina az apja kegyelméért szeretne közbenjárni. A segítségükre a savoyai herceget kérik fel, hogy biztosítsa számukra a bejutást a császárhoz. A herceg figyelmezteti őket, hogy a császár súlyos, fertőző betegségben, himlőben szenved. Juliánna azonban nem riad vissza, és elhatározza, hogy ápolja az uralkodót, ha ezáltal lehetősége nyílik vele beszélni. Apácaruhába öltözik, és minden idejét a beteg császár mellett tölti, ám végül nem sikerül elérnie, hogy a császár aláírja a kívánt rendelkezést, mivel az uralkodó közben elhunyt.

Juliánna sürgős helyzetben kénytelen Szatmárnémetibe utazni, ahol Pálffy nádor, a császár haláláról szóló hivatalos értesítés hiányában még mindig teljhatalommal rendelkezik. Ő az egyetlen, aki hitelesítheti Juliánna gyermekének bárói címét. A császár halálhírét Andernach lovagra bízzák, aki köteles kézbesíteni a hírt.

Juliánna mindent elkövet, hogy megakadályozza Andernach útját: az állomásokon előle megszerzi a váltandó lovakat, tönkreteszi a hidakat, Lőcsén pedig ráveszi Alauda bírót, hogy különféle ürüggyel tartóztassa fel a követet. Az Ecsedi-lápon átkelve Juliánna és kocsisa eltávolítanak egy híd néhány deszkáját, ami miatt Andernach lova lesántul, ő maga pedig elakad. Egy fogadóban Juliánna összejátszik a tulajdonossal, parasztasszonynak öltözik, és amikor a lovag sárosan és összetörten megérkezik, paprikás csirkével és borral vendégeli meg, a borba pedig altatót csempész.

Krisztinát előre küldi, majd ő is útnak indul. A lovag, amikor másnaposan magához tér, nehezen folytatja útját, de végül megérkezik Szatmárnémetibe. Útközben elhalad egy szekér mellett, amiben úgy véli, Juliánna utazik, aki mindig egy lépéssel előtte jár. Amikor végül sárosan megérkezik a nádorhoz, azonnal átadja neki a levelet. A nádor azonban felkacag, mivel Andernach megdöbbenésére Juliánna kicserélte a levelet egy betyár arcképére, amelyet egy útmenti fogadóban látott.

A szatmári békekötés eredményeként a lázadók megtarthatják birtokaikat, de Rákóczitól megvonták a fejedelmi címet. A csapatok feloszlanak. Juliánna és Krisztina elérik céljaikat, és hazafelé veszik az irányt. A majthényi síkon, éhesen és fáradtan, Juliánna megkéri egy kaszáló parasztot, hogy szerezzen abrakot a lovaknak. Azonban amikor a parasztra néz, úgy látja, hogy az valójában Fabriczius, aki megátkozza őt. Ez csak látomás, vagy a valóság szikrája?

A fegyverletétel után Juliánna Bécsbe indul, hogy a császári udvar jóindulatát kialkudja. Útközben megtudja, hogy Löffelholtz Kézsmárknál fogva tartja Czelder Orbánt, és meg akarja végezni. Juliánna azonnal odaérkezik és közli Löffelholtzzal, hogy a békeszerződés értelmében a kuruc vezérek kegyelmet kapnak, így megmenti Czeldert. Bécsbe érkezve azonban kiderül, hogy a segítői, Savoyai Jenő herceg és Wratislaw kancellár már nem az udvarban tartózkodnak, hanem külföldre küldték őket.

Juliánnát Illésházy Miklós, a magyar kancellár fogadja, aki közli vele, hogy a Pálffy által kötött békeszerződés gyenge alapokon nyugszik, mivel amikor Pálffy döntött, a császár már halott volt. Ezenfelül egy gyermek sem kaphat bárói címet, Ocskay birtokaira pedig többen pályáznak. Juliánna arra hivatkozik, hogy Löffenholtz már korábban is megadta ezeket a jogokat, amikor Lőcse aláírta vele a békeszerződést. Istvánffy is kegyelmet kapott, és megtarthatta saját birtokait.

A kancellár viszont visszavág, hogy Kroponayné más birtokára ácsingózik, és emlékezteti, hogy Juliánna már átvette a jutalmát: 100 aranyat, amit Wratislaw jegyzett be egy nagy könyvbe. Juliánna elsápad, hiszen ezt a pénzt arra kapta, hogy megelőzze Andernach lovagot, amit már el is költött. Ezt azonban nem vallhatja be, mert azzal elárulná, hogy szándékosan lassította Andernach útját, és Pálffyval már a császár halálhírének megérkezése előtt tárgyalt. Így Juliánna kénytelen belenyugodni, hogy olcsón kifizették, mint egy árulót.

Juliánna nincs könnyű helyzetben, ismét fel kell keresnie Pálffy nádort, aki jelenleg Kassán tartózkodik. Útja során elhalad Krasznahorka vára mellett, ám nem tér be oda. Jánossy segíthetne rajta, de Juliánna nem akar vele találkozni. Nem szeretné, ha Jánossy rájönne valódi cselekvéseinek mozgatórugóira, inkább hagyja, hogy a férfi őt csak egy könnyelmű nőként lássa, és továbbra is szerelmes maradjon belé. Talán Juliánna is érez valamit iránta?

Kassán érkezésekor azonban a főtéren szemtanúja lesz Czelder Orbán kivégzésének. A bakó éppen lefejezi Czeldert, amit Pálffy az erkélyről néz végig. Juliánna megdöbben: ha Pálffy korábban kegyelmet ígért a kuruc vezéreknek, de most mégis kivégezteti Czeldert, vajon mit várhat tőle? Rájön, hogy tehetetlen az ügyben, így hagyja el Kassát. Juliánna nem tudja, hogy Pálffy valójában azért rendelte el Czelder kivégzését, mert az még a békekötés után is lázadást szított, és az ő életére tört. Végül is szerencsés, hogy Juliánna nem találkozott Pálffyval személyesen, hiszen ő volt az, aki korábban Kézsmárknál közbenjárt Czelder kiszabadításáért.

Juliánna apja, Garamszeghi Ghéczy Zsigmond, igazi hős alakja a kuruc történelemnek, aki a legnagyobb veszélyekben sem ismert félelmet, noha több alkalommal is halálközeli helyzetekben találta magát. Korponay, a császári hadsereg egykori tagja, csak azzal a feltétellel vehette feleségül a lányát, hogy átáll a kurucok oldalára. Egykor Zsigmond életét majdnem kioltotta egy villámcsapás, amikor éppen egy szekéren utazott; az eset óta mélyen retteg a viharoktól.

A gömöri erdőben, a strecenói sziklaszoros egy eldugott völgyében fekszik a család palotája, ahová Juliánna most visszatér, hogy meglátogassa gyermekét. Megdöbbenve tapasztalja, hogy az egykor életerős fiú most sápadt és betegesnek tűnik, aki a kertben játékból ravatalozót épít a bogaraknak, és úgy érzi, anyja nem szereti őt.

Zsigmond vára egy labirintushoz hasonló, közepén egy pohárfenék üvegével fedett szobával, ahonnan titkos járat vezet a pincébe és a rézbánya aknáiba. Amikor Zsigmond észreveszi lányát, támadni akar, de éppen ekkor villámlik az ég, így inkább az üveggel borított szobába menekül, ahol lehetőség nyílik a beszélgetésre.

Juliánna őszintén elmond mindent apjának. Zsigmond dühös, de most már inkább a labancokra, mivel ő nem fogadta el a békekötést, és további felkelést szervez. Megállapodnak, hogy Juliánna is részt vesz ebben. Az első feladata, hogy ellátogasson a többi lázadóhoz – Zsigmond a villámlás miatt nem meri ezt megtenni –, és előhozza a rejtekből azt a kincset, amiből a felkelés költségeit fedezik. Azonban kiderül, hogy itt találkozni fog Korponayval és Fabricziussal is!

Zsigmond a dobsinai jégbarlangban rejtette el a kincset, amelynek helyszínén Fabricziusék vártak. Meglepetésükre Juliánna érkezik, és Korponay legszívesebben azonnal megbüntetné őt, ám Pelargus a nő védelmére kel. Amikor Juliánna felfedi a jéggel borított kincset, Pelargus heves védelmi beszédet tart mellette, így végül senki sem bántja. Korponay továbbra is gyűlölettel tekint rá, és közli, hogy többé nem tekinti a feleségének, még saját fiát is megátkozza, hasonlóan Bánk bánhoz.

Azonban kihangsúlyozza, hogy Juliánna bizonyíthatja elkötelezettségét azzal, hogy a saját oldalukra állítja és beszervezi a felkelésbe Jánossy Istvánt, akire nagy szükségük van, mivel a császár Jánossy bátyját, Pétert nevezte ki István helyére Gömör megye főispánjaként. Juliánnától azt várják el, hogy István ne engedje be Pétert Krasznahorka várába, így tudják majd, hogy a küldetés sikerült.

Juliánna felkeresi Jánossyt, aki magányosan, búskomorságban él. Zsófia teste még mindig a koporsóban van, és nem indult romlásnak. István a szobát szinte szentélynek tekinti. Ferkó, az idősebbik fia beteg, mióta az ágyút elsütötte. Amikor Juliánna elmondja Jánossynak a helyzetet Péterrel kapcsolatban, a férfi dühösen felpattan, hogy ő bizony nem fogja beengedni testvérét a várba. Ezzel visszaszerzi a kurucok megbecsülését.

Zsigmond megszervez lányának, Juliánnának egy újabb találkozót Husz apó fogadójában, ezúttal Korponayval, remélve, hogy esetleg kibékülhetnek. A találkozóra Korponay több társaságában érkezik. Amikor Juliánna beszámol Jánossy helyzetéről, mindenki örömmel fogadja a híreket, kivéve férjét, Korponayt. Juliánna könyörög a férjének, hogy bocsássa meg eddigi tetteit, mire Korponay azt válaszolja, hogy tetteiért majd megfizetik száz arannyal.

Ez a megjegyzés felidézi Juliánnában a császári udvarban elszenvedett régi sérelmeket, és hatalmas pofont kever le Korponaynak, majd elviharzik a helyszínről. Korponay dühösen utána akar lőni, nem haragból, hanem hogy az asszony ne árulhassa el őket, de Pelargus közbelép, és kezeskedik érte, ígéri, hogy követni fogja, és figyelni fogja Juliánna tetteit.

Juliánna Lőcsére indul, hogy beszéljen Cornides doktorral és orvosságot kérjen beteg fiának. Út közben találkozik egy hintóval, amiben Krisztina és Löffelholtz felesége utazik. Tőlük tudja meg, hogy III. Károly került a trónra, aki újra megerősítette a szatmári béke pontjait, Fabriczius is kegyelmet kapott, és Krisztina visszakapta birtokait. Így mindannyian Lőcsére mennek ünnepelni az új fejleményeket.

Amikor megkérdezik Juliánnától, hogy állnak a férjével, ő azt válaszolja, hogy kibékültek, noha ez nem felel meg a valóságnak. Ebben a pillanatban Korponay belép, és a nő elsápad, de Korponay meglepő módon megöleli őt, mintha a béke szentje lenne. Korponay elmondja, hogy hallották az új király amnesztiájáról, és ki akarnak békülni. Úgy tűnik, újra boldogság tölti be életüket, és újra egy párt alkotnak. Valójában azonban a felkelők bízták meg Korponayt, hogy úgy tegyen, mintha visszatérne feleségéhez, ezzel biztosítva, hogy Juliánna ne árulja el őket.

Juliánna Pozsonyba utazik, hogy ismét találkozzon Pálffyval, de a nádor nem tudja biztatni, hogy a bárói cím elintézését sikerrel meg tudja oldani. Ekkor Juliánna megjegyzi: „Vigyázzon Pálffy, jöhet még más világ is.” Pálffy ebből rájön, hogy a nő tud az összeesküvésről, és felszólítja, hogy mondjon el mindent, különben kivégzik. Pálffy valahogy rájön (a részletek nem világosak), hogy Juliánnánál vannak a felkelők levelei, amik bizonyítékként szolgálhatnak ellenük.

Juliánna azt hazudja, hogy a leveleket Kézsmárkon rejtette el, és követet kell érte küldeni, ezzel időt nyerve magának. Ezt követően elégeti a leveleket. Amikor az iratok hamuvá válnak, hirtelen belép Pelargus. Látva, hogy a nő nem lett áruló – hiszen a kulcslyukon át figyelte –, nagyon boldog, hogy nem kellett csalódnia a csodált asszonyban.

Juliánnát kínzásnak vetik alá, hogy kiszedjék belőle az árulók neveit, de ő kitartóan hallgat. Miután semmit sem árul el, Pálffy a tömlöcből egy szebb szobába helyezteti át. Itt talál egy papirost, amely nem más, mint Gábor donációs levele. Ennek láttán elgyengül, és megfordul vele a világ. Ekkor lép be a gyóntató pap, aki valójában Pelargus álruhában. Azt közli Juliánnával, hogy Gáborka meghalt. Ennek hatására az asszony végleg elhallgat, és kivégzik.

Azonban Pelargus hazudott, Gábor valójában életben van. A fiatalember ezt azért mondta, hogy megóvja bálványát, a végső bukástól. Így Juliánna hőssé vált.

Gáborból időközben derék ember vált, Jánossy fia, Ferkó viszont meghalt, ami végleg összetörte a vitézt.