Johann Wolfgang Goethe: Faust olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések2 hónap ezelőtt016 perc

Főbb szereplők:

Faust: A XV-XVI. Század fordulópontjában valójában és egy nagy mágus hírében álló doktor Faustus.
Mefisztó: (Mefisztopheles): a tagadás szelleme.
Wagner: tudós filiszter, Faust ellentéte.
Margaréta: A korabeli német drámahősnők rokona, (pl. Schiller Lujzája az Ármány és szerelem című „polgári szomórújátékˇ-ban ) a naiv természetesség képviselője.
Márta: Margaréta édesanyjának kontraszt figurája; feslett, kíváncsi, kerítő szomszédasszony
Bálint: Margaréta bátyja; nem egyénített figura. A mások véleményének uralma lenyomja benne a testvéri szeretet.

Johann Wolfgang Goethe: Faust olvasónapló röviden

A Faust-dráma alaptémája világosan kirajzolódik: a címszereplő Faust egy megállapodást köt az ördögként ábrázolt Mefisztóval. Az egyezség értelmében Mefisztó teljesíti Faust minden kívánságát, viszonzásul a főhős halála után lelkét kell átengednie, ha találkozik egy olyan pillanattal életében, amely teljes boldogságot nyújt számára. A dráma első része inkább lírai és szubjektív, bemutatva Faust kiábrándulását a tudományokból, sikertelen varázslatait, és egy személyes tragédiákon keresztül született szerelem történetét.

A mű első felvonását áthatja a Margit-tragédia, egy elcsábított és meggyilkolt fiatal lány esete, amely a korlátolt társadalmi struktúrák, az erős előítéletek és a képmutatás ellen emel szót. Ebben a részben Faust még a kisvilágban él, tévedései és csalódásai emberi jellegűek. A kevésbé népszerű második rész már a nagyvilágba repíti hősünket.

Itt Faust a közélet színterén keresi tettei értelmét, és bár gyakran csalódottan tér vissza, a történet végén a szerző mégis megváltja őt, elismerve küzdelmeit és bizonyítva, hogy a harcos szellem sosem bukik el véglegesen.

Johann Wolfgang Goethe: Faust olvasónapló

I.rész

Dr. Faustus, az öregedő, tudományok iránt csalódott tudós egész életét a kutatásoknak szentelte, de már sem a megidézett Földszellem magasztossága, sem Wagner, famulusa földhözragadt gondolkodása nem nyújt neki vigaszt. Egy méregpoharat emelt ajkához kétségbeesésében, de a húsvéti harangok hangja megakadályozta az öngyilkosságban.

Vágyva a magány megtörésére, Faustus ünnepi hangulatú sétára indult Wagnerrel a városban, ahol tisztelettel fogadták őt, ami csak növelte benne a hiábavalóság érzését. Hazafelé egy fekete kutya kísérte őket.

Dolgozószobájába visszatérve Faustus az Újszövetség fordításába kezdett, de már az első soroknál elakadt. A fekete kutya, aki hazáig követte őket, hirtelen vándordiákká változott, aki valójában Mefisztó volt. Faustus megkísérelte őt fogva tartani, sikertelenül.

Második beszélgetésük során megkötötték a szerződést: Mefisztó csak akkor viheti el Faustus lelkét, ha valaha boldognak és elégedettnek érzi magát.

Faust kalandjai egy kocsmai mulatozással kezdődtek, ahol a diákok durva viselkedése elidegenítette. Utána még inkább elborzasztotta a boszorkánykonyha látványa. Egy varázstükörben azonban megpillantott egy gyönyörű nőt, és Mephisto boszorkánytól származó varázsitalt szerezve megfiatalította őt.

Amikor Faust az utcán megpillantotta Margarétát, azonnal felismerte benne a tükörkép szépségét és beleszeretett. Mefisztó és Márta asszony segítségével, ajándékokkal gyorsan elcsábította a lányt. Egy szerelmes éjszaka során Margaréta altatót adott anyjának, hogy találkozójuk zavartalan legyen, de váratlanul megjelenik a lány bátyja, Bálint, akit Faust megöl. Margaréta teherbe esik, magára marad szégyenével, Faust pedig elmenekül. A nő súlyos bűntudattal küzd anyja és bátyja halála miatt, végül kétségbeesésében megöli újszülött gyermekét, ezért börtönbe kerül.

A történet későbbi szakaszában Mefisztó Faustot egy boszorkányszombatra viszi. Az illúziók világában Margaréta árnyéka vet véget a varázslatnak. Amikor Faust megtudja, milyen helyzetbe került szerelme és hogy ő felelős a történtekért, Mefisztótól könyörög, hogy mentsék meg a lányt. Börtönbe jutnak, ahol Margaréta csókja már nem kelt szerelmet Faustban, és bár próbálja őt kimenteni, a lány nem hajlandó vele menni. Végül egy égi hang közli Fausttal, hogy Margaréta lelke mennybe jutott.

II.rész

A császári palota fényűző díszletei között Mefisztó az udvari bolond szerepét tölti be, amikor egy monumentális udvari maszkjátékon keresztül különleges lények sorakoznak fel. Később kiderül, hogy ezt a látványosságot Faust szervezte meg. Eközben pozitív hírek érkeznek: a császár által kibocsátott papírpénz sikerrel hárította el az ország csődjét. E sikerek fényében a császár Faustot arra kéri, hogy idézze meg Helénát, a világ legszebb asszonyát, aki Paris királyfi társaságában érkezik. Heléna szépsége a férfiakat, Parisé pedig a nőket bűvöli el. Faust személyesen szeretné megszerezni Helénát, ám közeledése hatására a szellemalakok eltűnnek.

A történet izgalmai tovább fokozódnak Faust vegykonyhájában, ahol Wagner, az öreg famulus mesterséges úton hoz létre egy lombikembert, Homunculust. Érezve Faust vágyát Heléna iránt, Homunculus Mefisztóval együtt a múlt álomszerű világába repíti őket, a Walpurgis-éj tájaira, amely a természeti harmónia tükröződését hordozza magán.

Homunculus azonban igazi létezést vágyik, így Proteus a tengerbe veti, ahol a gyönyörű Galatea kagylóján végül elpusztul. Közben Faust továbbra is a hús-vér Heléna nyomában jár, akiért végül az alvilág mélyére kell mennie, míg Mefisztó a Walpurgis-éj különféle torz lényei közé vegyül.

Menelaosz spártai királyának palotájában Heléna és rabnői egy áldozati szertartásra készülődnek, amikor Mefisztó, torz álarcban megjelenve, felfedi, hogy ők maguk lesznek az áldozatok, hacsak nem menekülnek el vele. A csoport ezt választja, és egy menedéket nyújtó városba érkeznek, ahol Faust lovagként fogadja őket. Közöttük kibontakozó nagy szerelem gyümölcse egy gyermek, aki azonban tragikusan elhuny. Heléna fiát követve távozik a túlvilágra, Faustot is magával ragadva.

Faust visszatér a valóságos világba és egy nagyratörő célt tűz ki maga elé: vissza akarja hódítani a tengertől elzárt földeket. Mefisztó irányításával először ismét a császárnak nyújt segítséget. Philemon és Baucis, az idős házaspár, akik féltik kis birtokaikat a gátépítés miatt, bosszúságot okoznak az immár megöregedett Faustnak, aki megdöbbenve értesül, hogy kunyhójuk felgyújtásakor ők halálos rémületükben elhunytak.

A gazdagodó Faust otthonában egy hívatlan vendég, a gond jelenik meg, ami megvakítja őt. Faust tévesen úgy érzi, boldog, hiszen azt hiszi, az ásók zaját az ő nagy művének építése okozza, ám valójában a lemúrok, a halottak ártó szellemei, Mefisztó parancsára ássák a sírját. Ennek ellenére Faust megtalálja az őt boldoggá tevő pillanatot, és kimondja ezt.

Miközben Mefisztó már mozgósítaná seregét, hogy elvigyék Faust lelkét, megjelenik egy angyali sereg, és ők viszik magukkal a lelkét a mennybe. Utazásuk során Faust ismét találkozik Margarétával, aki felajánlja, hogy ő gyámolítsa a megvakult lelket. A történet végkövetkeztetését egy kórus fogalmazza meg: a valós világ csak jelkép; az Örök Nőiség emeli fel az embert a magasba. Így Faust élete egy boldog megsemmisüléssel ér véget.