Hoffmann: Az arany virágcserép olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések2 hónap ezelőtt017 perc

Szereplők:

Anzelmus, diák

Serpentina, Lindhorst legfiatalabb lánya
Veronika, Paulmann idősebbik lánya
Fränzchen, Paulmann fiatalabbik lánya
Liese Räuerin, almáskofa, boszorkány, jósnő
Paulmann, segédtanító
Heerbrand, irattáros, később udvari tanácsos
Lindhorst, levéltáros
Phosphorus, Atlantisz ura
Eckstein, doktor
Angelika Oster, Veronika barátnője, egy tiszt jegyese
Conradi, boltos a Schlossgasséban
E. T. A. Hoffmann, maga az író

Hoffmann: Az arany virágcserép olvasónapló röviden

Anzelmus, aki korábban egy stabil polgári pályáról álmodozott, váratlan események sorozatának középpontjában találja magát, amikor is a poézia világa, arany-zöld kígyókisasszonyok képében, hirtelen betör az életébe az Elba partján álló bodzafa alatt. Ez az esemény nyitja meg szemeit a mindennapokon túli csodálatos és mesebeli lehetőségek előtt, amelyek a hétköznapi gondokkal és örömökkel teli, szürke életét eddig meghatározták.

Anzelmus lelkéért ezt követően kezdődik a küzdelem a metaforikus és a realista világok között. Sorra érkeznek a lenyűgöző kalandok és fantasztikus élmények, melyek végül a szerelem diadalához vezetnek. Anzelmus Szerpentinát veszi feleségül, ezzel nem csak a szerelmet, hanem a boldogságot szimbolizáló csodatevő arany virágcserepet is elnyeri.

Hoffmann: Az arany virágcserép olvasónapló

Első virrasztó

Drezdában Anzelmus, a szerencsétlen deák, rohanva igyekszik a Linke Fürdőházba, ahol mulatozni kíván már előre félretett pénzéből. Útközben azonban belebotlik egy zsémbes kofa almáskosarába, aminek következtében az alma szétszóródik. Kárpótlásképp oda kell adnia az asszonynak a pénzét, aki még meg is átkozza. Az Elba partján, egy bodzafa alatt letelepedve elkezd pipázni. Itt látomása támad: kristálycsengők hangját hallja, és három csodálatos aranyzöld kígyót lát, különösen az egyik sötétkék szemű lebilincseli figyelmét.

Második virrasztó

Anzelmus, aki hangosan magában beszélget, részegnek és bolondnak tűnik a környezete számára. Hazafelé menet találkozik barátjával, Paulmann tanárral, annak két lányával, Veronikával és Francival, valamint Heerbrand lajstromzóval. A csoport átevez az Elbán, Anzelmus pedig hazakíséri a tizenhat éves Veronikát, aki beleszeret a fiatalemberbe.

Másnap Paulmann tanár egy vonzó munkalehetőséget ajánl Anzelmusnak: Lindhorst levéltárnok antik iratait másolhatja jó fizetségért szabadidejében. Amikor Anzelmus elindul a levéltárnok házához, újabb látomásai törnek rá: az ajtókilincs piactéri boszorkánnyá, a csengőzsinór pedig kígyóvá változik, ami miatt Anzelmus elájul.

Harmadik virrasztó

Anzelmus, megrázó élményei hatására, ideiglenesen elkerüli Lindhorst házát. A helyzet azonban úgy hozza, hogy őt, Paulmannt és Heerbrandet ráveszi a körülmények, hogy a levéltárnokot egy közeli kávéházba hívják. A találkozón Lindhorst egy különös és földöntúli történettel próbálja alátámasztani sajátos származását, ami minden jelenlévőt meglep és még inkább elmélyíti a rejtélyt körülötte.

Negyedik virrasztó

Anzelmus újra meglátogatja a bodzafa alatti helyszínt, ahol nagy megdöbbenésére ismét találkozik az aranyzöld kígyókkal. Ekkor rádöbben, hogy halálosan beleszeretett egyikükbe, Serpentinába. Éppen távozni készül, amikor összefut Lindhorsttal. Anzelmus nem képes tovább titkolózni, és bevallja a levéltárnoknak érzéseit, valamint azt is elárulja, miért fél annyira a házához közelíteni.

Lindhorst ekkor felfedi, hogy a kígyók valójában az ő lányai, és Anzelmus a legifjabbikba, Serpentinába szeretett bele. Emellett kiderül, hogy a piactéren találkozott zsémbes kofa valójában egy boszorkány, Lindhorst ellensége. A levéltárnok ráadásul egy speciális likőrt ad Anzelmusnak, amelyet a következő alkalommal a boszorkányra kell öntenie, hogy elriaszthassa.

Ötödik virrasztó

A Paulmann család értesül arról, hogy Lindhorst befolyásos kapcsolatainak köszönhetően Anzelmus akár udvari tanácsossá is válhat. Ebben az időszakban Veronika és Franci vendégeket várnak, az Oster kisasszonyok látogatnak el hozzájuk, akik egy Rauerné nevű jósnőről mesélnek, aki a városban él. Kíváncsiságtól hajtva Veronika úgy dönt, hogy felkeresi a jósnőt, hogy megtudja, van-e jövője a kapcsolatának Anzelmusszal.

Veronika érkezésekor számos rémisztő lény próbálja megfélemlíteni őt a jósnő házában, aki kiderül, hogy maga a piactéri boszorkány. A jósnő először próbálja eltántorítani Veronikát a szerelmétől, de látva a lány eltökéltségét, felfedi, hogy valójában ő Liza, Veronika korábbi dajkája, és ígéretet tesz arra, hogy segíteni fog neki.

Hatodik virrasztó

Anzelmus végül felkeresi Lindhorstot, aki személyesen vezeti körbe a deákot otthonában. Az itt tapasztalt furcsaságok – többek között beszélő madarak – legalább olyan meglepőek, mint amikkel Veronika a jósnőnél találkozott. Anzelmus azonban Serpentina iránt érzett szerelme miatt nem hagyja, hogy ezek a különlegességek visszatartsák. Lindhorst íróeszközöket ad neki, és Anzelmus elkezdi a napi munkáját. A munka eredményével a levéltárnok nagyon elégedett.

Hetedik virrasztó

A napéjegyenlőség éjszakáján Veronika titokban otthonról távozik, hogy a jósnővel találkozzon, aki Drezda határában él. Segítségül hívja macskáját, hogy véghezvigyen egy varázslatot. A mágia eredményeképpen létrejön egy varázstükör, melyben Veronika megláthatja szerelmét, Anzelmust. A tükör segítségével Veronika abban reménykedik, hogy képes lesz visszacsábítani Anzelmust Serpentinától.

Nyolcadik virrasztó

Lindhorst, aki elégedett Anzelmus eddigi munkájával, most már nehezebb és jelentősebb feladatokat is rábíz. Munkája során Anzelmusnak megjelenik Serpentina, aki elmeséli neki, hogy apja, egy nemes Szalamander, Phosphorus uralkodása alatt élt Atlántiszban. Szerelem gyúlt a szívükben a liliom lánya, a zöld kígyó iránt, ám a király hiába próbálta őket szétválasztani.

A szalamander dühében szétdúlta Phophorus király kertjét, ami miatt száműzetésbe kellett vonulnia a Földre. Itt kell maradnia, amíg méltó vőlegényt nem talál három kígyólányának. A gonosz boszorka pedig, aki a legyőzött fekete sárkány tollából és egy karórépa nászából született, továbbra is árnyékot vet a történetre.

Kilencedik virrasztó

A jósnő varázslata kezd hatni, és Anzelmus a következő látogatásakor a Paulmann családnál már biztos benne, hogy Veronikába szerelmes. Egy délutáni összejövetelen Heerbrand is csatlakozik hozzájuk, ahol a kávézás után a lajstromzó által hozott punchot fogyasztanak.

Az ital hatására, valamint Lindhorst és a levéltárnok követének, egy papagájnak látványától és Anzelmus történeteitől fűtve, a társaság tagjai látszólag józan eszüket veszítve kezdik éltetni a szalamandert. Veronika az egyetlen, aki józan marad, és mélyen sajnálja szerelmét. Másnap azonban Lindhorstnál egy váratlan baleset történik: Anzelmus véletlenül hatalmas foltot ejt az egyik másolandó papíron.

Tizedik virrasztó

Lindhorst bűnhődésképpen Anzelmust egy kristálypalackba zárja, ezzel teljesítve a piactéri kofa átkát. A helyszínre érkezik a boszorkány a macskájával, szándékában az, hogy ellopja az aranycsöbröt, amely a boldogság kulcsa. Lindhorst azonban legyőzi a boszorkányt, aki egy karórépává változik, míg a macskáját a szalamander papagája intézi el. Anzelmus végül megmenekül, amikor kiderül, hogy korábbi megingásáért nem ő, hanem egy ártó varázslat felelős.

Tizenegyedik virrasztó

Heerbrand érkezik a Paulmann család otthonába, hogy örömteli hírt közöljön: udvari tanácsossá léptették elő. E sikertől felbuzdulva rögtön megkéri Veronika kezét. A lány, aki már korábban lemondott Anzelmusról, mivel a jósnő halálával a tükre is kettétört, könnyen mond igent Heerbrandnek. Az eljegyzést rögtön a helyszínen meg is ünneplik.

Tizenkettedik virrasztó

Az író nehéz helyzetben van, mert nem sikerül hitelesen lezárnia a történetét. A megoldást végül Lindhorst nyújtja, aki egy meghívólevelet küld neki. A levélben Lindhorst arra invitálja az írót, hogy látogasson el házába, ahol egy látomás formájában megmutatja neki, hogy Anzelmus és Serpentina, az aranycsöbör nászajándékának köszönhetően, hogyan élnek boldog békességben Atlántiszban.