Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések2 nap ezelőtt024 perc

Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című vígeposza a 18. század végi magyar irodalom egyik legvidámabb, mégis tanulságos alkotása. A mű 1798 telén született, amikor a költő Somogyban időzött – erre maga Csokonai is utal az Előbeszéd-ben. Az alkotást a somogyi „vidám házak” környékén tett baráti látogatások és a farsangi időszak rövidségének gyakori szóba hozatala ihlette. A helyi hölgytársaságban látott „modellek” szintén hozzájárulhattak ahhoz, hogy megszülessen a Dorottya története.

A mű négy könyvben meséli el egy farsangi bál eseményeit, a klasszikus eposzi formát humoros, szatirikus tartalommal ötvözve.

Az első könyv az ebéd előtti történéseket mutatja be: a vendégsereg gyülekezik és készülődik az esti mulatságra.
A második könyv már az estébe nyúló eseményeket tárja az olvasó elé, ahol a főszereplő, Dorottya – egy idős, fogatlan hajadon – a társaság csúfolódásának középpontjává válik.
A harmadik könyvben Dorottya nem hagyja magát, és bosszút áll a gúnyolódókon, aminek következtében kitör a csetepaté.
A negyedik könyv zárja a történetet, bemutatva az éjféli kibékülést: a vendégek összebékülnek, Dorottya megszépül, és a farsangi események végül boldog befejezést nyernek – a hajadon férjhez megy.

Csokonai műve nemcsak humorával és könnyed stílusával tűnik ki, hanem azzal is, hogy az eposzi hagyományokat újszerű, szatirikus formában alkalmazza. A Dorottya ma is élvezetes olvasmány, amely a korabeli társadalmi élet visszásságait éppúgy tükrözi, mint a szerző éles szemű megfigyeléseit és játékos kedvét.

Szereplők:

Hölgyek	Urak
Dorottya, harcos vénkisasszony	Opor, a gavallérok fővezére
Adelgunda	Carnevál (vagy Fársáng)
Rebeka, az asszonyi sereg nagy hangú vezére	Hymen, kellemes termetű fiatalember
Orsolya	Bongorfi
Cserházyné	Cserházy
virgonc Belinda	Bordács uram
Johanna	Ecse uram
szép szemű Chlóris	deli Vince
Márta

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya olvasónapló

1803.

Farsang hercege dicső útját Budáról indította, áthaladva Fehérvár, Veszprém, Tihany, Balatonszántód és Somogy vidékén. Tótiéktól Nagybajomba érkezett, majd másnap Kaposvár felé vette útját. A város akkoriban az Eszterházyak birtokához tartozott, és Farsang hercege itt telepedett le kíséretével, hogy folytassa a farsangi ünnepségeket. Kaposvár főutcáján pazar felvonulással mutatta meg magát és csodálatos seregét.

A felvonulás minden részletében gondosan megszervezett volt: a sereget öt csapat alkotta, mindegyik más-más vidékről érkezett. Bongorfi Kapos zászlaja alatt lovagolt, Marczali osztályát Cserházy vezette, míg az igaliakat Ecse irányította. A katonai menet élén Bordács Sziget haladt, míg a babócsiakat Szemő és felesége, Laura vezette. A sokszínű seregből kiemelkedett néhány különleges alak: a szépséges Etelka, Cserházyné és Amália vonzotta a tekinteteket.

A nyüzsgő forgatag közepette egyszer csak óriási lárma támadt: egy szán siklott a menethez, rajta két idős asszonysággal. Az egyik Dorottya, a csúf és ráncos öreglány, aki 65 évesen, fogatlanul is a bálba igyekezett. A másik Orsolya, aki már öt férjet hagyott maga mögött, de szintén a farsangi események középpontjába vágyott.

A felvonulást végül Opor vezette a kaposvári ünnepség helyszínére, ahol a házak megteltek vendégekkel, a város pedig a farsangi élet központjává vált. Az ebéd – a nap fénypontja – mindenkit izgalommal töltött el. Mikor megérkeztek a muzsikusok, a lakoma kezdetét vette. Az asztalok körül a beszélgetés és a jókedv széles árban hömpölygött, miközben Carnevál herceg bort rendelt, hogy poharukat egymás egészségére üríthessék.

A herceg kérésére előkerült a hölgyek névsorát tartalmazó könyv. Az eljegyzettek neve mellett piros kereszt díszlett, míg az örök hajadonságra ítéltek neve mellé egy aszott füge került. A herceg kijelölte a könyvben azokat, akik férjhez mentek, de a vénkisasszonyok haragját látva gyorsan intett a zenészeknek, hogy megkezdődjön a tánc, amely ismét a vidámságot és a farsangi hangulatot helyezte előtérbe.

Csokonai vígeposza frappánsan ötvözi a humoros társadalomkritikát és a klasszikus eposzi hagyományokat, miközben élénken festi le a korabeli farsangi élet kavalkádját.

Estvélig

Carnevál herceg farsangi mulatságán az első táncot az új jegyesek járták, és a kézfogóra is a herceg előtt került sor. Miközben a vendégsereg vidáman ropta a táncot, egy sarokban magányosan üldögéltek azok a hajadonok, akik pártában maradtak, köztük Dorottya is. Bár a tánc szép rendben folyt, és az idő is kedvezett, a levegőben érezhető volt valami készülődő feszültség.

A nemzetek táncai után Bordács felszólította a társaságot, hogy magyar táncot járjanak. „Hisz magyarok vagyunk!” – mondta, és a vendégek egy jó ropogós magyar táncba kezdtek. Ez a tánc, amely más nemzeteket elbűvöl, a magyarokat mindig megosztotta, de a mulatság kedvéért Dorottya is csatlakozott, amikor Bordács felkérte őt. A vendégek kitáncolták magukat, majd némelyek már az éhségüket kezdték emlegetni, miközben vacsorára vártak.

Amíg az étel elkészült, az egyik sarokban Belinda köré gyűltek a társaság tagjai, és egy játékot kezdtek, melynek során Dorottyára is sor került. A „Kit szeretsz?” játékban Dorottya válasza – miszerint szeretőjét az ágyába vinné – nagy botrányt kavart. Ecse szemrehányásai szinte veszekedésig fajultak, de az érkező vacsora és a közös ima megfékezte a helyzetet.

A mulatság sötét fordulata azonban csak most kezdődött. Az istenek közül Eris, a viszály istennője figyelte a vidám sereget, és bosszús lett, hogy nem érvényesülhet hatalma. Úgy döntött, hogy a vén hajadonokat, élükön Dorottyával, dühíti fel. Magát egy fánkká változtatta, amely Dorottya tányérjára került – ő pedig mit sem sejtve megette azt. Ezzel Eris szándéka beteljesedett.

Dorottya egy szobában hosszan panaszkodott magányos sorsáról, arról, hogy 60 évesen sem kérte meg őt egyetlen férfi sem. Keserűségében bosszút esküdött Farsang ellen, és felszította a vele együtt maradt hajadonok – Mártá, Adelgunda, Rebeka, Magdaléna és Orsolya – haragját is. Így vette kezdetét a mulatság végzetes fordulata, ahol a jókedv és a harmónia helyét lassan a viszály és a felfordulás vette át.

Éjfélig

Dorottya a táncterembe lépve egy kanapén foglalt helyet, amikor Adelgunda megjelent, és egy mellékszobába hívta őt. Hozzájuk csatlakozott Orsolya is. A zárt körben Dorottya feltárta szándékát: fel akarta lázítani a velük egyetértő hölgyeket, hogy közösen lépjenek fel a farsangi férfitársaság ellen. Az elégedetlen hajadonok gyorsan Dorottya zászlaja alá gyűltek.

Közben Eris, a viszály istennője, gondoskodott a zűrzavar fokozásáról: elaltatta a bőgőst, és kísérteties hangokat csikart ki hangszeréből, tovább szítva a feszültséget. Dorottya és társai elkészítették harci tervüket. Rebekát küldték követként a nagyterembe, hogy átadja követeléseiket, és kemény szavakkal ostorozza a férfiakat. A feltételek a következők voltak:

Carneválnak át kell adnia magát a hajadonoknak.
A hölgyek névsorát tartalmazó „matriculát” el kell égetni.
A nőtlen férfiaknak bocsánatot kell kérniük a vénkisasszonyoktól.

Bordács, a férfitársaság nevében, határozottan elutasította a feltételeket, kijelentve, hogy az asszonyi klub az ő esküdt ellensége. Ekkor a hajadonok hadrendbe álltak: Magdaléna balról, Márta jobbról foglalt helyet, míg Rebeka, mint fővezér, irányította a csapatot. Dorottya parancsot adott a támadásra, és diadalmasan egy díványra ült, amelyet nyolc szűz amazon vállán vitt. Kezében lobogtatta a zászlót, amelyet pántlikák és egy főkötő díszített, miközben mindannyian Lizette dalát énekelték. Fölöttük Eris lebegett, aki tovább szította a harci szellemet.

A támadás első célpontja Carnevál volt, akit a hajadonok körülfogtak és megtámadtak, majd Hylmen násznagy következett. Az ifjak késve érkeztek, hogy megmentsék őket, és a teremben óriási zűrzavar alakult ki.

Ekkor Amor, a szerelem istene, hadicselt eszelt ki. A harc helyszínére küldte „minőreit” – a szerelmet szimbolizáló lényeket –, akik békét hoztak a békétlen szívekbe. A varázslat hatására Opor kezet nyújtott a hajadonoknak, és kijelentette, hogy feleségül veszi azt, aki először megcsókolja. Erre hatalmas tolakodás kezdődött, és a Dorottyát hordozó nyolc szűz is elszaladt, magára hagyva őt. A káoszban Dorottya leesett, keze-lába eltörött, a farsangi mulatság pedig különös fordulattal ért véget.

Hajnalig

A hajadonok egymást taposva próbálták megcsókolni Oport, de egyikük sem járt sikerrel. Amikor visszatértek Dorottyához, ő kéken-zölden hevert a földön. Keserűen megdorgálta seregét, amiért egyetlen férfi csókjáért mindent felrúgtak. A nők bűnbánóan segítették talpra Dorottyát, aki ezek után végrendeletet diktált Apollonkának.

A végrendeletében Dorottya gondoskodott a pártában maradt hajadonokról. Kétezer „szuvéntát” hagyott a bécsi bolondokházára, ahol olyan szüzek lakjanak, akik örökre hajadonok maradnak. Kilencezer tallért szánt a szülők házára, hogy a csúnya hajadonoknak is legyen otthonuk, ha vőlegényt nem találnak. Pentelén egy alapítványt kívánt létrehozni, amely évente tíz dámát férjhez ad, a fennmaradó pénzből pedig egy Vestális templomot építene, amely húsz vén asszonynak adna otthont. Továbbá azt kérte, hogy a vármegye egy költője írja meg a dámák harcát, és ha ezt megteszi, ráhagyja lencséni házát és maradék vagyonát. Orsolyára két kiskutyáját hagyta, a saját hamvait pedig két férfi közé temettette volna, a nevét pedig nem engedte volna a sírkőre vésni.

Éppen halni készült, amikor Farsang hercege megjelent a matrikulával. Dorottya erre hirtelen feléledt, kiugrott az ágyból, és a húsz hajadonnal együtt kitépte a könyvet a herceg kezéből, majd elégették. Azóta, mondják, nincsenek vénlányok, hiszen a dámák életkorát senki sem tartja számon.

Amikor Karnevált már-már le akarták fejezni, az udvaron valaki tüzet kiáltott. A vendégek kirohantak a házból, míg Karnevál Hylmennel benn maradt, így megmenekült. A tűz okozója a túl vidám Lizi volt, aki a tűzhelyre dőlt, és a szoknyája meggyulladt. Egy parázs a kutya hátára esett, amely szűkölve futott a szalmakazalhoz, ami szintén lángra kapott. Szerencsére Laci ott volt, és sikeresen eloltotta a tüzet.

A zűrzavar után a vendégek egyre jobb kedvre derültek. A béke helyreállt, és a mulatság folytatódott. Már hajnalodott, amikor Cythere, a boldog szerelem istennője jelent meg, és békét hozott a zendülőkre. Ígéretet tett, hogy a következő farsang hosszabb lesz, és megparancsolta fiainak, hogy ezentúl nyílvessző helyett puskagolyóval célozzanak az emberek szívébe. A dámákat pedig türelemre intette a következő karneválig.

Dorottya ekkor csodálatos átváltozáson ment keresztül: levetette megaszott bőrét, visszanőtt mind a harminckét foga, és újra fiatal lett. Ámor sem késlekedett: egy-egy nyílvesszőt lőtt Opor és Dorottya szívébe. A két szerelmes egymás kezébe csapott, és rögtön hívatták a papot. A farsang végül boldog befejezést nyert, ahol mindenki megtalálta a helyét – és a párját.