Szereplők:
Toldi Miklós
béreslegények
Laczfi Endre, nádor
Laczfi serege
Toldi György
György vitézei
Toldi Lőrincné, Miklós és György édesanyja
Bence, Toldiék szolgája
özvegyasszony
Lajos király
mészároslegények
pesti polgárok
Mikola, a cseh vitéz
Arany János: Toldi olvasónapló röviden
Toldi Miklós, nemesi származású fiatalember, jelenleg özvegy édesanyjával él Nagyszalontán, ahol a béresekkel együtt dolgozik, minden különbségtétel nélkül. Titkon arról álmodik, hogy harcosként szolgálhasson a királyi seregben. Ezzel szemben fivére, György, aki Budán a királyi udvarnál tölti napjait, inkább a külsőségekre helyezi a hangsúlyt, és lenézően bánik családjával, amikor hazalátogat. A testvérek közötti feszültség egyre nő, míg végül anyjuknak kell közbelépnie, hogy elkerüljék a nyílt összetűzést.
A helyzet tovább bonyolódik, amikor Miklós egy összezavarodott pillanatban, önvédelemből véletlenül megöl egy vitézt, és a nádasba menekül. Bár a család hűséges szolgája, Bence követi őt, Miklós nem hajlandó visszatérni anyja hívására. Egy veszélyes éjszakai küzdelem után, amelyben két farkassal harcol, hazatér, hogy elbúcsúzzon édesanyjától, majd Budára indul. Útja során találkozik egy özveggyel, aki elmondja neki, hogy egy cseh harcos minden bátor magyar fiatalt legyőzött a Duna szigetén.
Miklós elhatározza, hogy szembeszáll a cseh harcossal, de anyagi gondokkal küzd, és megfelelő ruhája sincs a párbajhoz. Szerencséjére Bence ismét rátalál, és az édesanyja gondoskodásának hála, egy cipóba rejtve száz aranyat talál, amely elegendő a párbajhoz. Eközben György intrikái a király előtt nem járnak sikerrel, sőt, gyanút ébresztenek a királyban vele szemben. A végső bajvívás során Miklós győzedelmeskedik, teljesítve régóta dédelgetett vágyát, míg György királyi büntetésben részesül.
Arany János: Toldi olvasónapló
1. ének: A testvérek sorsa és a találkozás a nádorral
A Toldi testvérek közül az idősebb, György, Lajos király udvarában nevelkedett, ahol a pompa és a fényűzés között talált otthonra. Fiatalabb fivére, Miklós – akinek legendás erejét már az Előhangban is említik – Nagyfaluban él édesanyjával, és főként a földeken dolgozik.
Egy nap, amikor Miklós a mezőn a béresekkel dolgozott, arra haladt Laczfi nádor és serege. A díszes menet láttán Miklóst mély vágyakozás fogta el, hogy harcos lehessen. A nádor megszólította őt, de parasztnak nevezve kérdezte meg tőle a Budára vezető utat. Miklósban ez a megalázó megszólítás szégyent és haragot ébresztett, különösen, amikor eszébe jutott gőgös bátyja, György, akit sorsa alakulásáért okolhatott.
Miklós, hogy megmutassa erejét, egyetlen mozdulattal felemelte a hatalmas vendégoldalt válláról, és könnyedén, mint egy botot, azzal mutatta meg az utat Laczfinak. A nádor és serege döbbenten figyelte Miklós hatalmas erejét, és sajnálkozva jegyezték meg, hogy ilyen erős fiatalembernek a seregükben lenne a helye, nem pedig paraszti sorban. Miután a sereg továbbindult, Miklós szégyenében és haragjában hazatért.
2. ének: A feszültség a Toldi családi házban
A Toldi családi házban nagy a készülődés, ugyanis Toldi György, aki a királyi udvarból tért haza néhány napra, vitézeivel együtt dáridózásra készül szülői otthonában. Az otthoni légkör azonban feszültté válik, amikor Miklós megérkezik, és bár testvérét öleléssel üdvözölné, György durván elutasítja közeledését. György édesanyját is gúnyosan szidalmazza, azzal vádolva, hogy mindig Miklós pártját fogja, miközben öccsét még parasztnak is alkalmatlannak tartja.
A vita hevében Miklós visszautasítja a vádakat, és szemére hányja György oktalan gyűlöletét. Kijelenti, hogy elhagyja a házat, de előtte követeli az őt megillető örökségrészt. György válasza egy arcul csapás, amelyre Miklós dühvel válaszolna, ha édesanyjuk nem lépne közbe, így mentve meg Györgyöt testvére haragjától. A veszekedés után Miklós fojtott haraggal távozik a házból.
3. ének: A végzetes összecsapás
A családi lakoma után Toldi György a tornácon állva figyelte vitézei rúdhányó játékát, amikor megpillantotta kisebbik öccsét, Miklóst, aki az udvaron búslakodott. György biztatta embereit, hogy durva tréfákkal zaklassák Miklóst a palánk körül. Miklós hosszú ideig csendben, néma megvetéssel tűrte a provokációt, de amikor egy dárda eltalálta a vállát, elvesztette önuralmát.
Dühében felkapta a malomkődarabot, amelyen addig ült, és közéjük hajította. A hatalmas kő darab végzetes következményekkel járt: halálosan megsebesítette az egyik vitézt. György dühös lett, ugyanakkor megkönnyebbült is, mivel most a törvény foglalkozhat az üggyel, és nem őt fogják okolni öccse pusztulásáért. Miklós menekülni kényszerült, miközben György azonnal elrendelte elfogatását.
4. ének: Menekülés a nádasba
Miklós Toldi, miután végzetes konfliktusba keveredett, egy közeli kiszáradt nádasba menekült. Bár fizikai fájdalmai is voltak, leginkább a lelki terhek gyötörték: gyilkosság miatt menekült, és a lelkiismeret-furdalás is kínozta. Itt találta rá a család hűséges öreg szolgája, Bence, akit Miklós édesanyja küldött élelemmel és vízzel.
Miklós az alkonyatot várta, bízva abban, hogy a sötétben könnyebben elhagyhatja a környéket. Bence igyekezett maradásra bírni, de Miklós csak édesanyja említésére mutatott érzelmi reakciót. Szívét összeszorította a gondolat, hogy özvegy anyja mennyire szenvedhet miatta. Végül üzenettel és vigasztaló szavakkal küldte vissza Bencét édesanyjához.
5. ének: A búcsú útja és a farkasok
Miklós Toldi az éjszaka leple alatt elhatározta, hogy hazatér, hogy végső búcsút vegyen édesanyjától. Útja során azonban váratlanul egy farkasfészekre lépett, és a kölykök anyja támadásba lendült. Miklós kénytelen volt megvédeni magát: először a nőstény, majd a rárohanó hím farkast is legyőzte.
Az incidens során eszébe jutott bátyja, György, akinek kegyetlenségét még a farkasokénál is nagyobbnak érezte, hiszen György, bár Miklós sosem bántotta, mégis az életére tör. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy leszámoljon Györggyel is, ahogyan a farkasokkal tette, de végül jobbik énje és a gondviselésbe vetett hite felülkerekedett. Miklós így, a legyőzött farkasok tetemével folytatta útját hazafelé.
6. ének: A búcsú és az üldözés
Miközben György és emberei mély álomba merülnek, Miklós Toldi csendben belopózik a házba. Jelképes üzenetként a korábban legyőzött farkasok tetemeit bátyja, György ágya mellé helyezi, majd édesanyjához siet, aki az asztalnál elszenderült. Miklós elmondja neki, hogy csupán búcsúzni jött, nem akar végleg eltűnni. Kijelenti, hogy erejét nem pazarolja el többé, és nem lesz többé szégyenfolt a család számára; célja, hogy Budára menjen, és a király bajnokai közé álljon.
Azonban a farkasok szaga felkelti a kutyák figyelmét, és azok hangos ugatásba kezdenek, ezért Miklósnak ismét menekülnie kell. György felfedezi a történteket, és embereit lóra ültetve azonnal öccse üldözésére indul. Az események sokkja hatására édesanyjuk ájultan esik vissza az ágyra.
7. ének: A vihar és a fogadalom
Miklós menekülése közben heves vihar tör ki, melynek során egy villámcsapás halálra sújtja egyik üldözőjét, egy vitézt. Az átázott György és serege kénytelen visszafordulni, így újra kudarcot vallanak az üldözésben. Miklós három napos vándorlás után Pest közelében, a Rákos mezejére érkezik. Egy temető mellett haladva egy gyászoló asszony jajgatására lesz figyelmes, aki két fiát siratja, akiket egy cseh harcos ölt meg a Duna-szigeten.
Miklós fogadalmat tesz, hogy bosszút áll a fiúkért. Az asszonytól megtudja, hogy Budán egy cseh bajnok magyar vitézeket hív ki párbajra, és már számos harcost megölt. Az előző nap senki sem mert vele szembenézni, de a cseh harcos a következő reggel is ott lesz a szigeten, várva kihívóit. Miklós eltökélten Pest felé veszi az irányt, hogy szembeszálljon vele.
8. ének: A királyi kihívás
György Toldi hamarabb érkezik Budára, mint Miklós, és azzal a céllal, hogy a királynál vádat emeljen öccse ellen, megszerezve ezzel az áhított birtokot. Lajos király előtt sajnálkozó arccal adja elő, hogy öccse, Miklós, bár hatalmas erejű, de mihaszna és korhely, megölte egyik kedvenc vitézét, majd elmenekült. Álnokul hozzáteszi, hogy jogosan őt illetné Miklós birtokrésze, de a végső döntést a királyra bízza, javasolva, hogy adja azt a legérdemesebbnek királyi adományként.
A király azonban átlát György szándékán, és hideg mosollyal válaszol. Elfogadja György ajánlatát, de egy feltétellel: Györgynek meg kell küzdenie a cseh bajnokkal és legyőznie őt. A királyi követelmény hallatán György halálra rémül, és sietve kijelenti, hogy nem kívánja megszerezni öccse vagyonát, ezzel csapdába esik, amit eredetileg Miklós számára szánt.
9. ének: Hőstett és keserűség Pest utcáin
Pest városának nyugalmát rendkívüli esemény zavarta meg, amikor egy vad bika kiszabadult a vágóhídról, és pánikot keltett az utcákon. Miklós Toldi azonnal közbelépett: megragadta a bika szarvát, és visszavonszolta az állatot a vágóhídra, ahol a mészárosok gyorsan gerendához kötözték. Jutalmul egy nagy darab májat dobtak neki, majd elzavarták. Miklós csalódottan vette tudomásul, hogy hőstette ilyen csekély elismerést kapott, ezért a májat egy kóbor kutyának adta, és továbbállt.
Noha sokan felismerték az utcán, senki sem ajánlott neki éjszakai szállást. Emlékezett az özvegyasszonynak tett ígéretére, hogy bosszút áll fiaiért, de rádöbbent, hogy nincs megfelelő ruházata és fegyvere a cseh harcossal való párbajhoz. Visszatért a temetőbe, hogy elkérje az asszonytól a fiai fegyverzetét, de nem találta ott. Csalódottan egy sírhalomra borult, és mély álomba merült.
10. ének: Váratlan segítség érkezik
Miklós Toldi álmát hirtelen lódobogás szakította meg, amikor az öreg Bence jelent meg a nyeregben. Miklós reflexből lerántotta a lóról a szolgát, aki ijedtében először azt hitte, egy kísértet támadt rá. Csak lassan tért magához a sokkból. Kiderült, hogy Toldiné küldte Bencét, aki egy cipót is hozott magával.
A cipóban egy kis vasszelencét találtak, amelyben száz arany rejtőzött. A váratlan kincslelet örömére Miklós immár megengedhette magának, hogy beszerezze a szükséges fegyvert és lovagi öltözetet a másnapi párbajra a cseh vitézzel.
Örömét Bencével együtt egy közeli csárdában ünnepelte, ahol késő estig mulattak.
11. ének: A döntő párbaj
Másnap reggel Toldi Miklós beszerezte a szükséges fegyvereket és páncélt a közelgő bajvíváshoz, majd felszerszámozta Rigó nevű lovát, amelyet Bence hozott számára. Ezután útnak indult a viadal helyszínére, a Duna budai partján álló királyi selyemsátorhoz, amely egy elkerített részen helyezkedett el. A korlátokon kívül óriási tömeg gyűlt össze, izgatottan várva, hogy sor kerül-e a párbajra a szigeten.
A cseh bajnok, aki Buda várából érkezett, kihívóan táncoltatta lovát, és gúnyosan szidalmazta a magyarokat, mondván, hogy senki sem mer vele szembeszállni. Ekkor a pesti parton váratlanul feltűnt egy ismeretlen vitéz, Toldi Miklós, aki elfogadta a kihívást. Mindketten csónakba szálltak, és egyszerre indultak el a két part felől, majd egy időben érkeztek meg a szigetre. Miklós baráti kézfogást nyújtott ellenfelének, ám a cseh vaskesztyűs kezével megpróbálta összeroppantani Toldi ujjait. Miklós azonban gyorsabb volt, és hatalmas szorítással összetörte a cseh ujjait.
A cseh térdre esett, életéért könyörögve ajánlotta fel minden vagyonát. Toldi elfogadta a kincseket, de nem magának, hanem a temetőben látott özvegyasszonynak szánta. Megkegyelmezett ellenfelének azzal a feltétellel, hogy az soha többé nem lép magyar földre. A cseh megígérte, de mikor a csónak felé tartottak, hátrafelé kardot rántott, és megpróbált lesújtani Toldira. Miklós azonban észrevette a mozdulatot a Duna tükrében, elkapta a kardot, és végezett a cseh harcossal. A levágott fejet magasba emelve zárta le a viadalt.
12. ének: A király kegye és az igazság pillanata
A király lenyűgözve Toldi Miklós erejétől és bátorságától, azonnal utasította, hogy az ismeretlen vitézt vezessék elé. Amikor Miklós felfedte kilétét a király előtt, kiderült György ármánykodása is. A király igazságos ítéletet kívánt hozni, és felajánlotta, hogy György birtokrészét is Miklósnak adja. Miklós azonban visszautasította az ajánlatot, kijelentve, hogy nem a vagyon érdekli, hanem az, hogy a király hadseregében szolgálhasson. A király örömmel fogadta be őt a seregébe, és egy kardot ajándékozott neki.
A boldog pillanatokat tovább emelte, hogy megérkezett Toldi édesanyja, és megható ölelésben egyesültek. A király eközben kizárta Györgyöt az udvarból, aki így kénytelen volt visszatérni Nagyfalura. Miklós és édesanyja a király mellett maradtak, és idővel Miklós hírnevet szerzett, mint rettenthetetlen és elismert vitéz.
Az Utóhangban a költő tovább részletezi Toldi Miklós jellemét és hőstetteit, megörökítve emlékét az utókor számára.
