A pestis (La Peste) Albert Camus 1947-ben megjelent regénye. A mű a pestis járványán keresztül szimbolizálja a fasizmus borzalmait, hatékonyan és meggyőző módon. Egy elzárt kisvárosban a járvány egyre nagyobb teret nyer, miközben egyre több áldozatot szed, és lassan teljesen átveszi a város irányítását.
A regény központi alakja, Rieux doktor, Albert Camus híres korai esszéje, a Sziszifosz mítosza irodalmi megtestesülése. Rieux, aki nem ismeri el a vereséget, folyamatosan szembeszáll a könyörtelen sorssal, és a küzdelemben, bár az végtelenül kilátástalan is lehet, az emberi létezés értelmét keresi, mint a végzet feletti győzelem szimbólumát. A regény az egyik legkedveltebb műve Camus-nak, a járvány által teremtett sajátos világ tökéletesen alkalmas arra, hogy bemutassa a különféle emberi reakciókat és magatartásformákat.
Albert Camus: Pestis olvasónapló
Oran, egy csendes algériai kisváros, kezdetben a mindennapi élet egyszerű, megszokott pillanatait kínálja. Az első sorokban megismerhetjük, hogyan élik mindennapjaikat, hogyan szeretnek és halnak meg az ott élők. A helyi orvos, Dr. Bernard Rieux, aki rendszeresen látogatja betegeit, közben feleségét is egy távoli szanatóriumba készíti küldeni, remélve a gyógyulást.
Rieux figyelmét azonban egy szokatlan jelenség kelti fel: az utcákon elhullott patkányok jelennek meg, kezdetben csupán néhány példány, majd napról napra egyre több. A történet során találkozunk a regény kulcsfontosságú szereplőivel: a Párizsból érkezett újságíróval, Raymond Ramberttel, a városházi hivatalnokká vált Joseph Granddal, a jezsuita Paneloux atyával, a múltja elől menekülő Cottarddal, és a nemrégiben érkezett idegennel, Jean Tarrouval, aki szintén részesévé válik az események krónikájának.
A patkányok rejtélyes megjelenése eleinte nem keltett különösebb aggodalmat Oran városában, de a helyzet gyorsan váratlan fordulatot vett. Bár az invázió néhány nap után megszűnt, a doktor házmestere rövid időn belül súlyosan megbetegedett, és nagy fájdalmak között hirtelen elhunyt. E tragikus esemény volt az, amely elindította a város életében az új korszakot.
A következő napokban egyre több hasonló tünetekkel jelentkező haláleset történt, és egyre gyakrabban jelentek meg új esetek. Az orvosok már nem tagadhatták tovább a szörnyű valóságot: a pestis, amelyet hosszú időn át legyőzöttnek hittek, ismét felütötte a fejét. Az emberek teljesen felkészületlenül szembesültek a járvánnyal, amely gyorsan és kíméletlenül lecsapott rájuk. Ellenszer pedig nem állt rendelkezésre.
Oran városát teljes vesztegzár alá helyezték, így a lakók gyakorlatilag foglyokká váltak, miközben a hatóságok arra kérték a távol lévőket, hogy ne térjenek vissza. A szükségállapot elszigetelte az embereket, akik teljesen kiszolgáltatottá váltak, és érzésük szerint értelmetlenül leigázották őket. A város lakói nem számíthattak külső segítségre, és a jóindulat, az engedélyek, valamint a kivételek fogalmának jelentése teljesen elhalványult. Kezdetben mindenki abban reménykedett, hogy a helyzet csupán átmeneti, ám ahogy teltek a napok, mindannyian ráébredtek, hogy bárki áldozattá válhat, így a pestis mindenki közös küzdelmét jelentette.
E felismeréssel indul a regény második fejezete, amely bemutatja, hogyan reagálnak az emberek a kényszerű bezártságra. Az érzelmek skálája a bizonytalanságtól a rettegésig és a teljes kiszolgáltatottságig terjed. Vannak, akik, mint a csendes és félénk Grand, beletörődnek a helyzetbe; mások, mint Rieux és Tarrou, lázadnak és harcolnak; akadnak, akik, mint a szerelmétől elválasztott Rambert, megpróbálnak megszökni a szigorúan őrzött városból, míg olyanok is, mint Cottard, akik a helyzetben lehetőséget látnak, és haszonszerzésre rendezkednek be. A közösség sorsa különböző reakciókat vált ki, akárcsak bármilyen tragédia esetén, bárhol és bármikor.
Idővel az emberek hozzászoknak a fájdalmas jajszavakhoz, és elfáradnak a haszontalan szánalomban. Dr. Rieux körül egy elszánt csoport formálódik, akik nem hajlandóak megadni magukat a helyzetnek, és mindent megtesznek, hogy segítsenek a rászorulókon erejük és lehetőségeik szerint. Rambert kezdetben minden alkalmat kihasznál, hogy elhagyja a vesztegzár alá helyezett várost, de hamarosan belátja, hogy erőfeszítései hiábavalóak, és végül ő is csatlakozik Rieux és az önkéntes segítők csapatához.
A harmadik fejezet rövid idő alatt bemutatja, hogy nyár végére a pestis teljesen uralma alá vonja a várost, és a járvány a csúcspontjára ér. Az egyéni sorsok háttérbe szorulnak, csupán a kollektív tragédia marad: a pestis. Az áldozatok száma már jóval meghaladja a temetők és krematóriumok kapacitását; a temetkezések személytelenné válnak, és a halottakat tömegesen szállítják a krematóriumok felé. Az emberek emlékezete és képzelete elhalványul, a múlt és jövő fogalma eltűnik, csak a kétségbeesett, fásult jelen létezik. „A kétségbeesés megszokása rosszabb, mint maga a kétségbeesés” – fogalmazott Albert Camus. A pestis Rieux doktor számára véget nem érő küzdelmet és elkerülhetetlen vereséget jelent.
A negyedik rész bemutatja, hogyan válik a pestis állandó jelenséggé, miközben a fáradtság és közöny terjed el az emberek között. Az orvosok már nem képesek gyógyítani, feladataik csupán a betegek diagnosztizálására, adminisztrációra és az elkülönítésre korlátozódnak. Ebben a reménytelen helyzetben, egy csendes éjszakán mégis elérkezik a barátság pillanata Rieux és Tarrou számára, akik az embertelenség közepette is megőrzik emberi mivoltukat, és vállvetve küzdenek a közös célért.
Karácsony eltelik, ám ebben a szeretet nélküli világban inkább a Pokol, mintsem az Evangélium ünnepeként élnek meg. A szereplők lelkét mély érzelmi viharok rázza meg. Rambert, aki bármikor elhagyhatná a várost, mégis úgy dönt, hogy marad, mert már a helyieként tekint magára, és nem akarja cserben hagyni társait. Paneloux atya, aki kezdetben a vallás nevében próbálta magyarázni a járványt, egy ártatlan gyermek, egy bíró fia hosszú, gyötrelmes haláltusa után olyan hitbeli válságba kerül, hogy szinte az eretnekség határára jut. Végül meghal, és nem derül ki, hogy hitbeli megrendülése vagy a pestis okozta-e a halálát.
A rész végén azonban egy halvány reménysugár is felvillan: Grand, aki szintén megfertőződött, váratlanul felépül, és újra megjelennek a patkányok, mintha a járvány kezdett volna visszahúzódni.
Albert Camus: Pestis olvasónapló
Olvasónaplók – verselemzések:
- Olvasónaplók
- 1-2. osztály
- 3-4. osztály
- 5. osztály
- 6. osztály
- 7. osztály
- 8. osztály
- 9. osztály
- 10. osztály
- 11. osztály
- 12. osztály
- 1-4. osztály
- 5-8. osztály
- 9-12. osztály
- Ajánlott olvasmányok
- Elemzések – Verselemzések
- Kötelező olvasmányok röviden
- Versek gyerekeknek
- Versek mindenkinek
- Szerelmes versek gyűjteménye
