Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések4 nap ezelőtt010 perc

Nikolaj Vasziljevics Gogol „Revizor” című ötfelvonásos vígjátéka (oroszul: Ревизор) az orosz drámairodalom egyik kiemelkedő alkotása, amely világszerte a műfaj egyik legkedveltebb darabjává vált. Az elmúlt 180 év során számos nyelvre lefordították, és több színház is műsorára tűzte. A mű alapötlete Alekszandr Puskin költőtől származik.

A vígjáték első változata 1836 tavaszán készült el, és még ugyanebben az évben, április 19-én mutatták be Szentpéterváron. Az előadást személyesen I. Miklós cár is megtekintette, aki nagy szórakozást talált benne.

Bár a bemutató hatalmas sikert aratott, Gogol nem volt teljesen elégedett a fogadtatással, különösen a sajtó kritikáival. Ennek következtében több alkalommal is módosította a darabot. A legnagyobb változtatásokat 1842-ben végezte el, míg az utolsó revíziót 1851-ben hajtotta végre.

Szereplők

Anton Antonovics Szkvoznyik-Dmuhanovszkij – polgármester
Anna Andrejevna – a felesége
Marja Antonovna – a lányuk
Luka Lukics Hlopov – tanfelügyelő
A felesége
Ammosz Fjodorovics Ljapkin-Tyapkin – járásbíró
Artyemij Filippovics Zemljanyika – a közjótékonysági intézmények főgondnoka
Ivan Kuzmics Spekin – postamester
Pjotr Ivanovics Dobcsinszkij, Pjotr Ivanovics Bobcsinszkij – helyi földbirtokosok
Ivan Alekszandrovics Hlesztakov – pétervári tisztviselő
Oszip – a szolgája
Hrisztyian Ivanovics Hiebner – járási orvos
Fjodor Andrejevics Ljuljukov, Iyan Lazarevics Rasztakovszkij, Sztyepan Ivanovics Korobkin – nyugalmazott tisztviselők, a város tekintélyes polgárai
Sztyepan Iljics Uhovjortov – rendőrkapitány Szvisztunov, Pugocsin, Gyerzsimorda – rendőrök
Fevronya Petrovna Posljopkina – lakatosné
Miska – a polgármester szolgája

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor olvasónapló

Egy orosz kisváros polgármestere váratlan hírt kap barátjától: titkos küldetésben, inkognitóban érkezik a városba egy revizor. Azonnal összehívja a városi vezetőket, hogy tájékoztassa őket arról, miszerint egy titokzatos férfi már két hete tartózkodik a városban, és nagy valószínűséggel ő a várva várt revizor.

A hír nyomán két rendőr a város egy vendéglőjében gyanús személyt fedezett fel, aki a leírások szerint megfelel a revizor profiljának. A polgármester pánikba esik, mivel nemrégiben megfélemlítette egyik altisztjének feleségét, és a foglyok is éheztek. Az érkező revizor miatt a város vezetését teljes pánik önti el: azonnali intézkedéseket rendelnek el a város tisztaságának és rendezettségének javítására.

A történet második felvonásában izgalmas fordulat következik be: kiderül, hogy akit a város revizornak hisz, valójában Hlesztakov, egy pétervári tisztviselő, aki szolgájával, Oszippal együtt már két hete tartózkodik a vendéglőben. Szállásukat nem tudják kifizetni, mivel Hlesztakov szerencsejáték-szenvedélye miatt adósságokkal küzdenek.

A polgármester, aki továbbra is úgy véli, hogy Hlesztakov a revizor, alázatosan fogadja őt, és még pénzt is felajánl neki, miközben vendégül látja otthonában. Hlesztakov élvezi a hízelgéseket, és magát befolyásos emberként mutatja be, aki több miniszterrel is kapcsolatban áll, így könnyedén meggyőzi a város vezetőit és lakóit. A polgármester és a városiak teljes mértékben elhiszik szavait, nem gyanítva, hogy Hlesztakov csupán egy adósságokkal küzdő tisztviselő.

A város elitje sorra felkeresi Hlesztakovot, aki mindenkit fogad, és mindenkinek kölcsönkér pénzt, miközben segítséget ígér cserébe. Az altiszt felesége elmondja, hogy a polgármester tévedésből megbüntette, és most kárpótlást vár. A helyi kereskedők is panaszkodnak, hogy a polgármester nem bánik velük megfelelően.

Hlesztakov közben udvarol a polgármester lányának és feleségének is. Megkéri a lány kezét, amire a polgármester szinte el sem hiszi, hogy mi történik. Hlesztakov bejelenti, hogy egy napra el kell utaznia gazdag nagybátyjához, és ebből az alkalomból a leendő apósától nyolcszáz rubelt kér, valamint egy szőnyeget a kényelmes utazáshoz.

A történet drámai csúcspontot ér el az utolsó fejezetben, amikor a postamester megdöbbentő hírt hoz a polgármesternek: felbontott egy levelet, amelyet Hlesztakov írt barátjának, Trjapicskinnak. A levélben Hlesztakov büszkén dicsekszik, hogy mindenki revizornak hiszi, és hogy csupán udvarolnia kell itt-ott, miközben könnyedén pénzt kap. Ezen kívül arra is utal, hogy a polgármester mennyire naiv, és felajánlja barátjának, hogy írjon egy cikket róla, mert a történet jól eladható lenne.

A polgármester feldühödik az átverésen, miközben a város lakói élvezik a helyzetet. Míg a polgármester mérgében egyre jobban elveszíti a türelmét, a valódi revizor megérkezik, és a vendéglőben várakozik. A darab végén egy néma jelenet zárja le a történetet, amelyben a szereplők groteszk pózokban jelennek meg, ezzel felfedve a helyzet abszurditását.