Ajánlott olvasmányok

George Orwell: Állatfarm olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések3 hónap ezelőtt3 hónap ezelőtt068 perc

„Állatfarm: Tündérmese” (Animal Farm: A Fairy Story) címmel George Orwell szatirikus alkotása, amelyet gyakran allegóriaként vagy modern meseként emlegetnek, a második világháború alatt íródott és 1945. augusztus 17-én került kiadásra. A történet állatok egy csoportjáról szól, akik fellázadnak és elűzik gazdájukat a farmról, hogy aztán saját kezükbe vegyék annak irányítását, ami idővel kegyetlen diktatúrába fordul át.

Bár a regény kezdetben csak mérsékelt sikert aratott, az 1950-es évek végére valódi népszerűségre tett szert. Orwell, aki maga is baloldali nézeteket vallott és az Független Munkáspárt tagja volt, élesen bírálta Sztálint, különösen a spanyol polgárháborút követően. A „minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél” mottóval ellátott mű a sztálini Szovjetuniót allegorizálja. Az „Állatfarm” adaptációként megjelent 1954-ben rajzfilm, 1999-ben pedig élőszereplős film formájában is.

Főbb szereplők:

Jones – gazda
Őrnagy- díjnyertes kandisznó
Bandi- erős igásló
Benjamin – szamár
Hógolyó- disznó
Napóleon- disznó
Süvi- disznó, kiváló szónok
Mollie- fehér kanca
Mózes- szelíd holló
Rózsi- kanca igásló
Malvin- a kecske
Zsuzsi- szuka
Kolomp- szuka
Frederick- Kuparlak tanya gazdája
Pilkington- Rókaerdő tanya gazdája
Minimus- költő disznó

Helyszín:

Az egész történet a “Major” nevű farmon játszódik, Angliában. Később mikor az állatk átveszik az uralmat “Állatfarmnak” nevezik át.

George Orwell: Állatfarm olvasónapló röviden

Az állatok elűzik a farm tulajdonosát, és maguk veszik át a gazdaság irányítását. Napóleon, aki Sztálint szimbolizálja, kilenc kutya segítségével – amelyek az állami erőszakot és a hadsereget képviselik – erőszakkal és félelemkeltéssel szorítja félre vetélytársait és sérti meg az állati társadalom alapelveit. A regény végére Napóleon már szinte teljesen emberi viselkedést mutat. Érdekesség, hogy a franciáknál Napóleon karakterét Cézárra cserélték. Az ellenfele, Hógolyó, aki Trockijt személyesíti meg és valójában Sztálin hasznos tanácsadója volt, túlzott népszerűségre tett szert, ezért a kutyák száműzték. Süvi, aki Molotovot képviseli, dörgölőző magatartásával zavarja össze és tereli el a szót a viták során.

A történetben fontos szerepet kap Őrnagy, Lenin figurája, aki még utolsó erejével megjósolja a szocialista felemelkedést, és halála után kötelezővé válik a napi tiszteletadás a koponyája előtt, ahogyan ez a diktatúrákban és Lenin mauzóleumánál is szokás volt. Bandi, a munkásosztály képviselője, feltétel nélkül bízik a vezetőkben. Még Benjamin, a szamár is jelen van, aki Orwell saját magát személyesíti meg vele. A sok szereplő és karakterük formálódása keresztül a mű végére kialakul a diktatórikus szocializmus képe, amely a Sztálini diktatúrát is jellemezte.

George Orwell: Állatfarm olvasónapló fejezetenként

fejezet:

Az öreg kandisznó, Őrnagy, élete alkonyán úgy érzi, kötelessége megosztani álmát és tudását a többi állattal. Egyik este tehát összegyűjti az állatfarm lakóit, és lázadásra buzdítja őket az emberek ellen. Ebben az alkalomban tanítja meg nekik azt az éneket is, „Angolhol állatai” címmel, amelyet még kismalacként sajátított el.

fejezet:

Három nappal azután, hogy Őrnagy megosztotta álmát és utasításait, a kandisznó álmában elhunyt. Az állatokra hagyott üzenetében hangsúlyozta, hogy minden állat egyenlő, és nem szabad hagyniuk, hogy a haszontalan emberek tovább kihasználják őket. Felhívta figyelmüket arra, hogy eljön az idő, amikor minden jószág szabad lesz, és békés, boldog életet élhet. E szavak hatására másnap kitört a forradalom, mely során az állatok sikeresen kiűzték a farm tulajdonosát, Jones gazdát és feleségét. Az intelligencia tekintetében kiemelkedő disznók átvették a farm irányítását. Különösen két disznó, Hógolyó és Napóleon emelkedett ki közülük, akik Nagygyűlést szerveztek, hogy megismertessék a többi állattal a forradalom utáni új szabályokat.

HÉTPARANCSOLAT

1. Aki két lábon jár, az ellenség.

2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.

3. Állat nem visel ruhát.

4. Állat nem alszik ágyban.

5. Állat nem iszik alkoholt.

6. Állat nem öl meg más állatot.

7. Minden állat egyenlő.

Naplóleon, a nagytermetű, félelmetes berkshire-i disznó, keveset beszélt, mégis nagy tisztelet övezte, hiszen ismert volt arról, hogy saját útjait járja. Hógolyó, a másik vezető disznó, élénkebb és találékonyabb volt, gyors beszédével és innovatív ötleteivel tűnt ki, bár határozottsága nem volt kiemelkedő. A többi disznó között is voltak említésre méltó karakterek, például Süvi, a kövér, kerek pofájú, csillogó szemű és fürge mozgású disznó, aki ragyogó szónok volt. Amikor nehézségekbe ütközött érvelés közben, gyakran ugrált ide-oda és tekergette a farkát, ami rendkívül meggyőző hatással bírt a többiekre, akik szerint képes lett volna a feketét is fehérnek beállítani.

fejezet:

Az állatfarm lakói szabadon és lelkesen dolgoztak, aminek eredményeképpen az idei betakarítás minden várakozást felülmúlt. A munkában kiemelkedett Bandi, aki gyakran egy órával korábban kelt, mint a többiek, és maximális elismerést váltott ki állhatatosságával. Jelszava, „Majd még keményebben dolgozom!” mindenki számára inspirációt jelentett. A vasárnapokat munkamentesen töltötték, ekkor Hógolyó elkészítette a farm saját zászlaját: egy zöld abroszból, amely Anglia zöld mezőit szimbolizálta, egy patakot és egy szarvat ábrázolva rajta. A vadállatok megszelídítésére irányuló kísérletük sajnos kudarcot vallott.

Hógolyó különös hangsúlyt fektetett arra, hogy az állatok írni és olvasni is megtanuljanak; az őszre szinte mindenki elsajátított bizonyos szintű írás- és olvasástudást. Több bizottságot is létrehozott, ám ezek nagyrészt nem hoztak eredményt. Napóleon viszont nem törődött ezekkel a kezdeményezésekkel, ő inkább az állatok fiatal generációjának nevelését tartotta fontosnak. Zsuzsi és Kolomp szinte egy időben kölykezett, kilenc kiskutya érkezett a világra. Amikor elérkezett az idő, hogy a kiskutyákat el lehessen választani az anyjuktól, Napóleon magához vette őket és a padlásra vitte, ahol személyesen gondoskodott nevelésükről.

fejezet:

Az állatfarm forradalma hamarosan széles körben ismertté vált, és galambokat küldtek a környező tanyákra, hogy más állatokat is lázadásra ösztönözzenek. Jones gazda a szomszédos földbirtokosok, Fredrik és Pilkington segítségével megkísérelte visszaszerezni a tanyát. Az állatok azonban ismét győzedelmeskedtek ebben a harcban, amelynek során sajnálatos módon egy juh életét vesztette. A juhot később méltó módon eltemették. A csata hőseinek, Hógolyónak és Bandinak az „Állatok hőse” kitüntetést ítélték oda. Az összecsapást később Tehénistálló csatának nevezték el. Jones által hátrahagyott puskáját az állatok minden évben kétszer elsütötték: a csata évfordulóján és október 12-én, a forradalom emlékére.

fejezet:

Mollie, az állatfarm egyik lakója, elhagyta a közösséget; legutóbb Willingtonban látták, ahogy egy kocsmás férfi simogatja az orrát egy kétkerekű kocsi mellett. Az állatok ezután nem emlegették többé nevét. A farm vezetésével kapcsolatban Napóleon és Hógolyó véleménye gyakran eltért egymástól, mindkettőnek megvolt a maga tábora. Bár a Nagygyűléseken Hógolyó ékes szavakkal gyakran megnyerte a többséget, az általános döntéshozatalban Napóleon bizonyult erősebbnek, főleg a birkák támogatásának köszönhetően, akik rendre felzúdultak, amikor Hógolyó szólalni készült.

Hógolyó egy szélmalom tervét dolgozta ki, amely megosztotta a közösséget. Egyesek támogatták, mások ellenezték a projektet. Napóleon ellenállt a szélmalom felépítésének, hangsúlyozva az élelmiszerellátás és a farm védelmének fontosságát. A legutóbbi Nagygyűlésen mindkét oldal felszólalt; Hógolyó lelkesen ecsetelte, hogy a szélmalom milyen előnyöket hozhat, míg Napóleon az ötletet értelmetlennek nevezte. A közgyűlés többsége Hógolyó mellett állt ki, de Napóleon hívó jeleire a felnőtt kutyakölykök megjelentek és elkergették Hógolyót a farmról, aki ezután soha nem tért vissza.

Napóleon ekkor átvette a teljes hatalmat, bejelentette, hogy a vasárnapi Nagygyűlések megszűnnek, helyettük a disznók bizottsága dönt majd a fontos kérdésekben. Süvi, egy másik disznó, körbejárta a farmot, hogy ellenőrizze, senki nem lázad Napóleon ellen. Bandi új jelszava ezután „Napóleonnak mindig igaza van!” lett. A nap végére Süvi bejelentette, hogy mégis meg kell építeni a szélmalom. Bár mindenki meglepődött ezen a fordulaton, Süvi meggyőző érvekkel nyerte meg az állatokat a terv mellett.

fejezet:

A munka rabszolga módjára folyt az Állatfarmon egész évben, de a munka örömet jelentett az állatok számára. Napóleon még a vasárnapokat is munkanappá nyilvánította. A szélmalom építése során váratlan akadályok merültek fel, de az állatok ügyesen kezelték ezeket. A haladás lassú volt, de keményen dolgoztak. A farmnak számos dologra volt szüksége, amit nem tudtak előállítani, mint például paraffinolaj, szögek, spárga, kutyakétszersült, lovak patkójához szükséges vas. Később vetőmag és műtrágya, különféle szerszámok és gépek szükségessé váltak a szélmalomhoz, és senki sem tudta, honnan szerezhetnék be ezeket.

Napóleon bejelentette az új gazdaságpolitikát, amely szerint a farm szomszédos gazdaságokkal fog kereskedni. A szükségleteket szénából és búza részének, valamint tojáseladásból származó bevétellel fedezik. Süvi, a disznó, körbejárta a farmot, megnyugtatta az állatokat és eloszlatta kétségeiket, biztosítva őket, hogy soha nem döntöttek a kereskedelem vagy a pénzhasználat ellen, ezek csupán Hógolyó által terjesztett hazugságok.

Mr. Nyaffy, aki minden hétfőn felkereste a farmot, ravasz tekintetű, pofaszakállas emberként ismert, akit tyúkprókátornak neveztek, de éles esze révén felismerte az Állatfarm közvetítői lehetőségeit. Az állatok tartózkodtak tőle, de Napóleon látványa, ahogy négy lábon állva utasításokat osztogat a két lábon álló Nyaffynak, valamelyest megbékítette őket az új rendszerrel. Az emberek, bár nem gyűlölték kevésbé az Állatfarmot, amikor az virágzott, még inkább gyűlölték azt. Meg voltak győződve arról, hogy a gazdaság előbb-utóbb csődbe megy, és a szélmalom kudarcot vall, de mégis bizonyos tisztelettel kezdtek el viseltetni az állatok hatékonysága iránt.

Időközben Napóleon állítólag üzleti megállapodásokat tervezett Mr. Pilkingtonnal vagy Mr. Frederickkel, de soha nem mindkettővel egyszerre. Ebben az időszakban a disznók a tanyaházba költöztek, bár az állatok úgy emlékeztek, mintha ezt korábban tiltották volna, de Süvi meggyőzte őket, hogy erről szó sem volt. Szükséges volt, hogy a disznók, mint agymunkások, nyugodt körülmények között dolgozhassanak, és a Vezér méltóságához jobban illett a házban lakni. Ennek ellenére zavart okozott néhány állatnak, amikor megtudták, hogy a disznók a konyhát használják étkezésre, a tisztaszobát nappalinak, és még ágyban is alszanak.

Az ősz beköszöntével az állatok fáradtak voltak, de boldogok, mivel a malom felépítése félig már elkészült. A rossz időjárás miatt az építkezést felfüggesztették, de másnap reggel borzalmas látvány tárult eléjük: a malom romokban hevert. Napóleon Hógolyót tette felelőssé a pusztításért, ami mély megdöbbenést váltott ki az állatokból, akik felháborodva kezdtek el gondolkodni azon, hogyan fogják elkapni Hógolyót, ha visszatér. A helyszínen felfedezett disznólábnyomok Hógolyóhoz vezettek, és úgy tűnt, mintha a sövényen keresztül érkezett volna Rókaerdő felől.

fejezet:

Januárban a farmon súlyos élelmiszerhiány alakult ki, és drasztikusan csökkentették a gabonafejadagot, burgonyaadaggal pótolva azt. Azonban hamar kiderült, hogy a burgonyatermés nagy része a nem megfelelő takarási módszer miatt megfagyott és tönkrement. Egyre nőtt az élelmiszerhiány veszélye, amit az állatok mindenáron próbáltak titokban tartani. Napóleon erre reagálva heti 400 tojást követelt a tyúkoktól, akik tiltakozásukat fejezték ki azzal, hogy a tojásaikat a szarufákra repülve tojták meg, ahonnan azok a padlóra hullva összetörtek.

A helyzet gyorsan és könyörtelenül kezelésre került. Napóleon parancsot adott, hogy a tyúkoktól megvonják az élelmet, és halálbüntetést rendelt el minden olyan állatra, aki csak egy szem gabonát is ad a tyúkoknak. Az intézkedést a kutyák felügyelték. Az öt napig tartó tiltakozás után a tyúkok megadták magukat és visszatértek tojóládáikhoz, de kilencük éhen halt. A hivatalos közlés szerint őket baromfipestis vitte el.

Az élelmiszer-eladásokat Mr. Nyaffy intézte, aki minden héten egyszer eljött a furgonjával, és a tojásokat szállította el a farmról. Napóleon közben utasította az állatokat, hogy derítsék fel, hol bújkál Hógolyó, aki állítólag rendszeresen felbukkan a farm területén.

Egy rendkívül feszült nap során Napóleon, akit nemrégiben maga díjazott meg az „Állatok Hőse” kitüntetésekkel, és körülötte nyüzsgő kilenc hatalmas kutya kíséretében szigorúan felügyelte az állatokat. Egy éles visítás után a kutyák négy disznót ragadtak el, akikkel kapcsolatban kiderült, hogy Hógolyóval működtek együtt a farm ellen. Az állítások szerint Hógolyó évek óta Jones ügynöke volt. A bevallást követően a kutyák azonnal kivégezték őket.

A gyilkosságok sorozata nem állt meg. Három tyúk, akik a tojásügy miatt tiltakoztak, bevallották, hogy Hógolyó bujtogatta őket. Őket is lemészárolták, majd egy liba, két juh és egy bárány következett, akik szintén bűnösséget vallottak különböző cselekmények miatt. Az állatok rettegésben és megdöbbenésben vették tudomásul a történteket. Napóleon ezután bejelentette, hogy a forradalomnak vége, minden külső és belső ellenség legyőzésre került, és betiltotta az „Angolhon állatai” nótát. Helyette Minimus egy új dalt írt, amely az állatfarm hűségét hirdeti.

fejezet:

Az Állatfarm munkáslakói ebben az évben még keményebben dolgoztak, mint az előzőben. A szokásos mezőgazdasági munkák mellett óriási erőfeszítést jelentett a szélmalmom újjáépítése is, amelyet most már kétszer olyan vastag falakkal terveztek, mint az eredeti volt. Az építési határidő szigorú betartása mellett az állatok gyakran úgy érezték, hogy bár többet dolgoznak, nem esznek többet, mint Jones korában. Minden vasárnap reggel Süvi a számok hosszú sorát olvasta fel nekik, amelyek azt bizonyították, hogy a takarmánytermelés 200, 300, vagy akár 500 százalékkal is nőtt, az állatok azonban egyre inkább arra vágytak, hogy kevesebb szám és több élelem legyen a mindennapjaikban.

A farm vezetését továbbra is a disznók látják el, Napóleont pedig ritkán, legfeljebb kéthetente egyszer lehetett látni. Amikor megjelent, nemcsak a hűséges kutyái kísérték, hanem egy fekete kakas is, aki kukorékolásával jelezte a vezér szólásra készülődését. Pletykák szerint Napóleon a tanyaházban, egy külön lakosztályban élt, egyedül étkezett, két kutya szolgálta ki, és mindig finom porcelán étkészlettel terítették meg asztalát.

A farmon új szokás is terjedt el: Napóleon születésnapján is elsütötték a puskát, ugyanúgy, mint a másik két évfordulón. A vezért már nem egyszerűen Napóleonként emlegették, hanem hivatalos címekkel illették, mint „Vezérünk, Napóleon elvtárs”, „Minden Állatok Atyja”, „Az Emberiség Réme”, „A Juhnyáj Védelmezője”, „A Kiskacsák Barátja” és további hasonló titulusokkal.

Süvi szónoklatai során könnyek is csordultak arcán, amikor Napóleon bölcsességéről és jó szívéről beszélt, valamint arról a mélységes szeretetről, amellyel minden állat iránt viseltetik, különösen azok iránt, akik más gazdaságokban még mindig tudatlanságban és szolgaságban élnek. Az állatok közül is egyre többen tulajdonítottak minden sikert és szerencsés fordulatot Napóleon vezetésének, például egy tyúk dicsekedett azzal, hogy „Vezérünk, Napóleon elvtárs irányítása alatt hat nap alatt öt tojást tojtam”, míg két tehén az itatónál arról beszélgetett, hogy milyen kitűnő a víz, hála Napóleon vezetésének. A gazdaság lakóinak közérzetét Minimus által írt „Napóleon elvtárs” című vers is jól kifejezte.

Az év folyamán Napóleon még mindig nem adta el az udvaron álló farakást. Bár Frederick, a szomszéd gazda jobban akarta, kevesebbet ajánlott érte, ezért úgy tűnt, hogy Pilkington kapja meg. Frederickről keringtek a pletykák, miszerint ő rejtegeti Hógolyót, és rendszeresen bántalmazza az állatait. Ezért az „Halál az emberiségre!” jelmondat átalakult „Halál Fredrickre!”-re.

Az év végére kiderült, hogy Hógolyó újabb ármánykodása történt. A búza gyommal volt tele, amit állítólag Hógolyó kevert bele titkos éjszakai látogatása során. Egy gúnár, aki részt vett az összeesküvésben, bevallotta bűneit Süvinek, majd öngyilkos lett nadragulya lenyelésével. Az állatok hamarosan rájöttek, hogy Hógolyó soha nem kapta meg az „Állatok Hőse” kitüntetés első fokozatát, amit a Tehénistálló Csatája után terjesztett. Sőt, az ütközetben tanúsított gyávaságért még meg is rótták. Ezt hallva néhány állat zavarba jött, de Süvi gyorsan meggyőzte őket, hogy rosszul emlékeznek.

Ősszel befejeződött a szélmalmom építése, csak a gépezet hiányzott még. Napóleon személyesen gratulált az állatoknak, és a malmot Napóleon-malomnak nevezte el. Két nap múlva bejelentette, hogy a farakást mégis Fredericknek adta el, mert bár először Pilkingtonnak ajánlotta, Frederick többet fizetett érte. Bejelentette, hogy a Frederickről szóló pletykák túlzottak, és valójában Pilkington rejtegeti Hógolyót. Az „Halál Fredrickre!” szavak „Halál Pilkingtonra!”-ra változtak.

Frederick azonban hamis pénzzel fizetett. Az állatok dühösek voltak, és másnap reggel Frederick megtámadta az Állatfarmot, felrobbantva a nehézségek árán felépített malmot. Az állatok végül elűzték az embereket, de sok sérülést szenvedtek, köztük Bandi is komolyan megsebesült. Gyászolták elhullott társaikat.

Néhány nap múlva a disznók whisky-re bukkantak a pincében. Aznap este sokat énekeltek és későig fent maradtak a tanyaházban. Másnap késő reggel Süvi azzal a hírrel jelent meg, hogy Napóleon haldoklik. Estére azonban jobban lett, és Mr. Nyaffyt kérte meg, hogy szerezzen be könyveket a pálinkafőzésről. Malvin, aki újraolvasta a Hétparancsolatot, észrevette, hogy az állatok rosszul emlékeznek az egyikre. Azt hitték, hogy az Ötödik Parancsolat így szól: „Állat nem iszik alkoholt”, de valójában így szólt: „Állat nem iszik alkoholt mértéktelenül.”

fejezet:

Bandi lábadozása lassan haladt, és erős fájdalmakkal küszködött. Az állatok számára korábban megállapított nyugdíjkorhatárt – lovaknál 12, disznóknál szintén 12, tyúkoknál és libáknál 5, kutyáknál 9, birkáknál 6 év – mára szinte teljesen elfelejtették. A hideg tél és az elégtelen betakarítás miatt csökkentették az állatok fejadagját, kivéve a disznókét és a kutyákét. Süvi szerint ezeknek az állatoknak fontos szerepük van, ezért nem betegedhetnek meg. Az állatok többsége belenyugodott ebbe a helyzetbe.

Napóleon négy kocája 32 kismalacnak adott életet, akikkel a többi kicsi nem játszhatott. Napóleon tervei szerint külön iskolát építene számukra. Az állatok nélkülözéseit némileg az a tény ellensúlyozta, hogy az élet méltóságteljesebbé vált azelőttinél. Több éneklés, több szónoklat és több fölvonulás jellemezte a mindennapjaikat. Napóleon rendeletére hetente egyszer spontán demonstrációt rendeztek, hogy megünnepeljék az Állatfarm harcait és győzelmeit. Az állatok ilyenkor munka helyett a farm körül masíroztak, a menetet a disznók vezették, utánuk jöttek a lovak, a tehenek, a birkák, és a baromfi zárta a sort, míg a kutyák kétoldalt kísérték őket.

A legeslegelől Napóleon fekete kakasa parádézott. Bandi és Rózsi ketten hordozták a zöld zászlót, melyre a pata és a szarv mellett az „Éljen Napóleon elvtárs!” felirat került. A tiszteletére írt verseket olvastak fel, Süvi beszédeket mondott az élelmiszertermelés növekedéséről, és időnként a puskát is elsütötték. Az állatok többsége élvezte ezeket a tüntetéseket, amelyek legalább egy időre elfeledtették velük az éhséget.

Áprilisban kikiáltották a köztársaságot, és Napóleon lett az egyetlen jelölt az elnökválasztáson. Később kiderült, hogy Hógolyó valójában Jones oldalán harcolt a Tehénistálló Csatájában. Mózes ismét megjelent a farmon, és bár semmit sem változott, mindenki elfogadta őt.

Nyár elején Bandi megint balesetet szenvedett, és amikor lábadozott, állítólag egy lókórházba szállították, valójában azonban egy lómészáros autója vitt el. Bandi soha nem tért vissza, és Süvi magyarázta meg az állatoknak, hogy mi történt. Egy bankett napján a disznók whisky-t szereztek, és az éjszakát züllött ünnepléssel töltötték, amit reggelig tartó veszekedés és üvegcsörömpölés zárt le. Másnap délig senki sem kelt fel a tanyaházban, és a pletykák szerint a disznók ismét pénzt szereztek valahonnan a whisky-re.

10. fejezet:

Az évek során az állatok élete sorra lezárult, és az évszakok változása mellett egyre kevesebben emlékeztek a Forradalom előtti időkre. Csak Rózsi, Benjámin, Mózes, a holló, és néhány disznó emlékezett még azokra a korai napokra. Az egykor említett nyugdíjkorhatár már régen feledésbe merült, így Rózsi, noha már jóval túl volt a megállapított korhatáron, továbbra is dolgozott. Napóleon idős, kövér kandisznóvá vált, Süvi pedig annyira meghízott, hogy alig látott ki a hájas pofájából. Az egyetlen, aki nem változott, az öreg Benjámin volt, aki Bandi halála óta még mogorvábbá és hallgatagabbá vált.

A gazdaságban sokkal több állat élt mostanában, bár a népesség nem nőtt olyan mértékben, mint várták. A később született állatok számára a Forradalom csak egy homályos hagyomány volt. Az új jövevények közül sokan még csak nem is hallottak a Forradalomról. A farm most három új lovat is számlált, akik erősek és szorgalmas munkások voltak, bár rendkívül naivak; az ábécéből csak az ‘A’ betűig jutottak.

A gazdaság gazdagodott, de az állatok élete nem javult. A disznók jól éltek, de a többiek élete változatlanul nehéz maradt. Az idősebb állatok néha próbálták felidézni a múltat, de nem tudtak egyértelműen emlékezni, hogy a Forradalom után jobb vagy rosszabb volt-e az életük. Csak Süvi számoszlopai maradtak, amelyek mindig azt bizonyították, hogy folyamatosan javulnak a körülmények.

A gazdaságban még mindig élt a remény az állatok között. Büszkék voltak arra, hogy az egyetlen állatok által vezetett farm voltak Angliában. Amikor hallották a puskalövéseket és látták a lobogó zöld zászlót, büszkeséggel töltötte el őket a múlt hősi napjai iránti emlékezés.

Egy nap Rózsi megpillantott egy disznót, aki két lábon járt. Nem sokkal később már minden disznó így közlekedett, és Napóleon is két lábon jelent meg, ostort szorongatva. A híres jelmondat, „Négy láb jó, két láb rossz!”, átváltozott „Négy láb jó, két láb jobb!”-re. Benjamin újraolvasva a parancsolatokat, megállapította, hogy az állatok között is vannak, akik egyenlőbbek a többinél.

Az állatfarmon a változások már nem keltettek meglepetést az állatok körében. A gazdaságot felügyelő disznók ostort viseltek, és ezt senki sem találta furcsának. Egy nap a disznók rádiót szereztek, telefonvonalat telepítettek, és előfizetést kötöttek a John Bull, a Tit-Bits és a Daily Mirror napilapokra. Napóleon pipával a szájában sétált a kertben, és ez sem tűnt már különösebbnek.

A változások tetőpontja akkor következett be, amikor a disznók Mr. Jones ruháit kezdték viselni. Napóleon fekete kabátban, térdnadrágban és bőrkamásliban mutatkozott, míg kedvenc kocája Mrs. Jones műselyem vasárnapi ruháját öltötte magára. A szomszéd gazdák egy összejövetel alkalmával látogattak el a farmra, ahol megdicsérték a disznók gazdálkodását, kiemelve az állatok fegyelmezett és szorgalmas munkáját.

A látogatás során, míg a tanyaházban a gazdák kártyáztak, a többi állat az ablakon át figyelte őket. Az állatok a disznókra és az emberekre néztek váltakozva, és megállapították, hogy már nem tudják megkülönböztetni őket egymástól. A disznók és az emberek között már nem lehetett különbséget tenni, ami teljes zavart okozott az állatok között.

George Orwell: Állatfarm olvasónapló szereplőiről bővebben:

Disznók

Napóleon

Napóleon átveszi az irányítást az Állatfarmon a lázadást követően. Hatalmát Sztálinhoz hasonlóan a hadsereg, ebben az esetben kilenc kutya segítségével biztosítja. Erőszakkal félresöpri vetélytársát, Hógolyót, és félelmet nevel a többi állatba. A történet során igazi diktátorrá válik, teljesen megváltoztatva az állati társadalom eredeti céljait, a regény végére pedig már teljesen emberi életet él. A regény francia kiadásában César néven szerepel.

Hógolyó

Hógolyó, Napóleon vetélytársa, a lázadás után ő is szeretné vezetni az Állatfarmot. A Tehénistálló csatájában személyesen vezeti az állatokat többszöri rohamra, és könnyebb sérüléseket szerez – jutalmul megkapja az Állatok Hőse Érdemrend I. fokozatát. Lev Trockijhoz hasonlóan ő egy szenvedélyes értelmiségi, becsületesebb karakter, mint Napóleon, és a legtöbb állat bizalmát elnyeri. Napóleon kutyái végül elkergetik őt a farmról. További sorsa ismeretlen marad, de Napóleon propagandája szerint minden bajért őt teszi felelőssé. Trockij valóságban Mexikóba száműzetett, ahol később meggyilkolták. Míg az Állatfarmban és az 1984-ben Trockij egy rokonszenves karakter, Orwell gyakran kritizálta őt és híveit.

Süvi

Napóleon szóvivőjeként funkcionál, aki minden szavával igazolja és magasztalja Napóleon tetteit, ügyesen kihasználva jó kommunikációs készségét és a közönség alacsonyabb értelmi szintjét. George Orwell műveiben kiemelt szerepet kap, hogy a politikusok hogyan használják a nyelvet manipulációra. Süvi a viták lezárásához gyakran összezavarja a többi állatot, eltereli a szót, vagy éppen meggyőzi őket Napóleon álláspontjáról. Például arról, hogy a disznóknak miért szükséges luxuskörülmények között élniük a feladataik megfelelő ellátása érdekében. Ha túl sok kérdés éri, azzal fenyegeti az állatokat, hogy Mr. Jones visszatérhet.

Minimus

A farm költője, aki dalt ír Napóleonról, valamint új himnuszt készít az „Angolhon Állatai” betiltása után. Jelképezi Sztálin szovjet és külföldi csodálóit, hasonlóan például Makszim Gorkijhoz.

Pirosszem

Fiatal disznó, aki a Vezér étkezései előtt megkóstolja Napóleon ételeit, ezzel is biztosítva, hogy az Állatfarm vezetőjét ne lehessen megmérgezni.

Őrnagy

Vlagyimir Iljics Lenint és Karl Marxot szimbolizálja. Az öreg disznó álmában jövendölte meg a forradalom eljöttét, és halála előtt három nappal adta át gyűjtött bölcsességét a farm többi lakójának. Napóleon hatalomátvétele után exhumálták, és naponta tiszteletüket kellett tenniük az állatoknak a koponyája előtt, de a regény végére, ahogy a diktatúra erősödik, ez a szokás is eltűnik.

Emberek

Mr. Jones

Mr. Jones, az Állatfarm eredeti tulajdonosa, alkoholproblémái miatt már a lázadás előtt elkezdte elhanyagolni a farmot. Amikor a forradalom kitör, menekülésre kényszerül. Később megpróbál visszatérni, de a Tehénistálló csatájában végleg elhagyja a területet. Később alkoholizmus miatt elszegényedve halt meg. Karaktere II. Miklós orosz cárra utal.

Mr. Frederick

Mr. Frederick a szomszédos, jól karbantartott Kuporlak farm tulajdonosa. Karaktere a Harmadik Birodalom és Adolf Hitler allegóriája.

Mr. Pilkington

Mr. Pilkington, a közeli Rókaerdő farm tulajdonosa, jelképezi Angliát és az Egyesült Államokat. A regény végén leírt kártyaparti, ahol mindketten egyszerre húznak pikk ászt, a teheráni konferenciát szimbolizálja, és előre vetíti a hidegháborút, mivel a játék során összevesznek.

Mr. Nyaffy

Amint Napóleon átveszi a hatalmat az Állatfarmon, és a farm egyre kevésbé képes fenntartani magát, szükségessé válik a kereskedés az emberekkel. E célból fogadják fel Mr. Nyaffyt, akinek karaktere lazán George Bernard Shaw-hoz kapcsolódik, aki a sztálini diktatúra által 1931-es szovjetországi látogatásán lenyűgöződött.

Más állatok

Bandi

Bandi, az egyik legnépszerűbb figura az „Állatfarm” regényben, az átvert munkásosztály vagy a proletariátus tragikus képviselője. Hűséges, kedves, lelkes és erős, de nem túl éles eszű, hiszen az ábécé első négy betűjénél többet soha nem tanult meg. Bandi naivitása és feltétel nélküli bizalma a vezetők iránt gyengéje, mely miatt nem látja át a korrupciót, és a disznók uralma alatt is hasonlóan kihasználják, mint Jones gazda idejében. Két jelmondata – „Majd még keményebben dolgozom!” és „Napóleonnak mindig igaza van!” – emlékeztethetnek a sztahanovistákra is.

Rózsi

Rózsi, Bandi barátja és támogatója, különösen amikor Bandi megsérül a patája. Saját magát okolja azért, hogy elfelejtette az eredeti hét parancsolatot, amikor Süvi azokat megváltoztatta. Ő képviseli az értelmiséget, de együttérzése a munkásokkal teszi igazán emberközelivé. Jóságát és kedvességét mutatja, amikor fiatal kacsákat védelmez a lábával az Őrnagy beszéde alatt. A farmon végrehajtott kivégzések mélyen megviselik. Rózsi nagy tiszteletnek örvend a három fiatal ló körében, akik végül Bandi helyét fogják betölteni.

Mollie

Mollie, a fehér kanca, aki szeretett kockacukrot fogadni és szívesen díszítette sörényét szalagokkal, ami a luxust és előkelőséget szimbolizálja. Ő a burzsoázia, azaz a felsőosztály képviselője, akik elhagyták Oroszországot a forradalom kitörése után. Mollie hamarosan távozik a farmról, és ezután csak egyszer említik még a történet során.

Benjámin

Benjámin, az öreg szamár, aki szkeptikus a forradalommal és a változás lehetőségével szemben. Általában csendes, ritkán osztja meg véleményét. Amikor Bandiért érkezik a kocsi, ő az első, aki felismeri, hogy barátjukat nem orvoshoz, hanem mészároshoz viszik. Benjámin pesszimista és realista hozzáállása George Orwellt, az írót testesíti meg.

Mózes

Mózes, a holló, aki a papságot szimbolizálja. Az állatoknak a „Kandiscukor Hegységről” mesél, amely a haláluk utáni paradicsomot jelenti, a felhők között. Kezdetben Jonesszal együtt távozik a farmról, de később kiegyezik az új hatalommal és visszatér.

Malvin

Malvin, a kecske, akit nem jellemeznek mély gondolkodásra vagy filozófiai megfontolásokra.

Zsuzsi és Kolomp

Zsuzsi és Kolomp, a farm két kutyája, a 3. fejezetben kölykeznek. Kölykeiket Napóleon saját neveltetésébe veszi, és később ezeket a kutyákat használja fel hatalmának megtartására és az állatok megfélemlítésére. Ezek a kutyák az NKVD tevékenységének állati megfelelőiként szolgálnak a regényben.

Tyúkok

A tyúkok a történet kezdetén, hasonlóan a birkákhoz, a rendszer könnyen manipulálható tagjai. Amikor azonban elveszik tőlük a tojásaikat, tiltakozásba kezdenek, és összetörik a tojásaikat. Ezt követően megvonják tőlük a fejadagokat, és kilenc tyúk pusztul el. Hivatalosan baromfipestisben haltak meg. Szimbolikusan valószínűleg a gazdag parasztokat, a kulákokat képviselik, akiket üldöztek a szovjet időszakban.

Kutyák

A kutyák a regényben Napóleon titkosrendőrségét és testőrségét jelképezik, amelyek összefüggésbe hozhatóak a KGB tevékenységével. Ezek a kutyák kulcsszerepet játszanak az állatok megfélemlítésében és a farm vezetésének erőszakos fenntartásában.

Juhok

A juhok a regényben a buta, könnyen manipulálható tömeget képviselik, akik vakon támogatják a rendszert. Bármikor, amikor a rendszert érintő kritikus vita kibontakozásának veszélye fenyeget, ők a „Négy láb jó, két láb rossz” jelszót kezdik el bégetni. Ez az állatizmus ideológiájának leegyszerűsített formája, amelyet használva gyakran lehetetlenné teszik az értelmes párbeszédet és vitát a farm állatai között.

Macska

A macska a regényben azokat a személyeket szimbolizálja, akik talpnyalóként minden hatalmi rendszert egyformán kiszolgálnak, függetlenül annak jellegétől vagy az előző rendszertől. Emellett a munkakerülők megtestesítője is, aki előszeretettel kerüli el a farm teendőit, ám mindig jelen van, amikor az erőfeszítések gyümölcseit osztogatják.