Antoine de Saint Exupery A kis herceg olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések4 hónap ezelőtt042 perc

Szereplők:

kis herceg, a szerző gyerekkori alteregója

pilóta, az átlagember megtestesítője, a szerző szócsöve

róka, a szerző tanításainak megfogalmazója, illetve az emberi kettősség (bölcsesség, ravaszság) szimbóluma

Antoine de Saint Exupery A kis herceg olvasónapló

rózsa, a kötődés, felelősségvállalás jelképe

kígyó, a kísértés rosszra csábítás eszköze

váltóőr

kereskedő

Bolygólakók:

király, a hatalom jelképe

hiú, az önzés megtestesítője

iszákos, az emberi gyengeség szimbóluma

üzletember, a számítás, érzelemnélküliség képe

lámpagyújtogató, a szabálykövető, irányításra szoruló embertípus megszemélyesítője

geográfus, a magolós, gondolkodás nélküli, gépies adatgyűjtő típus

Antoine Marie Jean-Baptiste Roger de Saint-Exupéry (1900-1944), francia író és pilóta legismertebb műve a A kis herceg, amely egyaránt szól gyermekekhez és felnőttekhez. Az író élete maga is regényes: a második világháborúban szolgált, és utolsó útjáról rejtélyes körülmények között sosem tért vissza.

A Kis herceg számos önéletrajzi elemet tartalmaz: a kerettörténet pilótája, a különböző szereplők jellemvonásai és életmódjai mind visszatükrözik Saint-Exupéry tapasztalatait, beleértve az élete szerelmét is.

A mű több mint 400 nyelvre lett lefordítva és bekerült a világ 50 legolvasottabb könyve közé. Magyarul is kilenc különböző fordításban elérhető, amelyek közül a legismertebb Rónay György verziója.

A kis herceg tartalma dióhéjban: a történet egy ártatlan kisfiún keresztül tárja fel a világ jó és rossz oldalát. A kis herceg különféle szereplőkkel találkozva ismeri meg az emberi lét nehézségeit, majd végül döntése őt az örök gyermeki ártatlanság felé vezeti.

A regényt Antoine de Saint-Exupéry a legjobb barátjának, Léon Werth-nek ajánlja, aki felnőtt, de gyermekkorában ő is átélte azokat az érzéseket, amelyeket a könyv feldolgoz. Az ajánlás különösen arra a gyermekre utal, aki ez a felnőtt valaha volt.

Antoine de Saint Exupery A kis herceg olvasónapló

I. fejezet: Óriáskígyó

Az író elmeséli, hogy gyermekként kedvenc könyvében, mely az őserdőkről szólt, látott egy képet egy óriáskígyóról, amint egy vadállatot nyel el. Hatéves korában színes ceruzával rajzolt egy hasonló jelenetet, ahol a kígyó egy elefántot emésztett a gyomrában. A kígyó kívülről inkább hasonlított egy kalapra. Mikor a felnőtteknek megmutatta, kíváncsi volt rájuk, rájönnek-e, mit ábrázol a kép. Mindenki kalapot látott benne. A fiú elárulta, hogy valójában mit ábrázolt a rajz, a felnőttek viszont arra bátorították, hogy inkább a tanulásra koncentráljon, ne ilyen „butaságokkal” foglalkozzon. Így festői pályafutása véget ért, és más mesterséget kellett választania: megtanult repülőgépet vezetni, majd berepülte a világot, sok emberrel találkozva. Gyermekkori rajzát azonban megőrizte, és ha valakit értelmesebbnek tartott, megmutatta neki, hogy szerinte mi látható a képen. A válasz mindig ugyanaz volt: „Ez egy kalap”.

II. fejezet: A bárány

Hat évvel ezelőtt az író kényszerleszállást hajtott végre a Szaharában gépe meghibásodása miatt. Egyedül volt, csak egy hét ivóvize maradt. Egyedül a hatalmas homoktenger közepén nagyon magányosnak érezte magát. Amikor egyik reggel arra ébredt, hogy egy furcsa hangon valaki arra kéri, rajzoljon neki egy bárányt, nem hitt a szemének. Egy kis emberke állt előtte, aki nem úgy nézett ki, mintha eltévedt volna. Nem tűnt fáradtnak, szomjasnak vagy éhesnek. Az író eleinte vonakodott, de végül engedett a kérésnek. Először a kígyós trükköt próbálta meg, de a furcsa kis emberke rögtön jelezte, hogy nem elefántot szeretne kígyóban látni, hanem egy bárányt. Némi vita után, hogy pontosan milyen legyen a bárány, végül elkészült a rajz. Így ismerkedett meg az író a kis herceggel.

III. fejezet: „Szóval te is az égből jöttél?”

A kis herceg és az író beszélgetésbe kezdtek, de a kis herceg keveset árult el magáról. Csak azt ismételgette, mennyire jó lesz neki az új báránya a saját kis bolygóján, ahonnan jött. Amikor az író meg akarta rajzolni a báránykának egy kötelet és egy karót, hogy ki tudja kötni, a kis herceg ezt határozottan visszautasította. Szomorúan magyarázta, hogy a bolygója nem olyan nagy, hogy ott bárki el tudjon kóborolni.

IV. fejezet: A B-612-es kisbolygó

Felfedésre kerül, hogy a kis herceg lakóhelye, a B-612-es kisbolygó, alig nagyobb egy háznál. Ezt a bolygót a csillagászok 1909-ben észlelték először. A kis herceg eddig nagyon magányosan élt itt, egyedüli vágya egy barát megszerzése volt. Most már van egy barátja, a kisbárány, akit magával vihet.

V. fejezet: Majomkenyérfa

A kis herceg napról napra többet mesél bolygójáról, különös érdeklődést mutatva afelől, hogy a bárányok megeszik-e a cserjéket. Aggódik amiatt, hogy a majomkenyérfákat is megtámadhatják-e. Bolygóján vannak jó és rossz növények, valamint jó magvak és rossz magvak, melyek láthatatlanok, de bármikor előbújhatnak. Hangsúlyozza, hogy a majomkenyérfát korán kell megfékezni, mert ha túlnő, akkor elboríthatja az egész bolygót, és a gyökereivel kárt tehet. Ezért minden reggel alaposan ki kell gyomlálnia bolygóját az ilyen hajtásoktól.

VI. fejezet: A naplemente

A kis herceg és az író negyedik napjukat töltik együtt. A kis herceg elárul egy újabb személyes dolgot: kedvenc időtöltése a naplemente nézése. Úgy véli, aki szomorú, az szereti a naplementéket. Otthon, a saját bolygóján, bármikor megteheti ezt anélkül, hogy nagy távolságot kellene megtennie. Elegendő csak odébb raknia a kis székét, és máris újabb naplementében gyönyörködhet.

VII. fejezet: „Mire valók a tüskék?”

Az ötödik napon együtt töltött idejük alatt az író egyre idegesebb, mert nem halad a gépe javításával. A kis herceget viszont csak az izgatja, hogy a bárányok megeszik-e a virágokat. Amikor az író igennel válaszol, a kis herceg azt kérdezi, hogy a tüskés virágokat is megeszik-e? Az író türelmetlenül és ingerülten válaszol, hogy a tüskéknek semmi hasznuk, mire a kis herceg elkeseredik. „Akkor miért küszködik szegény virág, aki gyenge és védtelen, a tüskék növesztésével, ha semmire sem jók?” Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy egy szeretett virág értéke önmagában elegendő ahhoz, hogy boldog legyen valaki, még ha egy bárány is fenyegeti. Amikor a bárány megeszi, az olyan számára, mintha egy csillag kialudna. Dühösen szemrehányást tesz az írónak a felnőttes beszédért, majd zokogásban tör ki. Ahogy leszáll az éjszaka, az író nem győzi vigasztalni és ringatni pici barátját. Megígéri, hogy rajzol a bárányra egy szájkosarat, hogy ne tudja megenni a rózsáját, a virágnak pedig egy vértet.

VIII. fejezet: A Rózsa

Másnap újabb információk derülnek ki a rózsáról. Egy nap hirtelen megjelent a többi virág között a kis herceg bolygóján, ahol már eleve sokféle virág élt. De ez a rózsa más volt, mint a többi, ilyet még soha nem látott a kis herceg. Lassan, gondosan fejlődött, és csak teljes pompájában mutatkozott meg előtte. Ez a rózsa hiú virág volt. Mikor végre kinyílt és megmutatta magát, a kis herceg csodálkozva nézte. Bár minden kívánságát teljesítette, a virág mégis tele volt szemrehányással, amit a kis herceg nagyon a szívére vett. Ezért döntött úgy, hogy elhagyja a bolygót. Nem lett volna szabad a virág szavait megfogadnia és annyira a hatása alá kerülnie. A kis herceg mégis magát hibáztatja, amiért elment, és nem látta meg a virág csipkelődése mögött rejlő gyengédséget és szeretetet. Szomorú, mert úgy érzi, nem tudta eléggé szeretni a rózsát.

IX. fejezet: A szökés

A szökés napján a kis herceg rendbe tette a bolygóját. Kitisztította a vulkánjait és kigyomlálta a majomkenyérfákat. Végezetül el akart köszönni a rózsától. Meglepetten tapasztalta, hogy a rózsa nem tesz szemrehányást, sőt, elszomorodik és bevallja, hogy szereti őt. Egyben hibáztatja magát amiatt, hogy szeretete nem volt nyilvánvaló. A rózsa arra kéri a kis herceget, hogy induljon el, ha már elhatározta magát, mert nem akarja, hogy sírva lássa őt.

X. fejezet: A király bolygóján

A kis herceg útra kel, hogy felfedezze a különböző bolygókat, részben munkát találjon, részben művelődjön. Az első bolygón egy király lakik. Hosszan beszélgetnek, de a beszélgetésnek nincs sem eleje, sem vége, a király mindenre parancsot próbál adni, de szavainak nincs összefüggése, értelmük sincs. A kis herceg kényelmetlenül érzi magát itt, ezért hamar továbbáll. A felnőttek furcsaságát egyre jobban érzékeli.

XI. fejezet: A hiú bolygóján

A király bolygója után következik a hiú bolygója, ahol a kis hercegnek nem kell mást tennie, mint csodálnia a hiút, és kijelenteni, hogy ő a legszebb, a legokosabb, a leggazdagabb és a legjobban öltözött. A hiú kifejezetten megparancsolja a kis hercegnek, hogy csodálja őt. A kis herceg azonban nem marad sokáig, és a látogatás erősíti benne a meggyőződést, hogy a felnőttek valóban nagyon furcsák.

XII. fejezet: Az iszákos bolygója

Az iszákos bolygója a következő állomás. Itt a kis herceg talán a legrövidebb ideig tartózkodik. Az iszákos csak iszik, és azt hajtogatja, hogy azért iszik, hogy elfelejtse, mennyire szégyelli magát amiatt, hogy iszik.

XIII. fejezet: Az üzletember bolygója

Az üzletember bolygójára érkezve a kis herceg találkozik egy komoly emberrel, aki kizárólag a gazdagságra összpontosít. Az üzletember úgy véli, hogy ő birtokolja az összes csillagot, és még arra sincs ideje, hogy a kis herceg érkezésekor felnézzen a munkájából, hogy köszönjön neki. Állandóan számol, és azt hajtogatja, hogy ő csak komoly dolgokkal foglalkozik, semmi haszontalanra nincs ideje. A kis herceg itt sem marad sokáig, és egyre furcsábbnak találja a felnőtteket.

XIV. fejezet: A lámpagyújtogató bolygóján

A lámpagyújtogató bolygója az eddig látogatottak közül a legkisebb. Itt a lámpagyújtogató folyamatosan csak azt teszi, hogy meggyújtja, majd eloltja a lámpát, mivel a bolygója olyan gyorsan kezdett el forogni, hogy mire este meggyújtja a lámpát, máris reggel lesz, amikor el kell oltania. A kis herceg új ismerősét nagyon sajnálja, mivel úgy érzi, ő az eddigiektől eltérően nem magával, hanem másokkal törődik. Azonban itt sem maradhat, mert a bolygó túl kicsi számukra mindkettőjüknek.

XV. fejezet: A geográfus bolygója

A geográfus bolygója jóval nagyobb, mint a korábbiak, és a kis herceg különösen értelmes foglalkozásnak tartja a geográfia tudományát. A geográfusok feladata, hogy feljegyezzék a városok, tengerek, sivatagok, hegyek és folyók helyzetét. Amikor a geográfus megkéri a kis herceget, hogy meséljen saját bolygójáról, kiderül, hogy csak a maradandó dolgok kerülnek feljegyzésre. Ekkor a kis herceg szembesül azzal a fájdalmas ténnyel, hogy a rózsája múlékony, ami összeszorítja a szívét, mivel ő magára hagyta azt. A geográfustól tanácsot kérve, hogy merre folytassa útját, a Föld felé veszi az irányt, de gondolatai folyamatosan a rózsáján járnak.

XVI. fejezet: A Föld

A kis herceg végül a Földre érkezik, amely lenyűgözi őt különlegességével és szépségével. Ez a bolygó teljesen eltér minden addigi helyszíntől, ahol járt.

XVII. fejezet: A Kígyó

A Földön a kis herceg egy hatalmas, végtelen homoktenger közepén találja magát, ahol elsőre egyedül érzi magát. Aztán találkozik a Kígyóval, aki megígéri, hogy segít neki hazatérni, ha úgy dönt, visszavágyik. A Kígyó azt javasolja, hogy meg kell majd marnia, amit nem mond ki nyíltan, de a kis herceg érti a célzást. A Kígyótól megtudja, hogy Afrikában, a Szahara sivatagban van.

XVIII. fejezet: A virág

Amint továbbindul, a kis herceg találkozik egy virággal, és az emberek felől érdeklődik. A virág azt mondja, élete során csupán hat-hét embert látott, így nem sok segítséget tud nyújtani neki.

XIX. fejezet: A visszhang

A kis herceg egy nagy hegyhez érkezik, amely sokkal magasabb, mint otthoni három vulkánja. Felkapaszkodik a csúcsra, remélve, hogy onnan beláthatja az egész Földet, de csak további hegycsúcsokat lát maga körül. Amikor kiált, a saját hangjára csak a visszhang felel. A kis herceg számára ez furcsa és érthetetlen.

XX. fejezet: A rózsakert

Hosszú vándorlás után a kis herceg egy virágzó rózsakert elé ér. Nagy meglepetésére az ő rózsája hasonmásait találja számos példányban. A rózsája azt állította, hogy ő az egyetlen a maga nemében az egész világon. A kis herceg elgondolkozik ezen, és elszomorodik, rájönve, hogy ő mégsem olyan gazdag, mint hitte; rózsája nem egyedülálló, és három vulkánja a Föld hegyeihez képest csekély. Lefekszik a fűben és sírni kezd.

XXI. fejezet: A róka

A kis herceg talán legfontosabb találkozása a Földön a rókával történik, aki megérteti vele a barátság lényegét. A róka magyarázata szerint bár lehet ezer és ezer rózsa, mint az övé, mégsem lesznek azok fontosak számára, mivel nincs velük láthatatlan kötelék. Amikor a kis herceg újra visszatér a rózsakerthez, rádöbben, hogy egyik rózsa sem olyan, mint az övé.

A rózsák szépek, de üresek. Valaki csak akkor válik fontossá számunkra, ha időt szánunk rá. Amíg nem ismersz meg és nem szelídítesz meg valakit, az csak egy a sok közül lesz. De ha barátoddá teszed, akkor már ő lesz az egyetlen. A kis herceg és a róka barátsága is ezen az elven alapul. A róka megtanítja a kis herceget arra, hogy az igazán fontos dolgokat csak a szívünkkel látjuk, ahogy a szemünkkel nem vagyunk képesek rá.

XXII. fejezet: A váltóőr

A rókával való búcsú után a kis herceg továbbindul. Útja során találkozik egy váltóőrrel, akivel röviden beszélget, de nem időzik sokáig.

XXIII. fejezet: A kereskedő

Kis idő elteltével egy kereskedővel találkozik, aki szomjoltó labdacsokat árul. Ezeket a labdacsokat azzal reklámozza, hogy aki bevesz egyet, az nem kíván többé inni, így időt spórolhat meg. A kis herceg számára érthetetlen, miért fontos ez az időmegtakarítás.

XXIV. fejezet: A kútkeresés

A kis herceg az írónak már mindent elmesélt, akivel immár nyolcadik napja voltak együtt. Vízkészletük kimerült, a gép javítása még mindig nem sikerült, és mindketten erősen szomjaztak. A kis herceget azonban nem ez foglalkoztatta, hanem a róka szavai, amelyek folyamatosan a fülében csengtek: „ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan”. Úgy vélte, a sivatag is azért szép, mert valahol rejt egy kutat. Elindulnak a kutat keresni. Ahogy leszáll az éj, a kis herceget elnyomja az álom, az író pedig a karjában viszi tovább. Hajnalra rábukkannak a kútra.

XXV. fejezet: A kút

Amikor rátalálnak a kútra, vizet merítenek belőle, és mindketten isznak. Javul az állapotuk, és a kis herceg arra kéri az írót, hogy tartsa be az ígéretét, és rajzoljon a báránynak szájkosarat. Ekkor esik szó arról is, hogy másnap lesz pontosan egy éve annak, hogy a kis herceg a Földre érkezett. Az író rájön, hogy találkozásuk egy hete nem volt véletlen, hanem a kis herceg tudatosan kereste ezt a helyet, ahová egy éve érkezett. A kis herceg nem akar visszamenni az íróval a géphez, inkább azt kéri tőle, hogy másnap látogassa meg őt.

XXVI. fejezet: A Kígyó2

Másnap, amikor az író a kúthoz siet, hogy közölje a kis herceggel: sikerült megjavítania a gépét, meglátja a kis herceget, ahogy egy fán ül és beszélget – de senkit sem lát mellette. Hallja, hogy esti találkozóról és fájdalomról beszélnek. Amint az író közelebb ér, egy pillanatra még meglátja a kígyót, de mire előkapná a revolverét, a kígyó egy szempillantás alatt eltűnik. Beszélgetésük során az író zavartan áll a helyzet előtt, míg a kis herceg elszántan közli, hogy vissza kell térnie a virágjához, akinek ő a felelőse.

Pontosan egy év telt el, és a csillagja aznap lesz felettük. Az író mindenáron vele szeretne lenni ebben a pillanatban, de a kis herceg ellenez, tudva, hogy fájdalmas lesz a látvány, mintha meghalna, hiszen a testét nem viheti magával. Amikor este elindulnak, az író mégis vele tart. Kézen fogva haladnak a kút felé, majd pár lépéssel a cél előtt a kis herceg elengedi az író kezét és egyedül folytatja útját. Csak egy sárga villanás látszik a bokájánál, a kis herceg csendben tűri a fájdalmat, majd szelíden eldől.

XXVII. fejezet: A világ legszomorúbb tája

Az író hosszú ideig szomorú kis barátja miatt, de amikor reggel visszatér, már nem találja a kis testet. Egy rajzon mutatja be nekünk azt a részt a Szaharában, ahol a kis herceggel találkozott. Ezt a rajzot azért készítette el, hogy ha valaki arra jár, felismerhesse azt a helyet. Ha bárki találkozna a kis herceggel, feltétlenül szóljon neki, hogy a kis herceg visszatért.

Antoine de Saint Exupery A kis herceg olvasónapló

A szereplők rövid jellemzése:

A kis herceg: Tiszta lelkű és gyermeki naivitással megáldott személyiség, aki a mű elején nem sokat tud a külvilágról. Őszinte, érdeklődő és nyitott jellem.

Király: Az uralkodó típust személyesíti meg, aki minden és mindenki felett szeretne uralkodni, annak ellenére, hogy gyakran maga sem tudja megmondani, miért.

Hiú ember: Egy önző, csak önmagával törődő személyt ábrázol, aki állandó dicséretet vár el környezetétől, de ezt mások felé nem viszonozza.

Üzletember: A fontoskodó embertípust testesíti meg, aki állandó időzavarban él és minden energiáját munkájára fordítja. A lényegtelen dolgokra nem pazarolja az idejét, de hogy mi a lényeges és mi nem, az teljesen relatív.

Iszákos: Az olyan embertípust jeleníti meg, aki nem tud magyarázatot adni a tetteire: azért iszik, hogy elfelejtse, hogy iszik. Ez a magatartás különösen furcsa a kis herceg számára.

Lámpagyújtogató: Azokat az embereket képviseli, akik csak végrehajtják a parancsokat, anélkül, hogy tudnák, ki adta azokat és miért. Nincs saját véleményük, önálló gondolatok nélkül, egyéniség nélkül cselekszenek.

Róka: Az egyetlen lény, aki valóban elgondolkodtató és építő jellegű információkat ad a főszereplőnek. Ugyanakkor a róka személyében mindig jelen van a kettősség is, hiszen a ravasz jelzőt önkéntelenül is hozzákapcsoljuk.

A mű jelentősége:

A regény 27 fejezetből álló A kis herceg című mű az író, Antoine de Saint-Exupéry gyermeki énjének és felnőtt tapasztalatainak összefonódásából született. Az író az ajánlásban kiemeli, hogy bár a könyv elsőre meseregénynek tűnhet, valójában a felnőttek számára íródott, akik talán mélyebben megértik annak üzenetét. Az író két főszereplője, a pilóta és a kis herceg, gyakorlatilag egy személy két különböző életszakaszának megtestesítői, akik a gyermeki naivitás és a felnőtt realitásérzék közötti összhangra törekszenek.

A kis herceg története egy képzeletbeli bolygón játszódik, ahol a főhős, néhány apró vulkán és egy rózsa társaságában éli mindennapjait, szimbolizálva az ember és a természet összhangját.

A mű további szereplői jellemző emberi archetípusokat képviselnek, akikkel a kis herceg találkozásai során a világ valódi arcával is szembesül. A kis herceg őszintesége és igazságérzete révén rádöbben, hogy a világ nem olyan ártatlan, mint ahogy ő azt elképzelte.

A kis herceg nyelvezete egyszerű, mégis költői, tisztasága és szépsége mellett a mondanivalója többrétegű, ami arra ösztönzi az olvasót, hogy a sorok között is olvasson. A regény nem csupán olvasmány, hanem gondolkodtató mű is, amelynek értelmezése az olvasás befejezése után kezdődik. A mű világszerte nagy sikert aratott, számos nyelvre lefordították, sőt, filmek is készültek belőle.