Jókai Mór: A kőszívű ember fiai szereplők jellemzése

Olvasónaplók, verselemzések2 hónap ezelőtt037 perc

Szereplők:

Baradlay Kázmér, a kőszívű ember;
özvegy Baradlayné, a kőszívű neje, özvegye;
Baradlay Ödön, az elsőszülött;
Baradlay Richárd, a második fiú;
Baradlay Jenő, a legifjabb fiú;

Rideghváry Bence nagyúr; Tallérossy Zebulon úr;
Lánghy Bertalan, protestáns prédikátor;
Lánghy Aranka, Ödön szerelme; Liedenwall Edit, Richárd szerelme;
Plankenhorstné báróné; Plankenhorst Alfonsine úrhölgy;
Leonin, orosz nemes, Ödön barátja; Pál úr, Richárd szolgája;
Boksa Gergő, rabló, később forradalmi kapitány;
Palvicz Ottó, Alfonsine szerelme; Károly, Ottó és Alfonsine gyermeke;
Szalmás Mihály, kém;
apácák; katonák; kormánybiztos, parasztok; papok; csizmadia; grófok; bárók; kofák; szolgák

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai szereplők jellemzése

Baradlay Kázmér

Baradlay Kázmér, ő volt a „kőszívű ember” – szó szerint is, mivel húsz éven át szívkoszorúér-elmeszesedésben szenvedett, és átvitt értelemben is, hiszen feleségéhez nem kötődött érzelmileg, csupán tisztelte, fiait pedig – akikre büszke volt – hajlamaikra való tekintet nélkül irányította az általa vallott eszmék vak szolgálatára. Ez az eszme, amelyre főispáni és főrendi minőségében egész életét feltette, a császári házhoz rendíthetetlenül hű, minden haladást elutasító rendi Magyarország fenntartása volt. Halálos ágyán szigorúan utasította feleségét, hogy saját és három fiuk életét is ebben a szellemben vezesse tovább. Amint meghalt, Baradlayné ünnepélyes esküt tett, hogy mindenben ura végakaratával ellentétesen fog cselekedni. Bár Kázmér alakja mesés-mítikus vonásokat is hordoz („a kőszívű király és a három királyfi”), a reformkori magyar arisztokrácia egy jelentős rétegének valós, tipikus jegyeit is magában sűríti. Érzelmi ridegsége részben alkati sajátosság, részben pedig a szívbetegsége következménye, amely miatt orvosai már fiatalon eltiltották a szerelemtől és minden érzelmi felindulástól.

Baradlay Jenő

Baradlay Jenő a Baradlay-család legfiatalabb tagja, szülei legkedvesebb gyermeke. Éles eszű, de gyenge testalkatú fiatalember, aki a hivatalnoki pályára termett, ahogyan azt édesapja is megfogalmazta végrendeletében. Apja azt akarta, hogy Jenő Bécsben maradjon, ott szolgáljon hivatalban, és fokozatosan küzdje fel magát, mert ez a küzdelem tenné őt bölccsé és okossá. Édesanyja azonban ellenezte ezt, és férje halála után megpróbálta hazahívni fiát, hogy Magyarországon éljen, és a hazáját szolgálja.

Bécsben Jenő diplomata állást töltött be, és nemcsak hivatása kötötte oda, hanem a szíve is, mert itt ismerte meg a gyönyörű Plankenhorst Alfonsine-t. A lány szépsége teljesen rabul ejtette, de csalódnia kellett: a szerelem nem volt kölcsönös, és Alfonsine Palvicz Ottó halála miatt bosszút akart állni a Baradlay-családon. Jenő édesanyja is ellenezte ezt a kapcsolatot, tudván, milyen veszélyes a Plankenhorst-család. Jenő végül visszatért Magyarországra, anyjával tartva, feladva hivatását és karrierjét.

Jenő távol tartotta magát a harcoktól, ezért alig hallunk róla a bécsi forradalom idején. Magyarországon Ödön családja mellett élt a Körös partján, miközben Baradlayné a nemesdombi kastélyt kórházzá alakíttatta, így szolgálva a hazát. Bár a család ellenezte a harcokat, Jenő is készen állt áldozatot hozni, ha szerettei veszélybe kerültek. Így történt, amikor egy hivatalos levél érkezett Ödön számára, de névcsere miatt Jenőnek címezték. Jenő felismerte a tévedést, de nem adta át a levelet, mert látta, hogy a bíróság azonnali megjelenésre szólítja fel testvérét. Jenő titokban tartotta célját, és a bíróság előtt Ödön nevében vállalta a vádakat. Végül őt végezték ki Ödön helyett.

Halála előtt levelet küldött édesanyjának, amelyben feltárta a valóságot és tettének okait. Jenő példája megmutatja, hogy a hősiesség nemcsak a csatatéren nyilvánulhat meg; a család iránti önzetlen elkötelezettség is hősies tett lehet.

Baradlay Richárd

Baradlay Richárd A Baradlay család középső fia, egy fiatal huszártiszt. A jóképű, délceg ifjú izmos, széles vállain feszesen állt az egyenruha, hetykén kipödrött, hegyes bajusza jól illett piros arcához. Olyan magabiztosan hordta a fejét, mintha az egész világon ő lenne az egyetlen huszárkapitány. Büszke jelleme és sármos külseje miatt híres nőcsábász volt, akibe minden asszony beleszeretett, de Richárdot már untatta, hogy ilyen könnyen meghódít minden nőt. Amikor azonban meglátta a szerényen öltözött Edit kisasszonyt, azonnal elnyerte tetszését. Rövid ismerkedés után megkérte a kezét, és a fiatal lány nem tudott mást mondani, mint „igen”.

Nem sokkal később a kapitány bevonult a hadseregbe, hogy megvédje hazáját. Hosszú és nehéz út várt rá a hegyekben, ahogy hű katonáival Magyarország felé menekült az ellenség elől. Bátor férfi volt, aki éhségtől és szomjúságtól gyötörve vágtázott át az erdőkön, pihenés nélkül, egyetlen gondolattal a fejében: a haza mindenek előtt!

Furfangja és tapasztalata segítette, hogy túljárjon üldözői eszén. A döntő ütközetben ő és Palvicz Ottó is súlyosan megsérültek. Halálos ágyán Palvicz arra kérte Richárdot, hogy keresse meg és nevelje fel egyetlen fiát, Károlyt. Ebben a csatában Richárd elvesztette leghűségesebb társát, az öreg Pál urat is, akit könnyek között temetett el, és sosem felejtett el.

Richárd ígéretéhez híven felkutatta az ifjú Palviczot, és Edittel együtt saját gyermekükként szerették. Boldogan éltek, míg Károly meg nem tudta, hogy nem Richárd az apja, és hogy ő ölte meg valódi édesapját. Ekkor elszökött nevelőszüleitől. Richárd hosszú keresés után rátalált, és elmondta neki az igazságot. Szerencséjükre Edit jelentős vagyont örökölt családjától, amely végül megpecsételte boldogságukat.

Baradlay Ödön

Baradlay Ödön A három Baradlay fivér közül a legidősebb. Apja, Baradlay Kazimír halála után anyja hazahívta Szentpétervárról, ahol diplomáciai gyakorlatát töltötte az apai akaratnak megfelelően. Ödön azonnal útnak indult a tél közepén, és jó barátja, Ramiroff Leonin testőrhadnagy elkísérte őt a határig; együtt küzdöttek meg üldöző farkasokkal és menekültek ki a beszakadt folyó jegéről.

Hazaérkezése után átvette apja főispáni hivatalát, és a megye reformpárti, radikális erőinek vezetője lett. Anyja támogatásával feleségül vette régi szerelmét, Lánghy Arankát, a pap lányát, akitől apja korábban eltiltotta. A márciusi forradalmi napokban még Bécsben is szenvedélyes szónoklatot tartott; a szabadságharc idején szabadcsapatot állított fel, majd kormánybiztosként tevékenykedett a forradalmi hadsereg mellett. Budavár ostrománál az elsők között tört be a várba.

A világosi fegyverletétel után Ödön menekülni próbált, de végül úgy döntött, hazatér a családjához, és ott várja be a hadbíróság idézését. Az idézés meg is érkezett, de névcsere folytán Jenő, az öccse nevére címezték. Jenő bátyja nevében állt a tárgyalás elé és vállalta a golyó általi halált.

Ödön a három fiú közül a politikus és forradalmár, aki a kezdetektől fogva öntudatosan a hazáért tevékenykedett. Emellett kiváló kardforgató, a csatákon a legjobbakkal vetélkedett. Ideális képviselője a reformkori nemesség legjobbjainak, akik önérdeküket félretéve hősiesen kitartottak a nemzet ügye mellett a végsőkig.

Baradlay Kazimírné (Marie)

Baradlayné Marie, amikor férje, Baradlay Kazimír meghal, még nincs 40 éves – fiatal és gyönyörű. Mindössze 24 évesen ment feleségül a „kőszívű emberhez,” akitől három fia született: Ödön, Richárd és Jenő. Jenő volt a szülők legkedvesebb gyermeke, bár ezt sosem mutatták ki nyíltan. Marie ragyogó szemű, hollófekete hajú asszony, akinek szépsége elbűvölő. Szelíd, szemérmes, férjét tisztelő és szerető nő, aki holtáig hűséges maradt férjéhez, annak ellenére, hogy Kazimír a Rideghváry Bencéhez való házasságot parancsolta számára, amit ő megtagadott.

Férje halála után Marie megfogadta, hogy mindennek az ellenkezőjét fogja tenni, amit Kazimír akaratával meghagyott. Így vált férje akaratának legfőbb ellenfelévé. Életét annak szentelte, hogy hazáját naggyá tegye, és alakja a szabadságharc korának női ideálját testesíti meg. Két értéket tart a legfontosabbnak: a hazát és a családot. Bár gyengéd és mélyen érző, rendkívül szigorú asszony is. Ő az a kő, amelynek szíve van: akarata kemény, de tud szeretni és érezni. Parancsol fiainak, de szeretetével irányítja őket. Ödönnek csak egy rövid levelet küld, és ő azonnal hazatér. Richárdot éjjel, álruhában keresi fel, hogy őt is hazahívja. A legnehezebb dolga Jenővel van: könyörög neki, hogy térjen vele vissza, de könyörgése egyben a legszigorúbb parancs is. Végül legkisebb fiát is sikerül hazavinnie.

Marie jól ismeri környezete embereit, érzéseiket és vágyaikat, és döntéseit ezek alapján hozza meg. Mindenki boldogságát egyetlen ügy alá rendeli: a haza szolgálatába. Ezért nem engedi meg Jenőnek, hogy feleségül vegye Alfonsinét. Mindent meg tud bocsátani, kivéve az árulást. Ezért nem használja fel a Rideghvárytól kapott útlevelet sem, ami jelentős könnyebbséget jelenthetett volna a határon való átkeléskor.

Az özvegy fokozatosan szimbólummá válik a regényben: ő maga a haza megszemélyesítője, amely hívja és várja segítő fiait. A mű végén, amikor Jenőt hazaárulással vádolja, csók és mosoly nélkül engedi el, de később rájön, hogy súlyos hibát követett el. Ekkor veszíti el először önuralmát a regényben: férje festménye előtt zokogva vádolja és hibáztatja.

Baradlayné a műben sokféle szerepet tölt be: anya, feleség, hazafi, ápolónő és ellenfél. Színes egyénisége és erős jelleme teszi őt a regény egyik legszimpatikusabb szereplőjévé.

Pál úr

Pál úr Baradlay Richárd kapitány tisztiszolgája, akivel szoros, bensőséges kapcsolatot alakított ki a kölcsönös szimpátia és saját jó modora révén. Rendszerető és hűséges szolga volt, aki alázattal követte urát mindenhová: szolgálta őt egy szerény lakásban, de vele tartott Magyarországra is, amikor menekülni kellett. Az út során nagy tapasztalatával és leleményességével segítette gazdáját. Gondolatait és érzéseit két fő dolog határozta meg: a haza önzetlen szeretete, amelyért kész volt életét áldozni, és a Richárd iránti feltétlen hűség.

Tisztelettudó emberként mindig kimondta, amit gondolt, ami miatt Richárd néha tartott tőle, és sokszor elismerte, hogy „az öregnek” igaza van. Pál úr bátor volt, soha nem ijedt meg, sem a saját árnyékától, sem pedig kapitányától; egy vitában ugyanolyan helytálló volt, mint a csatatéren, ahol nagy termete és bivalyereje révén aratta győzelmeit.

Cselekedeteit mindig megfontoltan és ésszerűen hajtotta végre. Ellenségeivel szemben könyörtelen volt, de nem kegyetlen. Mindig jó véleménnyel voltak róla, és sokan tisztelték. Sokoldalú ember volt, aki a konyhában is remekül helytállt, de a harcok során sem hátrált meg. Barna, mély szeméből sugárzott a jóindulat és a magabiztosság, de benne csillogott az apai szigor is, amely különleges dinamikát adott közte és Richárd között. Amikor egy harc során Pál úr, a hős katona meghalt, Richárdból is eltűnt valami, mert köztük igaz barátság volt.

Pál úr bátor, önfeláldozó és tisztelettudó hős katona volt, aki mindig hű maradt elveihez és gazdájához.

Rideghváry Bence

Rideghváry Bence Megyei adminisztrátor, aki Baradlay Kazimír híve volt, és a gróf betegsége végső szakaszában helyettese lett a megyei ügyek intézésében. Kemény császárhűsége miatt Baradlay Kazimír őt nevezte meg műve folytatójának, és végrendeletében úgy rendelkezett, hogy özvegye rövidesen menjen feleségül Rideghváryhoz. Baradlayné és fia, Ödön azonban ezt a tervet meghiúsította, és a megye vezetését Rideghváry és korrupt, reakciós támogatói kezéből kiragadta. Ettől kezdve Rideghváry esküdt ellenségévé vált a Baradlay családnak.

A forradalom idején Bécsben a Plankenhorst hölgyekkel együtt konspirált, hogy meghiúsítsa a felkelők terveit, és majdnem sikerült Baradlay Jenőt is a reakció szolgálatába állítania. Később minden erejével azon dolgozott, hogy ártson a magyar forradalom és szabadságharc ügyének. Végül sikerült kapcsolatot kiépítenie a magyar nemzet küzdelmét eltipró cári haderőkkel.

Tallérossy Zebulon

Tallérossy Zebulon Felvidéki földbirtokos nemes, aki kezdetben Baradlay Kazimir hívei közé tartozott, ám a forradalom idején a magyar kormánytól vállalt biztosi tisztséget. Amikor azonban látta, hogy a szabadságharc ügye kilátástalan, menekülő utat keresett, és álruhában próbált hazaszökni. Végül a muszka intervenciót előkészítő Rideghváry Bence fogságába esett, aki magával vitte, hogy segítsen a felvidéket a magyarság ellen lázítani. Tallérossy számára azonban ez a szerep teljesen elfogadhatatlan volt, így végül sikerült megszabadulnia kéretlen pártfogójától.

A heroikus hangvételű regényben Tallérossy alakja komikus karakterként tűnik fel, aki a hősök és a gonoszok közötti középső mezsgyén áll. Öt lány apja és egy házsártos feleség férje, ami eleve kizárja a méltóságteljes fellépést. Korlátolt, kényelmes, és gyáva; a nemzet ügyét csupán a saját szűkös, önző szempontjából látja. Nem hősies figura, de nem is aljas: amikor becstelenségre akarják kényszeríteni, ügyesen megtalálja a kibúvót.

Tótosan tört magyar beszéde is hozzájárul alakjának nevetséges vonásaihoz, de az író nem szlovák származása miatt szatirizálja őt, hanem az eseményekkel sodródó, kétkulacsos, eszménytelen embereket példázza vele, akikből a színmagyar nemesség köreiben is akadt bőven.

Lánghy Aranka

Lánghy Aranka Lánghy Bertalan, a nemesdombi református lelkész lánya, akit Baradlay Ödön, az uraság fia szeretett. Mielőtt Ödön diplomáciai szolgálatra Oroszországba utazott, titokban eljegyezte Arankát. Baradlay Kazimír azonban mereven ellenezte a házasságukat, és Aranka helyzetét tovább nehezítette, hogy apja kemény hangú búcsúbeszédet mondott az uraság temetésén, amiért később Bécsbe is felidézték.

Az özvegy Baradlayné első dolga volt, hogy fiának hazatérése után megszervezze Ödön és Aranka esküvőjét, és a fiatal nőt a házasságkötést követően is saját lányaként szerette.

Liedenwall Edit

Liedenwall Edit Egy jómódú, de elszegényedett osztrák nemesi család lánya, aki a Plankenhorst család bécsi házában nevelkedett, ám ott cselédként kezelték. Ennek megvolt az oka: Plankenhorsték tudták, amit Edit nem – egy gazdag rokon végakarata szerint minden vagyon Editet illeti, ha tisztességgel férjhez megy. Az örökség felét azonban Plankenhorst Alfonsine kapja, ha ő előbb talál férjet, vagy ha Edit apácának áll. Ezért az ármánykodó Plankenhorst asszonyok először kompromittáló helyzetbe próbálták hozni Editet Baradlay Richárddal, majd apácának akarták kényszeríteni, később pedig a vőlegényét bármi áron el akarták távolítani.

Edit bátran és leleményesen keresztülhúzta a gyilkos terveiket, és boldogan vállalta szerelme, Richárd oldalán a szűkösnek ígérkező közös életet, míg végül kiderült, hogy mesés vagyonhoz jutottak. Az őszinte, tiszta szívű és természetes Edit tökéletes ellentéte Alfonsine-nak, a gyűlölet és bosszú megszállottjának. Bár közvetlen fegyverei nincsenek ellene, bátorsága, önuralma és ha szükséges, furfangos megtévesztése révén felül tud kerekedni a kegyetlen ellenfelén.

Plankenhorst Alfonsine

Plankenhorst Alfonsine Szép bécsi bárólány, aki fiatalon félrelépett és teherbe esett Palvicz Ottó ezredestől. Anyja segítségével elkerülték a botrányt, és a megszületett fiút dajkaságba adták, majd nyomát vesztették. Mivel Palvicz nem vehette feleségül, később pedig csak akkor volt hajlandó, ha megtalálják a gyermeküket, Alfonsine elcsábította a naiv Baradlay Jenőt. Ám anyja az esküvő előtti napon rábeszélte Jenőt, hogy térjen vissza Magyarországra.

A forradalom idején Alfonsine és anyja kokárdát tűztek, és házukat a felkelők gyülekezőhelyévé tették, hogy a forradalmárok terveit időben jelenteni tudják a császári udvarnak. A házukban nevelkedett és cselédként kezelt rokonlány, Liedenwall Edit azonban minden intrikájuk ellenére Baradlay Richárd menyasszonya lett, és végül megmentette szerelme életét, keresztülhúzva Alfonsine és anyja számításait.

Amikor Alfonsine megtudta, hogy Palvicz Ottó Richárd kezétől esett el a csatában, szörnyű bosszút esküdött Richárdra és az egész Baradlay családra. A szabadságharc bukása után személyesen járt közben Haynaunál, hogy Richárdot halálra ítélje, de terve kudarcot vallott, amikor a táborszernagy egy szeszélyes pillanatában megkegyelmezett neki és több más halálraítéltnek is. Miután Edit hozzáment Richárdhoz, Alfonsine elesett egy hatalmas örökségtől, amely őt illette volna, ha előbb sikerül tisztességes házasságot kötnie.

Alfonsine még megpróbálta elérni céljait: először elidegenítette fiát, Palvicz Károlyt Richárdtól, majd magához édesgette, de hamar ráunt, és eltaszította őt. Maradék vagyonát elvesztette, anyját, aki annyi gonosztettében támogatta, elmegyógyintézetbe záratta. Végül teljesen elszegényedett, és fiához fordult, aki elmenekült előle. Baradlayné könyörületéből kapott ágyat egy alapítványi kórházban élete utolsó napjaira.

Alfonsine alakja szélsőséges és romantikus: angyali szépsége mögött egy fúria démoni rosszakarata rejlik. Minden lépését hideg számítás vezérli; gonoszságának, különösen Edittel szembeni viselkedésének, nyomós anyagi motivációja van. Nagy szenvedélyek vezérlik, de ezek mind negatív és pusztító érzelmek: gyűlölet, káröröm és bosszúvágy.