Szerző:Stendhal
A mű címe:Vörös és fekete
Műfaj:Regény
A mű keletkezése:
A mű alapját egy valós esemény adja. Az 1827. december 28. és 31. között a Gazette des Tribunaux (Törvényszéki Hírlap) részletesen beszámolt Antoine Berthet peréről. Berthet egy vidéki patkolókovács tehetséges fia volt, aki papi pályára készült, de négy év szemináriumi tanulmány után otthagyta az intézetet, és egy tehetős nemesi családnál helyezkedett el nevelőként. Hamarosan azonban viszonyba keveredett a ház úrnőjével, Michoud-néval.
Mikor ez a férj tudomására jutott, elbocsátotta Berthet-t. Két év szemináriumi visszavonulás után a Cordon-kastélyban kapott újabb nevelői állást, de itt is túlságosan közeli kapcsolatba került a ház kisasszonyával, ezért ismét távoznia kellett. Papi karrierje meghiúsulásáért Michoud-nét okolta, ezért vidékre utazott, és 1827. június 22-én, a nagymise alatt rálőtt az asszonyra.
Michoud-né túlélte a támadást, de Berthet-t letartóztatták, és emberölési kísérlet, valamint szentségtörés vádjával halálra ítélték. A kivégzésre 1828. február 23-án került sor Grenoble-ban, Stendhal szülővárosában.
Stendhal: Vörös és fekete olvasónapló
Első fejezet – Egy kisváros
A történet Verriéres-ben, egy képzeletbeli dél-franciaországi kisvárosban veszi kezdetét. Az író rövid bevezetője révén megismerjük a települést és annak lakóit. Kiderül, hogy de Rénal, aki már 15 éve tölti be a polgármesteri tisztséget, nem kevés áldozatot hozott azért, hogy a helyi ács, Sorel fűrészmalmát elköltöztesse saját háza kertjéből.
Második fejezet – Egy polgármester
Egy nap de Rénal feleségével és gyermekeivel sétált az általa építtetett sétányon. Eleinte könnyed témákról beszélgettek, majd a polgármester aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a két nappal ezelőtt a városban járt párizsi követ, Appert, rossz fényben tüntetheti fel a települést. Emiatt különösen haragudott Chélan abbéra, az idős plébánosra.
Harmadik fejezet – A szegények java
A polgármester családi beszélgetését legidősebb fiuk csínytevése szakította félbe. De Rénal ekkor kijelentette, hogy mindenképpen nevelőt fogad a gyermekek mellé. Már ki is választotta Julien Sorelt, az ács fiát, a fiatal, 19 éves papnövendéket erre a célra. Felesége támogatta a döntését.
Negyedik fejezet – Apa és fia
Másnap de Rénal felkereste Sorelt, hogy ismertesse vele ajánlatát. Évi 300 frank fizetést és teljes ellátást ígért a fiúnak. Az ács örömmel fogadta az ajánlatot, mert már elege volt Julienból, aki sosem segített testvéreinek a favágásban, hanem inkább egész nap tanult és olvasott. Ennek ellenére Sorel jelezte, hogy még szeretne beszélni a fiával, mielőtt döntést hoz.
Ötödik fejezet – Alkudozás
Sorel valójában csak a fizetség növelésére törekedett. Másnap ismét megjelent a polgármester házában, és sikerült elérnie, hogy Julien éves bére 400 frankra emelkedjen. Miután hazatért, azonnal de Rénalékhoz küldte fiát. Julien útközben még betért a templomba, majd vegyes érzelmekkel folytatta útját új otthona felé.
Hatodik fejezet – Szorongás
Julient félelem fogta el. Elérte a kaput, de nem merte átlépni a kert határát. Ebben a pillanatban találkozott de Rénalnéval, aki éppen a házból lépett ki. Julien ámulatba esett az asszony szépsége láttán, míg de Rénalné örömmel fogadta a fiatal fiút, aki kedvesen bánt a ház gyermekeivel. Megkérte őket, hogy válasszanak egy szakaszt a Bibliából, amit aztán latinul fejből elmondott.
Hetedik fejezet – Választás és vonzódás
Julien lenyűgözte a ház népét tudásával. A gyerekek rajongtak érte, és a női cselédek szívét is megdobogtatta. Mégis, Julien kényelmetlenül érezte magát az előkelő társaságban. Amikor de Rénalné megtudta, hogy a fiúnak kevés a fehérneműje, felajánlotta, hogy vásárol neki, de Julien büszkén visszautasította. Nem sejtette, hogy ezzel a tisztességes magatartással és látszólagos odaadásával már sikerült meghódítania a háziasszony szívét.
Nyolcadik fejezet – Kis események
Ezekben a napokban Elisa, de Rénalné egyik cselédje jelentős örökséghez jutott, és kijelentette, hogy Julien felesége kíván lenni. Mindenki – még Chélan abbé is – próbálta rábeszélni a fiút a házasságra, de Julien inkább jövőbeli nagyra törő terveire összpontosított, és visszautasította a lányt. Időközben de Rénalék vidéki birtokukra, Vergybe utaztak, ahová Julient is magukkal vitték. Később csatlakozott hozzájuk Derville-né, a polgármesterné unokahúga. De Rénalnak hamarosan vissza kellett térnie, így Julien egyedül maradt a két asszonnyal és a gyerekekkel. De Rénalné a saját érzelmei ellenére próbált távolságtartóan viselkedni Juliennal.
Kilencedik fejezet – Falusi este
De Rénalné túlzott visszafogottsága felkeltette Julien figyelmét, és elhatározta, hogy valamiképpen megtöri az asszony ellenállását. Vacsora után szorosan megfogta a kezét, és bár nem érzett szerelmet, sikerének tudata örömmel töltötte el. Másnap a cselédek a házban lévő szalmazsákokat tömték, ami rémületet keltett Julienben. Kétségbeesetten kérte de Rénalnét, hogy segítsen megtalálni rejtett titkát, mielőtt az napvilágra kerülne. A titok egy Napóleont ábrázoló kép volt, amely leleplezhette volna Julien valódi politikai nézeteit, és komoly következményekkel járhatott volna számára.
Tizedik fejezet – Bátorság és némi szerencse
A nap folyamán de Rénal úr többször is bírálta Julien munkáját, de a fiú szerencsés megmenekülése után összeszedte bátorságát, és felmondással fenyegetőzött. A polgármester, tartva attól, hogy Julien vetélytársához, Valenod-hoz áll, azonnal 600 frankra emelte a fizetését és három nap szabadságot adott neki.
Tizenegyedik fejezet – Egy másik este
Julien továbbra is haragudott de Rénalra, és miután leszállt az este, szemérmetlenül csókolgatni kezdte de Rénalné karját. Az asszony életében először érzett szerelmet, de a házasságtörés gondolata mélyen megriasztotta. Elhatározta, hogy hidegen fog bánni a fiúval, noha ez a döntés mély lelki gyötrelmet okozott neki.
Tizenkettedik fejezet – A látogatás
Másnap Julien kihasználta szabadságát és elutazott, figyelmen kívül hagyva a fájdalmat, amelyet váratlan távozása okozott de Rénalnénak. Útja során egy hegyi barlangban pihent meg, majd felkereste vidéki fakereskedő barátját, Fouquét. Fouqué felajánlotta neki, hogy társuljon hozzá évi 4000 frankért, de Julien, nagyra törő terveire hivatkozva, büszkén visszautasította az ajánlatot.
Tizenharmadik fejezet – Áttört harisnya
A három nap alatt de Rénalné új ruhákat készíttetett és varrt, ami Derville-né figyelmét sem kerülte el; rájött, hogy unokahúga szerelmes. Közben Julien elhatározta, hogy meghódítja az asszonyt, hogy később, ha valaha is felhánytorgatnák egykori nevelői állását, legyen mivel védekeznie. Ezzel a gondolattal vezérelve szenvedélyesen szerelmet vallott de Rénalnénak.
Tizennegyedik fejezet – Az angol olló
Julien részletes stratégiát dolgozott ki de Rénalné elcsábítására. Aznap Maugiron alprefektus érkezett látogatóba. A társalgás során Julien túlzottan merészen közeledett az asszonyhoz, amiért később de Rénalné megfeddte. Ez kedvét szegte, és Julien hazautazott Verriéres-be.
Tizenötödik fejezet – Kakaskukorékolás
Másnap új lendülettel tért vissza, és minden körültekintést mellőzve közölte de Rénalnéval, hogy hajnali kettőkor átmegy a szobájába. „Gyalázat” – vágta rá az asszony, de Julien nem törődött vele. Tettének végrehajtásakor talán ő maga lepődött meg a legjobban, hogy sikerült meghódítania az erkölcsös asszonyt.
Tizenhatodik fejezet – Másnap
Julien ezután rendszeresen éjszakai látogatásokat tett de Rénalnénál. Az asszony aggodalmaskodott a tízéves korkülönbség miatt, de Julien meggyőzte őt szerelméről. Derville-né próbálta figyelmeztetni barátnőjét, hogy a kapcsolatuk rossz véget érhet, de de Rénalné nem hallgatott rá, így unokahúga rövidesen elhagyta Vergyt.
Tizenhetedik fejezet: A polgármesterhelyettes
A következő napokban Julien megosztotta de Rénalnéval valódi politikai nézeteit, de úgy tálalta, mintha mindezt csupán egy barátjától hallotta volna. Az asszony, aki környezetében a másik politikai táborhoz tartozott, megismertette őt annak gondolkodásmódjával. Julien azt is megtudta, hogy a közelgő városi választásokon a polgármester-helyettesi tisztségre egy gazdag és befolyásos férfi, de Moirod pályázik.
Tizennyolcadik fejezet – A király Verriéres-ben
Szeptemberben Verriéres jelentős eseményre készült: a király Bray-le-Haut-ba utazott, hogy tisztelegjen Szent Kelemen földi maradványai előtt, és útközben érintette a várost is. De Rénalék hazatértek, hogy előkészítsék a fogadást. Felzúdulást keltett, hogy Julien, paraszti származása ellenére, bekerült a díszőrség kiválasztott tagjai közé, sőt, az a megtiszteltetés érte, hogy Chélan abbé, az agde-i püspök és 23 plébános társaságában elkísérhette a királyt egészen Bray-le-Haut-ig.
Tizenkilencedik fejezet – Gondolkodni gyötrelem
Hazatérve Julien egy váratlan eseménnyel szembesült: a legkisebb fiú, Stanislas-Xavier megbetegedett. Állapota gyorsan romlott, és de Rénalné önmagát hibáztatta a történtekért, ezért elhatározta, hogy mindent bevall férjének. Julien csak nagy nehezen tudta lebeszélni arról, hogy ezzel mindannyiuk életét tönkretegye. A fiú felajánlotta, hogy mindenben engedelmeskedik neki, hiszen ő is bűnös, és az asszony végül beleegyezett. Elisa, miután rájött, hogy úrnője csábította el Julient, bosszút esküdött, és Valenod segítségével névtelen levelet küldött de Rénalnak.
Huszadik fejezet – Névtelen levelek
Aznap éjjel a szerelmesek nem találkoztak. Másnap Julien levelet kapott de Rénalnétól, amelyben az asszony arra kérte, hogy kapcsolatuk megmentése érdekében írjon egy hasonló névtelen levelet, mint amilyet a férje kapott. A terv szerint de Rénalné bemutatja majd ezt az urának, így próbálja elhitetni vele, hogy valaki megpróbálta őket alaptalanul megrágalmazni.
Huszonegyedik fejezet – Beszélgetés egy férjjel
Julien követte az utasításokat, és egy könyv kivágott szavaiból ragasztott össze egy levelet a megadott papírra. De Rénalné úgy tett, mintha éppen Verriéres-ből érkezett volna, és felháborodva nyújtotta át férjének a névtelen rágalmazó levelet. A beszélgetés során elárulta, hogy Valenod egykor udvarolt neki, mire de Rénal látni akarta a tőle kapott leveleket. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a levélpapírok megegyeznek, így nyilvánvalóvá vált, hogy a névtelen üzenet Valenod műve. De Rénalné terve bevált, de a botrány megelőzése érdekében Julient 15 napra ideiglenesen eltávolították a városból.
Huszonkettedik fejezet – Így éltek 1830-ban
Rövid verriéres-i tartózkodása alatt Julien de Rénalék házában maradt. Egy napon de Maugiron látogatta meg, és udvariasan felajánlotta, hogy fogadja el Valenod nevelői állását. Julien azonban kitért a válasz elől. Valenod nem adta fel, meghívta Julient ebédre, és a legelőkelőbb vendégek közé ültette. A fiú azonban egyértelműen nem akarta elhagyni de Rénalékat. Két hét elteltével, mikor már az egész város róla beszélt, visszatértek a polgármesterék.
Huszonharmadik fejezet – Egy hivatalnok bánata
Verriéres-ben az idő lassan telt. Az események középpontjában egy, a polgármester tulajdonában lévő ház elárverezése és egy olasz operaénekes látogatása állt de Rénalék otthonában. Valenod intézkedett, hogy Elisa elhagyhassa a polgármesteréket, és a lány távozásakor mindent elmondott Chélan abbénak. Amikor az idős pap értesült Julien és de Rénalné kapcsolatáról, azonnal utasította Julient, hogy hagyja el a várost, utazzon Besançonba, és iratkozzon be az ottani szemináriumba. Julien engedelmeskedett, mivel félt, hogy ha marad, de Rénal, aki újabb névtelen levelet kapott, párbajra hívja ki Valenod-t.
Huszonnegyedik fejezet – Egy nagyváros
Julien megérkezett Besançonba, de nem akart azonnal a szemináriumba menni, ezért előbb betért egy kávéházba. Itt találkozott egy vonzó felszolgálólánnyal, Amandával, aki felajánlotta segítségét a félénk, vidéki fiúnak. Idilljüket azonban Amanda szeretőjének megérkezése zavarta meg, ami miatt Julien kénytelen volt távozni. Ezután egy fogadóba ment, ahol olcsón megebédelt és átöltözött.
Huszonötödik fejezet – A szeminárium
Végül, szorongással a szívében, Julien elindult a szeminárium épülete felé. A kapusnak közölte jövetele okát, aki szó nélkül felkísérte az igazgató, Pirard abbé irodájába. A komor, sötét szoba és az abbé szigorú megjelenése annyira megijesztette, hogy elájult. Miután magához tért, Pirard abbé tudása felől érdeklődött. A vizsga során kiderült, hogy Julien alapos ismeretekkel rendelkezik, bár a teológia bizonyos területeiről még sosem hallott. Chélan abbé ajánlásának köszönhetően saját cellát kapott, ahová hamarosan el is vezették.
Huszonhatodik fejezet – Amit a gazdagok nem ismernek
Julien keményen tanult, és tudásával az intézmény büszkesége lehetett volna, de tapasztalatlansága sok nehézséget okozott. Mindenben a legjobb akart lenni, ami ott bűnös önteltségnek számított. Emellett nem volt elég képmutató, és nyilvánvalóvá vált, hogy önállóan gondolkodik, ami egy szemináriumban, ahol a vak engedelmesség a legfőbb szabály, súlyos hibának számított. Nem csoda, hogy társai kiközösítették, és Castanéde abbé, az aligazgató, aki ellenséges viszonyban volt a janzenista Pirard abbéval, minden lehetséges módon próbált ártani neki.
Huszonhetedik fejezet – Az első élettapasztalat
Julien minden igyekezete ellenére sem tudott beilleszkedni társai közé. Azok a parasztfiúk, akik az otthoni nélkülözést hagyták maguk mögött a papi pálya ígérte jobb élet reményében, soha nem értették meg, hogy őt nem csupán a pénz motiválja. Egy idő után Luther Mártonnak kezdték csúfolni, és néha már majdnem tettlegességre is sor került.
Huszonnyolcadik fejezet – A körmenet
A tanárok közül csupán Chas-Bernard abbé, a jóságos szívű szertartásvezető kedvelte Julient. Úrnapja közeledtével az abbé megkérte a fiút, hogy segítsen feldíszíteni a székesegyházat. Julien boldogan tett eleget a kérésnek. Amikor a körmenet elindult a templom felé, az épületben még csak kevesen voltak jelen. Julien feladata volt a rend fenntartása, és eközben megpillantott egy térdelő nőt, akiben hirtelen felismerte de Rénalnét. Az asszony azonnal elájult, mire Derville-né, aki szintén a közelben tartózkodott, elküldte Julient. A fiú távozott, de ő maga is alig tudott talpon maradni.
Huszonkilencedik fejezet – Az első előléptetés
Julien szorgalmának köszönhetően Pirard abbé előléptette, így ő kérdezhette ki társait bibliaismeretből. Legnagyobb meglepetésére ez bizonyos tiszteletet hozott számára. Hamarosan elérkezett a vizsgák ideje: Julien kitűnően felelt, de a de Frilair vezette bizottság egy aljas húzással – világi irodalmi ismereteiről kérdezték, és kiderült, hogy jártas ebben a „lázító” művészetben – visszaminősítette őt a 198. helyre. Pirard abbé, kedves tanítványának megaláztatása miatt, annyira megbetegedett, hogy végül kénytelen volt lemondani. Az igazgató állásának megingásában szerepet játszott a de La Mole márkival folytatott per is, amelyben Pirard az igazság és a márki oldalára állt, így mindenki igyekezett eltávolítani őt pozíciójából. Végül, az egyik éjszaka saját kezűleg írt lemondó levelét Juliennal küldte el a püspökhöz.
Harmincadik fejezet – Egy becsvágyó ember
Pirard abbé Párizsba utazott, ahol de La Mole márki egy jól fizető külvárosi plébániát biztosított számára. Az abbé tudta, hogy a márkinak megbízható titkárra van szüksége, ezért Julient ajánlotta a pozícióra. Julien még aznap levelet kapott, amelyben azonnali párizsi utazásra szólították fel. Útja során Chélan abbénál szállt meg, de annak határozott kérésére sem tudta megállni, hogy ne keresse fel de Rénalnét. Titokban lopózott be a házba, és egy szenvedélyes napot töltöttek együtt. Azonban de Rénal gyanút fogott, ezért Juliennak sietve kellett távoznia és folytatnia útját Párizs felé.
