Móricz Zsigmond: Tragédia olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések1 hét ezelőtt6 nap ezelőtt010 perc

Szereplők:

Móricz Zsigmond
Janka (a korábbi felesége, halott)
Mária (a felesége, színésznő, Kis János felesége)
Kis János (a Tragédia c. novella főszereplője)
Újságíró (most jött Amerikából, filmügynök, Gróf)
Kellékes (Csendőr)
Munkavezető
Kis János, a jelentéktelen ember, belehal élete első nagy evészetébe Sarudy gazda lányának lakodalmán.

Móricz Zsigmond: Tragédia olvasónapló

A földbirtokos és a napszámos sorsa: társadalmi ellentétek egy magyar faluban

A történet a 20. század eleji magyar vidék egy olyan falujában játszódik, amely Móricz Zsigmond gyermekkori környezetére emlékeztet. A középpontban Sarudy gazda áll, egy jómódú, de zsugori földbirtokos, aki éppen lánya esküvőjére készül. Miközben az előkészületek gőzerővel folynak, a gazda nem hajlandó tisztességesen megfizetni a földjein dolgozó parasztokat, tovább mélyítve a társadalmi egyenlőtlenségeket.

A földeken keményen dolgozik Kis János, egy szegény, de büszke napszámos, aki magányosan tölti mindennapjait. Bár Sarudy és Kis János története összefonódik, a két férfi a történet során egyáltalán nem beszél egymással – ez a kommunikáció hiánya jól jelképezi a köztük tátongó társadalmi és emberi szakadékot.

Móricz Zsigmond naturalista stílusával érzékletesen mutatja be a parasztság mindennapjait, a szegénység árnyalatait és a társadalmi rétegződést. A történet középpontjában a negatív események és konfliktusok állnak: Sarudy gazda, aki mindenkit meghív lánya esküvőjére, látszólag nagyvonalúnak tűnik, miközben továbbra is zsarnokoskodik munkásai felett. Ezzel párhuzamosan Kis János, aki a gazda iránti dühében és gyűlöletében egyre elszántabbá válik, elhatározza, hogy ravaszsággal és kitartással kijátssza Sarudyt, és megszerzi annak vagyonát.

Ez a feszültséggel teli történet éles kritikája a korabeli társadalmi igazságtalanságoknak, miközben érzékletes képet fest az emberi jellemek sokszínűségéről.

Tragédia az ünnepi asztalnál: Kis János története

Kis János szokásai és jelleme mély nyomokat hordozott édesapja árnyékából. Egy gyermekkorában történt drámai esemény örökre megváltoztatta: apja egyszer meg akarta büntetni, mert János megette az ebédjét. A fegyelmezési kísérlet azonban balul sült el. Az apa egy rossz mozdulat után elesett, súlyos fejsérülést szenvedett, és belehalt a balesetbe. A tragikus pillanatban János először tört ki nevetésben – egy groteszk, életen át visszhangzó élményként.

A történet a falusi lakodalomban folytatódik, ahol János szinte megszállottan vett részt az evésben. Bár már az első fogás, a leves után jóllakott, elhatározta, hogy minden ételt megkóstol. Az ünnepi lakoma bősége azonban komoly próbatétel elé állította. A töltött káposztával való küzdelem – öklendezések és kínos pillanatok kíséretében – végül tragédiába torkollott. Egy húsdarab megakadt János torkán, és megfojtotta.

A mulatság forgatagában János halála észrevétlen maradt. „Senki sem vette észre, hogy eltűnt, mint ahogy azt sem, hogy ott volt, sem azt, hogy élt” – szól a történet szívszorító zárlata. Az esemény a kisember sorsának keserű allegóriájává válik: az élet, amelyet senki nem figyel, és a halál, amely senkit sem érdekel.

Móricz Zsigmond groteszk látlelete az emberi ösztönökről

Móricz Zsigmond novellája népies nyelvezetével és in medias res kezdéstechnikájával azonnal az események sűrűjébe vezeti az olvasót. A történet egyes szám első személyű narrátor tolmácsolásában bontakozik ki, aki rövid, tömör mondatokkal festi le a jeleneteket. A dialógusok hiánya még inkább kiemeli a szöveg anekdotikus jellegét, miközben Kis János alakja szinte hősi magasságokba emelkedik: az ételekkel folytatott küzdelme mitikus párbajként jelenik meg.

A novella groteszk humora mögött azonban mély társadalmi és emberi kritika húzódik. Móricz éles szemmel ábrázolja az ösztönök vezérelte cselekedeteket, amelyeket gyakran túlzóan, szatirikus eszközökkel tár az olvasók elé. A történet, amely az öklendezés és az evés abszurditását helyezi középpontba, végső soron egy univerzális tanulságot fogalmaz meg: nem az határozza meg az ember valódi értékét, hogy mennyi töltött káposztát képes elfogyasztani, hanem élete minősége és jelleme.

Móricz novellája így egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat, egyfajta groteszk tükörként mutatva meg az emberi természetet és a társadalmi viselkedést.