Szereplők:
gróf Buttler János
Bernáth Zsiga
báró Dőry István
Horváth Piroska
Horváth Miklós
Dőry Mária
Szucsinka plébános
az ezermester Vidonka
Mikszáth Kálmán: Különös házasság olvasónapló
A regény központi alakja gróf Buttler János, aki diáktársával, Bernáth Zsigával együtt indult haza a sárospataki kollégiumból. Útjuk során megpihentek báró Dőry István olaszröszkei birtokán, ahol vendégszeretettel fogadták őket. Hazatérve Buttler János meglátogatta régi szerelmét, Horváth Piroskát, és megkérte a kezét. Horváth Miklós, Piroska édesapja, aki polgárból lett nemes, örömmel adta áldását a házasságra. Az esküvőt azonban egy évvel el kellett halasztani.
Később a két barát ismét felkereste Dőry Istvánt, ám a látogatás váratlan fordulatot vett. A feudális úrként viselkedő báró foglyul ejtette őket, és egy ravasz cselszövés során Buttler grófot kényszerítette, hogy feleségül vegye lányát, Dőry Máriát. Az események drámai fordulatai mélyen meghatározzák a történet további alakulását.
Az erőszakos házasság hátterében nem csupán a Buttler-vagyon megszerzése állt, hanem sokkal inkább Dőry Mária terhességének eltitkolása és a családi becsület megóvása játszott központi szerepet. A katolikus esketési szertartást Szucsinka plébános, Dőryék bizalmasa és egykori szerelmi viszonyuk titkos részese végezte el.
Gróf Buttler János mély felháborodással tiltakozott a kényszerített házasság ellen, és családjának tekintélyes pártfogóival peres úton kezdeményezte a frigy érvénytelenítését. Báró Dőry István azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az esketés Buttler gróf szabad akaratából történt, ezzel tovább bonyolítva az amúgy is feszült helyzetet. A történet jogi és erkölcsi kérdéseket vet fel, melyek meghatározzák a konfliktus további alakulását.
Dőry báró úgy vélte, Buttler gróf számára nem lenne szükségszerű kitartania a kényszerített házasság mellett, ám a puritán erkölcsű és tiszta érzésű Buttler számára ez a megoldás elfogadhatatlan volt.
A házasság érvénytelenítéséért indított pereskedés évekig elhúzódott, miközben Dőry báró hamis tanúkat vonultatott fel. A báró lánya, Mariska a tárgyalások során ellentmondásos magatartást tanúsított: álláspontja többször változott, végül hamis tanúvallomást tett, majd a tárgyalóteremben összeesett. Egyesek szerint az eszméletvesztést csupán megjátszotta. A hosszas jogi huzavonában Bernáth Zsiga volt az egyetlen, aki következetesen tanúskodott Buttler János igazának alátámasztására, így a gróf ügyének meghatározó támogatója maradt.
A per fordulópontját Vidonka ezermester vallomása jelentette, aki feltárta a kényszerházasság egyik kulcsfontosságú elemét: egy Dőry báró által rendelt emelőgép létezését. Eközben tragikus esemény is árnyékot vetett a történetre: Dőry párbajban lelőtte Piroska édesapját, aki rokonszenves, felvilágosult személyiségként tűnt fel a cselekményben. Az események súlyosan megviselték Buttler grófot és menyasszonyát, akik mind fizikailag, mind érzelmileg a zaklatások áldozataivá váltak.
A per során az egyházi törvényszék tagjai között komoly vita bontakozott ki, és az ügy megítélése rendkívül megosztóvá vált. A szoros szavazati arány után végül a generális auditor döntése lett mérvadó. A döntés mögött az a szándék állt, hogy a papi szerelmi botrány ne kerüljön nyilvánosságra, így az egyház az erőszakkal kikényszerített házasságot érvényesnek nyilvánította. Ez a döntés azonban megfosztotta Buttler grófot és Piroskát attól, hogy egy valódi szerelmen alapuló új házasságot kössenek, lezárva ezzel a boldogságuk felé vezető utat.
Idővel Bécsből érkezik a hír, hogy gróf Buttler János elhunyt. A temetését teljes titoktartás övezte, a zárt koporsót senkinek sem engedték megtekinteni, ami további találgatásokra adott okot. Nem sokkal ezután Horváth Piroska is nyomtalanul eltűnt, és hollétéről senki sem tudott biztosat.
A történet zárása azonban sejteti a végső fordulatot: a szerelmesek egy távoli, ismeretlen helyen találtak egymásra, távol az igazságot elnyomó hatalmi tekintélytől. A regény emlékezetes zárómondata így szól: „Csak a békák brekegik néha a közeli mocsarakban: ‘Urrak a papok! Urrak a papok!’” – ezzel a hatalom kritikáját egyetlen, szimbolikus felkiáltásban összegzi.
