Mihail Bulgakov: Mester és Margarita olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések1 hét ezelőtt014 perc

A „Mester és Margarita” (eredeti címe: Мастер и Маргарита / Másztyer i Margarita) Mihail Bulgakov orosz író legendás regénye, amelyet szerzője élete fő művének tartott. Az alkotás nem csupán a 20. századi orosz irodalom kiemelkedő darabja, hanem az egyetemes irodalomtörténet egyik meghatározó csúcspontja is. A regény összetettsége, többrétegűsége és műfaji sokszínűsége révén folyamatos értelmezési lehetőségeket kínál, és az évek során számtalan módon elemezték már. Bulgakov műve a romantika, realizmus és groteszk elemeit ötvözi, miközben egységes, harmonikus egészet alkot.

A cselekmény három egymásba fonódó szálon fut. Az egyik szál középpontjában Woland professzor – egy titokzatos fekete mágus – és kíséretének moszkvai kalandjai állnak. A második szál Pilátus és Jézus történetének sajátos feldolgozása, amely akár önálló betétregényként is értelmezhető. A harmadik szál egy szerelmi történet, amely a Mester – a Pilátus-történetet megíró rejtélyes író – és szerelme, Margarita Nyikolajevna kapcsolatát tárja az olvasó elé.

A regény cselekménye három különböző síkon játszódik: a betétregény világában, a moszkvai valóságban, valamint a fekete mágia időn és téren túli dimenziójában. A „Mester és Margarita” időtlen mű, amely folyamatosan új értelmet nyer az olvasók szemében, és máig megőrzi misztikus vonzerejét.

Szereplők:

Mester, egykori történész, szerző, aki regényt írt Poncius Pilátusról és Jézusról (Jesua Ha-Nocri)
Margarita Nyikolajevna – a Mester szerelme

Mihail Bulgakov: Mester és Margarita olvasónapló

Első könyv

Mihail Bulgakov ikonikus regényében, A Mester és Margarita című műben, Woland professzor – hol fekete mágusként, hol történész-konzultánsként mutatkozva – a Sátán megtestesítőjeként jelenik meg. A történet az 1930-as évek Moszkvájába kalauzolja az olvasót, ahol Woland rejtélyes alakja először a Patriarsije Prudinál tűnik fel. Itt jósolja meg Berlioz lapszerkesztőnek és Ivan Nyikolajevics „Hontalan” költőnek a sorsdöntő eseményeket: még aznap este Berlioz fejét egy fiatal nő fogja levágni.

A borzongató jövendöléshez egy talányos mondat társul: „Annuska már megvette a napraforgóolajat, sőt nemcsak megvette, hanem ki is öntötte.” A kijelentés sejtelmes értelme csak később válik világossá. Woland eközben bemutatja a két hitetlen irodalmárnak Jézus és Poncius Pilátus találkozásának valódi történetét, amit a professzor különösen szórakoztatónak talál Berlioz és Ivan szkeptikus, materialista hozzáállása miatt.

A tragédia nem várat sokáig magára – Berlioz végül valóban életét veszti. A szerkesztő egy villamos kerekei alatt találja halálát, miután megcsúszik az Annuska által kiöntött napraforgóolajon. Az események groteszk láncolata Ivan Nyikolajevics „Hontalan” költőt kétségbeesett hajszába sodorja Woland után, amelynek végállomása Sztravinszkij professzor elmeklinikája lesz.

Bulgakov regénye ezzel nem csupán misztikus és filozófiai mélységeket tár fel, hanem a valóság és az illúzió határán egyensúlyozva mutatja be a moszkvai társadalom abszurditásait.

Az elmegyógyintézet falai között Ivan Nyikolajevics „Hontalan” találkozik a Mesterrel – egy rejtélyes íróval, aki fájdalmas részletességgel osztja meg életének fordulatait. A Mester elmeséli szerelmét Margaritával, valamint azt, hogyan taszították ki az irodalmi körökből. Elárulták, opportunista kritikák céltáblájává tették, barátai hátat fordítottak neki, s ezzel végérvényesen tönkretették.

Miközben Ivan és a Mester sorsa összefonódik, Moszkva másik színterén Woland, a Sátán alakjában, fekete mágia szeánszot tart a városi színházban. A különös események sora meglepi és megzavarja a közönséget – a jelenlévők tanúi lesznek megmagyarázhatatlan, olykor természetfelettinek tűnő jelenségeknek. Az előadás utóhatásai nem csupán a nézők körében keltettek riadalmat, de a szkeptikus hatóságok figyelmét is felhívták.

Woland tevékenysége nyomán egyre többen kötnek ki az elmegyógyintézetben. Az áldozatok között van Sztyopa Lihogyejev, a színház igazgatója, valamint Nyikanor Ivanovics Boszoj, a lakóbizottság elnöke. Moszkva lakói lassan rádöbbennek: a város felett valami megfoghatatlan, sötét erő vette át az irányítást, amely előtt senki sincs biztonságban.

Második könyv

Bulgakov regényének hagyományaihoz híven Woland, a Sátán, nagyszabású bált rendez az elhunyt Berlioz lakásában, a Szadovaja utca 302/b. 50-es szám alatt. Az előkészületek során Woland hűséges szolgája, Azazello, felkeresi Margarita Nyikolajevnát, és szokatlan ajánlattal áll elő. Margarita – akit személyisége és titokzatos eredete miatt ideális jelöltnek tartanak – elfogadja az ajánlatot: ideiglenesen elvállalja a Sátán boszorkányi és bál-háziasszonyi szerepét.

Woland cserébe azt ígéri, hogy visszaadja neki szerelmét, a Mestert. Margarita nem habozik: hátrahagyja addigi életét és családját, hogy a Sátán szolgálatába álljon. Boszorkányként gyorsan beteljesíti bosszúját azok felett, akik tönkretették a Mestert. Különös kegyetlenséggel csap le Latunszkij kritikus lakására – a lakást feldúlja, a bútorokat összetöri, és a fürdőkádat szándékosan túlcsordítja, hatalmas károkat okozva.

A bál estéjén Margarita háziasszonyként támogatja Wolandot, és kiválóan teljesíti szerepét. Az esemény során bizonyítja rátermettségét, miközben a Sátán és kísérete figyeli a boszorkány feltáruló erejét és elhivatottságát.

Bulgakov regényének végkifejlete szerint a Sátán betartja ígéretét: visszaadja Margaritának a Mestert, és bosszút áll mindazokon, akik elárulták őket. Ennek részeként helyreállítja a pár régi lakását, valamint visszahozza a Mester által korábban elégetett, Poncius Pilátusról szóló regényt is.

A földi boldogság azonban nem tart örökké. Jézus – vagy az őt képviselő felsőbb hatalmak – Lévi Máté közbenjárására arra kéri Wolandot, hogy Azazellóval együtt „megölesse” a Mestert és Margaritát. Ez a halál azonban nem tragédiát jelent, hanem örök életet és békét hoz a szerelmesek számára.

A pár nemcsak a boldogság és a nyugalom birodalmába kerül, hanem ezzel egyidejűleg Poncius Pilátus, Júdea egykori helytartója is felszabadul több ezer éves bűnhődése alól, amelyet gyávasága miatt szenvedett el. A regény befejezése így nemcsak a szerelmesek, hanem Pilátus megváltását is elhozza, megteremtve a megnyugvás és az igazságosság végső harmóniáját.