Szereplők:
Zetelaky József – nagyenyedi – felsőbb osztályos (humanissime) – tizenhét éves diák
Karassiay Áron – József tanulótársa, barátja, rettentő erejű diák
Tordai Szabó Gerzson – a nagyenyedi kollégium rektorprofesszora
Trajtzigfritzig – labanc rablóvezér
Bórembukk – Trajtzigfritzig alvezére
Klárika – Tordai Szabó Gerzson gyönyörű lánya
Balika – kurucvezér
Tóth János – főbíró
A történet alapját valós történelmi események adják, amelyek a Rákóczi-szabadságharc idején zajlottak, amikor támadás érte Nagyenyed városát. Ebben az időszakban a helyi kollégium diákjai is bekapcsolódtak a harcokba. Jókai Mór művében azonban nem a kurucok és a labancok közötti ellentét kerül a középpontba; mindkét fél egyformán fosztogatóként jelenik meg.
A regény központi témája a fosztogató seregek és a békés polgárok közötti konfliktus. A drámai események hátterében bontakozik ki József és Klárika ártatlan, romantikus szerelme, amely a hősies küzdelem mellett az események emberibb oldalát is megvilágítja.
Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa olvasónapló
Felvinc és Nagyenyed között, egy kis hegyi patakon átívelő kőhíd mellett két 150 éves fűzfa állt őrt, amelyek tanúi voltak az 1704-ben kezdődő eseményeknek, amikor a Rákóczi-szabadságharc idején kuruc és labanc csapatok vonultak át a vidéken, és Nagyenyed városát újabb és újabb megpróbáltatások érték. A kurucok vezére, Balika, csapataival a Tordai-hasadék egyik barlangjában rejtőzött, míg a Mezőséget két labanc parancsnok, Trajtzigfritzig és Bórembukk uralta.
Az 1858-as rajzokon is megörökített nagyenyedi kollégium abban az időben hétszáz diákot fogadott be. Az intézményt Tordai Szabó Gerzson professzor vezette, aki a tudományok iránt elkötelezett, békés természetű ember volt, és lányával, Klárikával élt az iskola közelében lévő emeletes házban. Gerzson házába csak két kiváló diák, Zetelaky József és Karassiay Áron nyert bebocsátást. Ahogy az idő telt, József szíve Klárika felé fordult, és titokban verseket küldött neki, amelyeket a lány végül apjának mutatott meg. Az atya szigorúan bírálta a fiatal költő műveit.
Eközben a labanc csapatok jelentős mennyiségű ellátmányt követeltek Nagyenyedtől: száz vágómarhát, ötven mázsa szalonnát, ezer kenyeret, tizenkét bendő túrót és kétszáz akó bort. A város lakói nehezen, de előteremtették a szükséges javakat, és szekereken indultak útnak, ám útközben Balika kurucai rajtuk ütöttek, és elrabolták az egész szállítmányt.
A labancok érkezésének hírére a városlakók sietve elhagyták otthonaikat: értékeiket elásták, az asszonyokat, gyerekeket és időseket a közeli hegyekbe és erdőkbe menekítették. A hajadon lányokat a református templomba gyűjtötték, míg a fegyverfogható férfiak a templom udvarán vertek tábort.
A kollégium diákjai kardokkal és kopjákkal felszerelkezve kérték tanáraikat, hogy vezessék őket a labancok ellen. Tordai Szabó Gerzson professzor azonban megtiltotta a fegyveres fellépést, bízva a békés tárgyalások sikerében. A diákok fegyvereit elkobozták, de ők másnap hajnalban a Maros partjára mentek, ahol friss fűzfákból husángokat vágtak. Ezeket titokban, tógáik alatt visszacsempészték a kollégiumba, és a faraktárban rejtették el.
Aznap délben Trajtzigfritzig háromezres serege érkezett Nagyenyed alá, ami újabb feszültséget keltett a városban. A főbíró és Tordai Szabó Gerzson, a kollégium rektorprofesszora béketárgyalásokra indultak a martalócok vezéréhez, de csak újabb követelésekkel tértek vissza.
A béke ígéretére a lakosok visszatértek otthonaikba, míg a labancok a várostól ezer lépésre vertek tábort. A fiatal lányok azonban továbbra is a templomban maradtak, ahol Klárika egy látomás hatására felment a templomtoronyba. Onnan észrevette, hogy a labancok éjjel titokban közelednek a város felé, ezért megkondította a vészharangot, hogy figyelmeztesse a lakosságot.
Amikor a labancok elérték Nagyenyedet, a város ismét üresen állt. Trajtzigfritzig ekkor elrendelte, hogy tizenkét helyen gyújtsák fel a települést, de egy hirtelen kitörő zápor minden tüzet eloltott. Másnap reggel a martalócok elfogták Gerzson professzort és lányát, Klárikát. Ezt látva a kollégium diákjai fűzfadorongjaikkal felfegyverkezve rontottak rá a labancokra.
A véres összecsapás során Zetelaky József és Karassiay Áron közvetlenül Trajtzigfritziggel és Bórembukkkal kerültek szembe. A harc végén a diákoknak sikerült győzelmet aratniuk. A kiszabadult Gerzson professzor és Klárika a két hős diák mellett térdre hullva adtak hálát az Úrnak megmenekülésükért.
