Henrik Ibsen: A vadkacsa olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések7 nap ezelőtt031 perc

Szereplők:

Ekdal család:

Hjalmar: Fényképész, de munkáját leginkább felesége végzi helyette. Munkakerülése, oppurtunizmusa, kisszerű hazugságai miatt szánalmas életet él, képzeletébe menekül a valóság elől

Gina: Hjalmar felesége, kemény munkával igyekszik fenntartani a családi idill látszatát. Egyszerű, tanulatlan nő és mivel nem tudja jól kimondani az idegen szavakat, sokszor komikussá válik.

Hedvig: Gina és Hjalmar lánya, de biológiailag az öreg Werle gyermeke, tőle örökölte vakságot okozó betegségét is. A színdarab végén öngyilkosságot követ el.

Az öreg Ekdal: Hjalmar apja, lecsúszott, hiú, szenilis alkoholista vénember

Werle család:

Az öreg Werle: Gazdag nagykereskedő, régen az öreg Ekdal üzlettársa volt

Gregers Werle: Az öreg Werle fia, ,,tisztesség-lázban” szenved, az az elképzelése, hogy a nyers igazságtól az emberek boldogok lesznek

Sörbyné: Az öreg Werle házvezetőnője, később összeházasodik a kereskedővel

Egyéb szereplők:

Rellings: kicsapongó életet élő cinikus doktor

Henrik Ibsen: A vadkacsa olvasónapló röviden

Az Ekdal család története látszólagos jólétben és harmóniában indul: Gina, a családanya és feleség, gyakorlatilag átveszi férje, a fényképész Hjalmar szakmai feladatait. A családi boldogságot azonban árnyék vetíti be: lányuk, Hedvig, súlyos szembetegségben szenved, amely előreláthatóan vaksághoz vezethet. Az idilli képet tovább árnyalja Hjalmar idős apjának, Ekdal apónak a jelenléte, aki egykor az öreg Werle üzlettársa volt, de egy kétes üzleti ügy miatt börtönbüntetést szenvedett.

Ekdal apó számára a család a padláson egy különleges „vadásztelepet” alakított ki, ahol valódi állatok, köztük a szimbolikus jelentőségű vadkacsa is helyet kaptak. Ez a hely a múltbéli vadászatok illúzióját nyújtja számára, visszaidézve az erdő hamis szépségét. A történet fordulópontját az öreg nagykereskedő, Werle fia, Gregers hazatérése jelenti. A fiatal férfi igazságkereső világmegváltóként érkezik, és célja, hogy feltárja az elhallgatott titkokat és igazságot hozzon az Ekdal család életébe.

Gregers célja, hogy barátját, Hjalmart megszabadítsa az önáltatás béklyóitól. Ennek érdekében feltárja előtte az igazságot: Hedvig, akit Hjalmar saját lányának hitt, valójában az öreg Werle gyermeke. A fájdalmas felismerés összetöri Hjalmart, aki úgy dönt, elhagyja családját. Hedvig, képtelen elviselni, hogy apja idegenként tekint rá, végzetes döntést hoz: nem a padláson tartott vadkacsát, hanem önmagát lövi meg, és öngyilkosságot követ el.

A tragikus végkifejlet ellenére a történet nem hoz valódi katarzist. Hjalmar a gyász helyett ismét az önsajnálatba, önimádatba és önáltatásba menekül. Eközben az öreg Werle látszólag érintetlen marad a történtek súlya alatt, és boldogan folytatja életét új feleségével, Sörbynével.

Henrik Ibsen: A vadkacsa olvasónapló

1. Felvonás

A Werle nagykereskedő otthonában tartott fogadáson Gregers Werle hosszú északi tartózkodása után tér haza. Az ünnepi asztalnál tizenharmadik vendégként üdvözlik, ami előrevetíti érkezésének baljós árnyalatát. A vendégek között feltűnik az idős Ekdal is, aki egykori üzlettársával, Werlével kapcsolatos ügyet szeretne tisztázni: a Höydal-telep birtoklása körüli múltbéli eseményekről próbál beszélni Gráberg könyvelővel.

Az este során fény derül rá, hogy Ekdal börtönbe kerülését egy, a telep korábbi tulajdonosai közötti vitás eset okozta. A fogadáson Gregers találkozik régi barátjával, Hjalmar Ekdallal, aki azóta fényképészként dolgozik. A beszélgetésükből kiderül, hogy Hjalmar szakmai és magánéleti stabilitását – a műtermét és a házasságát – jelentős részben az öreg Werle anyagi támogatásának köszönheti. Felesége, Gina Hansen, korábban Werle házvezetőnője volt, ami újabb bonyodalmak alapjául szolgál a történetben.

Az Ekdal család távozását követően Gregers Werle szembesíti apját egy múltbéli botrányos üggyel, amelyben a család életét anyagilag és erkölcsileg is megroppantotta. Az ifjabb Werle emlékezteti apját a szabálytalan erdővásárlási ügyre, amelyben az idősebb Werlét felmentették, míg egykori üzlettársát, Ekdalt elítélték, és börtönbe küldték.

A beszélgetés során Gregers számára egyértelművé válik apja egykori viszonya Gina Hansennel, aki később Hjalmar Ekdal felesége lett. Az is kiderül, hogy az idős Werle arra próbálja rávenni fiát, hogy csatlakozzon a cég vezetéséhez, mivel egészsége, különösen látása, egyre inkább megromlik, és a vállalat irányítása nehézséget jelent számára.

Az elhangzottak tovább mélyítik az apa és fia közötti feszültséget. Gregers, aki sejti, hogy apja lehet Hjalmar gyermekének valódi apja, és tudomást szerez arról is, hogy Sörbyné az apja jelenlegi szeretője, végül úgy dönt, elhagyja a családi házat. Az események ezzel újabb konfliktusok sorozatát vetítik előre.

2. Felvonás

Hjalmar Ekdal és családja szűkös anyagi körülmények között próbál boldogulni. Felesége, Gina, minden erejével támogatja férjét, még a fényképek retusálásának mesterségét is elsajátította, hogy könnyítsen a terheken. Legnagyobb aggodalmát azonban lányuk, Hedvig egészségi állapota jelenti, mivel a fiatal lány látása egyre gyengébb. Az idős Ekdal eközben rendszeres feladatát végzi: Werlétől másolási munkát kapott, mellé pedig egy üveg konyakot, amit gondosan titokban tart a családja elől.

Gina türelmetlen izgalommal várja Hjalmar hazatérését a vacsoráról, hogy megossza vele ötletét: egy szoba bérbeadásával szeretnének javítani anyagi helyzetükön. Hjalmar érkezése után azonban váratlan vendég is felbukkan: Gregers Werle kopogtat az ajtón. Az első, gyanakvó pillanatok után Ekdal fokozatosan megnyílik, és nosztalgikus hangulatban eleveníti fel a Höydal-telepen átélt vadászélményeit, amelyek egykor életének boldog pillanatai voltak.

Ekdal büszkén vezeti körbe Gregers Werlét városi „vadászterületén”, amely a padlásukon található. Az aprócska helyen tyúkok, galambok, nyulak és Hedvig kedvence, a vadkacsa él. Ez a hely Ekdal számára a Höydal-telep emlékét idézi. A vadkacsa története különös jelentőséggel bír: Werle egy vadászat során megsebesítette az állatot, majd Hedvig gondjaira bízta. Azóta a lány gondosan ápolja a madarat a padláson.

„Vigyázz, hogy sose lásson eget és tengert,” figyelmezteti Gregers Hjalmar Ekdalt, utalva a vadkacsa kiszolgáltatottságára és törékeny állapotára. A beszélgetés közben fény derül arra, hogy a család anyagi helyzetük javítására kiadná egyik szobájukat. Gregers nem habozik: azonnal bérlőként ajánlkozik, és másnap már be is költözik.

3. Felvonás

Hjalmar Ekdal otthonában kevés hajlandóságot mutat a munkára, idejét inkább a Gina által gondosan elkészített étkezések élvezetével tölti. A család mindennapjainak központi eleme a padláson élő vadkacsa, amely szimbolikus jelentőséggel bír számukra. Ekdal idősebb tagja az állatok gondozásával foglalatoskodik, míg Hjalmar vonakodva vesz részt ebben a tevékenységben. Hedvig, akinek látásproblémái miatt otthon kellene tanulnia, szintén kevesebb figyelmet kap, mivel a család figyelme leginkább a vadkacsára összpontosul.

A padlásszoba rendezetlenül heverő régi könyvei között Hedvig talál némi elfoglaltságot. A lány egy beszélgetés során bevallja Gregersnek, hogy már nem vágyik arra, hogy felfedezze a külvilágot. Inkább apja tanácsát követve a kosárfonást szeretné elsajátítani, hogy új kosarat készíthessen a vadkacsának. Bár a madár formálisan az övé, gyakran kölcsönadja apjának és nagyapjának, akik szintén kötődnek hozzá.

Az Ekdal család szokatlan szórakozása a padláson zajlik, ahol az apa és fia valódi pisztollyal vadásznak. A célpont rendszerint a vadkacsa, amely azonban mindig megússza a támadásokat. Gina, aki nem osztozik ebben a furcsa ragaszkodásban a madár iránt, gyakran kívülállónak érzi magát a család e különös rituáléjában.

Hjalmar lelkesen mesél Gregersnek egy nagy jelentőségű találmányáról, amely szerinte forradalmasíthatja a fényképészetet. Úgy véli, hogy az újítás segítségével helyreállíthatja apja becsületét és visszaszerezheti számára az egyenruhaviselési engedélyt. Gregers számára Hjalmar a vadkacsához hasonlít: egy lélek, amely beleragadt a hínárba. Gregers eltökéli, hogy kihúzza őt ebből a mocsárból.

Egy reggeli során a család vendégül látja a szomszéd lakásban élő Relling doktort és Molvik teológust. Relling ironikus hangnemben „démonikusnak” nevezi a részeges Molvikot, utalva annak időnkénti félrelépéseire. A beszélgetés során kiderül, hogy Relling is járt egykor a Höydal-telepen, ahol Gregers mindenütt a maga ideális követelményeit próbálta érvényesíteni, ám senki nem fogadta el azokat. Most Hjalmarék otthonában próbálja meg kiűzni a „bűzt”, amely szerinte áthatja a család életét.

A reggeli közben váratlanul megjelenik Werle, aki négyszemközti beszélgetést szeretne folytatni fiával. Gregers azonban határozottan elutasítja apja közeledését, és kijelenti, hogy nem kívánja vállalni a közösséget vele. Egyetlen céljának azt tartja, hogy Hjalmart kiszabadítsa a hazugságok hálójából, amelyben szerinte él.

Gregers és Hjalmar egy közös séta mellett döntenek, eközben Relling megjegyzi Gregersről: „…egyáltalán nem bolondabb, mint az emberek többsége. De beteg – egészen biztosan beteg.” Hedvig eközben teljesen értetlenül figyeli a felnőttek beszélgetését, számára rejtve marad a kimondott szavak valódi jelentése.

4. Felvonás

Hjalmar hosszú késéssel érkezik haza, ahol Gina és Hedvig már türelmetlenül várják. Azonban viselkedése drámaian megváltozott: dühében legszívesebben megsemmisítené a vadkacsát, amely szerinte „egy szennyezett kéz érintését viseli”. Gregers ideális elveinek hatására Hjalmar úgy érzi, lakásuk légköre mindig dohos, és most már ő akarja vezetni a háztartási könyvet. Rádöbben az igazságra, amit Gina kénytelen elismerni: a múltban viszonya volt Werlével, és Hedvig valójában nem Hjalmar gyermeke.

Gina védekezik, azzal érvelve, hogy Hjalmar sorsa nélküle sokkal rosszabbul alakult volna. Gregers érkezésekor kiderül, hogy Hjalmar már mindent feltárt a feleségének, ami Gregersből megdöbbenést vált ki. Ő ugyanis azt hitte, hogy boldogságot találhat Hjalmar családjában, de a valóság csupán fájdalmat és összeomlást hozott.

Relling megjelenésekor megvetően tekint Gregersre, akit kuruzslónak nevez. Arra kéri, hagyja békén Hedviget, mert szerinte az irreális eszmék és elvárások csak szerencsétlenséget okoznak. A helyzet tovább fokozza a családon belüli feszültséget és a tragikus kimenetel előérzetét.

Sörbyné érkezésekor bejelenti, hogy hamarosan összeházasodik Werlével, és együtt költöznek fel a Höydal-telepre. Mint mondja, mindent megvallottak egymásnak, így házasságukat már semmilyen titok vagy múltbéli esemény nem veszélyezteti.

Hjalmar kijelenti, hogy szándékában áll felkeresni Gráberg könyvelőt, hogy megtudja, apja pontosan mekkora összeget vett fel Werlétől. Úgy tervezi, a találmánya után járó bevételből törleszti ezt a tartozást, ezzel teljesítve Gregers „ideális követeléseit”. Ennek ellenére csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy ő maga soha nem élhet meg egy „igazi házasságot”.

Werle és Sörbyné kapcsolatát eközben kölcsönös bűnbocsánat jellemzi, amit a maguk számára meghirdettek, ezzel lezárva múltjuk konfliktusait és új alapokra helyezve közös életüket.

Hedvig a kapuban találkozik Sörbynével, aki egy levelet ad át neki Werlétől. A levélben Werle közli, hogy Hedvig nagyapjának többé nem kell másolási munkát végeznie, helyette havi száz koronát vehet fel az irodában. Amennyiben a nagyapa elhalálozik, az összeget élete végéig Hedvig fogja kapni.

Amikor Hjalmar értesül a levél tartalmáról, dühösen széttépi azt, amit Gregers helyeslően fogad. Hjalmar elhatározza, hogy elhagyja a lakást, ám Gregers megállítja, és arra inti: „Mindhárman együtt kell maradnotok, ha ki akarod vívni a nagy megbocsátás áldozati hangulatát.”

Hjalmar azonban már a lányától, Hedvigtől is távolságot tart, mivel kiderült, hogy nem az ő vér szerinti gyermeke. Gregers jó szándéka tragikus fordulatot vesz. Hedvig rádöbben, hogy Hjalmar talán nem az apja, mégis mélyen szereti őt és a vadkacsát, amely iránt különleges kötődést érez. Esténként imádkozik a madárért, de reggelente már nem, mert a napfény jelenlétében úgy érzi, nincs mitől félnie.

Gregers eközben arra próbálja rávenni Hedviget, hogy pusztítsa el a vadkacsát, mert szerinte ez az áldozat hozhatja el a család számára a megbékélést. Hedvig végül ígéretet tesz, hogy megteszi, ezzel azonban a történet végkimenetelét tragikus irányba sodorja.

5. Felvonás

Gina és Hedvig feszült várakozással töltötte az estét, amikor Relling megjelent, és közölte, hogy Hjalmar az ő lakásán tölti az éjszakát. Relling Gregersnek elmondta véleményét: Hjalmar „beteg”, és Gregers hibát követett el, amikor túlzottan idealista elvárásokat támasztott vele szemben. Relling szerint Hjalmar számára az öncsalás a legjobb gyógymód, hiszen az idős Ekdal életét is ez tartja fenn, amikor a padláson nyulakra vadászva áltatja magát. Relling elutasítja Werle ideáljait, amelyeket hazugságnak nevez, és úgy véli, hogy az átlagember boldogtalanná válik, ha megfosztják az önáltatástól.

Hedvig megpróbálta rávenni nagyapját, hogy lője le a vadkacsát, hiszen Ekdal szeret vadászni. Az idős férfi azonban elutasította a kérést. Amikor Hjalmar végül hazatért, hidegen fogadta Hedvig közeledését. Csak azért tért vissza, hogy elvigye a találmányához szükséges, még fel nem vágott folyóiratokat.

Hedvig kétségbeesetten figyelte, ahogy Hjalmar valóban készül elhagyni a családot. Ekkor a lány leemelte a könyvespolcról a pisztolyt, és bezárkózott a padlásra. Eközben Hjalmar kelletlenül pakolászott, mintha maga sem lenne biztos döntése véglegességében. Végül megtalálta és gondosan összeragasztotta Werle kettétépett levelét, amelyet korábban haragjában semmisített meg.

A feszült pillanatok közepette Gregers megpróbálta Hjalmart egyértelmű döntésre sarkallni. Ekkor azonban a padlásról egy lövés hangja szakította meg a beszélgetést. Eleinte azt hitték, az idős Ekdal lövöldözött, ám hamar kiderült a tragikus igazság: nem Ekdal húzta meg a ravaszt, hanem Hedvig, aki maga ellen fordította a pisztolyt.

Relling keserűen kommentálta Gregers idealista törekvéseit, amelyek szerinte csak rombolást hoztak: „Ó, az élet egészen jó volna, ha azok a drágalátos hitelezők nem zaklatnának bennünket, szegény ördögöket, az ideális követeléssel.”

A tragédia mély nyomot hagyott Gregersben is. Rádöbbent, hogy bárhol is van, mindig ő a „tizenharmadik az asztalnál” – az, aki jelenlétével baljós következményeket idéz elő, miközben a megváltást keresi.