Szereplők:
Dr. Mathilde von Zahnd – ideggyógyász
három ápolónő
három ápoló
Richard Voss – detektívfelügyelő
Herbert George Beutlet – NEWTON
Ernst Heinrich Ernesti – EINSTEIN
Johann-Wilhelm Möbius
Oscar Rose – misszionárius
Lina Rose – felesége
a három Möbius fiú (Adorf-Freidrich, Wilfred-Kaspar, Jörg-Lukas)
rendőrök
Dürrenmatt: A fizikusok olvasónapló
A drámai események a „Les Cerisiers” nevű privát szanatórium szalonjában bontakoznak ki, mely eredetileg egy villa volt. Az itt zajló történet szigorúan követi a dráma három alapszabályát: a cselekmény kizárólag a villa szalonjában játszódik, az időtartam egy napot sem haladja meg, és az események egyetlen szálon futnak végig.
A szanatórium újonnan épült szárnyában néhány gazdag beteg talál otthonra, közülük is kiemelkedik Einstein, Möbius és Newton, akik az 1-től 3-ig számozott szobákban élnek. Kezdetben ideális betegeknek tűnnek, azonban a helyzet váratlan fordulatot vesz, amikor két ápoló tragikus halálával gyilkossági ügy kezd kibontakozni.
A rendőrség megérkezett a „Les Cerisiers” privát szanatóriumba, hogy nyomozást indítson két ápoló megfojtásával kapcsolatban. Az első gyilkosság gyanúsítottja Einstein, aki nemrégiben egy állólámpa zsinórjával ölte meg ápolóját. A másik eset, amely egy hónappal korábban történt, Newton nevéhez fűződik, aki szintén egy ápolónő ellen követett el hasonló bűncselekményt.
A város főügyésze új biztonsági intézkedések bevezetését sürgeti, többek között férfi ápolók alkalmazását javasolja a további esetleges incidensek elkerülése érdekében. Ezzel szemben az intézmény igazgatónője ellenez, kiemelve a női ápolók fizikai képességeit, amelyeket birkózás és cselgáncs gyakorlatok is alátámasztanak.
Einstein, akit nyugtalan állapot jellemzett, hegedűjátékkal próbált megnyugodni. Eközben Newton, aki nemrég érkezett meg és szembesült a helyzettel, sajnálatát fejezte ki, majd nekilátott a bútorok átrendezéséhez. Egy hónappal ezelőtti tettét azzal magyarázta, hogy az ápolónővel kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük, ami számára problémát jelentett, mivel inkább a gravitáció problémájával kellett volna foglalkoznia, nem a szerelemmel. Végül a függönyzsinór jelentett megoldást számára. Newton zavarba hozta a nyomozókat az állításával, hogy ő valójában nem bolond, hanem Einstein, és csak azért adja ki magát Newtonnak, hogy ne bántsa Ernestet.
A „Les Cerisiers” szanatórium ügyében újabb fejlemények tárultak fel. A felügyelő, miután konzultált a kezelőorvossal, tudomást szerzett a betegek különös állapotáról. A doktornő szerint, bár Einstein és Newton radioaktív anyagokkal foglalkoztak, ami hozzájárulhatott mentális állapotukhoz, Möbius, aki már 15 éve a szanatóriumban van, soha nem érintkezett ilyen anyagokkal, így további incidensektől nem kell tartani.
A helyzet bonyolódik, amikor a felügyelő, elégedetlen a helyzet kezelésével, férfi ápolók kirendelését kéri a betegek mellé. Az intézkedés célja, hogy növelje a biztonságot és megelőzze további tragédiák bekövetkeztét.
A drámai fordulatot Möbiusné érkezése adja, aki három fiával és új férjével, egy misszionáriussal érkezik, terveik szerint a Csendes-óceán felé veszik az irányt. Egyre zavarosabbá válik a helyzet, amikor kiderül, hogy Möbius különleges rögeszméje, miszerint Salamon király jelenik meg neki és utasításokat ad neki, tovább mélyíti a rejtélyt a szanatóriumban.
A drámai események újabb fordulatot vettek a „Les Cerisiers” privát szanatóriumban. Möbius, aki kezdetben érdeklődött fiai jövőbeli tervei iránt és próbálta meggyőzni legkisebb fiát, hogy ne válassza a fizikusi pályát, egyre idegesebbé vált, végül elzavarta családját. Ekkor tárult fel, hogy Monika nővér, aki rádöbbent, hogy Möbius valójában nem őrült, bevallotta neki szerelmét. Möbius viszonozta érzéseit, de úgy vélte, hogy kapcsolatuknak nincs jövője.
A helyzetet bonyolította, hogy épp ebben a pillanatban érkeztek meg a férfi ápolók. Az események gyors fordulatot vettek, amikor Einstein is megjelent, és rákérdezett a párra, hogy szeretik-e egymást. Elmesélte, hogy azért ölte meg az ápolónőt, mert a szerelme követelte tőle, hogy vegye feleségül, és azt tanácsolta Monikának, hogy meneküljön. Möbius is könyörögni kezdett a nőnek, hogy maradjon. Azonban Monika kitartott, elmondva, hogy már megbeszélte a doktornővel: férjhez kíván menni, és kérte, hogy engedjék el Möbiust. Ekkor a vita tragikus véget ért, amikor Möbius függönyzsinórral megfojtotta Monikát.
A „Les Cerisiers” szanatóriumban történtek újabb szívszorító fejlemények: Möbius beismerte, hogy megölte Monika nővért, és azt állította, hogy tettét Salamon király parancsolta. A dráma közepette a szoba háttérben Einstein hegedűjátéka szólt. Voss felügyelő már nem bírta elviselni a helyzetet, és döntött: nem tartóztatja le a három gyanúsítottat, hanem arra a következtetésre jutott, hogy ők az intézetben örökre bezárva maradnak.
A helyzet még bonyolultabbá vált, amikor Newton – aki valójában nem Newton, hanem Alec Jasper Kilton, az analógiatan alapítója – bevallotta Möbiusnak, hogy titkosszolgálati megbízatásból tartózkodik az intézetben. Kilton feladata Möbius megfigyelése volt, hogy kiderítse, miért került oda. A titkos küldetés része volt a német nyelv elsajátítása is. A felfedezés, hogy egy nővér rájött Kilton titkára, kényszerítette arra, hogy megölnie őt, ezzel is igazolva saját őrültségét. Möbiust, akit sokan a kor legzseniálisabb tudósának tartottak, meg akarta szöktetni, ami újabb rejtélyeket és kérdéseket vet fel az események mögött.
Az események újabb fordulatot vettek a „Les Cerisiers” szanatóriumban, amikor Einstein is felfedte valódi kilétét. Kiderült, hogy ő sem őrült, hanem Joseph Eisler néven tevékenykedik egy másik titkosszolgálat számára, és ő fedezte fel az úgynevezett Eisler-effektust. A hegedülést is csak az ügy kedvéért tanulta meg, noha hallása sérült. A nővért azért ölte meg, mert rájött, hogy ő nem őrült.
A két ügynök, Eisler és Kilton, noha céljaik azonosak voltak, egy idő után fegyveres párbaj helyett a fegyvereket a kandalló mögé rejtették, és inkább vacsorázni ültek le. A szanatórium ablakai berácsozva, a két férfi fogolyként folytatta tevékenységét. A helyzet ismét feszültté vált, amikor ismét párbajozni akartak, de ekkor Möbius bejelentette, hogy elégette a kéziratokat. Ezzel indokolta, hogy tudományos felfedezései – amelyek a gravitáció elméletét is magukban foglalták – túl koraiak lennének a világ számára, és a jelenlegi tudásszint még nem lenne képes kezelni az általa felismert energiákat.
A „Les Cerisiers” szanatóriumban kibontakozó események során Möbius, aki tudatosan választotta a bolondok házát menedékül, hogy elkerülje tudományos felfedezéseinek katonai célú felhasználását, kijelentette: „Inkább a bolondokháza, ahol legalább a politikusok nem használhatnak ki.” Möbius és társai, noha nem őrültek, gyilkosságokat követtek el, ezért nem hagyhatták el az intézményt. Monika halála mögött az állt, hogy felismerte az igazságot, és a csoport úgy érezte, hogy egy tragédia szükséges egy még nagyobb világméretű katasztrófa elkerülése érdekében. Elhatározták, hogy továbbra is a bolondok szerepét játsszák.
A helyzet azonban drámai fordulatot vett, amikor három felfegyverzett, fekete ruhás ápoló jelent meg. Dr. Zahnd bejelentette, hogy mindent hallott, majd elvette tőlük a fegyvereiket és titkos rádióikat. Möbius öröme korainak bizonyult, ugyanis kiderült, hogy a doktornő a kezelések során elkábította, lefényképezte kéziratait, és ezeket saját érdekében kívánja felhasználni. Dr. Zahnd hatalmas gyárakat és konszerneket alapított, hogy meggazdagodjon Möbius találmányaiból. Így minden erőfeszítésük hiábavalónak bizonyult, ahogyan Möbius megfogalmazta: „A világ egy őrült elmeorvos karmaiba került.”
Möbius, aki felismerte a tudományos felfedezések minden lehetséges titkát, és látva, hogy a politika és gazdaság mennyire embertelen módon használja fel ezeket a tudományos eredményeket, önként döntött úgy, hogy bevonul egy elmegyógyintézetbe. Ezzel megkísérelte megóvni az emberiséget saját felfedezéseinek potenciálisan katasztrofális következményeitől. Azonban végül kiderült, hogy a választott intézmény talán a lehető legrosszabb helyszín volt erre a célra, ami még nagyobb tragédiához vezetett.
Egy díjátadón elmondott beszédéből idézve Möbius kifejtette: „A forradalmárok régi hittétele, miszerint az ember képes és köteles megváltoztatni a világot, egyén számára már nem megvalósítható. Ez a tétel ma már csak a nagy tömegek számára használható jelszó, politikai robbanótöltet, a sokaság hajtóereje, az éhezők szürke hadseregeinek reménye. Az egyén, a közösség és az emberiség közötti kapcsolat meggyengült. Az egyén számára nem marad más, mint a tehetetlenség érzése, hogy figyelmen kívül hagyják, hogy nem szólhat bele a dolgokba, hogy el kell bújnia a felszín alá, ha nem akar végleg elmerülni.”
Möbius hozzátette: „Csupán az őrültekházában szabad gondolkoznunk. Odakint a szabadságban a gondolataink robbanóanyagok.” E szavakban az őrültekháza szimbolikus helyszínné vált, ahol a szabadság paradox módon csak a bezártságban létezik.
