Főbb szereplők: Fekete István: A koppányi aga testamentuma olvasónapló
- Babocsai László, végvári vitéz
- Oglu, a koppányi aga a történet kezdeti szakaszában
- Zsuzsanna (Dusmáta), Oglu lánya
- özvegy Babocsai Gáspárné, László anyja
- Csomay Ferenc, a fonódi végvár kapitánya
- Bogics Markó, horvát vitéz
- Kales Rudolf, császári zsoldos, a szemesi Bolondvár vallon nemzetiségű kapitánya
- Rimbás, Kales bizalmasa
- Dellini, császári szolgálatban álló olasz építész
- Szinán, török aga, Oglu utódja annak halálát követően
- Szahin, Szinán fia
- Aisa, Szinán lánya
- Máté vitéz, jobbágyfiú
Fekete István: A koppányi aga testamentuma olvasónapló
I. (1. fejezet)
1586 áprilisában, Szent György havában kezdődik a történet. A fonódi (a mai fonyódi) végházban – egy határvédelmi épületben – egy íródeák levelet ír Babocsai László nevében Oglunak, a koppányi török agának. Babocsai László párbajra hívja az agát, mivel az évekkel korábban egy párbajban megölte az apját, Babocsai Gáspárt. A levélben arra kéri az agát, hogy jelölje meg a párbaj idejét és helyét, hiszen apja halálát bosszú követeli. (A történetből kiderül, hogy az apa lefejezett holttestét akkor hazahozták, ami mélyen megrendítette László édesanyját.)
Az íródeák azért készíti a levelet, mert a végvári vitézek és a kapitány nem tudnak írni-olvasni, hiszen ez nem tartozott feladataik közé. Oglu, a koppányi aga, nemcsak katonai vezető, hanem Koppány teljes vidékének irányítója is. László visszaemlékezik arra a napra, amikor apja holttestét hazahozták; esküt tett, hogy bosszút áll, és elsajátította a vitézséget, hogy ígéretét teljesíthesse.
Közben a jelenlévő végvári vitézek – Potyondy Miklós, Szalai Pista és Bogics Markó – iszogatnak, és arról beszélgetnek, hogy Lászlónak nem kardvívásban kellene megküzdenie az agával, mert az aga abban rendkívül jártas. Babocsai tréfásan párbajra hívja Bogics Markót, borban fogadnak, amikor belép Csomay Ferenc várkapitány.
A kapitány is végignézi a párbajt, amit csak a játék kedvéért engedélyez, élesben nem támogatná. László könnyedén győzi le a tapasztaltabb horvát vitézt, Bogics Markót, aki elismeri László kiváló kardforgató képességét. A kapitány engedélyt ad Lászlónak az Ogluval való párbajra, hiszen Babocsai Gáspár, László apja, Csomay kapitány gyerekkori jóbarátja volt.
II. (2. fejezet)
A következő éjjel Babocsai László két társával kilovagol a koppányi várhoz, ahol a kapura tűzi a párbajra szóló kihívását. Oglu, a török aga, válaszul a párbajt május első vasárnapjára tűzi ki, a látrányi rétre hívja ki Lászlót és társait.
A regény idején nem dúltak fegyveres harcok a két nemzet között; a több évtizedes együttélés időszaka kezdődött meg. A törökök megtartották muszlim vallásukat, de sokan beszéltek magyarul, és inkább a barátság jellemezte a kapcsolatokat a magyarok és a törökök között.
Ugyanakkor a török-magyar párbajok szigorú tilalom alatt álltak, és börtönbüntetés járt értük, mivel féltették a legjobb magyar vitézeket attól, hogy felesleges küzdelmekben életüket veszítsék. Ráadásul a császár attól tartott, hogy a párbajok során kialakuló kölcsönös tisztelet túlzott közeledést eredményezhet, amely akár a két nemzet szövetségét is elősegíthetné.
Az író így fogalmazza meg a helyzetet:
„A törökök között sokan már itt születtek, magukat magyarországi törököknek vallották, … a Konstantinápolyhoz kötött szálak alig tartanak valamit, és csak a vallás halványodó félholdja óvja meg az elszakadástól.”
A törökök és a magyarok szinte egyszerre érkeznek teljes díszben a párbaj helyszínére, ahhoz a fűzfához, ahol egykor Babocsai László apja életét vesztette. A felek elővigyázatosságból túszokat cserélnek arra az esetre, ha csalás gyanúja merülne fel, hogy legyen kit megtorolni. A párbaj tisztaságát biztosító „igazlátók” kijelölik a küzdőteret, és kezdetét veszi az összecsapás.
Babocsai László hosszan védekezik, így sikeresen kifárasztja ellenfelét. Amikor végül előrelépnek és összecsapnak, mindketten megsebesítik a másikat, ám Oglu sebe halálosnak bizonyul. László tisztelettel engedi, hogy az aga testét elvigyék, majd a magyarok és a törökök közösen ünneplik a győztes Lászlót.
László magában így gondolkodik: „Elvégeztem – aludj békén, uramapám,” ezzel kifejezve, hogy megbosszulta apja halálát, és most már békében nyugodhat. A haldokló Oglu aga megbékél Lászlóval, és közli végakaratát: azt kéri, hogy László vigye el lányát az édesanyjához, és szeresse, mint a saját húgát. Fegyvereit és lovát is Lászlóra hagyja. László, becsületes emberként, megígéri, hogy húgaként fog bánni a lánnyal. Az aga ezek után csendesen elhunyt.
III. (3. fejezet)
Egy héttel később a törökök a párbaj helyszínén átadják Lászlónak a lányt, Dusmátát, és az örökséget. László útnak indul Bézseny felé a lánnyal, de nehezen találnak közös hangot: Dusmáta tudatában van annak, hogy apja gyilkosával kell együtt utaznia, míg Lászlót a lelkiismeret-furdalás gyötri. Ebben a feszültségben érkeznek meg László anyjának házához, a bézsenyi udvarházhoz, ám az anya nincs otthon.
László időközben rádöbben, hogy a lány nem tud a bosszú hátteréről, arról, hogy neki, mint vitéznek, kötelessége volt megölni az agát, aki az apja haláláért felelt.
Az anya megérkezik, és dühösen reagál, amiért László az aga lányát a házhoz hozta. Ám haragja azonnal enyhül, amikor a lány szemébe néz. Karjait kitárva közeledik felé, és Dusmáta megöleli őt.
László ekkor így szól magában: „Elvégeztem. Nyugodj meg most már, Oglu, a lányod biztonságban van.”
IV. (4. fejezet)
Lászlóék visszatérnek Fonódra
Fonód, Bolondvár és Öreglak… „Ezek voltak a végek a somogyi és zalai tájakon, ahol a magyarság élet-halál harcát vívta a Nyugat könyörtelen telhetetlensége és a török világuralmi törekvései között.” Fonódra érve a kapuőr, Jóska, elmeséli nekik, hogy egy lótolvajt fogtak el, akit hiába vallattak, nem beszélt, ezért felakasztották. Bogics Márkó, sérülten, beszámol arról, hogy a lótolvaj fejbe vágta őt. Markó dühösen szidja a császárt, amiért a végvárakra szánt pénzt a német nagyuraknak juttatja, akik azonnal eltűnnek, ha baj van, és harc nélkül átengedik a végvárakat a törököknek.
Ebben a pillanatban belép a kapitány, és rendre utasítja Markót: „Vitézi ember ne köpjön az asztalra, ahol eszik…” – azaz ne szidja a császárt, mert ő is a császár pénzén él. Markó csalódottan csomagolni kezd, úgy érzi, el kell mennie.
A kapitány magához hívatja Lászlót és Markót. Markó sérült fejét kenőccsel kezeli, majd a panaszkodó vitéznek így felel: „Olyan ez, fiam, mint a császár. Nem lehet visszaütni, mert magad vágod fejbe.” A feszültség ezzel feloldódik, és a kedélyek lecsillapodnak.
V. (5. fejezet)
Éjszaka a kapuőr, Jóska, arra riad, hogy lovasok közelednek a végházhoz, és a korábban elfogott és felakasztott lótolvajról beszélnek. Kiderül, hogy a lótolvaj egy levelet szállított valahová, és a neve Graus volt. A lovasok bebocsátást kérnek, azt állítva, hogy a császár emberei. Öten vannak.
Jóska azonnal jelenti a helyzetet a kapitánynak, aki utasítja, hogy azonnal szedjék le a felakasztott tolvaj ruháit, hátha abban megtalálják a fontos levelet. Közben a vendégek kíváncsiskodni kezdenek a társuk sorsa felől, de a kapitány igyekszik kitérni a válasz elől, miközben titokban próbálja felderíteni a helyzetet.
VI. (6. fejezet)
Hosszas keresés után végre rábukkannak a levélre, amelyet a lótolvaj, Graus, csizmaszárába rejtettek. A levél Kales Rudolf kapitánynak szól, és arról tájékoztatja, hogy Babocsai László megölte a koppányi agát, majd elrejtette annak lányát és kincseit az anyja házában, holott azok a császárt illetnék. A levelet Joachim de Katzián, a szomszédos végvár, Öreglak parancsnoka küldte. A címzett, Kales Rudolf, Bolondvár kapitánya. Mindketten – ahogy sok más várkapitány is – németek, a császár szolgálatában állnak.
Csomay kapitány, aki a kevés magyar kapitányok egyike, a két idegen levelezésének hallatán elkeseredetten kiált fel:
„Úristen, hová leszünk?! Fogyunk, és koldustarisznyát hordhatunk nemsokára ezek közt a latrok közt. Saját országunkban…”
Jóska közben visszaemlékszik, hogy az idegenek említést tettek egy második levélről is, amely ennek a másolata, és már Kales kezében van. Ezért Babocsai László anyja komoly veszélybe kerülhet, különösen, mivel Kales Rudolf hírhedt a kegyetlenségéről: egy falut is kivégeztetett és porig égetett, csak mert az adót fizetett a törököknek.
László tíz emberrel indul útnak, hogy megvédje anyja házát és annak lakóit a fenyegető veszedelemtől.
Az aga lánya, Dusmáta, hamar beilleszkedett a házba; mivel maga is keresztény anyától származik, nem idegenkedik a magyar szokásoktól. Neve, Dusmáta, nehezen rögzül a házbeliek számára, ezért Zsuzsának hívják. Egy napon Zsuzsa meghallja a cseléd és az udvaros (a kapuőr és mindenes) beszélgetését, amelyből megtudja, hogy László apja halálát torolta meg az aga meggyilkolásával. Hálás László anyjának, amiért annak ellenére, hogy az ellenség lányaként érkezett, családtagként fogadták be.
Közben Lászlóék időben érkeznek meg Kalesék támadása előtt, ami jól jön, mert így elegendő idő áll rendelkezésre az udvarház megerősítésére. A falak megerősítéséhez és az erődítéshez Bogics Markó tervét kezdik el megvalósítani: a várfal köré palánkot emelnek, és árkot ásnak, amelybe a mocsár vizét vezetik, hogy további védelmet biztosítsanak.
A palánk egy nehezen megrongálható vagy megmászható vályogfal-kerítés, amely hatékony védelmet nyújt. A mocsár közepén, egy kis dombon, a nádas között rejtve egy kis sziget található, rajta egy menedékház áll. Ez különleges menekülési lehetőséget kínál azok számára, akik jól ismerik a terepet, mivel az udvarházból gyorsan elérhető, miközben a támadók számára könnyen csapdává válhat. Az öreg Máté ezt kiváló ötletnek tartja, és vállalja a ház felújítását.
VII. (7. fejezet)
A fejezet a Bolondvár nevű végházban játszódik, amelyet Kales Rudolf vezet. Itt Rudolf Kales bizalmas emberével és szolgájával, Borgóval beszélget, amelyből kiderül, hogy mindketten aljas és kegyetlen emberek. Tudomást szereztek Babocsai László és az aga párbajáról, a kincsekről és a lányról is.
Kales Rudolf fogságában tart egy Szahin nevű törököt, akinek szabadon engedéséért váltságdíjat követelt a fogoly apjától. Tervet sző azonban arra, hogy a váltságdíjat szállító küldöncöket megtámadtatja és megöleti, majd a rablást a fonódiakra keni.
Kales Rudolf azt tervezi, hogy Borgót küldi Bézsenyre, László anyjához, álcázva díszes vendégként, hogy kikémlelje a helyet. Közben azt is forgatja a fejében, hogy ez lesz Borgó utolsó útja. Borgó azonban más tervet szövöget: amint Kales Rudolf összegyűjti a pénzt, meg akarja ölni őt, és magának akarja a zsákmányt.
VIII. (8. fejezet)
A fejezet Bézsenyben játszódik, ahol a várvédelem nagy erőfeszítéssel elkészül: felépítik a palánkot, és kiássák az árkot. Az utat megtisztítják a nádasban lévő kis házig, és egy csónakot is készítenek a biztonságos átkeléshez. Az öreg Máté és emberei a szigeten lévő kis házat is felújítják, így minden készen áll arra, hogy szembenézzenek a közelgő támadással.
A várvédők rendkívül hálásak Markónak, amiért kidolgozta a védekezési stratégiát, és vezette a munkálatokat. László anyja is köszönetet mond neki, megjegyezve, hogy „visszaadta a ház nyugalmát”, és kifejezi, hogy a ház ajtaja mindig nyitva áll előtte és a többiek előtt.
IX. (9. fejezet)
Borgó a rossz időjárás miatt továbbra is kénytelen várakozni, nem tud kémkedni Bézsenyben. Eközben Szahin, a török fogoly állapota annyira megromlik a börtönben, hogy Kales emberei kénytelenek jobb ételt adni neki, és egy kis fényt engedni a cellába, így lukat ütnek a börtön falán. Kiderül, hogy Szahin apja, Szinan, lett az új koppányi aga Oglu helyett.
Borgó lovagi ruhába öltözve közelíti meg az udvarházat, és döbbenten tapasztalja, hogy a vályogviskó helyén egy bevehetetlen erőd áll. Wetterheim lovagként mutatkozik be a kapunál, de János, a félkarú kapus, nem engedi be, hiába próbál fenyegetőzni. Borgó így kénytelen visszatérni és jelenteni Rudolf Kalesnek, hogy kémkedése kudarcot vallott.
Kales erre levelet írat Lászlónak, amelyben párbajra hívja, arra hivatkozva, hogy megsértették az ő lovagját, Wetterheimet (aki valójában Borgó). Borgó meglepődik a kihíváson, de Kales kijelenti, hogy László nem fog megjelenni a párbajon — utalva arra, hogy tervei szerint még az összecsapás előtt megölik. Borgó ezután Fonódra lovagol, és nyíllal a kapura lövi az üzenetet.
X. (10. fejezet)
A fejezet elején az író röviden összefoglalja az eddig történteket: Graus, a lótolvaj elfogását, az őr szokatlan módszerét, amellyel a nyáron a szabadon tartott fonódi lovakat a fa tetejéről figyelte, valamint a Kales Rudolfnak szánt, csizmaszárba rejtett levél tartalmát és az udvarház megerősítését.
A történet a kapura kilőtt párbajkihívás körül folytatódik. A diák felolvassa a levelet, ami azonnal gyanút ébreszt a vitézekben. Úgy döntenek, hogy nem említik meg Lászlónak, mert a párbaj tiltott, és amúgy sem tanácsos összeütközésbe kerülni Kales Rudolffal. Végül megmutatják a levelet Csomay kapitánynak, aki örömmel fogadja a kihívást, abban a reményben, hogy ezáltal megszabadulhatnak a kegyetlen Kales Rudolftól.
Három nappal a párbaj időpontja előtt egy újabb üzenet érkezik, ezúttal László anyjának súlyos betegségéről. László azonnal indulna, mivel a hírhozó egy régi ismerős, de Csomay kapitány gyanakszik, ezért tíz embert küld László mellé. Az udvarházhoz vezető bekötőútnál azonban László visszaküldi a lovasokat, és csak Markóval folytatja útját az anyai ház felé. Ekkor éri őket a támadás.
Lászlót leütik, és leesik a lováról, míg Markót is megsebesítik. Markónak még sikerül halálos sebet ejtenie Borgón, mielőtt ijedt lova elragadja őt, és a mocsárba vágtat vele. Markó csak nagy nehezen menekül meg, bár a többiek halottnak hiszik. László viszont Kales fogságába esik, aki váltságdíjat követ érte: Oglu aga kincseit.
Lászlót Szahin, a török fogoly mellé helyezik, akinek nem ismeretlen László neve. „A török vitézek, csakúgy, mint a magyarok, tisztelték a tiszta kardú, híres harcosokat, és ez a megbecsülés gyakran igazi barátsággá erősödött.” Így történik ez most is.
XI. (11. fejezet)
Az öreg Máté unokája, a fiatal Máté, éppen a nádasban halászik, amikor megpillantja a sebesült Markót, aki az üldözői elől menekülve a mocsárba zuhan. Azonnal a segítségére siet, és csónakjába húzza őt. A rejtett, kis szigeti házhoz viszi, ahol elkezdik ápolni Markót, aki hamarosan magához tér. Markó gyorsan felismeri, hogy Kales emberei támadtak rájuk, ezért a fiatal Mátét elküldi, hogy hívja segítségül Csomay kapitányt, és még a kucsmáját is odaadja neki, hogy biztosan higgyenek a gyereknek.
A kis Máté még az éjjel visszatér Csomay kapitánnyal, aki beszél Markóval. Elhatározzák, hogy megpróbálják eltitkolni László anyja előtt fia elrablását. A terv részeként Mátét bízzák meg azzal, hogy elfogja a váltságdíjat követelő levelet. A levél hamarosan megérkezik, egy nyílvesszőre erősítve lövik a kapuba, de Máté sikeresen megszerzi, és eljuttatja Fonódra. Csomay kapitány is visszaindul Fonódra, míg az öreg Máté továbbra is ápolja a sebesült Markót.
XII. (12. fejezet)
Lászlót a börtönben Szahin gondozza, aki már két hónapja sínylődik ott. László tisztában van vele, hogy Kales Oglu kincsét akarja megszerezni, de ő azt is tudja, hogy Oglu igazi kincse a lánya.
Kales eközben megkapja Csomay kapitány levelét, amelyet aznap küldött, amikor a párbajra kellett volna sor kerüljön Lászlóval — de László állítólag beteg anyjához ment. Kales dühösen olvassa a levelet, amelyben Csomay kapitány kihívását elfogadja, és azt írja: „kihívásod el nem mulasztja… a bajt veled mögteszi.”
Ezalatt Fonódra egy küldönc érkezik, aki egy bizonyos Dellini várépítő mester szállását készíti elő. A mester azért jön, hogy felmérje a végvárak és végházak állapotát. Csomay tudomásul veszi az olasz Dellini érkezését, de azonnal ellovagol Markóhoz, hogy megtudja, hogy van.
Markó állapota szépen javul, de László hollétéről még mindig nincs hír.
XIII. (13. fejezet)
Dellini megérkezésekor Fonódra, már ott találja a lelkes várerődítő Markót, akivel gyorsan összebarátkozik. Markó korábban már segített az udvarház megerősítésében és védelmének kialakításában, így azonnal megtalálják a közös hangot. Dellini elárulja, hogy bár két nap múlva Bolondvár állapotának felmérése lenne a feladata — ahol jelenleg Lászlót és Szahint tartják fogva —, nem szándékozik oda menni, mert az túl messze esik, és úgy véli, a császár valószínűleg lemond arról a végházról.
Markó örömmel hallja ezt, és úgy dönt, hogy Dellini helyett ő maga megy el Bolondvárra, az olasz mérnök szerepében. Csomay kapitány is beleegyezik, és elengedi őt.
XIV. (14. fejezet)
Kales még mindig nem sejti, hogy a császár már lemondott Bolondvárról, és abban a hitben van, hogy a végházat jó színben kell feltüntetnie. Eközben László és Szahin összebarátkoznak a börtönben.
Levél érkezik Kaleshez az új koppányi agától, amelyben közli, hogy összegyűjtötte fia váltságdíját, és hamarosan tíz emberrel küldi, hogy a szemesi réten kicseréljék a foglyot. Kales kénytelen a várban hagyni az ál-Dellini mestert, Markót, miközben húsz emberével elvágtat, hogy megtámadja az agát és csapatát, és megszerezze a náluk lévő váltságdíjat.
Markó és társai ezalatt lemennek a börtönbe, ahol kiszabadítják Lászlót és Szahint. Az őr, Wart, akit közben leütöttek, kerül a helyükre.
XV. (15. fejezet)
Szinan aga, Szahin apja, megérkezik a találkozóra és azonnal érzi, hogy csapdát állítottak neki. Előrelép, és követeli Kales-től, hogy hallja fia hangját. Mivel Szahin nincs jelen, Kales tovább próbálkozik a pénz megszerzésével, de Szinan közli, hogy elfogott három magyar főnemest, akik levelet küldtek Bécsbe a császárnak, és csak akkor engedi őket szabadon, ha visszakapja a fiát. Kales nehéz helyzetbe kerül.
Eközben László és társai Bézseny felé menekülnek. A börtönben eltöltött idő és a Kales embereitől elszenvedett verések egyre jobban megviselik Lászlót, aki egyre rosszabb állapotba kerül. Menekülés közben egy csapat török támad rájuk, de Szahin felismeri az apját, és örömmel üdvözlik egymást. Amikor Szinan aga László felől érdeklődik, Szahin így válaszol: „– Nem barátom ő, apám, hanem testvérem.”
Szinan aga egy erszényt akaszt Markó nyergére, azzal az utasítással, hogy csak akkor nézzenek bele, ha hazaértek. László állapota tovább romlik, ezért Szinan felajánlja, hogy magához viszi, hogy felépüljön. Markó nehezen dönt, de átadja Lászlót a törököknek, mert úgy véli, velük nagyobb biztonságban lesz.
Közben Kales visszatér Bolondvárra és dühöng a rabok szökése miatt. Főembere, Rimbás, azt feltételezi, hogy a szökevények Bézsenybe menekültek, ezért azonnal oda indulnak. A kis Máté éppen őrséget áll a bézsenyi várnál, amikor Kales emberei megérkeznek, és már készülnek puskaporos hordókkal felrobbantani a kaput. Kales gyújtja meg a kanócot, de a kis Máté nyila eltalálja, és Kales a hordóra zuhanva felrobban a kapuval együtt.
Rimbás parancsot ad a támadásra, de Máté őt is lenyilazza. A támadók zavarodottan menekülni kezdenek, látva, hogy vezetőik meghaltak. Így a kis Máté egyedül visszaveri a támadást.
XVI. (16. fejezet)
Markó és társai visszatérnek Fonódra, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesülnek. A kapitány így szól hozzájuk: „Mától ti vagytok az elsők a legények között, és mindenki köteles hallgatni a szavatokra!” Közben kibontják Szinan aga erszényét, amelyben ott a váltságdíj: 100 arany.
A kis Máté is megérkezik a támadás hírével Fonódra, és Markóékkal azonnal útnak indulnak, hogy megnézzék, mi történt. Örömmel látják, hogy Kales és egyik fő embere, Rimbás, holtan hevernek.
Közben László lassan gyógyul, és ápolása során Szahin húga, Aisa, gondoskodása alatt mindketten egymásba szeretnek. Kapcsolatukat azonban titokban tartják, mert Aisa apja, Szinan, hithű muzulmán, míg László keresztény. A nyár végén Markó megérkezik, hogy visszakísérje Lászlót Fonódra. Ott ünneplik a kis Mátét, aki most a legnagyobb vitéznek számít.
Szahin betartja ígéretét, és ellátogat Bézsenybe, ahogy azt még Lászlóval a fogságuk idején megbeszélték.
XVII. (17. fejezet)
Szahint nagy szeretettel fogadják Bézsenyben. Zsuzsa, Oglu aga lánya, török ételekkel kedveskedik neki. Kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük, de Szahin azt hiszi, hogy Zsuzsát valójában Lászlónak szánják.
Csomay kapitány két német lovaggal érkezik látogatóba. Az egyikük Öreglak új kapitánya, míg a másik kinevezést hoz Bogics Markónak, aki ezentúl Bolondvár kapitányaként szolgál majd. Markó nagy örömmel fogadja a hírt.
Szahin és László végül bevallják egymásnak, hogy egymás húgát szeretik: Zsuzsa, Oglu aga lánya, László fogadott húga lett, míg Szahin húga, Aisa, László szívét rabolta el.
XVIII. (18. fejezet)
László engedélyt kér Csomay kapitánytól, hogy kiléphessen a szolgálatból, mert házasodni szeretne. Csomay ezt követően Koppányba utazik, hogy Aisát László számára kikérje.
Aisa kezét sikeresen megszerzi Lászlónak, és Szinan aga személyesen hozza el a lányt Bézsenybe, cserébe pedig Zsuzsát kéri fia számára. Aisa és László lakodalmát a kis szigeti házban tartják meg, ahol a két család egyesül.
