Franz Kafka talán legismertebb regénye, A per (Der Prozess), 1914-ben íródott, de csak a szerző halálát követően, 1925-ben jelent meg. A mű kiadását Kafka közeli barátja, Max Brod tette lehetővé, aki az író végakaratával szembemenve nem semmisítette meg a kéziratokat, hanem gondoskodott azok nyilvánosságra hozataláról.
A per meghatározó alkotás Kafka életművében, amely akár összegző műként is értelmezhető. A regény ötvözi és továbbfejleszti Kafka korábbi munkáinak visszatérő motívumait, miközben sajátos, ironikus és groteszk hangvételével új szintre emeli azokat. A történet középpontjában Josef K. áll, aki ártatlansága ellenére a jogrendszer kiismerhetetlen labirintusában találja magát. A mű a bűn és bűnhődés, a törvény és törvénytelenség, valamint az igazságszolgáltatás rejtélyes kérdéseit járja körül, miközben az olvasót folyamatosan gondolkodásra készteti.
Kafka ezen regénye mára nem csupán az irodalmi kánon meghatározó részévé vált, hanem az emberi lét és a modern társadalmi struktúrák mibenlétét firtató filozófiai kérdések örök érvényű allegóriája is.
Szereplők:
Josef K.: cégvezető egy bankban
Bürstner kisasszony: K. szomszédja
Grubachné: Josef K. szállásadója
Rabensteiner, Kullich, Kaminer: bankhivatalnokok
Willem, Franz: az őrök, akik letartóztatják
Karl bácsi: K. nagybátyja
Erna: Karl bácsi lánya
Huld: ügyvéd
Leni: K. egyik szerelme, könnyedén odaadja magát K.-nak és bárkinek
Titorelli: törvényszéki festő
A pap, a börtönkáplán
Kafka: A per olvasónapló
A szürreális rémálom kezdete: Josef K. letartóztatása
Josef K.-t feltehetően alaptalan vádak alapján tartóztatják le, hiszen semmilyen bűncselekményt nem követett el. Mégis, egy reggel váratlanul rendőrök jelennek meg a hálószobájában, ezzel elindítva A per cselekményét, amely egy szürreális, álomszerű világba vezeti az olvasót. Ebben a közegben a valóság és az illúzió határai folyamatosan összemosódnak.
A történet elején Josef K. arra ébred, hogy két őr áll a lakásán, akik közlik vele: letartóztatás alá kerül. Az őrök viselkedése nemcsak szakszerűtlen, de erkölcstelen is. Jelenlétükkel megsértik Josef K. és a szomszédja, Bürsner kisasszony magánszféráját, ráadásul személyes tárgyaihoz is illetéktelenül nyúlnak. Elfogyasztják reggelijét, válogatnak ruhái között, és megpróbálnak pénzt kicsalni tőle.
Bár Josef K.-t hivatalosan letartóztatják, furcsa módon továbbra is szabadon mozoghat: dolgozni jár, és látszólag folytathatja mindennapi életét, mintha mi sem történt volna. Ez a kettősség az egész regényt áthatja, miközben a bürokrácia, az igazságszolgáltatás és az emberi méltóság ellentmondásai egyre nyomasztóbbá válnak.
Abszurditás és rejtély: Josef K. története
Josef K. sorsa egy érthetetlen letartóztatással indul, amely egy kaotikus és kiismerhetetlen bírósági eljárás során végül a kivégzéséhez vezet. A regényben K. útját egy átláthatatlan, titokzatos jogi rendszer labirintusa határozza meg. A legnagyobb rejtély, hogy miért emeltek vádat ellene, ezt ugyanis soha nem tisztázzák. Ez a bizonytalanság és homály teszi Kafka művét egyszerre megdöbbentővé és misztikussá.
A per tíz fejezetből áll, amelyek egymással csak lazán kapcsolódnak. A történet szerkesztése sajátos: bizonyos fejezeteket akár ki is lehetne hagyni vagy más sorrendbe helyezni, mégis akad néhány kulcsfontosságú részlet és kifejezés, amelyek nélkülözhetetlenek a narratíva megértéséhez.
Kafka regényében az abszurd és a kiszolgáltatottság érzése uralkodik, miközben a történet a modern ember törvény és igazság közötti ellentmondásokkal való küzdelmét ábrázolja. Az ítéletig vezető út zavarossága Josef K. sorsának tragikumát emeli ki, amely az olvasót is kérdések sorával szembesíti.
Josef K. tárgyalása: reményből abszurd színjáték
Josef K.-t letartóztatása után értesítik, hogy ügyében a következő vasárnap vizsgálatot tartanak, amelyen köteles megjelenni. Bár ezek a vizsgálatok sorozatosan követik egymást a gyors ítélethozatal érdekében, a történet elején még felvillan a remény, hogy talán elegendő lesz ez az egyetlen tárgyalás. K. hisz a felmentésben és az igazságszolgáltatás tisztaságában.
A tárgyalást egy bérház poros padlásán tartják, amely egyszerre helyszíne a jogi procedúrának és az ott élők mindennapi életének. Gyerekek játszanak, asszonyok főznek, miközben K. a bonyolult folyosókon bolyongva próbál eljutni a tárgyalóterembe. A szoba színházszerű légkört áraszt: a bírák emelvényen ülnek, a karzaton összegyűlt emberek pedig tapsukkal és nevetésükkel reagálnak, mintha egy előadás közönsége lennének.
K. szenvedélyes beszédet tart, amelyben sérelmeit és az őrök erkölcstelen magatartását sorolja fel. Kritizálja a bírókat, korrupcióval vádolja őket, és ezzel gyakran elnyeri a hallgatóság lelkes támogatását. A pillanatnyi győzelem érzésével, kalapját kézbe véve hagyja el a tárgyalótermet, bár a történet abszurd és kiszámíthatatlan fordulatai már ekkor előrevetítik sorsát.
Josef K. egy hét után visszatér a tárgyalás helyszínére
Egy hét elteltével, értesítés hiányában Josef K. saját kezdeményezésére indul el a vizsgálat helyszínére. Ezúttal könnyebben megtalálja a tárgyalótermet, ám az üresen és még nyomasztóbb állapotban fogadja. K. magasabb rangú hivatalnokot keres, hogy választ kapjon kérdéseire, ám helyette furcsa emberek és bizarr jelenetek veszik körül.
Egy különösen emlékezetes pillanatban egy görbelábú, szakállas diák magával viszi azt a nőt, akivel K. között láthatatlan vonzalom alakul ki. Ez az epizód tovább fokozza a történet abszurditását és K. tehetetlenségének érzését.
K. megpróbál kapcsolatba lépni szomszédjával, Bürstner kisasszonnyal, hogy magyarázatot adjon a korábbi eseményekre. A lány azonban kerüli őt, és helyette barátnőjét, Montag kisasszonyt küldi maga helyett. K. érzései a nő iránt elmélyülnek, de csak hideg távolságtartással és elutasítással szembesül. A vágy és a valóság közötti szakadék, valamint a kapcsolatteremtés hiábavalósága tovább mélyíti a regény nyomasztó hangulatát.
Leni és Titorelli: újabb fejezetek Josef K. abszurd küzdelmében
Az ügy egyik meghatározó női alakja Leni, Hund ügyvéd ápolónője. Josef K. nagybátyja, Karl, értesül unokaöccse elleni büntetőperről, és az ügy megoldása érdekében elvezeti őt Hundhoz. Az ügyvéd azonban vonakodik elvállalni az esetet, túl bonyolultnak ítélve azt. Ekkor ismeri meg K. Lenit, akivel szenvedélyes kapcsolatba bonyolódik. Leni vonzó és bájos személyiség, ám kizárólag testi kapcsolatokra nyitott, és nemcsak K.-nak, hanem másoknak is könnyen odaadja magát, a könnyed szerelem megtestesítőjeként jelenik meg a történetben.
A per egyre jobban felemészti K. gondolatait, ami miatt képtelen a munkájára összpontosítani. Egy védőirat elkészítésén töri a fejét, amelyben röviden összefoglalná élettörténetét és tisztázná cselekedeteit. Ekkor egy banki ügyfél ajánlólevelet ad neki Titorelli festőhöz, aki ismeri a törvényszék működését, mivel maga is annak alkalmazottja.
Titorelli három lehetőséget vázol fel K. számára: az egyik a valódi felmentés, amely azonban K. számára elérhetetlen. A másik kettő — a látszólagos felmentés és a perhalasztás — mindössze ideiglenes megoldást jelent, és nem szünteti meg az ellene folyó eljárást. Ezek a lehetőségek tovább erősítik a történet abszurd jellegét, miközben K. helyzete egyre kilátástalanabbá válik.
Felmentés vagy halasztás: Titorelli kínálta megoldások Josef K. számára
Titorelli festő két lehetőséget vázol Josef K. előtt, amelyek ugyan ideiglenes megoldást nyújthatnak, de hosszú távon nem szüntetik meg a per okozta fenyegetést.
A látszólagos felmentés egy „koncentrált időleges erőfeszítést” igényel. A festő írásos bizonyítékot készítene K. ártatlanságáról, és sorra látogatná ismerős bíráit, hogy ideiglenes felmentést érjen el. Ez a módszer azonban korlátokba ütközik, mivel Titorelli kapcsolatai kizárólag alacsonyabb rangú bírákhoz nyúlnak. A végleges felmentéshez szükséges felsőbb szintű bíróságok elérésére nincs lehetőség, így K. csak átmenetileg szabadulhatna meg a vádak terhétől, amelyek továbbra is fenyegetően ott lebegnének felette.
A perhalasztás kevesebb közvetlen erőfeszítést igényel, ám hosszan tartó elköteleződést kíván. Ez a taktika arra épül, hogy a pert folyamatosan az eljárás legelső szakaszában tartják, meggátolva annak előrehaladását. Ennek érdekében a vádlott vagy képviselője rendszeresen kapcsolatot tart a bírósággal, látogatja a bírót, és barátságos, támogató kapcsolatot ápol vele. Ismerősök közreműködésével befolyást is gyakorolhatnak a bírókra.
A halasztás során a per soha nem zárul le formálisan, és az első szakaszból nem lép tovább. Ez relatív biztonságot nyújthat a vádlott számára, mivel elkerülheti a végleges ítéletet. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a folyamatosság látszatát fenntartsák: időről időre formális kihallgatásokon kell megjelenni, és a bírákkal való kapcsolatot is folyamatosan ápolni kell. Ez a látszólagos stabilitás azonban továbbra is a bizonytalanság és kiszolgáltatottság érzetével párosul.
Josef K. meglepődve fedezi fel, hogy Titorelli festő padlásán a bíróság irodái is helyet kapnak, sőt maga a műterem is egy ilyen hivatalhoz tartozik. A festő ezt természetesnek veszi, tovább fokozva a történet abszurd és rejtélyes hangulatát, ahol a hétköznapok és a bírósági eljárás elemei szürreális egységben fonódnak össze.
A regény egyik kulcsjelenete a dómnál játszódik, ahová K. egy olasz ügyfelet szeretne elkísérni. A találkozás azonban egészen más fordulatot vesz: a dóm sötét és fenséges terében a börtönkáplán, aki egyben pap is, megszólítja K.-t. A pap közli vele, hogy pere rossz fordulatot vett, és bűnét bizonyítottnak tekintik.
Ezt követően a káplán egy különös történetet mesél el K.-nak: a „Törvény kapuja” allegóriáját. A történetben egy távoli vidékről érkező férfi kér bebocsátást a törvény kapujánál álló őrtől, ám az őr soha nem engedi be. Ez a metaforikus elbeszélés a regény egyik legrejtélyesebb és legmélyebb része, amely tovább erősíti K. kiszolgáltatottságát és a történet filozófiai mélységeit.
A „Törvény kapuja” és Josef K. tragikus végzete
A börtönkáplán által elmesélt „Törvény kapuja” történetében az őr közli a távoli vidékről érkező férfival, hogy nem engedheti be, de ha akarna, a férfi megpróbálhatna belopózni. Az őr, bár maga a legkisebb rangú, elmondja, hogy minden további kapunál még hatalmasabb és félelmetesebb őrök állnak, sőt ő maga is retteg a harmadik őrtől. A férfi évtizedekig vár a kapu mellett, egy zsámolyon ülve, és megpróbálja ajándékokkal megvesztegetni az őrt. Az őr ugyan elfogadja a felkínált tárgyakat, de nem engedi át a kapun. A férfi végül halálosan kimerülve meghal, az őr pedig bezárja a kaput, amely kizárólag a férfi számára volt fenntartva.
Josef K. története hasonlóan tragikus véget ér. Harmincegyedik születésnapja előestéjén két férfi érkezik hozzá, akik egy kőbányába vezetik. Ott, minden ellenállása és kétségbeesése ellenére, beteljesül sorsa: az egyik férfi kést szúr a szívébe. K. szégyenteljes halált hal, „akár egy kutya”, anélkül hogy valaha is szembenézhetett volna a bírákkal vagy eljutott volna a felső bíróságra.
Ez a megrázó befejezés Kafka regényének abszurd és kilátástalan univerzumát teszi teljessé, ahol az igazság elérhetetlen, az ember pedig örökös kiszolgáltatottságban vergődik.
Kafka: A per olvasónapló
Olvasónaplók – verselemzések:
- Olvasónaplók
- 1-2. osztály
- 3-4. osztály
- 5. osztály
- 6. osztály
- 7. osztály
- 8. osztály
- 9. osztály
- 10. osztály
- 11. osztály
- 12. osztály
- 1-4. osztály
- 5-8. osztály
- 9-12. osztály
- Ajánlott olvasmányok
- Elemzések – Verselemzések
- Kötelező olvasmányok röviden
- Versek gyerekeknek
- Versek mindenkinek
- Szerelmes versek gyűjteménye
