Gogol: A köpönyeg olvasónapló

Gogol: A köpönyeg olvasónapló

Nikolaj Gogol korszakos jelentőségű elbeszélése, A köpönyeg (Шинель), amely először 1842-ben jelent meg, a Pétervári elbeszélések gyűjteményében vált ismertté. Ez a mű nemcsak az orosz irodalomra gyakorolt mély hatást, hanem az irodalomtörténet egyik legikonikusabb idézetét is ihlette: Dosztojevszkij szerint „Mi valamennyien Gogol Köpönyegéből bújtunk ki.” Az elbeszélés, amely mára számos nyelven hozzáférhető, az irodalmi világ meghatározó alkotása.

A köpönyeg az évek során számtalan feldolgozást ért meg, többek között filmes adaptációkat is ihletett, az első ilyen alkotás már 1916-ban bemutatásra került. Magyarországon Arany János fordításában vált ismertté, aki a szöveget a német nyelvből ültette át. Érdekesség, hogy a főhős, Akakij Akakijevics neve írói álnévként is szolgált.

Szereplők:

Akakij Akakijevics Basmacskin, címzetes tanácsos
Grigorij Petrovics, szabómester
Ivan Abramovics, tekintélyes személy
Sztyepan Varlamovics, tekintélyes személy

Gogol: A köpönyeg olvasónapló

Akakij Akakijevics Basmacskin, egy pétervári ügyosztály címzetes tanácsosa, napjait iratok másolásával töltötte. Bár munkáját monotonnak tartotta, megbízhatóságát és alaposságát nem lehetett megkérdőjelezni. Egy napon azonban, miközben munkába igyekezett, a csontjáig hatolt az orosz tél hidege. Kopott, elrongyolódott köpönyegében már nem találhatott védelmet a zord időjárással szemben, ezért barátjához, Petrovics szabómesterhez fordult. A szakember azonban kijelentette: a kabátot már nem lehet megjavítani, helyette újat kell készíteni.

Basmacskin, akinek anyagi helyzete igen szűkös volt, hosszú hónapokon át spórolt. Végül sikerült összegyűjtenie 80 rubelt az új köpönyegre. Az elkészült ruhadarabot büszkén viselte, és munkatársainak is megmutatta, akik elismeréssel gratuláltak, és meghívták egy névnapi ünnepségre. Az öröm azonban nem tartott sokáig. Hazafelé tartva az éjjeli sötétségben rablók támadták meg egy elhagyatott téren, és elvették a drága köpönyegét.

Másnap Basmacskin kétségbeesetten fordult a rendőrséghez, de jól tudta, kevés reménye van arra, hogy visszaszerezze az áhított ruhadarabot, amely számára többet jelentett egy egyszerű kabátnál.

Akakij Akakijevics Basmacskin, barátai tanácsára, egy magas rangú tábornokhoz fordult, hogy segítséget kérjen az ellopott köpönyege ügyében. Reményei azonban hamar szertefoszlottak: a tábornok nemcsak elutasította kérését, de nyilvánosan megalázta, amitől Basmacskin szinte összeomlott. Kimerülten tért haza, és a hidegben, kabát nélkül töltött idő nyomán súlyosan megbetegedett. Háziasszonya mindent megtett, hogy ápolja, de néhány nap múlva a címzetes tanácsos elhunyt.

Halála nem keltett különösebb visszhangot. Munkahelyén már másnap új hivatalnokot ültettek a helyére, és úgy tűnt, Basmacskin emlékét hamar elfelejtik. Hamarosan azonban különös hírek kezdtek terjedni Pétervár utcáin: a városlakók szerint Basmacskin kísértete visszatért, és járókelők kabátjait, köpönyegeit rántotta le róluk. Egyes beszámolók szerint a szellem még a tábornokkal is szembekerült, aki egykor elutasította őt. A történet szerint a kísértet a tábornok köpönyegét is magával vitte, és azóta végleg eltűnt.

Bár időről időre még mindig felbukkannak pletykák a szellem megjelenéséről, valójában senki sem látta többé Basmacskin árnyát. A történet azonban továbbra is része Pétervár legendáinak, emlékeztetve az embereket az egyszerű hivatalnok tragédiájára.

Gogol: A köpönyeg olvasónapló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük