Csehov: A kutyás hölgy olvasónapló

Olvasónaplók, verselemzések15 óra ezelőtt015 perc

A „Kutyás hölgy” (eredeti címén oroszul: Дама с собачкой) Anton Pavlovics Csehov fekete-fehér orosz (szovjet) novellája, amely a klasszikus szerző válogatott köteteinek egyik emblematikus darabja. A gyűjtemény egy különleges írással veszi kezdetét: Vaszilij Szemi-Bulatov, a kissé együgyű, ám fölényeskedő földbirtokos levelet ír tudós szomszédjának, hogy meghívja birtokára. A levél hangvételében azonban nem rejti el saját ellenszenves vonásait sem.

Szemi-Bulatov, a doni hadsereg nyugalmazott őrnagya, karaktere lassan, szinte akarata ellenére formálódik szörnnyé – hasonlóan Csehov más, emlékezetes hőseihez. Ezt a vonalat követi a „6-os számú kórterem” című elbeszélés is, ahol a kórházi főorvos kénytelen szembesülni a közöny és embertelenség következményeivel, végül pedig maga is az elmeosztályon találja magát, ahol még a legalantasabb altiszt is bántalmazza.

A kötetben szereplő történetek gyakran a szerepjátszásra és az önismeretre épülnek – Csehov hősei kénytelenek elfogadni önmagukat, hiszen nem tudnak mások lenni. Az író a kisebb karcolataiban is éles társadalomkritikát fogalmaz meg. A „Kaméleon” című novellában Ocsumelov rendőrtiszt alázatosan viselkedik egy tábornok kutyájával szemben, míg a „Csinovnyik halála” egy kishivatalnok tragédiáját meséli el, aki pusztán azért hal meg félelmében, mert rátüsszentett a főnökére.

Csehov gyakran kirívó, szélsőséges karaktereken keresztül ábrázolja az emberi természetet, olyan formában, amely más esetben csupán anekdotává silányulna. Az író éleslátással elemzi a gazdagok és a társadalmi paraziták viselkedését az „Ellenségek” vagy „A léha asszony” című műveiben. Az elbeszélésekben kendőzetlenül jeleníti meg a felelőtlenül élő középosztály tagjait is, akik gyakran mellékszereplőként tűnnek fel. Ilyen figura például Andrej Andrejevics a „Menyasszony” című írásban, aki a tétlenséget a korral járó sajátosságnak tekinti, vagy Mogyeszt Alekszejevics, aki anyagi haszon érdekében áldozza fel a feleségét.

Csehov műveiben az emberi természet mély rétegeit tárja fel, bemutatva a korabeli társadalom visszásságait – művészete időtlen és ma is éppoly érvényes, mint saját korában volt.

Anton Pavlovics Csehov a legszegényebb társadalmi rétegek életét kifinomult művészi eszközökkel ábrázolja – hol szociográfiai célzattal, hol tudatosan túldramatizálva. Ilyen alkotások a „Vanyka”, az „Aludni” és különösen a „Parasztok”, amelyekben a teljes kirekesztettséget hétköznapi történeteken keresztül mutatja be. A „Bánat” és a „Fájdalom” című novellák szintén ezt a vonalat képviselik, érzékeltetve az egyszerű emberek szenvedését és tehetetlenségét.

Csehov novelláinak sajátos jellemzője, hogy látszólag alig történik bennük valami, mégis mély nyomot hagynak az olvasóban. A lélektani helyzetek, a kimondatlan, többrétegű jelentések és a mindennapok drámája olyan erővel hatnak, hogy a történetek cselekménytelensége szinte észrevétlenné válik.

Ez a novellatípus később számos európai író számára jelentett inspirációt. Alberto Moravia a védtelen emberi létezésről írt novellasorozatot, míg Katherine Mansfield műveit a mezzaninos házak nosztalgikus hangulata hatja át. Csehov „A kutyás hölgy” című novellájának befejezetlen cselekménye előrevetíti az 1950-es évek francia és amerikai novellisztikájának kedvelt formai megoldásait.

E mű egyik kulcsmondata is jól érzékelteti Csehov humanista pesszimizmusát:
„Tulajdonképpen minden gyönyörű ezen a világon, kivéve azt, amit mi magunk gondolunk és cselekszünk, mikor megfeledkezünk a lét magasabb céljáról, emberi méltóságunkról.”
Ez az idézet nem csupán a novella, hanem Csehov egész életművének vezérgondolata is lehetne.

Szereplők:

Ija Szavvina – Anna Szergejevna
Alekszej Batalov – Dmitrij Gurov
Nyina Aliszova – Gurov felesége
Pantyelejmon Krimov – von Dideritz, Anna férje

Csehov: A kutyás hölgy olvasónapló

Gurov, a moszkvai bankár, Jaltában tölti nyaralását, ahol figyelme egy másik vendégre, a házas Anna Szergejevnára terelődik. Bár mindketten családi kötelékekkel rendelkeznek, kapcsolatuk eleinte könnyed kalandnak tűnik. A köztük kibontakozó viszony azonban váratlan fordulatot vesz, amikor Anna mély érzelmeket kezd táplálni Gurov iránt, aki csupán megszokásból és udvariasságból keresi a nő társaságát.

Anna lelki vívódásai ellenére Gurov megőrzi nyugalmát, és miután az asszony elhagyja Jaltát, magában lezártnak tekinti a kapcsolatot. Azonban a moszkvai tél beköszöntével, a megszokott társasági események – fogadások és kártyapartik – közepette Gurov egyre inkább Anna hiányát érzi.

Végül titokban Szaratovba utazik, hogy újra láthassa a nőt. A viszontlátás egy színházi előadáson történik meg, ahol Anna a férje mellett ül – a találkozás pedig mindkettejük számára sorsfordító pillanatot jelent.

A színházi szünetben Gurovnak és Annának sikerül egy rövid találkozót megszervezniük. A halálra rémült Anna ismét megvallja szerelmét, és megígéri, hogy hamarosan Moszkvába látogat. A történet zárójeleneteiben a pár egy csendes moszkvai szállodai szobában találkozik újra. Bár szerelmük erős és állandó, a kapcsolat titokban marad – beszélgetéseik során a rejtőzködés kényszeréről és belső vívódásaikról esik szó. Úgy érzik, életük igazán csak most kezdődik, mégis kérdéses, hogy elérkezik-e valaha az a pillanat, amikor kapcsolatukat nyíltan vállalhatják.

A film e bizonytalan „kezdet” pillanatával ér véget: Gurov lábujjhegyen hagyja el a szobát, mintha a boldogságuk törékenységét tükrözné.

Csehov látszólag egyszerű szerelmi történetének mélyén éles társadalomkritika húzódik meg. Az író a korabeli világot – a megszokások és látszatok uralta társadalmat – állítja reflektorfénybe, rámutatva az egyén belső vívódásaira és az érzelmek határtalanságára egy korlátokkal teli közegben.

A nyaralók lekezelő viselkedése, a moszkvai társasági élet felszínes elégedettsége, Gurov feleségének csípős megjegyzése – miszerint férje ne próbálja nőcsábásznak tettetni magát –, valamint Anna férjének közönyös bólogatása a színházban mind-mind annak a világnak a tükörképei, amelyet az előítéletek és a felületesség uralnak. Jaltában maga Gurov is részévé válik ennek a közegnek: míg Anna érzelmeiről és belső vívódásairól beszél, ő közönyösen dinnyét eszik vagy lopva az óráját nézegeti.

Ezzel szemben Gurov és Anna kibontakozó kapcsolata egy merőben más, intimebb világot nyit meg – egy olyan dimenziót, ahol az érzelmek finom szálakon kapcsolódnak egymáshoz. Az ő világukban a halk szavak, az apró gesztusok és Anna belső küzdelmei válnak meghatározóvá. A tengerparti séták és a hegyi kirándulások során, mintha eggyé olvadnának a természettel, szabadabbnak és őszintébbnek érzik magukat, mint korábban bármikor.

A film hangulatát tovább fokozza, hogy a készítők gyakran szó szerint vették át Csehov eredeti szövegét, és azt dialógusként építették be a jelenetekbe, ezzel is erősítve az impresszionista atmoszférát, amely áthatja a történet minden mozzanatát.