Szereplők:
Thomas Buddenbrook
Jean Buddenbrook
Christian Buddenbrook
Tony Buddenbrook
Gerda Buddenbrook
Elisabeth ‘Betsy’ Buddenbrook
Hanno Buddenbrook
Aline Puvogel
Bendix Grünlich
Anna
Thomas Mann pályájának kezdete alapos előkészítéssel és anyaggyűjtéssel vette kezdetét, ami a családi történetek és levelezések révén bővült ki. Kezdetben a célja az volt, hogy testvérével együtt dolgozzon családjuk történetén, de fiatalon történt szellemi útja során további impulzusok is formálták gondolkodásmódját.
Az ifjú Mann életének korai szakaszában Wagner zenéje különösen nagy hatást gyakorolt rá, de ebben az időszakban ismerkedett meg Nietzsche, Tolsztoj és Schopenhauer munkásságával is. A regényírás terén különösen Nietzsche dekadencia-értelmezése és Schopenhauer pesszimista morálfilozófiája határozták meg a művei alapkoncepcióját, melyeket a pozitivista nézőpont és a naturalista írói módszerek is erősen befolyásoltak.
Thomas Mann: A Buddenbrook ház olvasónapló
Thomas Mann „Egy család alkonya” című regénye már címével is jelzi, hogy a mű egy tipikus családregény, amelynek jelentősége az író életművében kiemelkedő. A naturalista műfajt Zola Rougon-Macquart-ciklusa inspirálta, amely az öröklődés és a polgárság hanyatlásának kérdéseit boncolgatja a korabeli biológiai és orvosi kutatások tükrében.
Ez a megközelítés nagy hatással volt korának gondolkodásmódjára, különösen a változó polgári társadalmakban erősödő hanyatlástudat idején. A klasszikus családregények hagyományát követve, Mann műve kíméletlen őszinteséggel és önismereti igénnyel tárja fel a polgári családok jellemzőit és problémáit, miközben válaszokat keres a kor számára égető kérdésekre. Emellett a generációk sorozata és a köztük feszülő konfliktusok ábrázolása révén a regény nemzedékregényként is funkcionál, biztosítva a műfaj sokoldalúságát.
Thomas Mann „Buddenbrook ház” című regénye mély nyomot hagyott a világirodalomban, jelentősége túlmutat a műfaji határokon. A mű mélyen gyökerezik a naturalizmusban, amely a karakterek öröklött és szerzett tulajdonságain keresztül, a betegségek tudományos pontossággal történő ábrázolása és a mindennapi események, beszédformák részletes, jegyzőkönyvszerű leírása révén nyilvánul meg.
A regényben fellelhetők groteszk elemek is, amelyek a naturalista hagyományokon belül értelmezhetők. Ugyanakkor Mann műve túllép a naturalizmus meghatározott keretein, különösen történelmi szemléletének és példázatosságra való törekvése révén. „A Buddenbrook ház” ezzel új távlatokat nyit a családregény műfajában, összhangban más világirodalmi nagy családregényekkel, mint John Galsworthy „Forsyte Saga”-ja, Roger Martin du Gard „A Thibault család”-ja vagy Makszim Gorkij „Az Artamanovok”-ja.
A „Buddenbrook ház” Thomas Mann regényének története az 1835 és 1877 közötti időszakban játszódik, kezdve az újonnan vásárolt családi otthon ünnepélyes megnyitójával, és a negyedik nemzedékhez tartozó tizenéves Hannó halálával zárul.
A narratíva első nemzedékét Johann Buddenbrook alkotja, aki a klasszikus polgári ideálokat képviseli. Életfilozófiáját tömören így foglalja össze: „Fiam, kedvvel foglalkozz az üzletekkel nappal, de csak olyanokat kössél, hogy éjszaka nyugodtan alhassunk.” Fiának, az ifjabb Johann-nak a kereskedelmi üzlet további fejlesztése helyett a meglévő fenntartása jut szerep, puritán életszemléletével és szigorú erkölcsi megközelítésével. „Az idők most igazán nem jók a kereskedő számára” – ismétli gyakran, miközben a családi múlt és vallásosság foglalkoztatja, azonban a cég érdekeit a családtagok elé helyezve.
Thomas és Krisztián, Johann ifjabb fiai a családi hanyatlás gyorsulását szemléltetik a „Buddenbrook ház” című regényben. Krisztián, a műfaj nélküli művész és a társasági élet rajongója a család szégyenének tekinthető, míg Thomas, a regény központi karaktere, már fiatalon komoly felelősséggel szembesül, és tragikus halála után csupán fiának rövid élete zárja le a család történetét.
Thomas Buddenbrook, aki kétségkívül tehetséges volt, soha nem volt egészségileg stabil. Halálát egy szokatlan foghúzási procedúra idézte elő, ami különösnek számított a korabeli társadalomban, ahol ilyen esemény ritkán okoz halálesetet. Thomas modern nézetei és életvitele szintén megosztotta a közvéleményt, különösen francia regények iránti szenvedélye és szokatlan házassága miatt.
Thomas Buddenbrook felesége, Gerda Arnoldsen, idegen és rejtélyes alaknak tűnt a közösség szemében. Bár Thomas eleinte sikereket ért el – a város szenátorává is megválasztották –, jelentősen eltért elődeitől. Noha igyekezett eredményes lenni, végül szerepét inkább a látszat és a család hírnevének megőrzése érdekében játszotta, élete így egy színpadi előadáshoz vált hasonlatossá.
Thomas világnézetét Nietzsche és Schopenhauer eszméi alakították: az életet szenvedésnek, a halált boldogságnak tekintette. Fia, Hanno, gyenge és beteges tanulóként csak a zenében talált vigaszt. Hanno korai halála tífuszban szinte elkerülhetetlennek tűnt, mielőtt még betölthette volna szerepét polgárként vagy művészként.
Az „Egy család alkonya” című regény nem általánosítja a családok hanyatlását, hanem egy bizonyos típusra összpontosít, amelyet a felvilágosodás ideáljai hatnak át. A történetben feltűnő Hagenström család az etikától mentes, dinamikus üzleti szemlélet megtestesítője, amely egyre inkább uralja a korabeli üzleti világot.
Azok, akik nem képesek vagy nem hajlandóak alkalmazkodni ehhez az új típushoz, elkerülhetetlenül háttérbe szorulnak. A klasszikus polgárság napjai meg vannak számlálva, értékei dekadenciába fordulnak és megkérdőjeleződnek. Helyüket nem jobb, hanem keményebb, barbárabb erők veszik át, ami rávilágít a társadalmi változások súlyos következményeire.
